Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-17 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 XI. 17. 19 Két ré^^arát talál kozik. Az egyik sovány, a másik kövér. — Ha az ember téged lát, azt hiszi, hogy az egész világ éhezik - így a kövér.- Ha pedig téged lát az ember, azt hiszi, hogy te vagy az oka! KÉRÉS A volánnál ülő hölgy sokáig turkál a retikül- jében, azután csábmo- sollyal így szól a rendőrhöz, aki megállította: Kérem, monsieur, nézze csak meg, hová tettem a jogosítványomat. Szemüveg nélkül nem látok tovább az orromnál. ÉRTÉKMÉRŐ SPORTPLETVKA ■ £- Mit szól hozzá: Monacóban betiltották a labdarúgást .- Fontrfsztitus! És miért?- Az állandó határsértések miatt A labcja hol Olaszországba, hol Franciaországba száll át. Egy 6ö-ns disszídems apjánál érdeklődik egy barátja: — Mi hír a fiadról? Vitte valamire Amerikában? — Meghiszem azt! Nagyon ér* tékes ember lett belőle) — Hogyhogy? — Csak a fejéért 1U 000 dollárt kínál a New York i rendőrség! KÉRDÉS — Miért mondják a Szabad Europa híreit ketten, felváltva? — Míg az egyik a híreket mondja, a másik tartja a csillárt. VILÁGSZERTE DRÁGÁBB A BENZIN — De azért a kocsitól nem válunk meg) Süddeutsche Zeitung — Szeretném megkérdezni, mester, milyen új müvén dolgozik? Gábriel Levickf rajza REKLAMÁLÁS Két skót beszélget a folyó partján: — Maga húzta ki a fiamat a folyóból? — Igen. — És hol a sapkája? i LEHETETLEN i , •<. — Tegnap láttalak. Egyéné sen a kocsmából jöttél kifelé. — Ez nem lehet igaz. fin a IcArsniáhól egyenesen soha nem tudok kijönni! BIZALOMGERJESZTŐ Pénztárost vesz fel a vállalat. A főkönyvelő bevezeti a pénztárba, és így szól hozzá: — Figyelmeztetem, hogy nekem egy megállapodott emberre vaui szükségem, nem pedig olyanra, aki ma belép, holnap meg kilép. — Tessék megnyugodni — feleli a pénztáros —v én legutóbb is nyolc évig voltam egy helyen. — Hol? —- kérdi a főkönyvelő. — Haván. RAeifi — Miéri rohansz? — Hogy megakadályozzak egy verekedést. — Kik akarnak verekedni? — Kovács és én ... MELLÉFOGÁS — Te, kt volt az a M.idiime Dubarry? — Egy rokokó kokott. — Szegény barátom, ne lu* ragudjl Nem tudtam, hogv d*. dogsz... A feleségem tetszeni akar. Kérem, foglalta nak helyet, rögvest elmondom, miből vettem észre. Vasárnap, vacsora után ezt mondta: — Tudod e, mii tanácsoltak a latin oroo sok? — Nem tudnm. — Azt tanácsolták, hogy étkezés után tégy e2er lépést. — Hzt a mi körzeti orvosunk Is mondja. P.s ettől kezdve hegyeztem a fülem, mire akar kilyukadni. Végül kibökte: —, Menjünk sétálni. — Jói — válaszoltam. — Es ha már megyünk, s mert úgyis közeledik a karácsony, üssünk két legyet egy csapásra. — Es miképp? — Ogy, hogy a Belvárosban nézünk kirakatokat. — Jó — egyeztem bele ebbe Is, bár tűnődtem egy keveset, hogy a kirakatokról miért nem beszélnek a latin orvosok. Az ezer lépés úgy kezdődött, hogy autóbuszra ültünk, és kikötöttünk az áruházak utcájában. Hirtelen megállított egy kirakat előtt. — Nézd — mondta gyönyörködve. — Nézd ezt a télikabátot. Egyedi darab. Ilyen senkinek sincs. Néztem. Püspöklíla volt, hófehér szőrmegallérral és pepita mintákkal. Ilyen valóban még a római pápa feleségének sincs. — Ezt akarom megvenni — jelentette ki. — Jó. Es van rá pénzed? — Majd lesz. — Akkor vedd meg — mondtam. Tapasztalt férj úgyis tudja, ilyenkor minden ellenkezés hiábavaló. De agytekervényeim kerekei hirtelen sebesebben kezdtek forogni. Ehhez pepita csizma is kell és legalábbis püspöksüveg. — ßs mikor akarod megvenni? — Még a héten. Amikor szabad szombatos leszek. A hét közepén, amikor az esti fürdetés után elszunyókáltak a gyerekek, csendesen megjegyeztem: — Délután találkoztam a télikabátoddal. Pám nézett. — Melyikkel? — Azzal az egyedi darabbal, amit a Belvárosban láttál. — És hol? — Az autóbuszor Egy szőke nő volt benne. Olyasfajta arcot vágott, mint Napóleon, a tkor jelentették neki, hogy elvesztette a lipcsei csatát. — Akkor kell a fenének — jelentette ki. —• Mási nézek, másik egyedi darabot. Hátha több szerencsém lesz. Tula/donképpen Itt befejezhetném, de a szerkesztő fintorogna a sovány csattanó mialt. Azóta az asszony a kirakatokat bújja, és keresi az egyedi darabot. F.s itt egy kéréssel tartozom. Arra kérem az áruházigazgatókat, hogy további közlésemig ne tegyenek közszemlére nyakútokért ízlésű télikabátot. Ne kényszerítsenek hazugságra. Különösen most ne, amiken az asszony félreérthetetlenül a tudtomra adta, hogy tetszeni akar nekem. SZÜ'iS ISTVÁN- I* megmondtam s magamul, vagy csak akartam?... Brenner György rajza — Nem megyek! Én ateista vagyok! Krokogyil SZÖVEG NÉLKÜL Enlenspiegel
