Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-17 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

Hírek a Szovjetunióból A kommunista párt léiének és tevé­kenységének objektív törvényszerű­ségei közé tartozik a bírálat és az önbírálat. V. 1. Lenin, kötődve Marxnak ahhoz a kifejezett gondolatához, hogy a proletariátus a forradalomban önmagát bírálja, és ezzel önmagát is erősíti, min­denkor hangsúlyozta, hogy az új tí­pusú párt — a munkásosztály pártja bí­rálat és önbírálat nélkül nem boldogul­hat. Felismerte, hogy a tudományos irá­nyítás egyik feltétele a munka eredmé­nyeinek, a sikereknek és a sikertelensé­geknek a bíráló értékelése. Éppen a mun­kával összefüggő bíráló magatartás a va­lóság tudományos megközelítésének nél­külözhetetlen eleme. A forradalmi gyakor­lat igazolta, hogy egy olyan politikai pártban, amely a társadalomnak a szocia­lista és kommunista alapokon történő forradalmi átalakítását tűzte ki célul, a bíráló módszer minden elméleti és gya­korlati tevékenység alapja, a valóság fel­ismerésének és átalakításának eszköze. Ilyen magatartást követel a dialektikus és a történelmi materializmus, és ezt ér­vényesíti tevékenységében a CSKP is a pártot és az egész társadalmat irányító munkájában. A bírálat jellege és formái különfélék, a történelmi helyzet, valamint annak függ­vényei, hogy mi a kritika célja, mit kell megoldania. A marxizmus—leninizmus el­méletéből és gyakorlatától tudjuk, hogy antagonlsztikus ellentétek esetében a bí­rálatnak kíméletlennek kell lennie. A bur­zsoá társadalomban a proletariátus és marxista—leninista pártja a bírálatot fegyverként használja a régi rendszer megdöntéséért vívott küzdelemben. vei, ez bizony ttja, hogy a párt teljesíti a kötelességét, ez az osztályok, majd a tömegek nevelése és iskolázása.“ Ezeket a tanulságos szavakat ma igen gyakran kell idézni. Ma és a jövőben is nagyon fontos, hogy a hibákból okulni tudjunk és mielőbb felszámoljuk őket. Természete­sen ma is előfordul, hogy egyes funk­cionáriusok és párttagok a bírálatra in­gerülten, beképzelten, megfontolatlanul válaszolnak, amivel gyengítik az őszin­tén gondolkodó tagság kezdeményezését. A bírálat és az önbírálat — ha helye­sen értelmezik és helyesen valósítják meg — megóvja a párttagokat, de különösen a párt és az állam funkcionáriusait az irá­nyítás minden fokán az önámítástól, az önelégültségtől, dt» a beképzeltségtől, a fölényességtől, a nagyképűségtől és a szerénytelenségtől is. Nagy hiba és tévedés azt gondolni — ami még ma is előfordul —, hogy a bí­rálattal vagy az önbírálattal csorbát szén ved a tag vagy a funkcionárius tekinté lye. Ellenkezőleg. ha a bírálatot és az önbírálatot konkrét tettek követik, a párt­tagok és a pártonkívüliek előtt is nő a tekintélyük. Természetesen Ilyen eset­ben a tagoknak vagy a funkcionáriusok­nak nem lehet olyan érzésük, hogy a hi­bák és tévedések beismerése és konkrét felszámolása után, valaki továbbra is ál­landóan a szemükre hányja azokat, állan dóan gyanúsak lesznek stb. A fogyatékosságokat pártos alapállásból kell bírálni, és őszintén kell törekedni felszámolásukra. Nem szabad az egyé­nek vagy a párt rágalmazására használ­ni. 3_ Alapvetően más jellegű a bírálat, ha olyan nem antagonisztikus ellentétek, el­térő nézetek felszámolását és megoldá­sát célozza, amelyek a kommunista párt­ban és az államban a szocializmus épí­tésének időszakában merülnek fel. A szo­cialista társadalmi rendszerben a bírálat és az önbírálat lényegében a társadalom megszilárdítására és fejlesztésére irányul. Az eltérő nézetek, árnyalatok, meggyőző­dések megoldásával és tisztázásával ki­alakul a nézetazonosság, minden akció­egység alapja. Amióta a CSKP kormánypárt lett, a bí­rálat és az önbírálat nagy hangsúlyt ka­pott a párt életében, és ez természetes, hiszen a párt viseli a felelősséget orszá­ga sorsáért, az ország sikeres szocialista fejlődéséért. MINDIG HATÉKONY FEGYVER A bírálat és az önbíráLat a kommunista párt mindig hatékony fegyvere, mivel se­gít a kommunisták nevelésében, megta­nítja őket az akadályok és fogyatékossá­gok leküzdésére és arra, hogy forradalmi bíráló alapállásból ítéljék meg a valósá got. A bírálatnak és az önbírálatnak rend­kívül jelentős helye van a párt egész életében és tevékenységében. Pártunk alapszabályzata kimondja, hogy a párttag köteles: „érvényesíteni és fejleszteni a pártos bírálatot és önbírálatot, harcolni a bírálat elfojtása ellen, leleplezni a párt és az állam érdekeinek ártó fogyatékos- sáqokat, és azok eltávolítására törekedni, és figyelmeztetni ezekre a pártszerveket, egészen a központi bizottságig, meg akadályozni a közömbösséget, harcol­ni a szerénytelenség, a hivalkodás, a nagyképűség, az önimádat, valamint az olyan törekvések ellen, amelyek a helyi, csoportos vagy az egyéni érdekeket az egész társadalom érdekei fölé akarják helyezni“. A kommunista párt ereje egyebek kö­zött abban van, hogy védelmezi az igaz­ságot, nem hallgatja el a fogyatékosságo­kat, nem szépíti az adott valóságot. A kommunisták nem térhetnek hallga­tással napirendre hibáik fölött, hanem azokat nyíltan kell bírálniuk, hogy mi­előbb megszabaduljanak tőlük. V. I. Le­nin erről a következőket írja: „A politi­kai pártnak saját hibáihoz való viszonya az egyik legfontosabb és leghelyesebb kri­tériuma annak, hogyan értelmezi a párt a saját küldetését és a valósáqban hogyan teljesíti kötelességét saját osztálya és a dolgozó tömegek iránt. A hibák nyílt be­ismerése, okainak leleplezése, a hibákat termő helyzet elemzése és a hibák eltá­volítását célzó eszközök figyelmes mérle­gelése — ezek a tisztességes párt tsmér­KRITIKUSOiK A „KRITIKAI SZABADSÁGRÓL" A megújhodás“ néhány képviselője 1968 januárjában úgy értelmezte a párt harcát a negatív jelenségek, különösen az ún. személyi kultusz ellen, mint az egész múlttal való leszámolást. Mások viszont ebben látták a kedvező és nagyon óhajtott alkalmat arra, hogy teljesen alaptalan támadást indítsanak a párt és az egész szocialista társadalom ellen. A január utáni „kritikusok“ eltúloz­ták a fogyatékosságokat és a hibákat, és az elmúlt éveket a sötétség korszakának nevezték. Mindenkit dogmatikusnak bé­lyegeztek, aki védeni igyekezett a mun­kásosztály gs a dolgozók vívmányait, a szocializmus valódi értékeit. A „kritikai szabadság“ jelszavával tá­madást intéztek a szocializmus lényege ellen is, támadták azokat a legalapvetőbb elveket, amelyekre kommunista pártunk épül, elsősorban a demokratikus centraliz­mus elvét. Azt állították, hogy ezt a párt érdekében kell bírálni és elutasítani, mert állítólag gyengíti a pártot. A „kritikai szabadság" jelszavát nem­egyszer használták arra is, hogy kétség­be vonják a többnyire jó határozatok he­lyességét. A kritikai szabadság és a sza­bad vita jelszavával szabotálták a hatá­rozatok teljesítését, ez volt az ürügy és az eszköz frakciós tevékenység szervezé­sére és különféle avanturista csoportok kialakítására. A megújhodás“ képviselői­nek nem felelt meg a marxizmus—le­ninizmus elveire épült szocializmus sem, jóllehet ezek az elvek már régen. bebizonyí­tották életképességüket és erejüket. Céljai­kat elérendő olyan hamis Jelszavakra volt szükségük, mint a „demokratikus szocia­lizmus“ és az „emberarcú szocializmus*. Az egyes pártszervek, funkcionáriusok és tagok munkája bírálatának semmi köze nem lehet a megbotránkoztatáshoz és az egész kommunista párt befeketítéséhez. Lenin azt tanította, hogy ne csupán a kritika szabadságát kérjük számon, ha­nem a tartalmát is, és így kijelölte azt a határt, amely a pártos bírálatot elvá­lasztja a kommunista párttól idegen kri­tikától. Csak az olyan bírálat pártos, ami a párt programjából és határozataiból in­dul ki. A párton belül a kritikai szabadság nem lelenti azt, hogy bármilyen nézetek sza­badon terjeszthetők. A kommunista párt a tárgyilagos bírálathoz ragaszkodik. Ar­ra kell törekedni, hogy a tagság között felmerülő ellentéteket nyugodtan és tár­gyilagosan vitassák meg, ne akadályoz­zák a munkát, 'ne zavarják tevékenysé­gűnket. A pártegység időszerű kérdéseiről szó­tó határozat ts meghagyja, hogy a gya­korlatban fel kell számolni a bírálat „kor­látlan“ szabadságát. A kommunistákat arra kell serkenteni, hogy a bírálat tar­talmilag tárgyilagos, pártosan elvszerű le­gyen, hogy erősítse a pártot, és hogy az ilyen bírálatot ne fojtsák el. Soha nem engedhetjük meg, hogy a kritikai sza­badságot mindenki saját tetszése szerint értelmezze, ahogyan a jobboldal tette 1968 — 1969-ben. * Bármilyen nézei szabad hir­detésére törekedtek. Szabadságot akartak minden nézet számára, tekintet nélkül a nézetek eszmei alapjaira, a marxizmus— leninizmus követelményeire, tekintet nél­kül a párt végső céljaira, a politikai ak­ciókra és a forradalmi célszerűségre. A PÄRT MEGSZILÁRDÍTÁSÁNAK FELTÉTELE A bírálat és az önbírálat sokoldalú ki­bontakoztatása a párt szüntelen szilárdítá­sának legfontosabb feltétele. Azonban u bírálat csak akkor hathat helyesen és le­het hatékony fegyver a fogyatékosságok és a hibák ellen, ha elvszerű és elvtársi. Minden párttag elvitathatatlan Joga — a párta lapszabályzat értelmében —, hogy elvtársi bírálatot mondjon a párt bárme­lyik funkcionáriusáról, dolgozójáról vagy tagjáról. A mi pártunkban nem léteznek' olyan tagok vagy funkcionáriusok, akik ne lennének bírálhatók, akiknek tevékenysé­gét a tagság ne ellenőrizhetné. Ez magá­ból a párt demokratikus jellegéből, a le nini alapelvekből, a párt felépítéséből és tevékenységéből ered. Pártunk alapsza­bályzata kimondja, hogy minden tagnak joga van „a párt gyűlésein bármelyik ta­got bírálni, tekintet nélkül unnak funk- dójára“. Az alapszabályzat értelmében bármely párttag követelheti, hogy azt, aki a bírálatot elfojtja, vagy ehhez hozzájá­rul, a pórt felelősségre vonja, és egész a kizárásig terjedő büntetéssel sújtsa. Azonban az ilyen bírálat megköveteli, hogy az egyén és a szervezet is politikai szempontokat érvényesítsen. Ne benyomá­sok, hamis információk, hanem konkrét, ellenőrzött, tárgyilagos tények alapján vizsgálja és értékelje a bírált személy te­vékenységét. A bírálat legyen aktív, po­zitív jellegű, hogy semmi köze ne legyen a negativizmushoz, a kispolgári zsörtölő- désliez és a pesszimizmushoz. Hivatott le­leplezni a hanyagságot, az önzést, az élős- ködést, felhívni a figyelmet azokra az akadályokra, amelyek fékezik a szocia­lista emberi kapcsolatok kialakulását a munkahelyen és a társadalomban. A bírá­lat keresse a fogyatékosságok okait, ele­mezze, miből keletkeztek, és főleg mu­tassa' meg a kedvező utat, a fogyatékos­ságok felszámolásának módját. A bírálat mindenkor konkrét legyen. Mindenekelőtt azáltal, hogy címre szól, megmondja, hogy ki, hol, mikor, milyen hibát követett el. Ez azt jelenti, hogy szemtől szembe kell megmondani az iga­zat, és nem úgy, ahogyan gyakran törté­nik, hogy a hibákról a bírált személy há­ta mögött, gyűlés után vagy söröskancsó mellett beszélnek. Az ilyen magatar­tás a párttagsággal összeférhetetlen. S íjnos, még igen gyakran előfordul, hogy egyes i>árttagok a párt gyűlésein hallgatnak, csak igen ritkán bírálnak, nem tiltakoznak, különösen ha valami gazdasági vezető véleményéről van szó. A jelenség okainak vizsgálata, sajnos, azt mutatja, hogy gyakran félnek a bí­rálat következményeitől. Erélyesen el kell ítélni, ha valakit a bírálatért zaklat­nak, és el kell érni, hogy mindazokat a párttagokat, akik a párt talaján becsüle­tes szándékkal bírálnak bármely szervet, funkcionáriust vagy tagot, saját szerve­zetük és pártszerv ük is támogassa. Ezzel elősegítjük, hogy a tagság véleményt mondjon, és ne vallja az opportunista jelszót: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!“ A bírálat és az önbírálat kibontakoz­tatásának egyik komoly fogyatékossága, hogy nem mindig és nem mindenütt jut el a konkrét befejezéshez. Ez többek között a bíráló észrevételek fogyatékos elintézé­sében is látható. A funkcionáriusoknak a párt, az állam és a gazdasági irányítás minden fokán tudniuk kell, hogy az elin­tézetlen bírála* a kritika elfojtásának egyik formája. Veszélyes, mert ha a bí­rálat tárgyát képező hiányosságokat nem számolják fel, ha a tagok és a szervezetek nem kapnak választ a bírálatra, akkor nem bírálnak többé, hanem közömbösen térnek napirendre a fogyatékosságok fe­lett, ez pedig közömbösséghez, passzivi­táshoz vezet. És hogy mit jelent a kö­zömbösség és a passzivitás, és milyen nehéz felszámolni, arról a közelmúlt évek­ben meggyőződhettünk. A pártegység időszerű kérdéseiről szőlő határozat, valamint a Tanulságok című dokumentum szemléltető példa arra, ho­gyan kell marxista—leninista módon ér­telmezni a bírálatot és az önbírálatot. A CSKP KB és az SZLKP KB napjainkban is minden ülésén bíráló módon értékeli a társadalmi élet egyes területein elért eredményeket és felmerült hiányosságokat. G. Husák elvtárs, a CSKP KB idei málusi plenáris ülésén elmondott zárószavában hangsúlyozta: „Jó eredményeket mutat a mérleg, de ugyanakkor mint kommunis­ták kötelesek vagyunk fejlett kritikával megközelíteni minden problémát és fogya­tékosságot, minden előttünk felmerülő úf kérdést“. Ez szavatolja mindennapi pártpolitikai munkánk további tökéletesedését. Dr. fAN MACHYNIAK # Nagy kiterjedésű — legalább 24 milliárd köbmé­teres — habkő-lelőhelyet fe­dezlek fel Kamcsatka déli részén. A kiváló minőségű habkőréteg vastagsága meg­közelíti a 15U métert. A ki­aknázható mennyiség hosszú időre fedezi a Szovjet Távol- Kelet és Szibéria építkezé­seinek habkő szükségletét. A Ruszkaja-öbölben — ugyan­csak mostanában gránit- lelőhelyre bukkantak, ahol több millió tonna burkoló­anyagra lehet számítani. 0 Az Achilles nevű usszu* ri tigrist nemrégiben emész­tőcsatorna gyulladással a számár kandi állatkórházba szállították. Achilles étke­zési rendje akkor bomlott fel, amikor legutóbb a rosz­tovi vándorcirkusznak adták kölcsön. A diétára fogott tig­ris egy hónap alatt meggyó­gyult, és csatlakozhatott ép­pen Közép-Ázsiában vendég- szerep 'ö társulatához. # Értékes leletre bukkan­tak a régészek a Krím me’ gyei nagajcsini kurgán fel­tárása során. Egy fából fara­gott, már korhadásnak in­dult szarkofág csaknem száz, drágakővel díszített arany­tárgyat rejtett. A szakembe­rek szerint a szarkofágban egy szarmata királyinőt te­mettek el mintegy kétezer évvel ezelőtt. Q Tízezredik viperája zsákmányul ejtésével ünne­pelte hetvenedik születés-- napját Üzbegisztán egyik legöregebb kígyóvadásza, M, Ralimanov, aki több miint harminc éve űzi veszélyes foglalkozását. A viperát ra­gadozó madarak is vadász» szák, ezért nem könnyű a nyomára bukkanni. Ráadásul egy óvatlan mozdulattal helyrehozhatatlanul megse­bezhetjük a kígyót. Márpe­dig a vipera élve értéke* igazán, mert a kígyóméreg, bői gyógyszert készítenek. # Egy kazahsztáni tudó« mányos és turisztikai expe. díció hét felfújható csónak» kai 135ü kilométert tett meg lefelé az Amu-Darjám, majd evezők és vitorlák segítségé» vei átkelt az Arai-tón is. Meg­valósítottak egy orvos-bio» lógiai kutatóintézet által ki­dolgozott nagyszabású kísér­leti programot. Az expedíció tagjai az Arai-tón különleges módon étkeztek: étrendjü* kön csak víz és nyers haj szerepelt. ^ Emléktáblát helyeztek el a közelmúltban a lenin- grádi Izsák-székesegy házon, A templom gránitoszlopain bemélyedések láthatók. Az emléktábla magyarázó szöve­ge így hangzik: „A lövedék, amely ezt a nyomot hagyta, csak egy abból a 148 478-ból, amelyet a fasiszták 1941 és 1944 között lőttek ki Lenin- grádra.“ A blokád idején a városkörnyéki múzeumok számos műkincsét itt, az Izsák-székesegyházban őriz­ték. • Ulánbátorban, a Mon* goi Népköztársaság főváro­sában az idén Is megrendez­ték a hagyományos szovjet könyvkiállítást. Több mint ezer könyvet mutattak be, amelyet orosz és szovjet írók­tól fordítottak mongolra: re­gényeket, tudományos mun­kákat és politikai-társada­lomtudományi műveket.

Next

/
Thumbnails
Contents