Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-15 / 270. szám, péntek

Helmut Sctmtft nyilatkozata ARA FAT NAGY HATÁSÚ BESZÉDE AZ ENSZ-BEN (Folytatás az 1. oldalról) egyik tagállamának megsemmi­sítését tűzte ki céljául“. A továbbiakban Tekoah ha­sonló hangnemben vonta fele- téssógi'e az ENSZ-et, amiért „olyan különlegesein nagy fi­gyelmet szentel a palesztinok kérdésének“, holott mint állí­totta, „a palesztinoknak van saját államuk, hiszen Jordánia mi más, ha nem a palesztinai ■rab állam“. Miután Izrael képviselője ön­kényesen Jordániát ruházta fel a „palesztin állam“ állítólagos ismérveivel, kisajátítva magá­nak Jordánia képviseletét, való­sággal védelmébe vette Jordá­niának azt a „jogát“, hogy — szemben a rabatt arab csúcsta­lálkozó döntésével — a palesz­tin nép képviselőjeként lépjen lel. Izrael képviselője befejezésül újabb kirohanásokat intézett a világszervezet ellen, majd fe­nyegetőzött, hogy Izrael foly­tatja „megtorló akcióit“ a PFSZ ellen és „nem fogja meg­engedni, hogy Palesztina bár­mely része a PFSZ fennhatósá­ga alá kerüljön“. A válaszadás jogán felszóla­ló szíriai képviselő visszauta­sította az ENSZ-tagállamok és a palesztin arabokat képviselő PFSZ ellen intézett izraeli tá­madásokat. Rámutatott, hogy „miközben a PFSZ elnöke olaj­ágat mutatott fel, Izrael képvi­selője láthatólag azzal a szán­dékkal állt a szónoki emelvény­re, hogy megerősítse: országa a békének és az ENSZ alapok­mányának ellensége“. Jordánia képviselője ugyan­csak a válaszadás jogán elhang­zott hozzászólásában megállapí­Bejrut — Tel Aviv — A liba­noni hadügyminisztériumban csütörtökön reggel közlemény­ben adták tudtul, hogy az éj­szaka folyamán az izraeli tü­zérség lőtte Nabalija dél-libano­ni várost, és több környező fa­lut. A jelentés beszámolt arról is, hogy hajnalban Szarbin dél­libanoni határfaluba helikopte­ren izraeli kommandóegység hatolt be, három házat felrob­bantott, s agyonlőtt 5 polgári személyt. Az összecsapásban többen megsebesültek. A katonai akcióról közle­ményt adlak ki Tel Avivban is. Kairó — Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter szer­dán a nemzetgyűlés arabközi és külügyi bizottsága előtt el­hangzott nyilatkozatában leszö­gezte, hogy a Szuezi-csatornát tattá: „A probléma gyökere pontosan tükröződik az izraeli képviselő felszólalásában: Izrael bezárkózása saját gyártmányú mitológiájába és elzárkózása a realitás és az igazság elől. A szavak azonban nem változtat­nak azon a tényen, hogy Izrael 1 millió embert üldözött el szü­lőföldjéről 1948—49-ben, sem azon, hogy 1967-ben megtáma­dott három arab országot“. Az ENSZ-közgyűlés palesz­tin vitája csütörtökön — kö­zép-európai idő szerint 16.30- órakor — folytatódott New Yorkban. Az első vitanap után, szerda este sajtóértekezletet tartott az ENSZ-közgyűlés plenáris ülé­sén részt vevő PFSZ-delegáció hivatalos szóvivője. Safik Al-Hut hangoztatta, hogy szervezete továbbra sem fogadja el a Biz­tonsági Tanács 1967-ben hozott 242-es határozatát, sem a világ- szervezetnek Palesztina felosz­tásáról 1947-ben született dön­tését. Végezetül lehetségesnek mon­dotta, hogy a palesztin mozga­lom, ha terveivel ez összhang­ba kerül, akár a közeli jövő­ben emigráns kormányt hoz lét­re. New York — (asszer Aráját, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke szerdán este New Yorkban Eszmat Abdel Magid egyiptomi ENSZ képviselő ven­dége volt. A fogadáson több­száz külföldi diplomata és új­ságíró vett részt. A vendégek között volt Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára is. Ame­rikai diplomaták nem jelentek meg a fogadáson. Arafat tegnap az Egyesült Államokból Kubába utazott. mindaddig nem nyitják meg a hajózás számára, amíg Izrael megfelelő távolságra nem von­ja ki csapatait, s nem biztosít­ják a csatornán való közleke­dés zavartalanságát és a csa­tornamenti városok sértetlensé­gét. Hozzáfűzte, hogy a válság végleges rendezése előtt Izrae­li hajók nem kapnak engedélyt az áthaladásra. Az egyiptomi diplomácia ve­zetője országa külkapcsolatai- ról szólva méltatta a szovjet- egyiptomi barátságot, hangoz­tatva, hogy a két nép kapcso­latai szilárdak és barátiak, s állandó fejlődésben vadnak. Egy kérdésre válaszolva hang­súlyozta, hogy a Szovjetunióval fenntartott szívélyes viszony nem befolyásolja az egyiptomi —amerikai kapcsolatok javulá­sát. Bonn — Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár Bonn­ban külföldi újságírók előtt hangsúlyozta, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a jövő­ben is fejleszti és mélyíti a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatait. A kelet-európai szomszédok­hoz fűződő kapcsolatokban folytatjuk az előző kormány politikáját, amint hangsúlyoz­tuk ezt az év májusi kormány­nyilatkozatban. A folyamatos­Athén — Fontos állomáshoz érkezett a vasárnapi görög parlamenti választásokat meg­előző politikai küzdelem. Szer­dán az utolsó athéni választási nagygyűlést tartotta az Alkot­mány-téren az Egyesült Balol­dal, amely a Görög Kommu­nista Pártot is magában fog­lalja. Harileosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt KB első tit­kár mondott megnyitót. Felkér­te a téren összegyűlt több tíz­ezres lelkes tömeget, hogy egy­perces némasággal adózzék a demokráciáért, az ország füg­getlenségéért és a társadalmi haladásért életüket áldozott hazafiak emlékének. A nagygyűlés vezető szóno­ka Iliász lliu, az Egységes Demokratikus Baloldali Párt (EDA) elnöke volt. A belpoli­tikai kérdésekkel foglalkozva hangsúlyozta, hogy egy újabb erőszakos hatalomátvételt csak a diktatúraellenes erőknek a jobboldaltól a baloldalig terje­dő teljes, egységes fellépésé­vel lehet megakadályozni. Bí­rálta a kormányt, hogy olyan időpontban tartja meg az ál­talános választásokat, amikor a demokratizálódási folyamat még nem eléggé hatékony, és olyan választási rendszer sze­rint bonyolítja le, amely nem Tokió — A Dzembo című ja­pán folyóirat novemberi száma közölte egy Mao-ellenes illegá­lis csoport Kínában kiadott „titkos dokumentumát“. A fo­lyóirat szerkesztősége közli, hogy ezt a dokumentumot Ilongkong-ba menekült kínaiak bocsátották rendelkezésre. A szerkesztőségi megjegyzés sze­rint a kínai vezetők körében, csakúgy, mint az egész ország­ban „valóban bonyolult helyzet uralkodik“. A Kínai Népköz­társaságban — mint a lap ír­ja — létezik és működik a Mao-ellenes illegális csoport. Részvevői magukat „Kína mar­xista—leninista elvtársi szövet­ság annyit jelent, hogy szün­telenül feljesztjük és szélesít­jük a kapcsolatokat, — mon­dotta Helmut Schmidt. A kancellár ezzel kapcsolat­ban emlékeztetett a Szovjet­unióban tett látogatására és a szovjet vezetőkkel folytatott moszkvai megbeszéléseire. Mint megjegyezte, ez az eszmecsere bebizonyította, hogy a két fél meg van elégedve a szovjet- nyugatnémet viszonyban az utóbbi négy évben végbement fejlődéssel tükrözi híven a nemzet akara­tát. Iliu az Egyesült Baloldal célkitűzéseit elemezve állást foglalt a monarchia ellen. Kül­politikai vonatkozásban a szó­nok állást foglalt a békés egy­más mellett élés elvei mellett. Mint mondotta, Görögországnak törekednie kell arra, hogy ja­vítsa kapcsolatait a Balkán és a Földközi-tenger medencéjé­nek többi államával. Iliász Iliut követően felszó­lalt az Egyesült Baloldal több vezetője, köztük Mikisz Theo- dorakisz, a világhírű zeneszer­ző Is. Alig ért véget a baloldal választási nagygyűlése, az At­héni Televízióban utoljára jelent meg Karamanlisz ügyve­zető miniszterelnök, hogy pártja, az új demokrácia ren­delkezésére álló hivatalos tíz­perces műsoridőben még egy­szer kifejtse elképzeléseit. Az államforma kérdésével kapcsolatban bejelentette, hogy az új parlament megalakulását követően december 8-án nép­szavazást tartanak, s az or­szág lakossága itt dönt majd arról, megerősítsék-e az 1973. június 1-én még Papadopulosz által kikiáltott köztársaságot, vagy helyreállítsák a monar­chiát. sége" tagjainak nevezik, és ők a közölt dokumentum szerzői. A dokumentum rámuta/t: „Mao Ce-tung igyekszik fel­számolni a párton belül min­den ellenzéki erőt. Mao Ce- tung „reformjai“ nem jelente­nek mást, mint a marxizmus— leninizmus, a kínai forradalom elárulását. Mao Ce-tung Igyek­szik meghiúsítani a szocialista tábor összefogásának ügyéit. „Mao Ce-tung pártjává“ alakí­totta át a Kínai Kommunista Pártot, visszaállította a 2000 évvel ezelőtti Csín SÍ Huang-ti féle feudális abszolutista ön­kényuralmat.“ Újabb izraeli támadás MAO-ELLENESILLEGÁLIS CSOPORT VÁLASZTÁSI HAJRÁ GÖRÖGORSZÁGBAN Kommentárunk ŰJ szó 1974. XI. 15. A z ecuadori fővárosban megtartott AÁSZ-érte- kezleten szinte az utolsó pil­lanatig kétséges volt: vajon megszületik-e a Kuba-ellenes blokád feloldásához szükséges kétharmados többség a szava­záson. Matematikailag a kép­let egyszerű volt: amennyiben 14 ország igenlő voksot ad a kubai szankciók feloldására, végleg megszűnik a már egy évtizede fennálló, idejétmúlt Kuba-ellenes blokád. Mint Ismeretes, az Egyesült Álldmok a hatvanas években indította meg Kuba-ellenes kampány-sorozatát. Washington ugyanis nem tudott belenyugod­ni, hogy egy latin-amerikai or­szág elindul a szocialista fej­lődés útján. 1961-ben ezért megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Kubával, majd az Amerikai Államok Szervezeté­ben — akkori hatalmánál és tekintélyénél fogva — rákény- szerítette a tagországokat a Ku­ba ellen irányuló politikai és gazdasági zárlat megszavazá­sára. A cél természetesen Kuba teljes elszigetelése volt. Ám az imperialisták ez irányú számí­tásai nem váltak be. Egyrészt Kuba kezdettől fogva a Szov­jetunió és a szocialista álla­mok támogatását élvezte, más­részt a blokádban részt vevő or­szágok egymás után kezdték semmibe venni és átlépni a Ku­ba ellen saját maguk emelte gátat. A 21 AÁSZ-tagállam kö­zül a mai napig Argentína, Me­xikó, Peru, Barbados, Jamaica, Trlnidad-Tobago és legutóbb Panama vette fel a diplomáciai kapcsolatokat Kubával. E mozgásból nyilvánvaló volt, hogy a blokád pusztulásra van Kél szavazaton múlott... Ítélve ... egyre omladozik, fosz­ladozik. A blokádfalon újabb repedés keletkezett tavasszal Bogotában, amikor Kissinger az AÁSZ-értekezleten kénytelen volt engedményeket tenni. Be­leegyezett, hogy amerikai vál­lalatok argentínai fiókfai autó­kat exportáljanak Kubába. Min­den jel arra vallott, hogy a tagállamok lépten-nyomon meg­szegik a szankciókat és így fo­kozatosan teljes csődöt mondott az USA részéről Kuba-ellenes megtorlásként bevezetett blo­kád. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az USA éppen céljának ellenkezőjét érte el: Kubát nem sikerült izolálnia, sőt csaknem az Egyesült Államok maradt magára Kuba-ellenességével. Az Egyesült Államok Ilyen előzmények után szorongva vár­ta a quitói értekezletet, mely­nek végszót kellett mondania a blokád ügyében. Vajon talál-e az Egyesült Államok elég tá­mogatóra a blokád fenntartá­sához? — hangzott a kérdés. Az értekezlet szokásosan in­dult, meglepetést az keltett, hogy az USA-t nem Kissinger külügyminiszter, hanem a Jó­val alacsonyabb rangú Rogers, a latin-amerikai ügyek szakér­tője képviselte. Rogers már az értekezlet kezdetén kinyilvání­totta, hogy a szavazásnál tar­tózkodni fog. A legnagyobb kérdés a sza­vazás pillanatáig így hangzott: megszületik-e a szükséges két­harmados többség? Mint ké­sőbb kiderült, mégsem. Mate­matikailag a szavazás a követ­kezőképpen zajlott le: 12 or­szág a blokád feloldása mel­lett, 3 állam — Chile, Uruguay és Paraguay a javaslat ellen szavazott. Tartózkodott a sza­vazástól az USA, Guatemala, Bolívia, Brazília, Nicaragua és Haiti. Minden csupán két szava­zaton múlott... Ha végigtekintünk az igenlő szavazatokat leadó, illetve a tartózkodó országok megoszlá­sán* érdekes és tanulságos kö­vetkeztetésekre jutunk. Ha egy kategóriába soroljuk a tartóz­kodó és a nemet mondó orszá­gokat — és ezt megtehetjük, hiszen akik tartózkodtak, hall­gatólagosan rábólintottak a blokád fenntartására — olyan államok csoportjával állunk szemben, melyekben a legreak- ciósabb kormányok uralkodnak Latin-Amerikában. És -itt vá­laszt kapunk arra is, miért tar­tózkodtak, vagy mondtak nemet ezek az országok a blokádra. Minden bizonnyal azért, mert ilyen vagy olyan formában e kormányok az USA monopo­lista köreinek támogatását él­vezik. (Példa erre Chile, ahol az Allende elleni puccsot Is az Egyesült Államok pénzelte.) így tehát nagyon Is érthető, hogy ezek az országok nem sze­retnének összekülönbözni „párt­fogójukkal". A szavazás azon­ban azt Is megmutatta, hogy ez a reakciós csoport kisebb­ségbe kényszerült annak elle­nére, hogy megakadályozta az embargó feloldását. A konferencia legnagyobb po­zitívuma viszont az, hogy bebi­zonyosodott: a többség, 12 or­szág egyértelműen kiáll Kuba mellett. Üjfent csak azt ismétel­hetjük: Kuba egyáltalán nem maradt magára az amerikai kontinensen. Sőt, az említett 12 ország a szavazáson elszenve­dett látszólagos veresége után — amely győzelemmel Is felér — kijelentette: a jövőben ha­marosan diplomáciai kapcsolat­ra lép Kubával. Ez pedig nem más, mint az AÄSZ kudarca, veresége. A quitói értekezlet tanul­sága egy mondatban te­hát: formálisan ugyan még lé­tezik a Kuba köré font blokád, valójában azonban már rég túl­élte önmagát. Az AÄSZ pedig már csak „élő halott“, árnyéka önmagának. P. VONYIK ERZSÉBET Moszkva — Szirimavo Ban- daranaike asszony, Sri Lanka miniszterelnöke, aki a szovjet kormány meghívására hivata­los látogatáson van a Szovjet­unióban, csütörtökön Moszkvá­ból Tbiliszibe utazott. A vendéget Alekszej Koszi­gin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, Andrej Gro­miko külügyminiszter és más hivatalos személyiségek, vala­mint a moszkvai dolgozók képviselői búcsúztatták a vnu- kovói repülőtéren. NICOLAE CEASESCU, az RKP főtitkára fogadta Konsztantyin Katusevet, az SZKP Központi Bizottságának titkárát, aki hi­vatalos látogatáson Romániá­ban tartózkodik. PJOTR GYEMICSEVET, az SZKP Politikai Bizottságának póttagját, a központi bizottság titkárát nevezték ki a Szovjet­unió új kulturális miniszteré­vé. Ezt a funkciót 1960-tól egészen haláláig, október 24-ig Jekatyerina Furceva töltötte be. ALEKSZANDER PANYUSKIN, az SZKP Központi Bizottsága volt osztályvezetője 70-éves korában elhunyt. ANDREJ BARČÁK, hazánk külkereskedelmi minisztere csehszlovák kormányküldöttség élén Costa Ricából Mexikóba érkezett. JOSZIP BROZ TITO jugosz­láv elnök, a JKSZ elnöke, aki hivatalos baráti látogatáson az NDK-ban tartózkodik, tegnap Erich Honeckernak, az NSZEP Központi Bizottsága első titká­rának kíséretében Lipcsébe lá­togatott. COSTA GOMES portugál ál­lamfő előtt letette a hivatali esküt Macao„ Illetve Portugál Timor újonnan kinevezett kor­mányzója. Macao új kormány­zója Jose Garcia Leandro őr­nagy szombaton Indul útnak, hogy átvegye hivatalát elődjé­től. A JOSE VERA JARDIM portu­gál külkereskedelmi államtit­kár vezette portugál kormány- küldöttség befejezte látogatását az NDK-ban. VICTOR ALVES portugál, tár­canélküli miniszter Brüsszel­ben Renaat van Elsland belga külügyminiszterrel a portugál —belga kétoldalú kapcsolatok további elmélyítéséről tárgyalt. GERALD WARRENT nevezték ki a Fehér Ház és a többi amerikai kormányszerv közötti összeköttetést, valamint a saj­tó és a televízió tájékoztatását biztosító helyettes szóvivővé. UGO PECCHIOLI-nak, az Olasz Kommunista Párt Politi­kai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével november 16—19. között a Portugál Kommunista Párt KB meghívására Lissza­bonba és Portóba látogat az OKP küldöttsége. TOKIÖBAN az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió nagykö­vetségének épületére szélső- baloldali japán terroristák há­zi készítményű benzines bom­bákat dobtak. A támadás során négy rendőr súlyosan megsé­rült, kilenc terroristát letartóz­tattak. BRÜSSZELBEN húsz ország képviselőinek részvételével megkezdődött az európai biz­tonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság ülése. CARLOS ROSA, az Angolát Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) KB tagja Lusakában kijelentette, hogy Angolában a közeljövőben koalíciós kor­mányt hoznak létre. PÁRIZSBAN tegnap megkez­dődött a Francia Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak ülése, melyen az FKP rendkívüli XXI. kongresszusá­nak határozatait vitatják meg.

Next

/
Thumbnails
Contents