Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-12 / 267. szám, kedd
VÁLASZ OLVASÓINKNAK Különböző ügyekben S. F.: Ajánljuk, hogy haladéktalanul forduljon a košicei ügyvédi tanácsadó hivatalhoz. Az esetleges gondatlanságért kártérítési igény illetné meg. Az egyes részigények az esedékességtől kezdve egy éven belül évülnek el. P. E.: Ajánljuk, hogy az ügyre vonatkozó irataival forduljon minél előbb ügyvédhez. Feltehető, hogy igényei azzal a nappal váltak esedékessé, hogy tudomást szerzett a végrendelet megváltoztatásáról. Ellenkező esetben csupán egy évre visszamenően tudná sikerrel érvényesíteni igényeit. A többit illetően a köteles fél az elévülés kifogásával védekezhetne. B. M.: ön csak azokat a dolgokat követelhetné vissza, amelyek az ön kétségtelen tulajdonát képezték és az ön engedélye nélkül vitték el. A gyermekek gondozásáért utólag nehezen, legfeljebb csak 3 évre visszamenően a családi törvény 101. §-a értelmében érvényesíthetne keresettel a járásbíróságon térítést fiával és a gyermek anyjával szemben, hogy helyettük gondozta a gyerekeket. Ajánljuk, forduljon ügyvédhez. K. A.: Csak akkor igényelhetné a szülési segély kiszámítását az 1973-ban elért magasabb fizetéséből, ha magasabb fizetését alapfizetésének lényeges javításával érte volna el. Ha ilyen esetről lenne szó, a különbözetet az esedékességtől számított egy éven belül az üzemi bizottság mellett működő KNP bizottságnál igényelhetné. Ha kérését nem intéznék el kedvezően, vagy nem adnának választ, az Okresná správa nemocenského poistenia, Nové Zámky hivatalhoz fordulhat panaszával. Ha a jobb fizetést nagyobb szorgalmával és túlórázással érte el, ez nem lenne ok arra, hogy eltérjenek az 1972. évben elért napi átlagf'zetéstől. Munkajogi ügyekben S. I.: A munkatörvénykönyv 89. §-a értelmében a munkaadó vállalat köteles öt órai, egyfolytában végzett munka után pihenésre és étkezésre 15 perc szünetet biztosítani a dolgozóknak. Ha olyan munkáról van szó, mely folyamatos és nem lehet megszakítani, abban az esetben is biztosítani kell a megfelelő Időt az étkezésre és pihenésre. Ezt a 15 percet az 1965/66 sz. törvény (az 1970/60 sz. törvény szerinti szöveggel) végrehajtási rendeletének 10. §-a értelmében be kell számítani a rendes munkaidőbe. A munkaadó vállalatnak az üzemi bizottsággal való előzetes megegyezése alapján joga van ebéd-, illetve vacsoraszünetre hosszabb időt meghatározni (rendszerint any- nyi időt, amelyre tényleg szükség van), de az ilyen ebéd-, illetve vacsoraszünetből csupán csak 15 percet lehet a munkaidőbe beszámítani. A 15 percet meghaladó ilyen szünetért nem jár fizetésinegtérltés. A szabadság egész hetekben van megállapítva, ha azonban a dolgozó a szabadságot több iészletben veszi ki (1. a munkatörvénykönyv 101. §-ának 5. bekezdését), annyi munkanap szabadságra van igénye, amennyi az egész évi átlaga alapján az egyszerre kivett szabadságra esne. A négyheti szabadság 5 napos munkahét mellett 20 munkanapnak felel meg, 6-napos munkahét esetében pedig 24 munkanapnak. Ha egész évi átlagban 6-napos munkaidejük van, a 4 nap különbözetet joggal kérhetik. V. A.: Elvben a fizetés a végzett munka mennyisége és minősége szerint jár. ön minősítés nélkül jól végzett minősítést megkívánó munkát. Ha ez tartósabban így lenne, joggal kérhetné fizetésének megfelelő emelését. Ez az igény egy éven belül évül el. Cs. F.: A munkatörvénykönyv 83. §-a értelmében a 16 évnél fiatalabb dolgozók heti munka- 1 ideje legfeljebb 36 óra lehet. Az ön keresetét abban az esetben adóztatják helyesen a 40 %-os emeléssel, ha 18 évnél fiatalabb, tehát kiskorú kereső gyermeke nem él önnel közös háztartásban és ön nem járul hozzá eltartásához legalább havi 100 koronával. Fia fizetését helyesen adóztatják az 5. osztály szerinti 40 °/o-os emeléssel (mint 25 évnél fiatalabb nőtlen dolgozót). Ha 18 évnél fiatalabb, bár már kereső fia önnel egyébként közös háztartásban él és ily módon ön feleségén kívül még erről a fiáról is gondoskodónak számít, még igénye lenne a 7. osztály szerinti alap-adótételre. Betegbiztosítási ügyekben B, I.: Felesége folyó év július 31-ig a rendes 26 hetes szülési szabadságát merítette. Utána augusztus 15-ig megliosz- szabbltott, fizetés nélküli szabadságon volt. Mivel a gyermekre ügyelő nagymama megbetegedett, szeptember 20-án újból meghosszabbított, fizetetten szabadságra ment. Felesége közben szintén megbetegedett, kórházi kezelésben van. Az ilyen betegállomány idejére — mivel egyébként nem illette őt meg fizetésmegtérítés —, nincs igénye táppénzre. Mivel felesége első gyermekük megszületése után egy éven belül tett újból terhes és mivel a születés az előző szüléstől számított 13 hónapon belül várható, az 1965/143 sz. hirdetmény 45. §-a értelmében az előző szülés szülési szabadságára megállapított ősz- szegben tesz igénye majd 26 héten át fizetett szülési szabadságra. Ha ennek letelte után kisgyermeke kétéves koráig egésznapos gondoskodással saját maga fog róla gondoskodni, havi 500 korona, kettő két évnél fiatalabb gyermek esetében pedig havi 800 korona gyermekgondozási segélyre tesz majd igénye. St. V.: Az 1971/107 sz. törvény 4. §-ának 3. bek. értelmében mint magányosan élő anyának akkor tenne igénye kisgyermekére gyermekgondozási segélyre még abban az esetben is, ha dolgozik, ha a munkaidő alatt kisgyermekére nem szülő vagy nagyszülő vi gyáz, hanem az Ön költségé re más nő. Vagyonjogi ügyekben Bézakalász jeligére: Ha a viszonylag fiatal házastársak kö zül, akiknek egy gyermektik van, egyikük meghal, a törvényes öröklés rendje szerűit azt a vagyonrészt, njely mint örökség marad meg, a házas társak osztatlan közös tulajdonának leszámítása után (a túl élő házastársnak, elvben a házasság alatt szerzett vagyon fele mint tulajdonrész jár) a gyermek és a túlélő házastárs fele-fele arányban öröklik. Ha a gyermek váratlanul koráb bán utód nélkül halna meg, az őt megillető vagyon a törvényes öröklés rendje szerint esetleges házastársára, másik felerészben az életben maradt szülőre szállna. Ha a gyermek nőtlen, akkor egész vagyona az életben maradt szülőre száll, éspedig tekintet nélkül arra, hogy újabb házasságot kötött, vagy sem. A csehszlovák tör vénykönyv nem ismeri az ági öröklést, tehát az ilyen esetben (t. 1. hogy életben maradt az egyik szülő) a korábban elhunyt másik szülőnek testvérei törvényes öröklés alapján nem örökölhetnek. A törvényes öröklés rendje alapján a testvérek csak az örökösök harmadik csoportjában örökölnek, akkor, ha nem örököl sem házastárs, sem szülő. Az elhunyt szülő testvére nem számít törvényes örökösnek. Elhunyt testvérének gyermekei sem örökölnek elhunyt szüleik helyett. Dr. F. ). „Az orosz konyha hete” A košicei Sport étteremben tegnap megnyílt „Az orosz konyha hete“ című rendezvény, amelynek keretében a személyzet tájékoztatja a fogyasztókat az egyes ételkülönleges- ségek összetételéről. Megrendelésre az egyes ételkülönleges- ségek receptjei is megszerezhetők. A későbbiek folyamán az orosz konyha különlegességei a többi košicei étterem étlapjaira is felkerülnek. TUDOHANW A OfaMnUiObDa.! ELLENSÉGÜNK: A ZAJ A technikai fejlődés egyik legkellemetlenebb kísérő jelensége a zaj. A városokban az utak forgalma, munkahelyeinken pedig a gépek lármája, s még vidéken is a szuperszonikus repülőgépek sivítása őrli az ember idegeit — és az eredmény: a munkaképesség csökkenése, de- koncentráltság, feledékenység, alvászavarok, a vérnyomás emelkedése, részleges vagy teljes süketség. Hogyan jutottunk idáig? — Úgy, hogy az ember semmit sem tett ellene; a technikai fejlődés természetes velejárójának tartotta a zajt, s csak akkor ébredt rá az ügy jelentőségére, amikor világszerte rohamosan növekedni kezdett a zajártalom okozta betegek száma. Alig múlt húsz éve, hogy a legkülönbözőbb országokban orvosok, jogászok, mérnökök, akusztikusok egymás után kezdték megalakítani azokat a szervezeteket, amelyeknek célja a zaj elleni küzdelem, s 1959-ben ezekből jött létre az a nemzetközi szövetség, amely az ENSZ-szel, az Egészségügyi Világszervezettel, az Európa Tanáccsal, az Európai Közlekedésügyi Miniszterek Tanácsával és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezettel együttműködve dolgozza ki a védekezés módszereit. Eredményeikről és a további tennivalókról az ENSZ tudományos és kulturális szervezetének lapja, az UNESCO Courier külön- számot adott ki. Csak aki volt már ún. „süket szobában“, tudja, milyen kellemetlen dolog az abszolút csend. Valami természetellenes, ijesztő dolog ez, hiszen a természetben nincs ilyen; az abszolút csend laboratóriumi termék, századunk egyik technikai eredménye. De veszélyes is lehet a csend, hiszen a hangok különféle információkai tartalmaznak, s nélkülük nehezen tud az ember tájékozódni (gondoljunk csak arra, mennyi balesettel járna pl. egy tökéletesen zajmentes jármű). Az erős zaj viszont ölni is tud. De már 90 dB (decibeli) feletti zajszintnél (pl. sportkocsi, nehéz tehergépkocsi, légkalapács kb 1 ra távolságból, sugárhajtású repülőgép kb. 100 m távolságból) is az ember vizuális felfogóképessége 25 százalékkal csökken (egy autóduda hangereje is 95—100 dB körül vaui). A 120—130 bB-es lárma (pl. szegecselés) már fájdalmat is okoz. A hangerősség növekedésével rohamosan nő a zaj kellemetlen hatása. A levélzizegéstől a beszélgetésig terjedő 50 dB-es zajskála differenciáit sokkal kevésbé érzékeli az ember, mint a beszélgetés és a repülőgép zaja közti 50 dB különbséget. Hogy a hangnyomás milyen károkat tud okozni, arra sokat emlegetett példa az a fémvödör, amelyet a repülő sugárhajtóművek próbatermében felejtettek: a hanghullámok rövid idő alatt tökéletesen szétroncsolták a vödröt. Nos, az emberi fül, a dobhártya sem erősebb a fémnél... Az eszményi megoldás az volna, ha a hangot már keletkezésének forrásánál ki tehetne küszöbölni, ez azonban egyelőre lehetetlen, s csak a zaj csökkentésére van mód. Ma, a specializá- ció korában, új szakterület alakult ki az Ipari és városépítészetben: a gyakorlati akusztikusé, aki az építészekkel együttműködve igyekszik az ember számára elviselhető környezetet teremteni. A tervezők és az akusztikusok között azonban gyakran van ellentét. A modern épületek hatalmas, sima felülete pl. erősen visszaveri a hangot, míg a durván vésett kövekből álló, sok szöglettel megtört barokkos épületek szétszórják a hangot, s gyorsan csökkentik a zaj intenzitását. Persze az építészek esztétikai okokból ragaszkodnak a nagy sima felületekhez, s inkább légmentesen lezárt ablakokat és szigetelő paneleket alkalmaznak — ez viszont megkö veteli a mesterséges légellátást, ami újabb zaj forrása. Konsztantyin Sztramenkov az UNESCO lapjában közölt cikkében beszámolt arról, hogy a Szovjetunióban, a Volga partján egy miniatűr „várost“ emeltek tetszés szerint mozgatható, különféle alakú építményekből, amelyekből a legkülönbözőbb elrendezésű utcák, terek, lakó- és hivatali negyedek stb. alakíthatók ki. Ezen a kísérteti terepen a kutatók a városi zajok reprodukálásával megbízható adatokat szerezhetnek arról, hogy milyen zajforrások milyen körülmények között hoznak létre sebezhető pontokat a városokban. Azt hinnénk, hogy a városokban a terek a legzajosabb pontok, a mérések azonban arról tanúskodnak, hogy sokkal kevésbé lármásak, mint az utcák. A városi utcák úgy viselkednek, mint a hangcsatornák, s a házsorok falai között a hangok mindaddig visszaverődnek, amíg el nem halnak. A tereken viszont a nagy ürességben szétszóródnak a hangok, ezenkívül a fák, kertek Is elnyelik őket. A Szovjetunióban ezért a városok, városrészek rekonstrukciója során mindig megragadják az alkalmat arra, hogy minél több zajforrást kiküszöböljenek, s zöldterületek, védő felületek közbeiktatásával igyekeznek csend-övezetet teremteni a házak körül. Sok problémát okoz a lakások belső zaja Is. A szellőző rendszerek vezetékei pl. úgy továbbítják a hangot, mint a szócsövek. A hangenergia csökkenthető a többi között a vezeték falának kibélelésével, a hang több elágazásba való szétosztásával, a hangforrás felé való hangvisszaveréssel vagy el tehet nyeletni abban a helyiségben, ahová a vezeték betorkollik. Mindenesetre a szellőző, légszabályozó berendezések, a vízvezetékek stb. okozta zaj szabályozását legcélszerűbb még a tervezés stádiumában megoldani. Ipari munkahelyeken gyakori a 95 dB zajszint, sőt a légfúrók és a motorok próbapadja^ még zajosabbak, ami fokozatos megsüketülés- hez vezethet. A zajcsökkentésre sok mód van: a gépeket rezgéscsillapítókkal szerelik fel, esetleg hangárnyékoló tokokkal borítják, az üzemekben hangárnyékoló falakat helyeznek el, de szabályozható a zajszint a zajforrás megfelelő elhelyezésével is. A nagyjából egyformán zajos gépeket egy helyre telepítik, a különlegesen zajos és a különlegesen csendes tereket közepes zajszintű ütköző zónákkal választják el egymástól. A modern ipari tervezésben a zajszint gyakran befolyásolja egy-egy üzemrész kialakítását, az egyes részlegek elhelyezését (pl. kohászat).’ A hengerművek irányítását például hangszigetelt fülkékből végzik; a szerelőüzeraeket és a motorok próbatermeit erős hangszigeteléssel lát-, ják el, a próbapadokat automatikus távirányítással működtetik. Ahol minderre nincs mód, ott az egész fejet beborító védő sisakot és fülvédőt kell használnia a munkásnak (a sisakra azért van szükség, hogy csökkentse a csontok által vezetett hangok intenzitását). Az Egyesült Államokban kb. 4 500 000 munkás dolgozik rendkívül zajos munkahelyeken, s közülük 1000 000 szepved súlyos hallászavarokr bán. Pedig sokszor kis költséggel és nem nagy átalakítások árán is sokat tehetne javítani a helyzeten. A kutatók további komoly megállapítása: zajosan közlekedünk. Amikor Moszkvában bevezették a tülkölési tilalmat, az utcákon a zaj- szint egyszeriben 8—10 dB-lel csökkent. A személyautók szakadatlan áramlása még magában nem okozna bajt; sokkal kellemetlenebbek a teherautók, az autóbuszok, a motor- kerékpárok és a sportkocsik. Ezek hangereje kétszer akkora, mint az autóáradat általános zajszintje, s jobban zavarnak azért is, mert ritkábban közlekednek, mint a személykocsik, és ezért az általános zajszintből kiugranak. Angliában szó van róla, hogy elrendelik minden új jármű kötelező zajvizsgálatát, s nem adnak engedélyt olyan gépkocsi üzemeltetésére, amelynek 85 bB-nél és olyan motorkerékpárokra, amelyek 90 bB-nél zajosabbak. Franciaországban az angol kísértetek alapján szabták meg a maximálisan megengedhető zajszintet, ami szeínélyképkocsiknál 83 dB, motorkerékpároknál 85 bB és nagy tehergépkocsiknál és autóbuszoknál 90 dB. A korszerű, új járművek közül már sok típuson találhatunk hangtompítót, s a kerekek futófelületének mintázatát is úgy készítik, hogy minél kevesebb zajt okozzon. Az utak minősége is sokat számít: a korszerű utakat olyan burkolattal építik, amely nagymértékben csökkenti a forgalom zaját. Egyre több embert érint a repülőgépek lármája is. Az NSZK-ban, Hollandiában, Angliában és az USA-ban folytatott vizsgálatok szerint olyan repülőtér körzetében, ahol naponta 20—40 gép száll fel, illetve le, az általános zajszint 115 dB körül mozog. Ezért több országban rendeletileg szabták meg a megengedhető maximális értéket — a londoni repülőtéren pl. 7 és 23 óra között 110, bB, 23 óra után 102 dB, New York-ban a Kennedy repülőtéren 112 dB, éjjel pedig csak azokat a kifutókat használhatják, amelyekről a gépek nem lakott területek, hanem a víz fölé szállnak. A zajrendeletek következménye, hogy a repülőgépgyárak újabban a turbólégcsavaros gépeket hangtompítóval szerelik fel. Mint láthatjuk, megoldásra váró probléma a zaj csökkentése, illetve kiküszöbölése szempontjából még bőven akad. Egy azonban biztos: a technika „kísérőzenéjét“ alaposan át kell dolgozni ahhoz, hogy ha nem is harmonikus, de legalább elfogadható 'legyen az emberi fül számára. PEHELYSÚLYÚ HORDÓK A műanyagipar dinamikus fejlődésében határozott korszakokat különböztethetünk meg. A legrégebbi a műgyantakorszak volt. Ebben az időben a természetes gyanták pótlására, majd kiegészítésére igyekezték a gyantaszerű műanyagfajtákat felhasználni. A következő kort talán pótanyag-korszaknak nevezhetnénk, amikor különféle természetes, illetve hagyományos anyagok hiánycikkekké váltak, és ezeket a vegyipar által előállított, elég kezdetleges tulajdonságú műanyagokkal igyekeztek pótolni. A harmadik korszakot a műanyagok „nagykorúsága“ idejének nevezhetnénk, amikor az új anyagok jellegzetes új anyagtulajdonságait olyan felhasználási területeken aknázták ki, amelyeken a hagyományos anyagokkal nem tehetett eredményt elérni. Jó például szolgálnak erre az úgyszólván pehelysúlyú hordók. A folyadékok szállítására és tárolására a legkülönbözőbb újabb szállító módszerek mellett változatlanul nagy jelentőségük van a hordóknak. A közelmúltig a hordógyártásban egyedülálló helyet foglaltak el a fémek, annak ellenére, hogy a korrózió elten költséges módszerekkel védeni kell a felületüket, és az elkerülhetetlen durva kezelési mód hatására behorpadnak, deformálódnak és hamar tönkremennek. A feldolgozó gépek fejlődésével és a formakialakítás finomításával ma már rendszeresen gyártanak 200 literes hordókat kemény polietilénből. Egy ilyen műanyag hordó súlya mindössze 14—15 kg, a legtöbb agresszív hatásnak ellenáll, és olyan rugalmas, hogy 5 m magasságból leejtve semmi baja sem történik (dj) ÚJ s 1974. XI. 12. 6
