Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-12 / 267. szám, kedd

FESTETT VILÁG EGRI VIKTOR ÜJ KÖNYVÉRŐL 0DSDD0DDDDDDDDDBO- 0 J FILMEK­Facsemeték Hetvenhat éves írónkat a Ma­gyar Népköztársaság a Zászló­rend II. fokozatával tüntette ki a közelmúltban. Könyvkia­dónk gondozásában az ünnepé­lyes pillanatokkal szinte egy­időben jelent meg az író új könyve, a Festett világ. Bár sem a szerző, sem pedig a fül szöveg nem jelzik egyértelmű­en a könyv műfaját, esetleges félreértéseket elkerülendő már az elején szögezzük le: a Fes­tett világ regény. Magán vi­seli ennek a „legalaktalanabb“ műfajnak századunkban oly gyakran változó, de mindig jellemző jegyeit — még akkor is, ha hiányukkal vannak je­len. A regény témája vonzó. Egri Viktor, a világirodalomban is ritka kalauz szerepében, a színház festett világába vezeti olvasóját; a kulisszák mögé, ahol hosszú csaták után szín­padra születik egy-egy mű; egy, legendákkal körülvett életterébe, amely a nézőtérről nem látható. Az író szándéka azonban elsősorban nem a ka­lauzolás volt, hanem: elmon­dani mindazt, amit mint drá­maíró és ennek az irodalom­nak jó ismerője a színházról tud. A negyvenöt éves Bíró Sán­dor, díszlettervező, a regény főhőse egyes szám első szemé­lyében felidézi életét, „szám­vetést“ készít. „Csupán ma­gamról akarok írni, és termé­szetesen arról a világról, amelyben éltem és élek, amely a kenyerem, s talán — ne vedd ezt frázisnak — az életem ér­telme“. Bíró, szovjet művészba­rátjának meghívására, édes­anyja társaságában Moszkvába utazik*. A kétnapos jitazás jó alkalom és bőven elég idő ar­ra, hogy gondolatban újra él­je, elemezze anyja szerint el­rontott életét. És míg a vonat előre, Moszkva felé halad, ő az emlékek síkján visszafelé a múltba. Mire a szerelvény eléri célját, Bíró Sándor is be­futja a távot, életét, és „egy­szerre minden olyan világos és természetesen egyszerű lesz számára, olyan könnyen lebe­A napokban 65. születésnap­ját ünneplő Július Nemčík fes­tőművész a mai szlovák kép­zőművészet egyik elismert alak­ja. Nemcsak azért, mert ún. 1909-es generáció egyre ritku­ló sorainak tagja, de azért is, mert azok közé tartozik, akik művészetükben reagálnak az új kor új problémáira. A kelet-szlovákiai származá­sú Nemčík eredetileg kőmű­vesnek tanult, s csak kedvte­lésből festegetett. 1936-ban si­keresen felvételizett a prágai Képzőművészeti Főiskolára, ahol Loukota és Obrovský, a német megszállás idején pedig Hönich tanítványa volt. Ekkor került kapcsolatba az 1909-es generáció többi tagjával IMűd- roch, Želibský, Pribiš stb.}., s prágai vezetőjükkel, Majerník- kai barátságot is kötött. A modern festőirányzatok he­lyett kezdettől fogva inkább a 19. század klasszikus realizmusá­hoz vonzódott. Tanulmányait Í941-ben fejezte be, majd vál­takozva Prágában és Prešovon élt. Eleinte főleg arcképfestés­sel foglalkozott, de a hazai táj is kedvenc témái közé tarto­zott. Korai stílusát nyíltság, közvetlenség, mesterkéletlenség és temperamentum jellemzi Idősebb nő arcképe — 1943, Férji-portré — 1940). A gő, mintha szivárványhídon „járna és átlépne“ minden sú­lyon és szakadékon“. Sándor megelevenített emlékeiből tud­juk meg, hogy két fiútestvére meghalt, mielőtt kiteljesedhe­tett volna életük. Egyiket nyi­lasok végezték ki, a másik, feleségével együtt, repülősze­rencsétlenség áldozata lett. Az ő sorsa pedig nem úgy ala­kult, ahogy anyja szerette vol­na. Feleségül vesz egy Szilvia nevű tehetséges színésznőt. Né­hány évig boldogan élnek, egymást segítve művészi pá­lyájukon, de aztán Szilvia hűt­lensége miatt törésre kerül sor. A Bíró. szívén ejtett seb később sem gyógyul he, de fáj­dalmán hamar enyhít egy újabb házasság, Évával, a kevésbé tehetséges, de csinos színész­nővel. Együttlétük azonban rö­vid — válással végződik. Ugyan­csak nagyon gyorsan, feltűnik egy harmadik nő, Klára. Re­ményteljes szerelmük éppen kibontakozóban van, amikor Bí­ró Moszkvába utazik. Bíró Sándor magánéletének bemutatása kettős célt igyek­szik szolgálni: részben a re­gény mozgó, mozgató elemei táplálkoznak belőle; részben mintegy foglalatát képezik mindannak, amit Egri színé­szek, írók, rendezők és a fő­hős közreműködésével a „fes­tett világról“ el akar mondani. Olyannyira szépen, hogy több helyütt a „csengő és varázsla­tos“ szavak nem fedik a be­szélő személyek egyéniségét. Bíró például ilyeneket mond: „Rég múlt ifjúságom csillogó taván felmerül egy operaest kedves emléke“, vagy „Mintha gyöngyöző pezsgőben fürödtem volna.“ Valószerűtlenül hatnak egy mai díszlettervező szájá­ból az ilyen szavak. Az Égő föld szereplőinek személyisé­gével eflentétbey ezúttal, né­hány esetben, kételkednünk- kell az alakteremtés stiláris hitelességében. Egri valóban gazdag ismeret- és élmény­anyaggal rendelkezik, főleg Csehovot és Brechtet ismeri kitűnően, de róluk, hőseikről, sőt a rendezői koncepciókról spontán festésmódot még a 40-es évek folyamán nagyobb fegyelmezettségnek, kiegyen­súlyozottságnak rendelte alá. Ebben az időben egyrészt gye­rekkori emlékeit, másrészt friss háborús élményeit dolgoz­ta fel. A német elnyomás bru­talitásainak megismerése — akárcsak társaiban — benne is egyre erősebb reakciót váltott ki. A közös Indítékok magya­rázzák a generáció tagjainak gyakran azonos témaválasztá­sát (pl. Menekülök, Fedél nél­kül stb.). De míg a többiek a szimbolizmus a költői burok eszközével éltek, Nemčík konk­rétan bírált. A többiektől elté­rően nála a szín nem képe­zett önálló kifejezési elemet, amit viszont a festék dombor- műszerü rétegezésével egyen­súlyozott ki. Szimbolikus festményeinek ritka példánya az 1944-ben fes­tett Tűz, mely — levegőben száguldó, megvadult lovaival — nyomasztó szürrealista ví­zió. A háború befejeztével a katasztrófák közvetlen emlé­kének hatása alatt egy ideig tartott még ez a szimbolikus, borús korszak, mint azt a Li­get, vagy a Hollók c. kép is mutatja. 1947-ből. 1945-ben Nemčík Košicére költözött, s ott a Kelet-szlová­is kevés újat tud mondani. Vallomásainak, a drámaművé­szetről kialakult nézeteinek tálalása ennek ellenére élvez­hető, mert viták, párbeszédek során fakadnak a felszínre. A drámaíró Egri művészi hit­vallását is megtaláljuk a könyvben: „Hálásabb feladat jóságot és szépséget hirdetni, mint illúziókat rombolni és vélt vagy valódi igazságokat szenv- telenül a néző fejére olvasni. Szerintem az utóbbi nem a drámaíró, hanem az agitátor feladata ... A Kaukázusi kréta­kört azért szeretem, mert (Brechtnek) ebben a drámájá­ban, az emberi jóság győz minden gonosz erő felett.“ A Festett világ szerkezeti felépítése, formája — jobb szó hljján — modern, bár ismerős. Gyakran váltakoznak a tér- és időbeli síkok. A filmszerű kép­váltások feszesebbé teszik a könyvet, és jól szolgálták vol­na az író szándékát is, ha a cselekmény bonyolításában oly­kor nem érhetnénk tetten a fantázia mesterkedését. Leg­markánsabb példája ennek Klá­ra, a nyevtanárnő megjelené­se, a könyv vége felé. Bíró második válása után nyelvta­nárt keres, mert Amerikába ké­szül, látogatóba. Éppen Klára kerül az útjába, aki szintén el­vált; aki aránylag fiatal és csinos; akinek meghalt egyet­len gyermeke; és aki szintén az anyjával él. Bíró Sándor alakja közel jön az olvasóhoz (talán, mert első személyben mesél], de az ő és a többi sze­replő mozgásán is érezni az irányítottságot. Vállukon az író keze, amely nem képes sza­baddá tenni teremtményeit. A regénynek nincsenek belső, ön­magát mozgató törvényei, és így nincs, ami semlegesítse a könyv említett hiányosságait. A továbbra is töretlen lendü­lettel dolgozó Egri Viktor re­génye azonban mindenképpen új, érdekes színfolttal gazdagí­totta irodalmunkat; és bizonyí­téka annak, hogy annyi könyv szerzője még mindig tud újí­tani. kiai Művészek Egyesületének alapító tagja lett. Ez a szer­vezet rendezte meg a szabad Csehszlovákiában az első kol­lektív kiállítást. A 40-es évek­ben a Szlovákiai Képzőművé­szek Szövetségének tagja lett, S velük kiállított. 1942 óta min­den évben részt vett a közös kiállításokon, nem beszélve önálló tárlatairól, melyek be­jártak számos hazai és külföl­di várost. A felszabadulás utáni évek­ben tanulmányútokat telt. Fes- tőmüvésznő feleségével — E. Spannerovával — Párizsba, ké­sőbb Magyarországra, az NDK- ba, Bulgáriába, a Szovjetunió­ba, Jugoszláviába és Ausztriá­ba látogatott. 1955 óta Bratis­lavában él. A „Vidékünk iparosítása“ c. kép átmenetet képezett a 40-es évek szürrealista próbálkozá­saitól az 50-es évek realizmu­sához. Egyúttal a múlt emlékei alóli szabadulást és a jelen- érzékelést jelentette. Az SZNF 10. évfordulója al­kalmából készített partizánké pei személyes élményekből fa- kodtak. Ennek köszönhető, hogy g az akkori kiállításképei „lég szenvedélyesebb műveihez tar­toztak“. A „Ján Nálepka kapitány“ ciklus megszületését is lelkiis­meretes tanulmány előzte meg: a festő néhány társával bejár­ta Ukrajnát. A sorozatból in kább a közvetlen tapasztalat alapján fogant képek értéke­sek. Nemčík munkásságának fon­tos része a tájképfestés. Tájai részben optimista légkörű (pl. a „Munka a földeken“ e. cik­lusa), másrészt drámai hangu­latú kompozíciók, amit főleg a sík tájra nehezedő komor fel­hőkkel ér el. Az állam J. Nemčíket alkotó­munkájának elismeréséül 1970- ben Munkaérdemrenddel, az Ér­demes Művész, majd a „Nem­zeti művész“ címmel tüntette kL L. GÄLY TAMARA A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepsé­gekkel és kulturális rendezvé­nyekkel országszerte megkez­dődött a barátság hónapja. A műsorfa tűzött szovjet filmek közül az egyik legsikerültebb alkotás a - Facsemeték című grúz film, melyet a tavalyi moszkvai fesztiválon nagydíjjal tüntettek ki. Mivel egyik korábbi vasár­napi számunkban már részle­tesen foglalkoztunk a filmmel, most, bogy bemutatták, már csak röviden méltatjuk erénye­it. A népmese! ihletésű egy­szerű történet nem cselekmé­nyével, vagy izgalmas történe­tével nyűgözi le a nézőt, ha­nem az alkotásból sugárzó han­gulat, sajátos líra, népi humor és bölcsesség ragadja magával a szemlélőt. Rezo Cseheidze al­kotásának fő értéke, hogy a balladai hangvételű cselek­ményben lírai képsorok mögött filozófiai mélységekbe hatoló Jellegzetes akciófilm; cselek­ménye Távol-Keleten, nem sok­kal a forradalom győzelme után, 1922-ben játszódik. A mozgalmas, fordulatos film be­pillantást enged a kor sajátos légkörébe, a szovjethatalom győzelmének nehézségeibe. Oroszországban már negye­dik éve tart a polgárháború. A drámai konfliktus a fehérgár­disták, a velük szövetkező mensevikek és intervenciós csapatok, valamint a szovjet­hatalmat képviselő forradalmá­rok között robban ki. A Vö­rös Hadsereg az ellenséggel vívott harcban keletre, a Csen­des-óceán felé nyomul. A pol­gárháború utolsó napjaiban a Távol-keleten lejátszódó drá­mai történet adja a film kere­tét. Az alkotás egyik központi szereplője Nyikita Versinyin A harmincas években a fa­siszta Németországban műkö­dött Dmitrij Bisztroletov szov­jet hírszerző; idegfeszítő és kockázatos munkájáról köny­vet írt s ezzel magára vonta Vaszilij Zsuravlev rendéző fe­gyelmét, aki filmre vitte a hírszerző történetét. A kémtörténet a második vi­lágháború előestéjén játszódik, 1936-ban, amikor a náci Né­metország a Szovjetunió meg­gondolatsor, gazdag -mondani­való rejlik a grúz nemzeti ha­gyományok legszebb vonásai­ról. Az alkotó az egyszerű tör­ténetben az emberi lét, a ha­lál, a cselekvő személyiség, a nemzedéki ellentét, a hagyo­mányőrzés kérdéseit is felveti és ezekre választ is talál. A világ jóakarata embereinek a közeledését költői erejű képek­ben láttatja. Rezo Csheidze egyetemes érvényű filozófiai­etikai gondolatokat, mélyen átélt igazságokat élményt szer­ző eredetiséggel valódi műalko­tássá sűríti. A rokonszenves alkotás for­gatókönyvét Szuliko Zsgenti írta. A főszerepet Ramaz Cshik- vadze játssza, közvetlen ked­vességgel, természetes jóság­gal és népi bölcsességgel. A tehetséges jellemábrázoló szí­nész a filmben nyújtott telje­sítményéért a moszkvai feszti­válon elnyerte a legjobb férfi­alakítás díját. Moszkva déli ré­szén, a Szevernoe Csertanovo nevű városnegyedben, új lakótelep épül. ‘íj lipusú házakat építe­nek, amelyeknél a lehető leg­jobban akarják kihasználni a földszint alatti térségeket, ahol garázsok, áram­átalakító állo­mások, kazánhá­zak és aluljárók épülnek. — CSTK — TASZSZ' Férfi civilben (Viktor Avdjusko formálja meg) azon a véleményen van, hogy a muzsikok hallgassanak, mert így nem keverednek bajba. Am Versinyin a drámai események forgatagába kerülve felszólítja a muzsikokat, hogy harcoljanak a megszállók ellen. Az alko­tóknak éppen Versinyin alak­ján sikerült érzékeltetniük azt az utat, melyen az egyszerű vidéki emberek eljutottak az igazság felismeréséhez. Jurij Csuljukin rendező és a forgatókönyvírók csak a tör­ténelmi események tüzetes taj- nulmányozása után láttak munkához. Hiteles korrajzot adva bemutatják, hogy a dön­tő pillanatban a muzsikok a városi munkássághoz csatlakoz­va miként segítik az ügy győ­zelmét. támadására készült. Európa fe­lett már vészjósló viharfelhők sűrűsödnek, amikor megismer­jük a szovjet kémelhárítój. Munkája révén kinyílnak előt­te a nácik terveit őrző titkos páncélszekrények ajtói... A film izgalmas, fordulatos cselekményével nem csupán jő szórakozást nyújt, de hiteleg kor- és társadalomrajzot is ad. A főszerepet juozasz Budráf- tisz játssza. -yra-*­BODNÁR GYULA Űj korunkra reagáló művészet JÚLIUS NEMČÍK FESTŐMŰVÉSZ 65. SZÜLETÉSNAPJÁRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents