Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-02 / 259. szám, szombat
1974. XI. 2. 5 Eredmények és gondok A CSEMADÓIK Rimavská Sobota-i helyi szervezetének munkájáról A politikai nevelés sikere Beszélgetés Nyári Istvánnal, az SZLKP Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Járási Bizottságának titkárával Alkonyodott már, amikor a CSEMADOK Rimavská Sobota-i (rimaszombati} helyi szervezetének a székhelyére indultam. Amint az egyik mellékutcába befordultam, magas férfi jött felém. Arcvonásait nem tudtam mindjárt kivenni, de ősz haja messziről elárulta őt. Drobka Géza volt, a Jókai-napokról jól Ismert rendező. — Ma este vezetőségi gyűlés lesz — újságolta. A legjobbkor. gondoltam, ugyanis délután a titkárral akartam beszélni, de nem sikerült. Most itt lesz. Ö is, mások is. Beszélgethetünk. Hogy miről? Az eredményekről és a problémákról. Egy ideig a „tornácon“ üldögéltünk, mint alkonyaikor a házak előtti padokon a falusi emberek, és beszélgettünk, er- ről-arról, ami a nyelvünkre jött. Közben szállingózni kezdtek az emberek, s nyolc órakor megkezdődhetett a gyűlés. A napirendi pontokkal a vezetőség tagjai rövid idő alatt végeztek. Aztán a munkáról kezdtek beszélni. Mondhatnám így is: „sajtótájékoztatót“ rendeztek. Negyedszázad sikereiről és a mostani gondokról. Amint Kónya elvtárs, a helyi szervezet titkára említette, a munka 25 évvel ezelőtt kezdődött. Akkor alakult meg a helyi szervezet, országos méretben is az elsők között. Tagjainak a száma állandóan gyarapodott. Most 800 körül rno- zog. — A műkedvelő csoportok közül először a színjátszó csoport jött létre — emlékezett vissza Drobka Géza. — 1950- ben már a Lúdas Matyit játszottuk. Ez volt az első színdarabunk. Sűrű sorokkal teleírt ívet tett elém. A színjátszó csoport 25 évi munkájának az értékelését. Végigfutottam a sorokon, s közben néhány adatot megjegyeztem. Az elmúlt negyedszázadban a színjátszók 18 egész estét betöltő színdarabot adtak elő, s ezek közül néhánnyal sok helyen felléptek. A színdarabokat kettő kivételével Drobka Géza rendezte. Tóth Ernőnek, a Rimavská Sobota-i járási pártbizottság dolgozójának Törlesztés című drámáját is, mellyel az idén a komárnói (komáromi) Jókai-napokon is részt vettek. A csoport egyébként a Jókai-napokra eddig háromszor jutott el. Ebben nagy érdeme van Drobka Gézának, de elismerés illeti a többieket is. A terveket említve a rendezőnek felcsillant a szeme. — Hazánk felszabadulása 30. évfordulójának az alkalmából újabb színdarabot szeretnénk bemutatni — mondotta, majd a tánccsoportra terelte a szót. A jelenlevők közül ennek nem volt a tagja senki, de a tevékenységét ismerték valameny- nyien. Pásztor Mária alakította meg 1951-ben, mondották többen is. Később Kamarás Imre vette át a vezetését. Szakképzett koreográfus volt, s ennek köszönhető, hogy a csoport egyre szebb sikereket ért el. Néhány éve Ádám Lajos vezeti, ö is szakképzett koreográfus, a siker érdekében igyekszik mindent megtenni. A táncosok — az utóbbi időben a Farkas László vezette népi zenekar kíséretével — rendszeresen fellépnek Zselfzen, Gombaszögön és más helyeken. Az országos népművészeti fesztiválon már több alkalommal díjat nyertek. Az énekkar az idén fennállásának 10. évfordulóját ünnepli, tudtam meg Tamás Anikótól. Ö egyébként a Járási Közlekedési Vállalatnál dolgozik, de jut ideje arra Is, hogy az énekkarban tevékenykedjen. — A kórusban már 1965-től énekelek — mondotta nem kis büszkeséggel. Eleinte népdal- feldolgozásokat adtunk elő, később kórusműveket is. Egyre igényesebbeket. 1969-ben és 1972-ben eljutottunk a galántai Kodály-napokra. Az utóbbi alkalommal aranykoszorút nyertünk. Rendszeresen szerepelünk az állami és más ünnepségeken. Idei fellépéseink közül a rádió magyar adásában való szereplés a legemlékezetesebb. — Meg a rozsnyói és a gombaszögi ünnepségen való fellépés — toldotta meg Palecsko Barnáné —, de nagyon becses számunkrá" a krónikánk is, melyben többek között Peter Colotka elvtárstól, Kodály Zoltántól és szovjet katonáktól vannak bejegyzések. Miközben e szavakat hallgattam, eszembe jutotta a „Gömör“ népi együttes sikerei, a lánc- csoport és az énekkar közös és önálló fellépései. Ez az együttes minden elismerést megérdemel, mondogattam magamban. — Eredményesen tevékenykedik a Tompa Mihály ifjúsági klub is — folytatta a beszélgetést Kónya elvtárs. — Ezt Ne- ményi Éva, dr. Bajnok István és Brezina Béla alapította. Most Bodnár Ilona vezeti. Kb. 80 tagja van. Irodalmi esteket, ismeretterjesztő előadásokat, író—olvasó találkozókat, művészekkel való beszélgetéseket rendez. Sikeres volt például az Egri Viktorral, a Bábi Tiborral, a dr. Csanda Sándorral és az Emil Boleslav Lukáčcsal rendezett író—olvasó találkozó, a Petőfi-est, a Kodály-est, valamint Horváth Júlia előadása a szovjet zenéről. Mint később megtudtam, ezeket az akciókat a helyi szervezet a járási bizottsággal közösen rendezte, de rendezeti már akciókat a Matica slovenská helyi szervezetével is. A problémákról nem kellett érdeklődnöm. Ezeket a vezetőség tagjai megemlítették maguktól ts. — Amint látja, az üléstermünk kicsi — mondotta Drobka Géza —, de gondot okoz a mintegy 60 000 korona értékű kellékek elhelyezése is. Színháztermünk sajnos nincs, a tánccsoport és az énekkar kénytelen az iskolában próbálni. — A színjátszó csoport meg a konzervgyár nagytermében próbál — folytatta a beszélgetést Juhász János, a helyi szervezet elnöke. — A városi művelődési házban, ahol szerdán kellene helyet kapnunk, ugyanis gyakran közbejön valamilyen gyűlés, de ez az egy nap néha amúgy sem lenne elég és sokszor nem is felel meg. A táncosok már többször említették, ha ők rendszeresen járnának a próbákra, szeretnének megfelelő helyen gyakorolni és gyakrabban szerepelni is. — Próbálták-e már ezt a problémát megoldani? — kérdeztem. Egymásra néztek, aztán rám, végül Juhász elvtárs szólalt meg. — Tagja vagyok a vnb plé- numának, és ott is felvetettem ezt a problémát. Sajnos, az a helyzet, hogy egyelőre a városi művelődési ház adta lehetőségekkel kell megelégednünk. Csakhogy... A mondat félbeszakadt, de a ki nem mondott szavak olyan érzést keltettek bennem, amilyent csak a munka, a tenni- akarás, a megfelelő körülmények megteremtésének a sürgetése válthat ki az emberben. Miközben a kisteremben szorongó embereket hallgattam, Juhász elvtársat, aki 1957-től párttag, s a közért nagyon sokat áldozott, Tamás Anikót, aki két gyermektől jött el a gyűlésre, és a többieket, egy pillanatra eszembe jutottak az országos seregszemlék, az énekkar, a tánccsoport és a színjátszó csoport sikerei. Csupa fáradhatatlan ember. Megérdemlik, hogy azon a pénzbeli támogatásom kívül, amelyet a Járástól kapnak, az említett problémáikat is megoldják. A városban új kultúrház épül, reméljük, lesz rá lehetőség. Tíz óra Is elmúlt már, amikor hazafelé indultunk. A város utcáin egyenként köszöntek el egymástól az embereit. Távolodó alakjukat lassan elnyelte a sötétség. TÖZSÉR LAJOS Közismert, hogy a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban nemcsak a gazdasági életben születnek kiemelkedő eredmények. Példás a pártmun- ka és az ideológiai nevelés is. A kettő — az alap és a felépítmény — a járásban a lehető legszorosabb kölcsönhatásban van egymással. Nyári Istvánnal, az SZLKP járási bizottságának titkárával az ideológiai nevelés és a pártmunka néhány időszerű kérdéséről beszélgetünk. Elsőnek arra kértünk választ, hogy a jelenlegi időszakban az ideológiai élet vonalán mit tartanak a legfontosabb feladatnak? — Nem új gondolat — válaszolta kérdésünkre Nyári elv- társ —, de szükségesnek tartom elmondani, hogy pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja ideológiai munkájának fő feladata fejleszteni és terjeszteni a tudományos világnézetet: a marxizmus—leninizmust. Elsősorban azért, mert a fejlett szocialista társadalom felépítéséhez nemcsak jól felszerelt és jól működő üzemekre, építőiparra, kereskedelmi és közlekedési hálózatra, tömören kifejezve: anyagi és technikai alapra van szükség, hanem sokoldalúan fejlett emberekre is, akik szilárdan a munkásosztály világnézetének talaján állnak és eszerint cselekednek. A legjobb program, irányvonal, vagy határozat is csak puszta elképzelés marad, ha megvalósításukra nem tudjuk megnyerni és mozgósítani a dolgozó tömegeket. A szocializmus feltételei között különösen érvényes az, hogy az előrehaladás annál gyorsabb, minél több dolgozó sajátítja el a munkásosztály és a társadalmi fejlődés érdekeit kifejező pártos és tudományos világnézetet. Népgazdaságunk fejlesztésére elfogadott terveinket is csak akkor teljesíthetjük eredményesen, ha mind a párttagok, mind a pártonkívüliek növelik ismereteiket, és egyre nagyobb mértékben szerveznek érvényt az új munkamódszereknek és a tudományos-műszaki fejlesztésnek. — Ezzel egyben a plénum határozatait is teljesítik? — Igen. A központi bizottság dokumentumaiban meghatározott és elfogadott feladatok megkövetelik a pártegység eszmei-politikai színvonalának az állandó fejlesztését, annál is inkább, mert a munkásosztály politikai célja a párt vezető szerepének útján valósul meg. Szinte törvényszerű, hogy ahol a párttagok hivatásuk magaslatán állnak, ismerik és értik a párt politikáját, világnézetileg szilárdak, ideológiailag felvértezettek, elvi alapon harcolnak, valamint példamutatóan és aktívan kiveszik részüket a munkából, ott a pártélet is jó, a szocialista építés, fejlődés meggyorsul. Hogy megértsük a pártnevelés fontosságát, szeretném hangsúlyozni, hogy a nevelési folyamatnak két egymással szoros kapcsolatban álló és egymást feltételező oldala van. Az egyik a marxizmus—leninizmus alapvető tanításának és a párt politikájának megismerése, meggyőződéses elsajátítása, a másik pedig az erre a meggyőződésre épülő tudatos cselekvés, az aktív társadalmi és közéleti tevékenység. A kettő együtt adja a kommunista alapvető ismertetőjegyét... Kommunista meggyőződés nélkül nincs a szocializmus érdekében végzett tudatos cselekvés, viszont keveset ér az olyan azonosulás, amely nem jut el a konkrét tettekig. — Mit jelent mindez a gyakorlatban? — Azt, hogy a kommunista világnézet és meggyőződés neon passzív állásfoglalás, hanem meghatározott eszmerendszer és forradalmi mozgalom az új társadalom, jelenleg a szocializmus, majd pedig a kommunizmus megvalósításáért. E világnézettől és meggyőződéstől egyaránt Idegen az elméleti felsőbbrendűség és az ösztönös prakticizmus. A kettős, de mégis egységes követelmény gyakorlati megvalósítása feltételezi és szükségessé teszi az állandó és befejezettnek soha nem tekinthető tanulást, valamint az aktív részvételt a gyakorlati pártmunkában, a mindennapos harcot a párt politikájának megvalósításáért. Úgynevezett „abszolút“ kommunisták, akiknek nincs szüksége a pártoktatásra és az állandó önképzésre, nincsenek. Nem lehetnek ás nincsenek ilyen kommunisták azért, mert a szüntelenül változó valóság ennek megismerése és továbbfejlesztése újabb és újabb követelményt támaszt mind az ismeretekkel, mind a konkrét tettekkel szemben. Szükségesnek tartom elmondani azt is, hogy az ideológiai nevelés nem lehet ösztönös, ezt a folyamatot is egyrészt szervezni, másrészt irányítani kell. Valamennyien tudjuk, hogy állampolgáraink többsége támogatja a CSKP politikáját, a párt XIV. kongresszusának az irányvonalát. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy akik elkötelezetten dolgoznak a szocializmusért, egyben minden tekint el ben megf elelő szocialista-kommunista elméleti és politikai ismerettel is rendelkeznek. Sajnos, az emberek gondolkodását és tetteit gyakran még ma is a kispolgári magatartás határozza meg. Gyakori az individualizmus, az önzés, a politikai eseményekkel szemben tudatosított passzivitás. A pártoktatásra és az állandó felvilágosításra azért is szükség van, hogy mind a helytelen nézeteket, mind a helytelen magatartási formákat legyőzzük. Arra vonatkozólag, hogy ki hogyan gondolkozzék és cselekedjék, nem adunk és nem is adhatunk receptet. A rendszeres képzéssel azonban elősegítjük, hogy mind a párttagok, mind a pártonkívüliek alapos elméleti és politikai képesítést szerezzenek, ami előfeltétele annak, hogy az egyén a tudományos világnézet elveinek megfelelően gondolkodjék és helyesen cselekedjék. A jelenlegi Időszakban az ideológiai élet területén azt tartjuk az egyik legfontosabb feladatnak, hogy a marxista—leninista elveket minél székesebb körben terjesszük és népszerűvé tegyük. Ugyanakkor szilárdítsuk a párt irányító szerepét, eszmei befolyását és állandó harcot folytassunk a jobboldali opportunizmus és a többi helytelen eszmei irányzat ellen. — A járásban ezen a téren milyen konkrét eredményt értek el? — Az ideológiai munka fejlesztése szempontjából rendkívül fontos tényező mind országos, mind járási viszonylatban, hogy megszilárdult a párt vezető szerepe és megszilárdult a központi bizottság irányító funkciója. És ezzel együtt az ideológiai tevékenység központi irányítása. Az ideológiai tényezők céltudatos és egységes hatása járásunkban pozitívan nyilvánul meg mind a párton kívüli nevelésben és a politikai tömegmunkában, mind a társadalmi és tömegszervezetek tevékenységében. A párton belüli nevelés területén megalapoztuk a hármas fokozatú tanulmányi rendszert, s a Politikai Művelődés Otthonának létrehozásával jó feltételt teremtettünk ahhoz, hogy a pártoktatás minőségileg egyre jobbá váljék. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a pártoktatás hármas fokozatú (alap, közép és felsőfok) szervezési rendszere bevált. Az elmúlt oktatási évben Járási pártszerveínk tagságának 56,3 százaléka az alapfokú, 22,4 százaléka a középfokú, 4,00 százaléka pedig a felsőfokú alakulatokban gyarapította elméleti és politikai ismereteit. A pártoktatás eredményeképpen az utóbbi években észrevehetően megjavult mind a párt- a la pszervezetek, mind a társadalmi és tömegszervezetek tevékenysége Rendszeressé váltak a nyilvános taggyűlések is, amelyeken a résztvevők értékelik, hogyan teljesítjük a választási programot, az előirányzott terveket, és milyen sikereket érünk el a szocialista építŐ- munkában. A múlt évben járásunkban a nyilvános oártgyűlé- seken mintegy 40 000 ember vett részt. S ami nagyon fontos, rengetegen mondtak véleményt és adtak hasznos tanácsokat, javaslatokat. — Mi a helyzet a gazdasági propaganda és a szemléltető agitáció területén? — Járásunkban az utóbbi időben a gazdasági propaganda és a szemléltető agitáció is megjavult. A pártszervezetek, a gazdasági vezetéssel együttműködve számos helyen létesítettek jól működő agitációs központokat. Több üzemben ötletesen felhasználják az amatőr . fényképészek által készített felvételeket. Járásunk területén összesen 27 emlékszoba működik, amelyek a forradalmi és munkásmozgalmi hagyományokat mutatják be. A legszínvonalasabb emlékszobák Bősön, Eperjesen, Nagyabonyban, Szarván, Dunaszerdahelyen és So- morján működnek. Szép eredményeket érünk el a szocialista munkaverseny területén is. A múlt évben járásunkban 81 vállalati, 65 üzemi, 1163 kollektív és 23 579 egyéni kötelezettségvállalás született. A szocialista kötelezettségvállalások teljesítése mintegy 250 millió korona értékű áru előállítását eredményezte. — Mire készülnek a jövőben? i — Arra törekszünk, hogy a jövőben is következetesen teljesítsük a CSKP XIV. kongresz- szusának az irányvonalát és az ötéves népgazdasági terv ránk vonatkozó részét. Eltökélt szándékunk az is, hogy tovább növeljük a pártoktatás és a párt- gyűlések színvonalát, elmélyítjük a kommunisták és a tömegek közötti kapcsolatot, fokozzuk a gazdasági propagandát. Az utóbbi keretében szorgalmazzuk, hogy fokozódjék a dolgozók munkaaktivitása, széles körűvé váljék a szocialista munk;averseny. Népszerűsítjük a szocialista munkabrigádok és az újítómozgalom bevált formáit. Ahol erre lehetőség nyílik új emlékszobákat és agitációs központokat létesítünk Növeljük az ismeretterjesztő előadások számát, hatásossá tesszük az ateista propagandát. Jelenleg a csehszlovák—szovjet barátság hónapla alkalmából rendezünk különféle akciókat, és már gondosan készülünk a felszabadulás 30. évfordulójának a megünneplésére. Arra törekszünk, hogy mind a politikai, mind a kulturális jellegű akcióink igényesek, színvonalasak legyenek, és eredményesen szolgálják a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafi- ságra nevelést. Nyári Istvánnal a szerdahelyi járásban végzett pártmunkának csupán néhány kérdéséről beszélgettünk. A kérdéseinkre kapott válaszok azonban így is meggyőzőek, és azt bizonyítják, hogy az említett járás kommunistái Ismerik feladataikat, és jól dolgoznak. balAzs b£la A társadalom széles körű öszszefogásának köszönhetően elegendő cukorrépát kaptak a cukorgyárak, biztosították a zavartalan üzemelést. Felvételünk a Trebišovi Cukorgyárban készült. (A. Haščák — ČSTK felv.J
