Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-11 / 266. szám, hétfő

Társadalmi jelentőségű létesítmény JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) melésük gyarapítja az anyagi értékeket, gazdagítja a társa­dalmat, és ezért örömmel tölt el bennünket és lelkesít az ezen a téren elért minden siker. Annál inkább örömmel tölt ei bennünket ez a tény, mert a štúrovói kombinát új üzem- részlegeiben teljesebb, komplex módon kihasználhatjuk és ér­tékesíthetjük hazai nyersanya­gunkat — a fát. Tudjuk, elvtár­sak, hogy a CSKP XIV. kongresz- szusa és az SZLKP kongresszusa sürgetően állította elénk ezt a feladatot, emellett Szlovákiát illetően még azt a szükségsze­rűséget is hangsúlyozta, hogy nagyobb mértékben ki kell használnunk a lombos fák nyersanyagát. Ez irányban már megtettük a lépéseket azáltal, hogy Zilinán és Vranovban át­építettük a cellulózgyárat, lé­nyegesen fokoztuk a lombos fákból nyert cellulóz termelé­sét a műfonalak és a nyomda- papír gyártása számára. És ezen a téren éppen vállalatuk új üzemrészlege teszi meg majd a legjelentősebb lépéseket. Lelkesítő és követésre méltó az a tény, hogy olyan faipari nyersanyagot dolgoznak fel, amelyet eddig mellőztek, és a hazai és külföldi piacokon igen keresett gyártmányokat állítanak elő belőle. A hullámos kartonpapír, az üzem végter­méke segít leküzdeni a csoma­golás terén levő hiányt, előse­gíti a csomagolási folyamat gé­pesítését, és általában hozzá­járul az áruszállítás racionali­zálásához. Amellett a hullámos karton­papír aránylag tízszer köny- nyebb a hagyományos falemez­nél, nagyobb mértékben értéke­síthető e papír gyártásában a faipari nyersanyag és színvona­lasabbá válhat a csomagolás funkciós tulajdonsága. Igen szükséges és hatékony gyárt­mányokról van tehát szó. Ösz- szr.gezve elmondhatjuk, hogy igen helyes és nagyon hasznos a hazai nyersanyag értékesíté­sének irányvétele, amelyet a Stúrovói Dél-szlovákiai Cellu­lóz- és Papírgyárban megkezd­tük. Elvtársak, az új termelés alapvető', népgazdasági jelentő­ségének hangsúlyozása mellett szeretném ugyanakkor, hang­súlyozni, hogy ez a termelés vállalatuk további fejlődése és fellendítése számára fontos, jö­vője számára jelentős, kulcs- fontosságú. Termelési program­juk lényegesen hozzájárul a vállalat munkatermelékenysé­gének emeléséhez, és a kor­szerű technika és technológia egyre teljesebb kihasználása alapján gyorsan emeli majd az egész termelés hatékonyságát, gazdaságosságát. Meg vagyunk győződve, tisz­telt elvtársak, hogy Dél-Szlová- kia járásaiból más munkások, műszaki dolgozók, mérnökök is nagy alkalmat találnak, az új üzemrészben érvényesülésük számára, hogy tanúságot ad­nak tehetségükről, képességük­ről. Meg vagyunk győződve ar­ról is, hogy a gyár dolgozói gyártmányaik minőségével gaz­dagítják majd ősrégi városuk, a mai szocialista Štúrovo dicső hagyományát. Tisztelt Elvtársak! Amikor a vállalat e pozitív oldalairól és lehetőségeiről szó­lunk, ugyanakkor meg kell em­lítenünk annak szükségszerűsé­gét, hogy a XIV. pártkongresz- szus irányelveinek szellemében minden szakaszon még hatá­rozottabban alkalmazzák a gaz­daságosság elveit. Helyénvaló és a maga mód­ján jelképes, hogy üzemük nagy fellendülése, az új üzem­részleg megnyitása abban az időszakban történik, amikor népünk megemlékezik nagy forradalmi jubileumainak évfor­dulóiról, a Nagy Október hó­napjáról, amelyet hazánkban a csehszlovák—szovjet barátság­nak áldoztunk. Ebben az időszakban újra és új erővel tudatosítjuk, azt a sorsdöntő szerepet, amelyet a Szovjetunió ját*eott nemzeteink életében, a nemzetek szociális és nemzeti szabadságáért vívott küzdelmében, amikor tudato­sítjuk azt az alapvető igazságot és tapasztalatot, hogy a Szov­jetunió nélkül nem lenne szo­cialista Csehszlovákia, nem lenne béke Európában, sem a világon. Ugyanakkor joggal mondhat­juk azt is, hogy a Nagy Októ­ber nélkül, Lenin példája és tanítása nélkül nem következ­tek volna be azok az óriási át­alakulások, amelyek Szlovákiá­ban három évtized alatt tör­téntek. Az idősebbek bizonyá­ra emlékeznek még arra, hogy a kapitalisták és a nagybirto­kosok uralma alatt milyen el­maradott és nyomorúságos volt ez a vidék. Tudják, milyen ne­héz volt a szezonmunkások, a béresek, a részaratók helyzete, azok helyzete, akik látástól va- kulásig gürcöltek az esztergo­mi hercegprímás nagybirtokain. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a néphatalom volt az, amely az országnak a szovjet hadsereg általi felszabadítása után meg tudta változtatni Dél- Szlovákia reménytelen életét, és az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra és a műveltség fejlesz­tésével megteremtette a feltéte­leket a magyar nemzetiségű pol­gárok tényleges egyenjogúsága számára. Mi itt Szlovákiában, de az egész köztársaságban is joggal büszkék vagyunk és büszkék lehetünk arra a sok korszerű gyárra, amely itt épült — nem csupán a štúrovói kombinátra, hanem a levicei Szlovák Ener­getikai Üzemre, a Salai Duslo vegyiművekre, a komáromi ha­jógyárra és más üzemekre, ame­lyek mind jelentősen hozzájá­rultak és hozzájárulnak e vi­dék fellendítéséhez, ahol a munkásosztály formálódott és kovácsolódott, ahol rátermett technikusok és szakemberek születtek. És az 5. ötéves terv­időszakban az itt említett üze­mek még további gyárakkal gyarapodtak, több ezer lakást, új iskolákat, kórházakat és kul­turális intézményeket építenek. E járások mezőgazdasági dol­gozót a gabonatermelés és ál­talában az egész termelés in­tenzitása terén nem csupán Szlovákia, hanem az egész köz­társaság élenjáró járásai közé sorakoztak fel, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a nvugat-szlovákiai kerület a ga­bonatermelésben túlteljesítette az 51 métermázsa átlagos hek­tárhozamot. Ezt a sikert meg­érdemelten Köztársasági Érdem­renddel jutalmazták. Engedjék meg, hogy jókívánataimat fe­jezzem ki járásuk szövetkezeti dolgozóinak a jó eredmények­hez, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsága és a szövetségi kormány elismerő okleveléhez. Kijelenthetjük tehát elvtár­sak, hogy Dél-Szlovákia, e vi­dék mai arculata és az itt élő nép élete a CSKP helyes politi­kájának a bizonyítéka, a lenini eszmék erőinek kinyilatkoztatá­sa. A csehek, a szlovákok, a magyarok és az egyéb nemze­tiségek tagjai szorgalmas és ba­ráti együttműködésének a mű­ve. Ezért továbbra is szilárdí­tani fogjuk Csehszlovákia dol­gozóinak internacionális egy­ségét, egységünket, amely kö­zös szocialista hazánk erejének és további felvirágoztatásának szavatolőja. Tisztelt Elvtársak! Csehszlovákia népéhez ha­sonlóan a szovjet nép és a test­véri szocialista országok nem­zetei is most készülnek meg­ünnepelni a fasizmus felett ara­tott győzelem 30. évfordulóját. Ezt a jubileumot a közelmúlt­ban ünnepelte a testvéri Szov­jet Szocialista Ukrajna, és ne­kem abban a megtiszteltetés­ben volt részem, hogy küldött­ségünk tagjaként részt vehet­tem ezeken az ünnepségeken. Szeretném önöknek elmondani, hogy az ünnepség mély, fel­emelő hatással volt rám. Újra felismerhettük és meggyőződ­hettünk arról, milyen szilárd a szovjet nép egysége, milyen összetartó a szovjet nemzetek családja, milyen természetes és általános tekintélynek örvend a Szovjetunió dicső Lenini Kommunista Pártja, melynek bölcs vezetésével a szovjet nép oly sikerrel valósítja meg az SZKP XXIV. kongresszusán ki­tűzött programot. Küldöttségünk mindenütt a szocialista Csehszlovákia iránti, a XIV. pártkongresszus prog­ramja megvalósításában, az iparban, a mezőgazdaságban, a tudomány és a kultúra terén elért eredmények iránti őszin­te érdeklődéssel találkozott. Scserbickij elvtárs, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, Ljas- ko elvtárs, a kormány elnöke és Moszkalenko marsall, aki­nek seregei felszabadították köztársaságunkat, tehát a szov­jet Ukrajna vezető képviselői és más elvtársak megkérték küldöttségünk tagjait, hogy ad­ják át népünknek Szovjet- Ukrajna dolgozói és a szovjet nép szívélyes üdvözletét és jó­kívánságait, azt a kívánságát, hogy nemzeteink újabb sikere­ket érjenek el a szocialista épí­tésben. Tisztelt elvtársak, örömömre szolgál, hogy ebből az alka­lomból eleget tehetek e kedves kötelességemnek. Mi is, e nagy­gyűlés résztvevői, az egész köz­társaság városai és falvai dol­gozóihoz hasonlóan e napok­ban szívélyes üdvözletünket, őszinte jókívánatainkat küld­jük a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulója al­kalmából a szovjet népnek, kommunista pártjának és a Brezsnyev elvtárs vezette Leni­ni Központi Bizottságnak. Tudjuk, hogy a Szovjetunió — amely a Nagy Október után született — érdeme, s a békés együttélésért vívott óriási küz­delmének köszönhető, hogy enyhült a nemzetközi feszült­ség; Európában és az egész vi­lágon megerősödött százmilliók reménye, hogy életüket béké­ben élhetik le. Ilyen feltételek ben népünk is békésen az épí­tőmunkának szentelheti erejét, fokozhatja a világbékéért folyó állandó harcot. Ezt a harcot a szocialista országokkal közösen, a Szovjetunióval az élen foly­tatjuk, a szovjet kommunisták békeprogramjával összhangban, Ez egyben saját programunk is, mivel kifejezi népünk legfonto­sabb létérdekeit, megfelel re­ményeinknek, gondjainknak és szükségleteinknek, a dolgozók­nak a világ folyása iránti ér­deklődésünknek. Ez a pozitív fejlődés újra do­kumentálja a Szovjetunió és a szocialista közösség országai külpolitikai irányvonalának je­lentőségét. Ennek az irányvo­nalnak megvalósítása döntő szerepet játszott és játszik a nemzetközi kapcsolatoknak a békés együttélés javára és a jő szomszédos együttműködésre való átalakulásában. Tudjuk, hogy ez az irányvonal magában foglalja azt a szükségszerűsé­get, hogy döntő harcot kell vív­ni az imperializmus reakciós köreivel, amelyek fékezni igyekszenek a különböző tár­sadalmi rendszerű államok konstruktív kapcsolatainak fej­lődését. A béke érdekei első­sorban megkívánják, hogy to­vább szilárdítsuk a szocializ­mus országai és az egész nem­zetközi kommunista mozgalom egységét. Mi Csehszlovákiában készek vagyunk mindent meg­tenni azért, hogy növekedjék a Szovjetunió vezette szocialis­ta közösség ereje és védelmi képessége, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista és for­radalmi munkásmozgalom egy­sége. Engedjék meg, tisztelt elvtár­sak, hogy befejezésül még egy­szer jókívánataimat fejezzem ki az új részleg beindításához, engedjék meg, hogy ugyanak­kor kifejezzem meggyőződése­met, amely szerint vállalatuk kollektívája alkotó, újító és szívós munkával teljesíteni fog­ja feladatait, és eléri a kitűzött célt. Ebben a törekvésben a Stú- rcvói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár valamennyi mun­kásának és technikusának újabb, megérdemelt s'kereket kívánod Jan Švermára emlékeztek (Folytatás az 1. oldalról) antifasiszta politikájának kidol­gozásában és megvalósításában. Külön szerepet töltött be Jan Sverma elvtárs sokoldalú mun­kájában újságírói tevékenysége. Munkájával kapcsolódik egybe 1936—1938-ban a Rudé právo, a párt központi napilapjának legdicsőbb korszaka, amikor Jan Sverma a lap főszerkesztő­je volt, ahol már 20 éves ko­rában dolgozott. Vezetésével kimagaslóan emelkedett a Rudé právo színvonala és a széles tömegekre gyakorolt hatása. A Rudé právo szerkesztői és Sverma elvtárs, főszerkesztő, kommunista újságíróként első­sorban pártfunkcionáriusok vol­tak, akik a munkásosztály és a többi dolgozó körében tevé­kenykedtek, a pártszervezetek oktatói, a párttanfolyamok ta­nítói voltak. Sverma elvtárs abban az idő­szakban, amikor a köztársaság veszélyben állt, nem csupán Irt, hanem a parlamentben lelkesí­tett, a gyűléseken és a népi gyülekezeteken mozgósította a munkásosztályt, a dolgozókat a tőke, a fasizmus és a háború elleni küzdelemre. 1938 szeptemberében a cseh reakció elárulta a köztársasá­got, alárendelte a hitleri Né­metországnak. Sverma elvtárs ekkor a CSKP KB határozata alapján Gottwiald elvtárssal és pártunk más képviselőivel együtt a Szovjetunióba távozott, hogy a párt moszkvai vezetősé­gének tagjaként folytassa a fa­sizmus és a háború elleni har­cot. A Szovjetunióban Jan Sverma a Kommunista Internacionálé szervezési osztályán dolgozott. A Szovjetunió megtámadása után részt vett a párt moszkvai vezetőségének munkájában. Amikor a náci seregek már Moszkva előtt álltak, és a szovjetek országa létének leg­súlyosabb perceit élte át, Sver­ma elvtárs Moszkvában maradt, hogy vezesse a Moszkvai Rádió cseh és szlovák adását, kom­mentárokat és cikkeket írjon a külföldi sajtó számára. Jan Sverma életének nagy fejezete a Szlovák Nemzeti Fel­kelés. Lelkesen fogadta a hírt: a CSKP politikai képviselője­ként a harcoló Szlovákia terü­letére küldték, hogy megszer­vezze és vezesse a harcot. A Szlovák Nemzeti Felkelés ide­jén sokat segített a szlovák népnek és Szlovákia Kommu­nista Pártja vezetőségének. A felkelésben vállalt szerepéről mindent elmond Gustáv Husák elvtárs egyszerű mondata: „Amikor köztünk volt, nyu- godtabbain, nagyobb biztonság­érzettel döntöttünk.“ Az utolsó októberi napokban, amikor a náci seregek túlereje visszaszorította a Szlovák Nem­zeti Felkelést és a felkelők a hegyekbe húzódtak, Jan Sverma bajtársaival együtt köztük volt. Még 1944. november 7-én be­szédet mondott osztaga kato­náinak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évforduló­járól megemlékezve. Néhány nappal később, 1944. november 10-én hősi halált halt az Ala- csony-Tátra menti megpróbál­tatással teli küzdelmekben. Pártunk egyik legnagyobb fiát vesztette el, aki utolsó le­heletéig megtartotta mélységes forradalmi meggyőződését, a munkásosztály ellenségeivel szembeni kérlelhetetlenségét, a dolgozó nép erejébe vetett erős hitét és a Szovjetunió iránti mélységes szeretetét. Csehszlovákia kommunistái és köztársaságunk egész népe örökre emlékezetébe vési Jan Sverma, a nagy és dicső kom­munista forradalmár névéi. Örökre példaképünk lesz.“ Szovjet amatőr képzőművészek Prágában Ez év júniusában érdekes képzőművészeti kiállításnak le­hettek tanúi a moszkvaiak. Nem volt könnyű dolguk a szakem­bereknek, hogy a Szovjetunió valamennyi köztársaságából be­küldött több mint nyolcezer képzőművészeti alkotásból ki­válasszák a Moszkvában nagy sikerrel bemutatott mintegy 1600 festményt, plasztikát és grafikát, mely a munkát volt hivatott dicsőíteni. Az ebből a figyelemreméltó anyagból gondosan kiváloga­tott 150 festmény és kép képe­zi annak a prágai kiállításnak az anyagát, amely a barátság hónapja alkalmából főváro­sunkban november 7-én nyílt meg ünnepélyes keretek között. Natalija Joszifovna Jakevlev- től, a szovjet kiállítás igazga­tójától megtudtuk, hogy a vá­logatásnál a rendezőség a mai szovjet amatőr képzőművészet­re jellemző irányzatok bemuta­tására volt tekintettel. Ezekre az irányzatokra annak a vi­déknek földrajzi fekvése és néprajzi különlegességei gya­korolták a legnagyobb hatást, amelyek alkotóik életét, mű­veik világrajöttét befolyásol­ták. Noha a képek kiválasztá­sát semmiféle szempont seim korlátozta, mégis valamennyi a mai szovjet embert ábrázolja munka vagy pihenés közben, esetleg családi körben. — A Szovjetunióban tehetsé­gekben nincs hiány — mondja a prágai kiállítás igazgatója, — ám a tehetségeket fel is kell karolnunk, hogy segítsé­gükre legyünk különleges ké­pességeik fejlesztésében. Ez a célunk. De ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy ezek az emberek az alkotó­munkában élik ki magukat, él- nek-halnak érte, megnyugvást találnak benne és mert műveik­ben elképzeléseiket, gondola­taikat fejezik ki, őszinte vallo­másoknak tekintjük őket. Ezért semmiféle tekintetben sem g be­folyásoljuk tevékenységüket. Nevelésüknél csupán arra tö­rekszünk, hogy a saját ízlésük­nek megfelelően tökéletesítsék tudásukat, és tehetségük ne vesszen kárba. A kiállításon bemutatott ké­pek ezt az elvet tükrözik meg­győzően, s éppen ezért oly nagy irántuk a prágaiak köré­ben az érdeklődés. -km­A földeken tart a küzdelem (Folytatás az 1. oldalról) kezetétől kapta kölcsön, a le­hető legkedvezőbb feltételek mellett. Két váltásban dolgo­zunk, így a kombájnok is folya­matosan végezhetik munkáju­kat. 460 hektár kukoricánknak mintegy harmada a" magtárak­ban van. A Horný Bár-i (felbári) szö­vetkezetben az összefogás szép példájával találkoztunk. — Az elmúlt munkaszüneti napokon — mondta Herberger György, a szövetkezet mellett működő pártalapszervezet el­nöke — szinte az egész falu a segítségünkre sietett. Mintegy 300 brigádos dolgozott a szö­vetkezet földjein. Nekik és em­bereink kitartásának köszönhe­tő, hogy az őszi munkákkal e nehéz körülmények mellett is jól állunk. Cukorrépánknak alig egyötöde van csak a földben. Megállás nélkül, éjjel-nappal tolytatjuk a mélyszántást, amit eddig csaknem 80 százalékra elvégeztünk. A búzát a terve­zett területen már az elmúlt vasárnap elvetettük, sőt az ere­deti vetéstervet több mint 10 százalékkal túlteljesítettük. A kukoricánknak eddig felét ta­karítottuk be és a kombájnosok helytállása mellett sokat köszö­nünk a csehországi szövetkeze­teknek, ahonnan szárítókat, s a szárítók mellé még gépke­zelőt is kaptunk.-ef ­1974. XI. 13

Next

/
Thumbnails
Contents