Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-11 / 241. szám, péntek

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1974. Október 11 PÉNTEK BRATISLAVA • 241. szám XXVII. ÉVFOLYAM ára 50 fillér Kötelezettség és többletmunka Alig két évtizede még a legtöbb mester arra hívta fel az üzembe látogató újságíró figyelmét, hogy a műhelyben vagy a kollektívában hárman-négyen csúcsteljesítményt érnek el, 160— 180 százalékra teljesítve tervüket. Nemcsak akkor, ma is ha­talmas erkölcsi erő a személyes példamutatás, mivel jobb ter­melési eredmények elérésére serkenti a csoport tagjait. Bár a mesterek ma is elismeréssel szólnak az élenjárók példaudásá- ról, de már nem az egyéni teljesítményt tekintik a legfonto­sabbnak. Egy szocialista munkabrigád vezetője mondta: „Cso­portunk egyharmada kiváló, kétharmada közepes telejsítményt nyújtott, a többiek teljesítménye emögött maradt. S hosszú évek teltek el, inig ez utóbbiak felkapaszkodtak a közepes szintre. Ma kollektívánkban nincsen 100 százalékon aluli terv­teljesítés s az embereknek több mint egyharmada kiváló telje­sítményt nyújt.“ Napjainkban mind több kollektíváról mondhat­juk el a fentieket. Persze ahhoz, hogy az átlagon aluliak a kö­zepes szintre, vagy még feljebb jussanak, segítségre van szük­ségük. Egy-egy üzemben a terv rendszeres teljesítésének előfeltéte­le, hogy a kollektívák a műhelyekben fokozatosan teljesítsék feladataikat. Ma már két-három egyén csúcsteljesítménye nem képes „megmenteni“ a műhelyt. Mindenkinek nagyobb teljesít­ményt kell nyújtania, mint néhány éve. Ezt a követelményt ma még nem teljesíti minden egyén és kollektíva, így a hiány le­csapódik az üzem tervének teljesítésében. Több üzem nem tel­jesíti a megszabott feladatait. S nem kevés azon üzemek szá­ma sem, amelyek hajrázással, vagyis sokak többletmunkájával érik el a céltv A terv folyamatos teljesítését elsősorban a szo­cialista brigádok szorgalmazzák. Ezekben a kollektívákban ki* alakultak a jó emberi kapcsolatok, az élenjárók segítik azokat, akik gyengébb teljesítményt nyújtanak. A tapasztalatok átadása csupán egyik formája a teljesítmény növelésének. Nagyon so­kan éppen a kollektívában kialakult elvtársi kapcsolatok hatá­sára kezdtek tanulni, megszerezték a szükséges szakképzett­séget. Ez a forma — az egyének ismereteinek gyarapítása — lecsapódik a teljesítményükben, és nö a kollektíva összteljesít­ménye. Viszont még nem minden munkahelyen sikerült olyan lég­kört kialakítani, amely serkent a jó munkára, a jobb eredmé­nyek elérésére. Vannak, akik „húznak“, igyekeznek példát mutatni, mások viszont az átlagot sem érik el. Ezeken a mun­kahelyeken az egyéni teljesítmények közötti hatalmas eltérés tartalékot jelent. Méghozzá olyan tartalékot, amit különösebb beruházás nélkül fel lehet használni a termelés növelésére. Ezt a lehetőséget nem minden üzemben használják ki. A har­madik negyedév végén nem egy üzem maradt adósa a közösség­nek. S ezt a mulasztást nemcsak objektív okok, hanem a gyár­kapun belüli, a vezetésből és az irányításból származó hibák is jelentősen „elősegítették“. Éppen ezért szükséges, hogy az üze­mi pártalapszerVezetek a harmadik negyedévi terv kiértékelése során a mulasztás okait kutatva alaposan megvizsgálják a tel-' jesítmények alakulását, a munkahelyi kötelezettségek teljesí­tését. De nemcsak a termelésben. A munkahelyén mindenkinek — a segédmunkástól az igazgatóig — megszabott kötelessége, feladata van. A termelésben egyszerűbb felmérni, ki végzett többet és ki maradt az átlag alatt. A gazdasági vezető kötele­zettségei teljesítésének értékelése már bonyolultabb feladat, feltételezi az illető feladatkörének alapos ismeretét. Az üzemi pártbizottságok rendelkeznek ezekkel az ismeretekkel és képe­sek reálisan értékelni a gazdasági vezetők munkáját. Közülük sokan végeznek többletmunkát éppúgy, mint a gépek mellett dolgozók, de vannak, akik átlagon aluli teljesítményt nyújta­nak. Egy-egy üzem folyamatos, rendszeres tervteljesítésének egyik alapfeltétele, hogy dolgozói — munkások és vezetők egy­aránt — teljesítsék a megszabott kötelezettségeiket. Ahol nem így történik, ott a pártbizottságnak az esetekből le kell vonnia a tanulságot. Elfogadott elv, hogy a többletmunkáért dicséret, jutalom, a kötelezettségek elmulasztásáért megrovás jár. A lengyel kultúra napjai hazánkban M a megelevenednek Pod- brezová utcái. Régi bajtársak, szabadsá­gunk első fáklyavivői adnak itt találkozót egymásnak. Ta­lálkoznak, hogy emlékezze­nek! ... Emlékezzenek mind­arra, ami három évtized távla­tából, immár történelem. Néhány sorban rendkívül nehéz lenne vázolni, feltérké­pezni szakszervezeti mozgal­munk tevékenységét, múltját. Viszont, ha a ma, a jelen nagyszerű eredményeire gon­dolunk, ha tudatosítjuk mit, mennyit jelent mindannyiunk számára a szakszervezeti moz- galom egyre szélesebb körben kibontakozó, konkrét társadal­mi szerepet vállaló munkája, feltétlenül felidézzük a szer­vezett munkásságnak azt a ta­lálkozóját, amely egységet, erőt, forradalmi lendületet te­remtett. A fasiszta önkény, az em­bertelenség törvényszerűen ar­ra kötelezte pártunkat, hogy kezébe fegyvert ragadva emel­je fel szavát. És arra is, hogy maga köré tömörítse a hala­dó gondolkodású embereket. *A podbrezovái konferencián a párt, a haladás mellett tettek hitet a kétkezi munkások, a parasztság és az értelmiség képviselői. Szavuk, a konfe­rencia dokumentumai a mába érnek. Jelzik, meghatározzák utunkat, előre vetítik jövőn­ket. A lengyel kultúra napjai a CSSZSZK-ban október 13-tól 21-ig tartanak. A szocialista Lengyelország fennállásának 30. évfordulója jó alkalomnak bizonyult a CSSZK Művelődés­ügyi Minisztériuma, a Lengyel Népköztársaság csehszlovákiai nagykövetsége és a Pragokon- cert közös akciójának a meg rendezésére. A lengyel kultúra napjainak gazdag műsorával a sajtó képvi­selői a tegnapi prágai sajtóér­tekezleten ismerkedtek meg. Dr. /. Svugera miniszterhelyet­tes üdvözlő beszédében kiemel­te a XVI. századba visszanyúló csehszlovák—lengyel kulturá­lis kapcsolatok hagyományait. A Lengyel Népköztársaság minden téren megnyilvánuló, sokoldalú, lakosságunk körében is népszerű kultúrájáról a lég nagyobb elismerés hangján nyi­latkozott. Tadeusz Palasz, a hazánkba érkezett lengyel kulturális kül­döttség vezetője elmondotta, hogy a Lengyel Népköztársaság 33 milliónyi lakosságának a 60 százaléka él ma városokban, ahol 1950 óta két és fél millió, a községekben pedig egymillió ember költözött új lakásokba. A közép- és a szakiskolát vég­zettek száma meghaladja a négymilliót és további nyolc­millióra tehető azoknak a szá­ma, akik különböző fokozatú Iskolákban szereztek műveltsé­get. A továbbiakban a lengyel küldöttség vezetője hazája kul­turális életéről beszélt. Kije­lentette, hogy Lengyelország­nak ma 24 filharmonikus ze­nekara, 16 operaháza és számos színháza van, amelyekben gya­koriak és kedveltek a csehszlo­vák zeneszerzők alkotásai. A legismertebb a Poznani Állami Színház és Filharmónia. A csehszlovák filmszínészek, színművészek, énekesek ugyan­olyan gyakran lépnek fel a Lengyel Népköztársaságban, mint lengyel kollégáik a CSSZSZK-ban, — mondotta. Á lengyel kultúra napjainak vi* szonzásaként jövőre Lengyelor* szágban rendezzük meg a cseh­szlovák kultúra napjait. A lengyel kultúra napjait Prágán kívül hazánk több vá­rosában is megrendezik. A len­gyel könyvkiállításon elsősoov bán a szocialista országok írói­nak legjobb alkotásaival talál­kozunk lengyel fordításban. A lengyel nápnúivészeti terméke­ket bemutató prágai kiállítás­ra isi kétségtelenül felfigyel majd lakosságunk. Érdeklődés­sel várjuk a poznaní színház prózai bemutatóját, Brecht Koldusoperájának és a Sötét folyó című filmnek az .előadá­sát. A popzene estjén a hazánk­ban kedvelt Maryla Rodovic* énekszámait több dzsessz- és balettszám egészíti majd ki. A lengyel művészeken kívül a mieinket a népszerű énekesek Hana Zagorová és Josef Laufer fogja képviselni. Zenekarukkal együtt a prágai Lucernában lépnek fel. —fcm— Fejlődnek a lengyel—amerikai kapcsolatok Washington — Edward Gie­rek, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt KB első titkára befe­jezte hivatalos washingtoni lá­togatását és szerdán este közös elvi nyilatkozatot írt alá Ford elnökkel az Egyesült Államok és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatairól. megállapítja, hogy Ford ós Gie­rek szívélyes, tárgyszerű ós konstruktív légkörű tanácsko­zásai lehetőséget nyújtottak hasznos és sokoldalú eszmecse­rékre. Közös meggyőződésük, hogy az amerikai-lengyel kap­csolatok további fejlődése és az együttműködés bővítése megfe­Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára és Gerald Ford amerikai elnök aláírják a megállapodást. (Telefoto: ČSTK — CAFJ Ha 1944-et követően bár­mely társadalmi jelentőségű megmozdulás indítékát vesz- szük górcső alá, mindenütt a munkásosztály alapvetően döntő szerepével, meghatáro­zó erejével kell számolnunk. S ez tulajdonképpen logikus, 30 ÉVE TÖRTÉNT ro — egyseg Természetesen felvetődik a kérdés: tulajdonképpen miről volt sző Podbrezovában? Nos, a párt, amely politikája fóku­szába az ellenállási mozgal­mat helyezte, jól tudta: csu­pán szervezett, egységbe tö­mörülő munkássággal veheti fel sikerrel a harcot az ellen­séggel szemben. Szlovákia dolgozói megértették a párt hívó szavát. Ott, akkor, har­minc esztendeje Podbrezová­ban kinyilatkoztatták — egy­séges munkásmozgalmat akar­nak. Hiszen nyilvánvaló, hogy a megosztott, szervezetlen munkásosztály csak kevés eséllyel veheti fel a jogaiért folyó igazságos küzdelmet. hiszen a forradalmi változá­sok — a valóban forradalmi változások — elképzelhetetle­nek a munkásosztály vezető feladatvállalása nélkül. Érthe*- tő tehát, hogy a Szlovák Nem­zeti Felkelés, amely forradal­mi hevületében felülmúlhatat­lan az ország népe történel­mének alakulásában, akarva- akaratlanul az egységes erőt képviselő munkásosztály felé fordult. Téves lenne a felte­vés, ha azt állítanék: segítsé­gért. Nem segítségért, éppen abban rejlett és rejlik kom­munista pártunk ereje, hogy mindenkor képes felvonultat­ni népünket a közös ellenség ellen. Népünket a népün­kért! ... Ezt tette a párt Pod­brezovában is. Egyszer s min­denkorra végzett a munkás- osztály erejét felaprózó meg­osztottsággal, egységes szak- szervezeti mozgalmat teremtve harcba, küzdelembe hívott mindenkit. A podbrezovái konferencia múlhatatlan történelmi érde­me, hogy hitet tett az egysé­ges Csehszlovák Köztársaság mellett. Kellő politikai érzék­kel határozta meg a szocia­lista fejlődés útját, tehát azt az- utat, amelyen ma hala­dunk, amely szocialista, kom­munista jövendőkbe vezet ben­nünket. Ma ünnepi ülésre jönnek össze Podbrezovában mind­azok, akik egységes szakszer­vezeti mozgalmunk megterem­tői. Mindazok, akik a párt hí­vó szavára a legnehezebb időkben is tenni mertek. Ten­ni mertek, mert valóban bát­rak voltak. Amit tettek, nem önös érdekből tették. Értünk, mindannyiunkórt, jövőnkórt. Hála és köszönet nékik! ... (—mre.J lel mindkét ország érdekeinek és előmozdítja a béke és a biz­tonság megszilárdítását a vilá­gon. Az amerikai elnök és a LEMP KB első titkára megerősí­tették, hogy országaik kétoldali kapcsolatai az ENSZ alapokmá­nyán és a nemzetközi jog elve­in és céljain alapulnak, továb­bá a következő egymással ösz- szefüggő elveken: — szuverén egyenlőség, — az erőszak alkalmazásától és azzal való fenyegetéstől való tartózkodás, — a határok sérthetetlensége, — az államok területi épséget — a viták békés rendezése, — a belügyekbe való be nem avatkozás, — az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, — a népek egyenjogúsága és önrendelkezése, — az államok közötti együtt­működés, (Folytatás a 2. oldalon/ Ki kormányozza Angliát? London — Csütörtökön reggel 7 órakor megnyitották a 639 szavazóhelyiség kapuit a brit szigeteken. A választások délelőtt inci­dens nélkül folytak. Harold Wil­son miniszterelnök ós Edward Heath volt tory kormányfő Lon­don Westminster kerületében adta le voksát, Thorpe liberális pártvezér Nyugat-Angliában, Devonshire-ben szavazott. Wilson rögtön elutazott liver­pooli választókerületébe, Heath pedig a dél-londoni Sidcupban várja be az eredményeket. Az urnákat 22 órakor zárják le, le­pecsételik, s rendőrautók szál­lítják a voksokat a kerületi számlálóközpontokba, ahol a közigazgatási karból válogatott apparátus számlálja össze a la­pokat. A kis létszámú körzetek­ben már 11 óra körül ered­ményt hirdetnek. A televíziós csatornák egész éjszakai non­stop műsorban közük, kommen­tálják azután az eredménye­ket, amelyek reggel öt óráig egyfolytában futnak be London­ba az ország minden részéből. A kérdés, hogy ki kormányozza a következő öt évben a gazda­sági válsággal szembenéző Ang­liát, csak valamelyik párt nagy­arányú győzelme esetén dőlhet el a ma reggeli órákra.

Next

/
Thumbnails
Contents