Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-10 / 240. szám, csütörtök
Két kidHlűs a Dunamenii Múzeumban VIKTOR HOLEČKO ILLUSZTRÁCIÓI Az olvasóterem még üres, a polcokon a kézikönyvtár 4500 kötete sorakozik ... A komárnói Dunamenti Múzeum ma már szinte országszerte ismert pártfogója a képzőművészetnek. Most első ízben történt meg, hogy kiállítási helyiségeiben g yermekm e sék hez készült illusztrációkat mutat be. E munkák szerzője Viktor llo- lečko, fiatal grafikus, alkotásaival a legfiatalabbak szépérzékét formálja és egyben jel- lemes emberré válásukat kívánja szolgálni. A tárlaton szereplő 54 két- és többszínű illusztráció mind művészi színvonal, mind technikai eljárás tekintetében egységes képet nyújt Viktor Holeőko művészetéről. A színes grafikák, papírkivágások dús képzeletéről tanúskodnak, s olyan egyéniségről nyújtanak képet, aki már .kialakította egyéni művészi kézírását, s ezl biztos kézzel tudja alkalmazni. Holeőko illusztrációit sajátos stilizálás jellemzi hol a formák anatómiája egy művészileg ma- gasabbrendű grafikai szemléletnek van alávetve. A művész, aki első ízben lép önálló kiállításon a közönség JANIGA JÓZSEF A Dunamenti Múzeumban Ja- niga József első, s tegyük mindjárt hozzá: ígéretes kiállításának lehetünk a tanúi. Mindössze huszonnyolc éves, de máris tekintélyes munkásságra hivatkozhat. Az első pillantásra megállapítható, hogy a pályáján éppen csak induló művész Európa majdnem valamennyi újabbkori jelentős stílusáramlatát igyekszik magába ömleszteni és — ha az egybeolvasztás még nem is sikerült tökéletesen —, az ami előttünk állt a falakon, elismerésre késztet. A hatások sem leki- csinylendők, mert itt a művészettörténet nagy stílusfolyamatainak legnagyobbjalról van szó, s aki túl akar jutni az eddigi eredményeken s meg akarja találni önmagát, annak magába kell olvasztania azt, amit előtte alkottak. Az átlényegítés eredményétől függően alakulhat ki művészi rangja. Biztató az a sokirányú érdeklődés, ami éppúgy jellemzi a témaválasztást, mint a festői kifejező formát. Helembán Bán- sághi Vince mellett látta, hogyan oldódnak a természet alakzatai, tárgyi, élőlényei párába, vesztik el körvonalaikat, e kiállításon azonban alig egykét kép emlékeztet a néhai mesterre. A nitrai főiskola korszerűbb látáshoz segítette, tanáraira, Fieles Henrikre és Si- monyi Lajosra ma is hálásan emlékszik. De saját ösztöne is újszerűbb formák felé hajtotta s a korai és kései impresszió- nizmus mellett ezért hatott rá Cézanne, aztán a kubizmus, a magyar iskolák közül Nagybánya, az Alföldi Iskola és Szentendre is. Mindez azonban nem vonla el figyelmünket a lényegről, hogy ti. ezek a képek magas színvonalon, alapos tudással jól megszerkesztett alkotások, kiforrott ízlés érvényesül a színkultúrában, szerkesztő erő a motívumok kiválasztásától azok képpé alakításáig. elé, 1962-ben fejezte be tanul* mányait a Komenský Egyetem Bölcsészkarán. De akkor már a Smena kiadásában megjelenő gyermeklapok évek óta rendszeresen közölték munkáit. Az azóta eltelt időszak azt bizonyítja, hogy az iskola nyújtotta alapokat V. Holeőko továbbfejlesztette, hatványozni tudta, s hogy emberi érésével párhuzamosan" művészi pályáján is újabb értékekkel gazdagodott. Munkáiban egyre inkább érvényesül a plasztikus szemlélet, ami bizonyosan művészi alkatának egyik alapvető eleme: gyermekkorától vonzotta a szobrászat, a faragás, a három méretű tárgyak világa. A Komárnóban bemutatott illusztrációk nyilván összegezést, felmérést, esetleg egy korszak lezárását jelentik V. Holeőko művészi pályáján. Elmondhatjuk, hogy az a fegyverzet, amit a közönségnek bemutatott, utalás arra, hogy a jövőben a monumentális dekorációk és más összetettebb művészi stílusok terén is eredményesen megállja a helyét. PETRIK JÖZSEP BEMUTATKOZÁSA Nem kiagyalások szüleményei ezek a képek, nem Is csak az éles festői látásé, hanem egy költői léleknek is megnyilatkozásai a színek nyelvén. Mivel nem idegen tőle a foltszerű szerkesztés, mértaniasan tagolt, síkszerű felületekkel éppúgy találkozunk, mint a formákat, határvonalakat föloldó légies megjelenítéssel. Sőt jelképszerű megoldással is, mégha kísérletszerű is az a képe, amelyen Csallóköz mezőgazdasági, kenyéradó jellegére ellipszis alakú rózsaszín felhővel utal, amelyen ugyanakkor kora gépkorszakát az előtér kemény vízszinteseivel érzékelteti. A vizen nyugodtan ringó uszályok, a hatalmas égbolt- alatt pihenő tanyák, a dombok peremén megülő fehér falu, zoborvidéki házak, virágba boruló fák, a vöröslő házfalak, a nem tolakodó, halkszavú emberek, a színek melegében fölengedő csupasz s éppen ezért vonzó tűzfalak — egy merőben melegszívű festőről beszélnek. Méghozzá egy erősen kolorista művészről, aki a színkép gazdagságával idézi témáit. Színei, a barnák, vörösek, sárgák, ár- nyaltlilák, zöldek, a vakító szürkék és fehérek színzuhata- ga szinte elvarázsolja a figyelmes szemlélőt. Némelyik képén vastagabban rakja föl a színeket, másokon vékonyabban, néha belekarcol a festett felületbe, ezzel fokozza a technikai hatást. Talán túl gazdag is ez a festészet s a kiállítás segíthet egy olyan értelmű lehigga- dásban, amelynek következményét talán nem nehéz a már mondott értelemben megjósolni. E kiállítás szervesen illeszkedett a Dunamenti Múzeum kiállítási programjába. Az országos szintű kiállítások mellett a feltörő fiatal nemzedék ígéretes tagjait is bemutatja, s" ezzel a közönséget is neveli az új művészet számára. szíj REZSŐ A Znojmo-vidéki Jaromérice nad Rokytnou-i kastély Morvaország legszebb barokk stílusú műemlékei közé tartozik. (Miroslav Vodéra felvétele) termelésének konzerváló ja, az ENSZ és az UNESCO, letéti könyvtára, a külföldi irodalom országos nyilvántartó központja, a könyvbehozatal ágazati egyeztető je, a nemzetközi könyvtári kapcsolatok központja és a főiskolai könyvtárak módszertani központja. Ma már a könyvtár állománya 1 415 441 kötet és a kölcsönzések száma meghaladja az évi ÖOÜ ezer kötetet. 1955-ben a könyvtár számára átalakították a szomszédos épületet, az egykori de Pauli palotát, és ezzel területe 21 796 négyzetméterre bővült. 11 olvasótermében 394 férőhely van, a raktárak összterülete 4600 négyzetméter, dolgozóinak száma — a műszaki személyzettel együtt — 215 fő. Tehát kevés a hely, kevés a munkaerő. A FEJLŐDÉS elsősorban helyet követel. A könyvtár állománya évente 50 ezer kötettel emelkedik. A nemzetközi könyvtári norma szerint egy négyzetméternyi terület tároló kapacitása 250 kötet. Ez azt jelenti, hogy évente 200 négyzetméternyi 'raktárterülettel kellene növelni a jelenlegi keretet. A párt és a kormány nem feledkezett meg az Egyetemi Könyvtár problémáiról, de mint mindenben, ezen a területen is a reális lehetőségekből indult ki. Az 1980 után megvalósítandó fejlesztés főbb céljai: 60 000 négyzetméternyi összterület, 6500 négyzetméter területű olvasóterem-hálózat, összesen 1600 férőhellyel, 1120 négyzet- méteres, 1000 férőhelyes előadóterem, 16 000 négyzetméter raktárterület és irodahelyiségek 650 dolgozó számára. A könyvtár felépíthető. Kell hozzá pénz, tégla, vas, kell hozzá emberkéz, gép, de igazi könyvtáros — csakúgy, mint a költő — nem lesz, hanem születik! Az iskola, az egyetem csak magas színvonalú szakmai tudást adhat, de a jó könyvtárossal együtt születik a könyvek szeretete. Könyvtárosnak lenni — nem mesterség, szakma, foglalkozás, hanem hivatás! Milyen a jó könyvtáros? Azt hiszem olyan, mint Mráz bácsi volt, a bratislavai Egyetemi Könyvtár egykori főkönyvtárosa, aki a könyvtár minden egyes kötetét szinte „személyesen“ ismerte, és aki minden kötetet megsimogatott, mielőtt átadta a kölcsönzőnek. Milyen a jó könyvtáros? Azt hiszem olyan, mint Alžbeta Ka- rasová elvtársnő, a módszertani osztály vezetője, aki valami leírhatatlan lelkesedéssel órákon át részletezte a könyvtár fejlődésének történetét és szinte költői képekkel ecsetelte a jövőt. Ötvenötödik születésnapját ünnepli a bratislavai Egyetemi Könyvtár. Mi, akik rendszeresen látogatjuk, akiknek már „bérelt helyünk“ van az olvasótermekben, akik számtalan esetben kaptunk mindig udvarias, mindig alapos választ a könyvtár dolgozóitól, velük együtt ünnepeljük ezt az évfordulót. • • » BEFEJEZÉS HELYETT Szerb ' Antal szavait idézem: „... a világnak égető szüksége van egy kis jóságra — és aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet“, PÉTERFI GYULA AZ OLVASÓTEREM még üres, P polcokon a kézikönyvtár 4500 kötete sorakozik. Egy óra múlva már benépesedik a terem, öreg tudósok és fiatal diákok, egyetemi hallgatók hajolnak majd a könyvek fölé és megfeledkeznek a világ minden gond járól-bajárói, megfeledkeznek .a jelenről, mert aki olvas, pki tanul, az a jövőre készül. A bratislavai Egyetemi Könyvtár ötvenötödik születésnapját ünnepli. Ján Emler kormánybiztos 1919. október 10-én vette csehszlovák állami tulajdonba az egykori Erzsébet Egyetem 84 826 kötetes könyvtarát. Ez volt a nagyon szerény kezdet. A kötetes példányok és a könyvtár támogatói pák ajándékul csak jelentéktelen mértékben emelték a könyvtár állományát, új könyvek vásárlását pedig a tőkés Csehszlovákia csak 1935-től engedélyezte. 1939 végén a könyvtár állománya 171012 kötet lcönyv és folyóirat volt. De ekkor már Európában jíönyvmáglyák füstje szállt a barna szennyel borított égbolt felé és népek és könyvek életében hat véres-keserves esztendő következett. Az állomány növekedésének lendülete megtört, a fasiszta ideológiával átitatott új kiadványokat a könyvtár becsületes dolgozói pem is katalogizálták, az olvasóteremben az UŠB és a Gestapo kopói figyelték, hogy ki mit olvas, a klasszikus és a haladó irodalmi művek kölcsönzését megtiltották, az emberi szellem előtt lecsapódtak a sorompók. Már befejezéséhez közeledett a véres haláltánc, amikor a náci Németország nagykövetsége 1944-ben parancsot adott, hogy a bratislavai Egyetemi könyvtár legértékesebb kéziratait és nyomtatványait szállítsák Németországba. De a gyűjtemény akkor már a hlohoveci Erdődy-kastélyban befalazva várta a szabadság érkezését. A FELSZABADULÁS után az Egyetemi Könyvtár szinte azonnal működni kezdett. 1945. április 12-én már elkészítették a munkatervet: az elrejtett állomány visszaszállítása, az elhagyott vidéki kastélyok könyv- állományának összegyűjtése és katalogizálása. Az 1948. évi februári győzelem a könyvtár életében is a gyors ütemű fejlődés nyitányát jelentette. Kidolgozták a fejlesztés új koncepcióját és a könyvtár — a társadalmi, tudományos igények kielégítésén kívül — új, országos méretű és jelentőségű feladatokat kapott. Ma ez a könyvtár: központi egyetemi könyvtár, elsősorban a társadalom és a természettudományi kiadványok központja, az egész CSZSZSZK könyv- és folyóiratKÉSZÜLNEK A MENYECSKÉK Már csak néhány nap választott el bennünket a Tavaszi szél... döntőitől, amikor Ladicé'i (Lédecen) sor került erre a kis beszélgetésre. Háziasszonyunk, Jókai Marika, egyszemélyben tagja és vezetője a híres menyecskekórusnak. Kis társaságunkat gazdu gítja még Latika Istvánné és Varga Károlyné, szintén a kórus tagjai. — Milyen a hangulat az asszonyok között? — Bár az idén már versenyen kívül indulunk — kezdi Marika —, mégis nagy az izgalom. A héten pedig még nagyobb lett, mert megtudtuk, hogy a két évvel ezelőtti döntőn díjat nyert dalokkal kell szerepelnünk. Mi újakkal szerettünk volna. Persze, nagyobb baj nincs, mert ha álmunkból vernek fel, akkor is tudjuk a Hojeda, hojedát, a lázos bácsi dudáját meg a többit. — Meg akartuk mutatni, hogy mást is tudunk. De azért szeretjük a régieket is — szól közbe Latika Károlyné. — Mikor kezdték el a próbákat, és hol tartják azokat? — Szeptemberben kezdtük — válaszol háziasszonyunk. — Most már minden nap próbálunk, hol a művelődési otthonban, hol a lakásomon. — A vasárnapi éneklések sikerülnek a legjobban — teszi hozzá Vargáné. — Az emberek megállnak az ablak alatt, hallgatnak — olykor még dúdolnak is velünk. — Teljes mindig a létszám? — Igen. Nagy kedvvel jön mind a kilenc asszony, illetve csak nyolc, mert én még lány vagyok — mosolyog Marika. — De van, amikor csak este tíz után kezdhetünk, mert Jókai Mária egy két asszonyunk csak ekkorra érkezik haza munkahelyéről. — Fáradtak vagyunk, de észre sem vesszük — mondja Latikáné. — Éneklés után, amikor már éjfél is elmúlt, eltereferélünk. — És mit szólnak ehhez a férjek? — Zsörtölődnek egy kicsit, de örülnek eredményeinknek. Ahogy a jeles diákhoz illően vezetett krónikát forgatom, hát van is minek örülni. Büszkék az asszonyok, de a falu népe is. Aztár.\ Marikára tereljük a szót. Ö szerénykedik, de a másik kettőtől megtudom, hogy Jókai Marika a helyi művelődési otthonnak és a nemsokára az ötéves jubileumát ünneplő néprajzi múzeumnak is a vezetője. Jelene- cen (Gímesen), ahol tanít, tánccsoportot vezet, és az idei zselizi folklór-fesztiválon gyermek folklór-csoportja dijat nyert. A kicsinyekben élteti tovább az ezeréves szokásokat, a villőzést, a pü\>- kösdölést, a tűzugrást. Most azonban ebben az őszi, esős időben a Tavaszi szél... várja öt és a többi asszonyt . (bodnár)
