Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-08 / 238. szám, kedd

Korunk igényeinek megfelelően A cseh művészet a kibontakozás útján A felszabadulást, s különösképpen a csehszlovákiai munkás- osztály 1948. évi februári győzelmét követően alapvetően megváltozott a cseh és a szlovák színművészet társadalmi küldetése. Hazánkban a szocialista építés éveiben nemzetközi viszonylatokban is páratlan támogatásban részesült a közmű­velődésnek e fontos szakasza. A nagyvonalú állami támoga­tásról tanúskodik például a színházi hálózat sűrűsége is. Je­lenleg a Cseh Szocialista Köztársaságban 44 színház működik 74 társulattal, művészegyüttessel, a Szlovák Szocialista Köz­társaságban pedig 15 színház 25 társulattal. A csehszlovákiai színházművészet mennyisége fejlődésével párhuzamosan nőtt a színházi teljesítmény színvonala is. Azonban a hatvanas évek­ben, s különösképpen az 19Ü8—69-es időszakban a kultúrának ez a szakasza Is válságba került: A szocialista művészet lenini értelmezése helyett sok esetben revizionista és szocialistuelle- nes irányzatok kerültek előtérbe, s a színpadok nem egyszer a párt és a szocialista rendszer ellent támadások színterévé váltak. Az 1968—69-es válság politi­kai áthidalása után sor került a színművészet konszolidálása során felgyülemlett problémák elemzésére, s a legfontosabb teendők meghatározására. El­mondható, hogy a konszolidáció kezdete óta eltelt öt év ezen a téren is jelentős eredményeket hozott. Fontos mérföldkő volt a cseh és a szlovák színművész- szövetségek kongresszusa 1972- ben, s a következő évben az or­szágos csúcsszerv, a Színművé­szek Szövetsége csehszlovák bizottságának létrejötte. Foko­zatosan pozitív változások tör-' téntek a színházak repertoár­jában is; ismét méltó helyet kapott a hazai és a külföldi szo­cialista dráma. A hatvanas években ugyanis a szocialista országok szerzőinek müvei, s velük együtt a hazai szocialis­ta müvek egyre gyérebben sze­repeltek a csehszlovákiai szín­házak műsorán, s ez a visszás helyzet az 1968—69-es évadban érte el tetőpontját. Az elmúlt években főleg Szlovákiában született több ér­tékes új drámai alkotás. A szlovákiai színművészet fejlő­déséről, az új színművek bemu­tatásáról, sikereiről rendszere­sen tájékoztatjuk lapunk olva­sóit, ezért cikkünk további ré­szében csak a cseh színházak műsoroolitikájával, a cseh színművészet helyzetével fog­lalkozunk. Színház minden városban A Cseh Szocialista Köztársa­ság sűrű színház-hálózata (74 hivatásos művészegyüttes: eb­ből 34 drámai, 9 opera-, 7 ba­lett-, 6 dalszínház-, 10 báliját­szó társulat és 8 irodalmi szín­pad) mennyiség tekintetében európai viszonylatban is kiemel­kedő helyet foglal el. A CSSZK színházaiban évente 300—400 bemutatót tartanak, s a műso­ron általában 1000—1200 szín­mű szerepel. A színház rendkí­vüli társadalmi küldetését jel­zi az utóbbi évek 80—90 száza­lékos átlagos látogatottsági aránya. Ez nem kevés, ha tekin­tetbe vesszük, hogy az utóbbi Időszakban a cseh televízió több színmű előadásáról sugá­roz színházi közvetítést, s emellett még szép számban tűz műsorra tévéfeldolgozásokat is. Oj müvekre van szükség Míg Szlovákiában az elmúlt években több drámaíró gazda­gította új művekkel a színhá­zak repertoárját (Bukovčan, Solovič, Záhradník stb.), s ezek a művek nemcsak sikert, de új tartalmat Is jelentettek — az új drámairodalmi művek tekinteté­ben cseh vonatkozásban valami­vel lassúbb a fejlődés. Üj cseh színmű bemutatására ismét csak az 1971—72-es évadban ke­rült sor. Az Illetékes cseh mű­velődésügyi intézmények (a minisztérium, a színművészek szövetsége, irodalmi alap, szín­házi intézet) kezdeményező ere Ostraván évente megrendezik az új drámairodalmi alkotások szemléjét, f 1972-ben az orosz és szovjet, 1973-ban az új cseh és szlovák alkotások álltak e szemle középpontjában.) A kon­szolidáció első éveiben az új al­kotás elsősorban prózai művek dramatizálásában nyilvánult meg (például Brezovský ,,Vas- mennyezete'", Pluhár ,.H>i el­hagysz" című regényének dra­matizált változata y. A viszonylag kevés eredeti új cseh színmű mellett a szo­cialista értékek visszaállításá­ban nagy szerep jutott a cseh színpadokon a szovjet dráma­irodalmi alkotásoknak. Ma már elmondható, hogy az orosz és szovjet művek a cseh színházak aranyfedezetéhez tartoznak. f Például Gorkij „Kispolgárok“, „Barbárok“, „Anya“ című drá­mái, Visnyevszkij Optimista tragédiája, Pogogyin Arisztok­ratái és a „Patetikus szimfó­nia“ , Kornyejcsuk „A nagy mű­tét“ című drámája, továbbá Arbuzov, Braginszkij, Rjazanov és Vampilov művei.) Az orosz— szovjet művek mellett a Szov­jetunió más nemzetiségű szer­zőinek színműveivel is talál­kozhatunk a cseh repertoárban, például az észt J. Edlis, a grúz M. Bajdzsijeo, vagy a kirgiz Cs. Ajtmatov. A szovjet dráma- irodalom nyújtotta lehetősége­ket bizonyára jobban felfedi az idei szovjet dráma-fesztivál Csehszlovákiában, amelyre már eddig vagy hetven színművel jelentkeztek a színházak, s amely a csehszlovák—szovjet barátsági hónapban éri el csúcs­pontját. A többi szocialista ország drámairodalma, ha lassan is, de elfoglalja megillető helyét a csehországi színházak reper­toárjában. Opaván bemutatták a Mesterek című bolgár operát. Műsoron szerepel az NDK-beli R. Strahl „Ádám és Éva esete“ című színműve, s a Csehország- szerte is nagy nkert arató Örkény darab, a „Macskajáték“ amelyet a prágai Nemzeti Színház, a libereci Salda Szín­ház, a príbrami Kerületi Szín­ház és a pardubieei Keletcseh Színház tűzött műsorára). A té- šíni színház 1974 februárja óta játssza Gyárfás Miklós „Kis­asszonyok a magasban“ című színművét, s az olomoucí Stibor Színház pedig Kárpáthy Gyula Twain-feldolgozását, a Koldus és királyfi című gyermekmusi- calt. A hazai magyar drámát a cseh színpadon Dávid Teréz Időzített boldogsága képviseli a Večerní Brno szatirikus szín­házban. Az első eredméiriYek A kibontakozás a tavalyi színházi évadban már szélesebb és konkrétabb formát öltött. Ehhez az ösztönzést kétségkí­vül a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk szovjet hadsereg ál­tali felszabadításának 30. év­fordulója adta. Mind a CSSZK- ban, mind az SZSZK-ban a mű­velődésügyi minisztérium pályá­zatot hirdetett a történelmi év­fordulókra. S az eredmény? Válaszért' dr. Éva Soukrmová- hoz, a cseh Színházi Intézet igazgatójához fordultunk: — Az 1973—74-es évadban a cseh színházak elsősorban új cseh színművek bemutatására törekedtek, mivel ezekből az előző évadokban hiány volt- Ezzel egyidejűleg kellő céltu­datosság és leleményesség nyil­vánult meg a szocialista orszá­gok, főleg a Szovietun'ó drá- ínairodalmából való válogatás­ban. A tavalyi idény végén a cseh színházak az SZNF 30. évfordulóját több új szlovák színmű bemutatásával ünnepel­ték (J. Kákoš: A legifjabb fiú háza, J. Solovič: Meridián, I. Bukovčan: Hó a kunyhó fö­lött). Az évad legnagyobb pozi­tívuma az eredeti új színmű- többlet. A mintegy nogvvrn ŕ 1 mű közül kiemelkedik Vojtéch Trapl „Újvilág“ (Novosvétská) című drámája, melyben megfe­lelő ideológiai szempontok is érvényesülnek, Helena Alberto- vá „Parádés szoba“ (Parádni pokoj) című mai tárgyú lélek­tani drámája, továbbá Kubát- Svatopluk: „Bajok az emlékmű­vel" című vígjátéka, amelyet „Brezflvkai botrány“ címmel is játszanak, Milán Calúbek „Cso­da a tóparton“ című történel­mi színműve IV. Vencel korá­ból. A cseh színművészet mo­dern és egyben népi jellegét elsősorban a prágai Vinohrady Színház, a Realista Színház, n Városi Színházak társulatai és a Semafor mélyítette el szín­vonalas zenés, szórakoztató előadásaival. A minőségen a hangsúly A most kezdődő 1974—75-ös évad dramaturgiai tervei arról tanúskodnak, hogy a színházak az elmúlt évad tapasztalataiból kiindulva tovább folytatják a megkezdett utat. Kedvező a fej­lődés az új cseh színművek vá lasztékának bővülése és minő­ségének javulása terén Is. A már ismert szerzők (Zelenka, Cachj mellett új nevek tűnnek fel (Cikánek, Knitlová), s a prózairodalomból ismert Pluha'r és Otčenášek. A felszabadulás 30. évfordulójára a színházak többsége eredeti, új színmű be­mutatását tervezi. A dramatur­gok zöme együttműködik a ké­szülő darabok íróival, s a szín­művek számbeli növekedése mellett (34 új mű) nagy figyel­met szentelnek a szövegek mi­nőségének is. Az új alkotások jelentős része csupán úgyneve­zett nyers állapotban áll a dru maturgok rendelkezésére, így tehát még korai lenne azok ér­tékelése és besorolása. Ebben az évadban még job­ban előtérbe kerül — távlati szempontból is — a szocialista országok drámairodalmáról va lő rendeszeres tájékozódás kér­dése, s ennek megfelelően szá­mos új fordítás is készül. Az őszi hónapokban — amikor sor kerül a szovjet dráma feszti­váljára— egész sor szovjet mű bemutatóját tervezik. Közöttük több mai tárgyú darab is van fMaka jenok: Törvényszék: Ioszeliani: Hat lány és egy fér­fi, Agaba vincellér tréfája, Vo- roncsuk-Kram: Elvarázsolt rak­part j. Jobb időik következnek ... A prágai színházak idei dra­maturgiai terveivel szeptember közepén foglalkozott a párt központi sajtóorgánuma, a Ru­dé právo. Már a cikk címe is kifejező: Blýska se na Casy... azaz jobb idők hajnalán. A cikk szerzője, Karéi Martinék többek közt megállapította: „A prágai színházak repertoár­tervezete meggyőzően bizonyít­ja annak a művész-értelmiség­nek a tudatában történt válto­zást, amely nem ülhet ölbe tett kézzel a szocialista eszmék ál­tal inspirált társadalmi törek­vések megvalósítása során . •. őszintén kívánjuk, hogy e mű sortervezetek maradéktalanul megvalósuljanak, s hozzájárul­janak a középszerűség és az ővatoskodás felszámolásához, mert ezeknek a jelenségeknek vajmi kevés a közük a művé­szethez, a legkevésbé a szocia­lista művészethez, amely jog­gal veszi ki részét a társadal­mi viszonyok tevékeny átalakí­tásából. A cveh színművészet előtt álló felelősségteljes feladato­kat korántsem merítettük ki teljesen, IVszen a szocialista műsorbeli lkában fontos sze­rep illeti meg a kritikát is. A mai cseh színházi kritika — kritikai folyóirat hiányában — zömében alkalmi recenziók is­mertető ek formájában lát nap világot a napi- és a hetilapok kulturális rovataiban. Egy új, fr?ss kritikus-gárda kialakulá­sához évek kellenek. Ezen a téren is történtek már lépések, s nz eredmények bizonyára nem maradnak el. SOMOGYI MÁTYÁS □ □BDDanDööDGöOOQa- 0 J FILMEK­□ □□□□□□□□□□□□□□□□ A TELEVÍZIÓ bublicén AVAGY BUBLICE A TELEVÍZIÓBAN (cseh) jó pontot" szerezze* Jaroslav PapUušek a Homol- ka-családról szóló filmtrilógia alkotója ezúttal ismét szatiri­kus hangvételű vígjátékot forgatott. Míg a Homolka-so- rozatban a kispolgári életfor­ma kinövéseit tűzte gombostű­begyre s a kicsinyességet, az ürességet; a felszínességet pel- lengérezte ki és kegyetlenül leleplezte a nyárspolgári szem­léletet, mostani filmjében azok elé tart görbe tükröt, akik mindenáron érdemeket akar­nak szerezni és fontoskodással, formális munkával szeretnék magukra felhívni a figyelmet. A kiinduló ötlet a vígjáték­ban kitűnő: A televízió forga­tócsoportja Bublicére (nem létező község) készül, hogy riportot készítsen arról, hogyan használja ki a lakosság a szabad időt. A szövetkezeti tagok ugyan kiváló munka­eredményekről adhatnak szá­mot, de az aktív pihenést már évek óta „édes semmittevés­sel“ váltották fel. Minden sza­bad idejüket felemészti a gép­kocsi, a motorkerékpár és a te­levízió. A helyzetet meg kell menteni, a valóságot el kell kendőzni, hisz mégiscsak a fa­lu hírneve, becsü'ete, forog kockául A televízió érkezésé­nek hírére a lakosság láza­san szervez: jégkorongcsapa­tot és műkedvelő színjátszó együttest verbuvál. Nem könnyű feladat! A toborzás nem is megy simán, csak „némi" tisz­teletdíj beígérése árán sikerül ilyen-amolyan csapatot, illetve együttest összehozni. S mindezt csak azért, hogy egyesek érde­meket, nek. Jaroslav Papoušek író-rende­ző hálás és rendkívül időszerű ötletet választott a vígjáték témájául. Filmjének megannyi epizódja mulatságos, a párbe­szédek többnyire szellemesek, a fordulatok váratlanok, sőt helyenként meghökkentők. En­nek ellenére a vígjáték inkább részleteiben, mint egészében véve mondható jónak; a film nem elég lendületes, a cselek­ménybonyolítás itt ott csiko­rog, az életigazságokat az al­kotó néha túlságosan szájba rágja, következésképp: a várt­nál kevesebbet kanunk. Kétség­telen, hogy Panonš^k i61 elleste a valóságot, ismeri nemcsak a kispolgárokat, de a fontosko- dókat, a csillogó formalizmus híveit is és otthonosan mozog a vidéki környezetben. Ám, míg a Homolka-sorozat szatiri­kus hangvétele kemény és ke­gyetlen ítélet, „telitalálat" volt, ez a mostani ugyan mu­lattatja a nézőt, de nem készte­ti mélyebb gondolkodásra, hogy a látottak alapján meg­borzadjon és felismerje a visz- szásságok és hibák veszélyéi. A szatirikus vígjáték fogyaté­kosságai ellenére, figyelemre méltó, annál is inkább, mert mai tárgyú és a szabad idő cétszerű, hasznos eltöltésének aktuál's kérdését veti fel. A humoros film komor vi­dámságához jól illeszkedik a színészek játéka. Elsősor­ban Petr Hanfőtáeo, Stávka Budínová, Ján Lihíček, Bohumil Pastorek, Zdéna Hadrbolcová gazdagította friss színekkel a filmet. A eseti vígjáték egyik kockája EGY SIRÄC FEHÉR LOVOM Mai témájú film, cselekmé­nye munkáskörnyezetben ját­szódik. De talán fehér lóra vá­gyódnák manapság, az ifjú­munkások? A fehér ló — ter­mészetesen — jelkép, minit oly sok mesében, mondában, ezút­tal azonban nemigen tudni ró­la. hogy milyen álmok szimbó­luma, bár utóbb kiderül, hogy az álomparipa itt családi jel- \ kép, amely többet, akarást je­lent. A film egy Szabó-családról szól. Ódon, apró lakásban szo­rong az özvegy apa két fiával s az egyik fiú várandós feleségé­vel. Itt .álmodik a srác a fehér lóról, de hogy ezúttal mit je­lent a fehér ló, éppoly kevéssé tudni, mint azt, milyen életfor­mát, milyen gondolkodást jel­képez a főhős fiú. Palásthy György fontos kér­déseket vesz szemügyre, olya­nokat, mint a kispolgári élet­mód beszűkültsége, a korlátok és lehetőségek, az álom és a v magyar) valóság ellentmondásai, a szüntelen pénzgyüjtós stb. He­lyesen ismeri fel, hogy az anyagi helyzet javulása a lehe­tőségek kiszélesülése gyakran a kispolgárrá válás veszélyé­vel fenyeget. Találó az a szim­bólum — a srác reggelente munkába menet hosszasan ver­senyt fut a hévvel —, mely a fiatalok hősködésének értelmet­lenségét jelképezi; sok srác ereje-tüdása fecsérlődik el haszontalan hősködésre. A szakmáját jól értő rende­ző ezúttal megmaradt a felüle­ten, bár vitathatatlan a fiira megannyi ötletes megoldása. A kimunkált részletek azonban nem állnak össze megragadó, élményt nyúíjtó egésszé. A Sza­bó-család tagjait Oszter Sán­dor, Koncz Gábor, Rajz János és Bodnár Erika játssza — hi­telesen. A többi szereplő: Har­sányt Gábor, Csákányi László, Goór Nagy Mária szintén ter­mészetes alakítást nyújt, -yni— •: if •iriŕiŤii) iiíf iii i t iii t iiiii i ii ÍmÍÍÍÍ it iii i ti it iti iiiii ii i :i i t i W-Z !ií|| . : 1 f IlllSei * SŠkv&i •• • mmm jBbí M Jelenít az Egy srác fehér lovon című magyar filmből; a női fő­szereplő: Bodnár Erika FU 1974. X. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents