Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
VHát; proletár iái egyesűlietek! Bratis'ivo, 1974. október 27. 0 VII. évfolyam, 43. ‘izrin ^ Ara 1 Kormiü SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA' KOZPONTl BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA DÖNTÖTT A MUNKÁSOSZTÁLY Irta: VÄCLAV VACOK, az SZSZK kormányának alelnöke Amikor a fejlett szocialista társadalom építése történetének két legdicsőségesebb határkövére, az SZNF 30. évfordulójára, valamint hazánk felszabadulása közeledő 30. évfordulójára emlékezünk, nem feledkezünk meg olyan további évfordulókról sem, mint 1918. október 28 a, és a munkásosztályunk számára igen jelentős 1945. október 28-a. A proletariátus győzelme a világ egybato- dán törvényszerűen befolyásolta a csehszlovák proletariátusnak azt a hatalmas mozgalmát, nini a nemzeti és a szociális felszabadulást szolgálta, mivel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi hazánkban a néptömegek forradalmi lelkesedésének és energiájának forrásává lettek. A munkásosztály és a nyomorgó parasztság a békéről és a földről szóló dekrétumok, valamint a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló lenini alapelv által lelkesítve, a háborús szenvedésektől meggyötörve, határozottan követelték a nemzeti és szociális fel- v'.abadítást. A munkásosztálynak és a dolgozók többségének ez a forradalmi küzdelme döntő szerepet játszott az önálló csehszlovák állam megalakulásában. Azonban a munkásosztály szociáldemokrata vezetőinek tehetetlensége, opportunista politikája és végül árulása következtében nem alakulhatott meg a szocialista állam. A burzsoázia került hatalomra. Az így keletkezett csehszlovák állam ezért nem oldhatta meg a dolgozók szociális problémáit, nem biztosíthatta a Csehszlovákiában élő nemzetek egyenjogú helyzetét sem. A szociáldemokrácia árulásából szerzett tanulságok arra késztették a munkásosztályt, hogy olyan forradalmi pártot alapítson, amely a munkásosztályt a burzsoázia felett aratott végső győzelemre viszi. És a CSKP nem élt vissza a dolgozók bizalmával. A burzsoázia ellen vívott nehéz és éles osztályharcok, majd a második világháborúban a hitleri fasizmus veresége után, népünket az 1945. évi nemzeti és demokratikus forradalom, majd a szocialista forradalom útjára vezette, és végül kivívta a szocializmus győzelmét Csehszlovákiában. A szocialista forradalom megvalósításának egyik jelentős tényezője éppen 1945. október 28-a, az államosítás napja volt. Az a nap, amely mélyreható változásokat hozott a burzsoázia magántulajdonában és gazdasági ha talmában. A kulcsfontosságú ipar és a pénzintézetek államosításával megvalósult az a forradalmi követelmény, amit a dicsőséges SZNF időszakában, valamint az üzemi bizottságok podbrezovái kongresszusán is megfogalmaztak és, amit Csehszlovákia Kommunista Pártja, a mi pártunk, teljes következetességgel érvényesített a munkásosztály hatalmának megszilárdítása érdekében. A CSKP ideológiai, politikai és gazdasági harca, a Košicei Kormány- program következetes teljesítése, a háborá utáni viszonyok mielőbbi konszolidálásának szorgalmazása, a Szovjetunióhoz fűződő egyértelmű külpolitikai Irányzat érvényesítése megszilárdította a dolgozók előtt a CSKP tekintélyét. A párt a dolgozók érzelmeire és vágyaira, a munkásosztály gyorsan fejlődő osztályöntuda- lára támaszkodott. Ez döntött az államosításért vívott éles osztályharcban, amely igen nagy jelentőségű volt a forradalom további szakasza számára a munkásosztály pozícióinak megerősítése és a burzsoázia hatalmi helyzetének meggyengítése szempontjából. És ez tette lehetővé a nemzeti és demokratikus forradalom sikeres betetőzését, 1948 februárjában a dolgozók végleges győzelmét a reakció fölött. A háborútól megsemmisített gazdasági élet fokozatos felújítása és a szocializmus céltudatos építése Csehszlovákiában 1948 februárja után egyértelműen bizonyította, hogy csak a szocializmus számolhatja fel a nemzetek színvonalkülönbségéből eredő bonyolult, és a kapitalista feltételek között megoldhatatlan prub- I mákat. Ezt legjobban bizonyítják azok a gazdasági, szociális és kulturális eredmények, amelyeket Szlovákiában az utolsó 29 év alatt elértünk. Az agrár jellegű Szlovákia a gyengén fejlett iparral, a nyomorgó falvakkal — a drótosok és kivándorlók Szlovákiája — a szocialista Csehszlovákiában e történelmileg rövid időszakban fejlett ipari országgá lett, korszerű szocialista mezőgazdasággal és minden dolgozó magas kulturális és életszínvonalával. Mindez azért következhetett be, mert Szlovákia sokoldalú fejlesztését a csehek és szlovákok, valamint a Csehszlovákiában élő többi nemzetiség kölcsönös együttműködésével valósították meg. Csak így fejlődhetett és szilárdulhatott az egységes csehszlovák népgazdaság, és mé lyülhetett el a sokoldalú együttműködés a szocializmus többi országaival is. A szocialista iparosítással, a mezőgazdaság kollektivizálásával, a szocialista kultúra kibontakoztatásával fokozatosan és céltudatosan elértük hazánk páratlan méretű fejlődését és felszámoltuk Szlovákia hagyományos elmaradottságát. Azok az eredmények, amelyeket a szocialista építés éveiben elértünk, meggyőzően bizonyítják a marxizmus—leninizmus élet- képességét és u CSKP politikájának helyességét. A felszabadulás óta Szlovákiában — a cs«h munkásosztály, a Szovjetunió és a többi szocialista ország önfeláldozó segítségével — körülbelül 370 nagy és középnagyságú ipari üzem épült, amelyekben több mint 40 0Ü0 dolgozó talált munkahelyet. Emellett a leggyorsabban azok az alapvető ágazatok fejlődtek — mint pl. a gépipar, a vegyipar, a kohóipar, az építőanyagipar és az energetika — amelyek nélkül egyetlen korszerű ökonomika sem haladhat előre. Olyan vállalatokat építettünk, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű Košicén, az SZNF Üzeme Žiar nad Hronoinban, a bratislavai Slovnaft, a šaľai Duslo, a Strážskéi Chemko, a Novákyi W. Pieck Vegyiüzem, a humennéi Chemlon, a stúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, a levicei Gyapotfeldolgozó Kombinát, a zvolení Bučina, az egész vízműrend- szer a Vágón, az első csehszlovák atomerőmű Jaslovské Bohunicén, a vojanyi és novákyi erőművek, építjük a Liptovská Mara-i új vízerőművet, felépítettük a Barátság kőolajvezetéket stb. 1948-tól 1972-ig az SZSZK népgazdaságába befektetett összeg több mint 330 milliárd korona volt! A szlovák ipar ma folyami hajókat, dieselesített villanymozdonyokat, teherautókat, útépítő és építkezési gépeket, megmunkáló gépeket, televíziós készülékeket, számítógépeket, műanyagokat, műszálakat stb. gyárt. A közszükségleti ipar ágazatában új üzemek épüllek a fa megmunkálására, felépültek új cipő- és textilgyárak és bővült az élelmiszeripar bázisa. Jelentős eredményeket értünk el a közlekedés, a kereskedelem, a szolgáltatás fejlesztésében, az iskolák és egészségügyi berendezések és hasonló létesítmények építésében. A szlovákiai ipari termelés 1937-hez viszonyítva 30-szorosan nőtt és részaránya az országos termelésnek már egynegyedét — a mező- gazdaság pedig az országos mezőgazdasági termelés egyharmadát teszi ki. Az ipar, a közlekedés, az építőipar, a mezőgazdaság és a népgazdaság többi ágazatainak gyors fejlődése lehetővé tette a lakosság élet- és kulturális színvonalának páratlanul gyors ütemű fejlődését. A múlt évtizedekben bekövetkezett minőségi változások között jelentős helye van a ncmza-/ tiségi kapcsolatok területén bekövetkezett forradalmi változásoknak is. A nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldása a szocialista társadalom építésének nélkülözhetetlen feltétele volt. E nélkül soha nem lehetett volna felszámolni a múltból eredő nemzetiségi bizalmatlanságot, nem lehetett volna kialakítani a nemzetek és nemzetiségek szilárd közösségét köztársaságunkban, ahol kapcsolataink a barátság és az egyenjogúság elveire épülnek. (Folytatás a 2. oldalon)