Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-23 / 251. szám, szerda

HALASZOK KÖZÖTT A Stupavai Állami Halgazda­ság halastavain még augusztus végén megkezdődött a lehalá­szás. — Lesz-e elég hal a piacon? — tettük fel a kérdést Ondriáš elvtársnak, a halgazdaság fő­könyvelőjének. — Lesz, lesz... — mondta mosolyogva. Tőle tudtuk meg azután, hogy a Stupavai Állama Halgazdaság több helyen összesen 970 hek­tár halastavat kezel. Ez az első pillantásra nem látszik kevés­nek. de mindjárt hozzátette, hogy kereken 600 hektárnyi ha­lastóban fogyasztásra nevelnek halakat, éspedig az idei terv szerint 3300 métermázsát, azon­kívül évente mintegy 140 mé­termázsa pisztrángot, továbbá folyóvizekben, tavakban is ha­lásznak. A fehér amurral — ezt a fajta halat szintén tenyész­tik az utóbbi években — akar­ják megoldani a növényzettel túlságosan benőtt vizek, fő­képp a belvízlevezető-csator- nák problémáját, mert a fehér amur növényevő. A halastavak őszi lehalászá­sával kapcsolatban az ember önkéntelenül a karácsonyi halfogyasztásra gondol. A szo­kás hatalma ez, vagy talán azt Jelenti, hogy év közben nem vagyunk képesek megfelelő mennyiségű és választékú ha­lat biztosítani a fogyasztók szá­mára? A városokban is kevés a halbolt. 6 ezek is rendszerint csak pontyot árusítanak; vidé­ken pedig még rosszabb a hely­zet. Lehet, hogy csak szokás dol­ga, de tény. hogy lényegesen kevesebb édesvízi és tengeri hal fogy Szlovákiában, mint a cseh országrészekben. Az idén Is Csehországból hozzuk be a karácsonyra szükséges hal- mennyiség legnagyobb részét. Kétségtelen, hogy a hal még mindig ritkán szerepel nálunk az étlapon. Pedig a hal húsa könnyen emészthető, sok D- és A-vitamint tartalmaz, továbbá ásványi anyagokat, úgyhogy neon hizlal. Különösen a nagy halászflottával rendelkező ten­gerparti államok, mint Norvé­gia, Svédország, Burma, Japán és a Fülöp-szigetek azok, ahol Igen nagy a halfogyasztás, évente és személyenként mint­egy 30 kilogramm. 20 kilo­gramm körüli halmennyíséget fogyasztanak személyenként például Belgiumban, Dániában, Angliában, az NDK-ban, az NSZK-ban és Spanyolország­ban. A Szovjetunióban 14 kg, Ausztriában, Jugoszláviában, Ír­országban és Magyarországon 6 kg-ot tesz ki az évi halfogyasz­tás. Csehszlovákiában, igen, nem tévedés, egy-egy személy évi átlagban 0,30 kg édesvízi és 0,80 kg tengeri halat, továbbá 1,90 kg halkészítményt, tehát összesen 3,10 kg halat fogyaszt. 1| m Osztályozzák a kifogott halat A cseh országrészekben lénye­gesen nagyobb a fogyasztás az említett átlagnál. Ezen el kellene gondolkod­niuk az élelmezésügyi dolgo­zóknak és mindazoknak, akik­nek valami közük van a halte- nyésztésihez. Mert úgy látszik, hogy e tekintetben állandóan egy helyben topogunk. Meg­elégszünk a haltenyésztés je­lenlegi növekedésével, esetleg behozatalból fedezzük a szük­ségleteket, míg igen elnézők vagyunk, ami a vizeknek olyan mértékű szennyezését Illeti, hogy egyes folyó- és állóvizek­ben teljesen kipusztul a halál­lomány. Nem fordítunk kellő gondot a víztárolókra, a ka­vicsgödrökre, ahol szintén le­hetne halat tenyészteni, s nem létesítünk halastavakat ott, ahol ez aránylag csekély behú­zással megoldható lenne. Gon­dolni kellene továbbá a bel víz­levezető-csatornák haltenyész- tésl célokra való felhasználásá­ra. Voltak e téren kiterjedt ter­vei a Szlovákiai Horgászok Szö­vetségének, de sajnos, ezekből nem lett semmi, s így a szövet­ség jövedelmeit a sporthorgász- kellékek árusításán kívül főleg a vizek szennyezéséért besze­dett bírságok teszik ki, míg a Stupavai Állami Halgazdaság, noha szép eredmény eket mutat fel a haltenyésztésben, inkább S. BARCÁK felvétele kacsatenyésztésre rendezkedik be. Két héttei ezelőtt fejezte be a halgazdaság egyik halászcso­portja Haramia István vezeté­sével a négy jakubovceí halas­tó egyikének lehalászását. 160 métermázsa halat, főképp pon­tyot szállítottak innen elsősor­ban a komárnói és a gútai bol­tokba. A fehér amurt meghagy­ják tenyésztési célokra. Nem könnyű munka a leha­lászás ősszel, amikor a halá­szoknak ott kell állniuk a hi­deg vízben, meg az Iszapban. Igen nagy itt a munkatempó. Amikor leengedik a halastó vi­zét, hálóval kifogják a hala­kat, a hálót kihúzzák a partra, s aztán egészségügyi szempont­ból, meg nagyság szerint osz­tályozzák a halakat. Ezután le­mérik, kosarakban elhordják a tehergépkocsikon elhelyezett nagy kádakba; így jut el a bal végül is a boltokba. A halasta­vakat, amelyeknek leengedték a vizét, ezután tisztítják, s elő­készítik úgy, hogy a tavaszi vizek felfogásával ismét meg­indulhasson a haltenyésztés. A parton lobog a tűz. Szárít- koznak a halászok, s ha már tűz van meg hal is, hát gyor­san megsütnek roston egynéhá­nyat. Ebből aztán jut a körül- á 11 ó kíváncsiskodóknak is, akik­ben soha sincs hiány. FRANTIŠEK SIVÁK Semmi sem tántorította meg Az elmúlt napokban ünnepeltük az üzemi bizottságok és a Megbízottak Testületé podbrezová! konferenciájának 30. év­fordulóját. Az ünnepségeken többen részt vettek a szakszer­vezeteket egyesítő konferencia részvevői közül. Közéjük tar­tozik Ján Gulaša elvtárs is. — Nagyon örülök, hogy most Is ott ülhettem a podbre­zová! konferencia részvevői kö­zött — mondotta beszélgetés közben — majd a húszás évek­re emlékezett. Ezeket az éveit a žarnovical állami fűrésztele­Műanyagok a gépiparban (ČSTK) — A Szövetségi Ko­hó- és Nehéz Gépipari Minisz­térium, valamint a Szövetségi Általános Gépipari Miniszté­rium szervezetei nagymérték­ben igénybe veszik a csehszlo­vák népgazdaság rendelkezésé­re 6116 műanyagokat és mű- anyag-félkészárukat. Átlagosan az egész gyártás egynegyedét használják fel saját gépipari alkatrészeik előállítására. A csehszlovák gépipar és elektro­technika azonban más, iparilag fejlett országokhoz viszonyítva ötször kisebb mértékben hasz­nálja ki a műanyagokat. A mű­anyagok alkalmazásának ko­moly akadálya, hogy a szer­számgyárakban nincs megfele­lő kapacitás. pen végzett munka, a szakszer­vezetben való aktív tevékeny­ség töltötte ki. Jó lecke volt ez számára az elkövetkező évekre. Főleg akkor, amikor kezébe vette a franciaországi bányák­ba szóló papirost. A húszas években érlelődött meggyőző­dése itthon tartotta. A fűrész­telep szakszervezete élén to­vább harcolt munkatársai jo­gaiért. 1931-ben lépett be a kommunista pártba és a Vörös Szakszea/vezetbe. Mint az üze­mi szakszervezet és a kommu­nista sejt vezetője megszervez­te a Žarnovica és környéke er- dőraunkásainak sztrájkját. Sem­mi sem tántorította meg. Az sem, hogy felmondtak neki a munkahelyén, sem a csendőrök gyakori „látogatása“ a lakásán, sem a 3—4 hetes börtönbünte­tések, amelyeket a járási fegy- házban töltött. Csak akkor hall­gatott el egy Időre, amikor az ún. szlovák állam börtönébe zárták, ahol 17 hónapot töltött. Kiszabadulása után ott folytat­ta, ahol még a húszas években elkezdte. 1944. október 15-én ő képviselte Žarnovica és kör­nyéke munkásait az üzemi bi­zottságok és a Megbízottak Testületé podbrezovái konfe­renciáján. Ezt a konferenciát akkor hívták össze, amikor hazánk területén még heves harcok dúltak a német és a hazai fa­siszták ellen. — Sok ismerős arccal talál­koztam a szakszervezeteket egyesítő konferencián — mon­dotta. — Azokkal az elvtársak­kal, akikkel az illegális harc­ban ismerkedtem meg. Gulaša elvtárs ezután elmon­dotta, hogy a nagyon gyorsan, minden alaposabb előkészítés nélkül, harci körülmények kö­zött összehívott konferencia magas színvonalú volt. Főleg Jan Sverma felszólalásé ragad­ta magával a részvevőket. Sza­vaiból kicsengett szilárd kom­munista meggyőződése, amely­hez haláláig hű maradt. — Nagy lépést tettünk ok­kor előre. S továbbra is előre kell haladnunk. De tekintsünk néha vissza is. merítsünk ta­pasztalatot a harminc évvel ez­előtti konferenciából — mon­dotta Gulaša elvtárs, az aktív kommunista, szakszervezeti funkcionárius, a Munkaérdem­rend és más magas állami ki­tüntetések tulajdonosa. —kv-— Rp| nn 1 i í : I* a ; L n m m Q Ú De 1 po 1 II 1 K p, 1 K O m fii-• • 4tL--1---------­e n 18 r FONTOS A MEGELŐZÉS Biztosan mindenki elismeri annak az elvnek a helyes­ségét, hogy a hibáknak, fogyatékosságoknak s legveszé­lyesebb formájuknak, a bűnözésnek mindenképpen elejét kell venni, s ebhez az egész társadalom összefogása szük­séges. Sajnos, nincs ez mindig így. A legutóbbi időkig a bűnözés gyakorlati megelőzése a nagyközönség és a bűn­üldöző szervek részéről gyakran inkább csak arra a kö­vetelményre szorítkozott, hogy a bíróságoknak szigorúb­ban kellene eljárniuk a büntetendő cselekmények elköve­tőivel szemben. A bíróságok szigorították a büntetéseket, mert a Büntető Törvénykönyv előírásainak megszegői kö­zül csaknem minden harmadikat feltétel nélküli szabad­ságvesztésre ítélnek, a nyomozó hatóságok fokozottabb mértékben leplezik le a büntetendő cselekmények elkö­vetőit, amivel lényegesen megnövekedett az esetleges bün­tetendő cselekmények elkövetőinek kockázata. A Szlovák Szocialista Köztársaság főügyésze által a Szlovák Nemzeti Tanács elé terjesztett jelentésből kitűnik, hogy a bűnözés ellen folyó harc a múlt évben a párt- és állami szervek határozatainak következetesebb teljesítésével komolyabb eredményeket ért el. A törvényesség megtartásáról es a ounüzeg fejlődéséről szóló jelentést megtárgyalták a legmagasabb pártszervek, a kormány, a kerületi és járási pártszervek, a kerületi és járási nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek veze tőségei, s éppen ezeknek a határozatai leltek a legfonto­sabb eszközévé a bűnözés eilen ío.yó össztársadalmi harc szervezésének és egybehangolásának. Mindamellett meg keli állapítanunk, hogy a bűnözés eileni harcra vonatkozó párt- és kormányhatározatoknak a helyi viszonyokra való lebontása, és megvalósítása nem történik a megfelelő szín­vonalon. Még határozottabban érvényes ez gazdasági vonalon, mert a gazdasági szervezeteknek valóban csak egy része hozott konkrét intézkedéseket a szocialista társadalmi tu­lajdon nyilvántartásának és őrzésének megjavítására, a munkabiztonsági előírások megtartására, a munkafegye­lem megszilárdítására és a munkahelyeken való ivás meg­szüntetésére. Sok helyütt megelégedtek az általános jelle­gű rendszabályokkal, amelyeknek teljesítését nem lehet ellenőrizni. Az előírásoknak a dolgozók részéről való megsértésével a vállalatoknál inkább csak szórványosan foglalkoznak, különösen akkor, ha a következmény na­gyobb kár, amelyről más szervek is tudomást szerezhet­nek. Sikert e területen csak úgy lehet elérni, ha állan­dóan törekszünk a helyzet javítására, nem becsülhetjük le a munkafegyelem megsértésének eseteit, különösen ha ezek ugyanannál a dolgozónál ismétlődnek. Mintha nálunk jobban félne a Munkatörvénykönyv rendelkezéseinek al­kalmazásától egynémely vezető beosztású dolgozó, mint az, akivel szemben alkalmazni kellene. Az olcsó népszerű­ségre való törekvés azután elkerülhetetlenül a vezető te- ktélyének meggyengüléséhez, a munkahelyeken lazaság­hoz, el nem végzett munkák, teljesítmények kimutatásá­hoz vezet, ami már súrolja Is a büntetendő cselekmény határát. Komolyan el kell gondolkoznunk a vegreiiajtott ellen­őrzések és revíziók színvonala és következetessége fölött is. Igen nagyszámú apparátus dolgozik nálunk ezen a területen. Ennek ellenére Szlovákiában a múlt évben gaz­dasági bűncselekmény elkövetéséért bűnvádi eljárás alá helyezett,-összesen 11 889 személy közül a bűnvádi eljá­rás nem egészen 500 esetben indult meg a végrehajtott ellenőrzés vagy revízió eredményeinek alapján. Azonkívül gyakran előfordul nálunk, hogy nem vonják le a szük­séges mértékben a következteléseket a társadalmi tulaj­don ellen elkövetett bűncselekmények ügyében indított bűnvádi eljárásoknál valamennyi terhelttel szemben. Nem lehet ugyanis éles határvonalat vonni azok között, akik az említett bűncselekményeket elkövették, és azok között, akik kötelességeik elmulasztásával hanyagságból lehetővé tették ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetését. Az utóbbiakkal szemben bűnösségük mértékének megfelelően szinten megfelelő szankciókat kell alkalmaznunk, fegyelmi eljárást kell indítanunk, illetve köteleznünk ke'l őket az anyagi kár megtérítésére. Nagyon konkrétan és rendszeresen kell folytatni a har­cot a bűnözés minden fajtája ellen. E tekintetben igen nagy a jelentősége a megelőzésnek, aminek össztársadal­mi üggyé kell válnia. JAROSLAV MEŠKO $ V Ä A äaľai (vágsellyei) Duslo*vállalatban az újítómozgalom jelentős mértékben jellendült. Az újítók az Idén 300 javaslatot nyújtottak be, amelyek közül 143-at valósítottak meg. Ez 4 millió koronás megtakarítást jelentett. Jozef Fischer és Jozef Bárta újítási ja­vaslata a legsikeresebbek közé tartozik. Az oxidátor egyszerű szerkezeti változtatásával, a választófenék módosításával jelen­tős hasznot értek el. A berendezés kapacitása 40 százalékkal növekedett. Felvételünkön: Jozef Fischer (balról) és Jozef Bárta egy újabb újítási javaslatukon gondolkoznak. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK) ÚJ SZÓ 1974. X. 23. t

Next

/
Thumbnails
Contents