Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-21 / 249. szám, hétfő

Az országos, a központi, a körzeti ás a járási oktatógya- korlat-találkozók előtt szüksé­ges volt a spartakiád anyagi és technikai biztosítása. A torna­termek rendelkezésre bocsátá­sával sem voltak és nincsenek nagyobb problémák. Folyamatos az oktatók elszállásolása és szállítása is. Itt ott hiányossá­gok mutatkoztak a bemutató­kat ismertető füzetek leszállí­tásával. Ezekben a füzetekben a szövegrészen kívül szemlélte­tő képek is vannak, amelyek pontosan megmutatják az egyes mozzanatok véghezvitelének mi­kéntjét. Az említett találkozókon az oktatók legnagyobb része meg­kapta a bemutatók leírását, te­hát tájékozva van a következő munkával kapcsolatban. Ezek­ben a napokban a lányok be­mutatójának füzete készült el. Bebizonyosodott, hogy nem mindenütt rendeltek eleget be­lőle, de szerencsére erre is gondoltak az illetékesek, még a készlet tart, csak ki kell hasz­nálni. A tömeges fellépések leírásá­ból is akad még, különösen a „Szülők és gyermekek“, vala­mint a kisdiákok részére. Néhány esetben a szükséges tornaszerek későn érkeztek, van ahol meg sem kapták azokat. Bebizonyosodott, hogy túl hosz- szú az út egyes esetben a gyár­tó üzemtől a nagyraktáron, az elárusítóhelyeken át a gyakor­lókig. Október 1-ig 35 000 repülőtá­nyért készítettek el a fiatalabb diákok, 50 000 pálcát az idő­sebb diáklányok számára, s ezekhez járulnak majd még október folyamán a ritmikus dobok. A CSSZTSZ turnovi sportüze­me szeptemberben 50 000 buzo­gányt szállított a nők gyakorla­tához, amelyek nélkül nem le­hetett volna elkezdeni a felké. szülést. A szállítás folytatódik. Még október folyamán szál­lítják a kjsdiákok gyakorlatá­hoz szükséges szereket. Itt a helyzetet megkönnyíti az, hogy sok helyen még rendelkezésre állnak a testnevelési ünnepsé­geken használt „téglák.“ jobb a helyzet a spartakiád zenei terén. A Pánton kiadó szeptember 4-én úgyszólván minden hanglemezt elküldött a gyakorlóknak, sőt már augusz­tus folyamán az igényelt hang­szalagokat is leszállította. ISO Az elosztó hálózatban meg­felelő intézkedések történtek és a szükséges kellékek szállítása folyamatos lesz. A szervezők sok esetben kénytelenek voltak rögtönözni, több esetben a helyi üzemek jöttek segítségül, mint például a Bukóza Vranov vállalat, ahol a gyakorlatozó lányoknak még május folyamán elkészítették a szükséges buzogányokat. Lassan az öltözékre terelődik a figyelem. A mezeket január 2-a után kezdik árusítani. Na­gyon jó minőségűek, tetszető­sök és olcsók. Különösen az is­kolákban már most alaposan meg kell fontolni, honnan te­remtik elő a megfelelő össze­get a felszerelés beszerzésére. Februárban ugyanis már a ha­gyományos testnevelési akadé­miák lesznek és azokon teljes díszben kellene látni a gyakor­lókat. Az eddigi tapasztalatok arra mutattak rá, hogy a spartakiád anyagi és technikai téren ép pen akkora figyelmet érdemel, mint bármely más vonatkozás­ban. Itt is előre meg kell fon­tolni a dolgokat, s a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a felkészülést minden téren jobb előbb elkezdeni. Az iparitanulók is serényen készülnek az országos Spartakiádra, Uszoda az óvodában A Fizkultúra i Szport című szovjet sportfolyóirat érdekes kezdeményezésről ad hírt, mégpedig egy fiatal szovjet vá­ros legfiatalabb nemzedékének az úszásoktatásáról. A Volga—Don-csatorna meg­építése után — kereken 15 esztemdeje — alapították Vol- godonszk városát a Cimljansz- ki tenger partján. Lakosainak túlnyomó része a hatalmas mii janszki duzzasztógát építői­nek köréből került ki. Volgodonszk városának kö­rülbelül 30 000 lakója van. A város fiatal lakói — átlagos életkoruk nem haladja meg a 30 évet — több mint 6000 is­kolást és több mint másfél ezer óvodáskorú fiatalt nevelnek. A város vezetői és maguk a szü­lők is természetesem nagy gon­dot fordítanak a fiatalok test­nevelésiére és sportjára. Jellem­ző már maga az a tény is, hogy a lakóházakkal és a vá­rosi útvonalakkal együtt kezd­ték építeni a stadiont és a sportcsarnokot. A lelkes volgo- donszkiak ezeket a sportlétesít­ményeket mindennapi megeről­tető elfoglaltságuk után, társa­dalmi munkában építették fel. Rövidesen megszülettek az első sportsikerek és a sport­szakosztályokban a tehetséges fiatalok gyorsan felhívták ma­gukra a figyelmet. Egyikük — egy fiatal hirkózó — már or­szágos bajnokságon Is helye­zést ért el. Volgodonszk városa azonban elsősorban az úszás­oktatás megszervezésével vált híressé messze a város hatá­rain túl is. Ma már a város 17 óvodájából 15-nek van uszo­dája. Volgodonszk városának azóta sok követője akadt és az Ott szerzett tapasztalatokat több szovjet városban tanulmányoz­zák. A volgodonszki gyerekek úszósportja a Voszhod (HajnalJ vegyikombinát óvodájában kez­dett kibontakozni. A Voszhod működésének első évétől kezd­ve mintaszerű óvoda volt, aho­vá még a legigényesebb szülők is szívesen küldték gyermekei­ket. Néhány évvel ezelőtt Cse- kalgyina vezető-óvónő elgon­dolkodott azon, hogy Volgo­donszk lényegében tengermenti város, de az itteni gyerekek, akiket nyáron ki visznek a part­ra, nem nagyon szívesen men­nek a vízbe. A gyerekeket meg kell taní­tani úszni 1 Ez a gondolat nem hagyta többé nyugodni Csekal- gyinát, aki fáradságot nem is­merve igyekezett meggyőzni mindenkit elgondolása helyes­ségéről, hasznosságáról. Amikor 1962 őszén a fárad­hatatlan óvónő kezdeményezé­sére és a vegyikombinát hat­hatós anyagi támogatásával a lelkes szülők társadalmi mun­kája nyomán megépült az első 14 X 6 méteres úszómedence, Csekalgyina zavarba jött. Fo­galma sem volt arról, hogyan kellene megtanítani úszni az óvodásokat. Megfelelő szak-B könyvei nem voltak és a kö­zelben senki sem tudott neki megfelelő tanácsot adni. Ekkor Rosztovből meghívtak egy ed­zőt, aki megtanította a volgo­donszk! nevelőket az úszások­tatás kezdő fogásaira. Ezután ki-ki kidolgozta módszerét és 1963 tavaszán megindult az el­ső úszótanfolyam. Később a Voszhod-óvoda, illetve Csekal­gyina vezető-óvonő példáján felbuzdulva a többi volgodonsz­ki óvoda is egymásután hozzá­fogott az uszodaép íléshez. 1974. X. 21. A lengyelországi Katowicében sorra került kötöttfogású, birkózó VB-n Csehszlovákia színei számára Mácha szerezte az arany­érmet a 74 kilósok csoportjában. Jelenetünkön éppen a görög Aposztoleszt fekteti kétvállra. A gyerekek úszóleckéi álta­lában mindig 28—26 fokos víz­ben kezdődnek és később a vi­zet kissé lehűtik. Az uszodában májustól októberig foglalkoz­nak a gyerekekkel, akik három­éves korukban kezdenek tanul­ni úszni. A gyerekek a reggeli torna után megfürdenek, majd 11 órakor úszóoktatásban ré­szesülnek, 15.30 órakor pedig szabadon úszkálhatnak. Az úszásoktatás előkészítése ta­vasszal kezdődik, amikor a reggeli tornába az általános fejlesztési gyakorlatok mellett különleges elemieket is beiktat­nak. Az oktatási terv szerint a foglalkozásokat játékokkal, vízi szórakozásokkal vegyítik. Az úszás egészségügyi és gyó­gyítási célokat is szolgál, s kü- lönöem a rossz testtartású vagy gerincferdülésben szenvedő gyerekeknél állapítottak meg aránylag rövid idő alatt rendkí­vül előnyös változásokat. Érdekes adatokat gyűjtöttek 1971-ben a város két óvodájá­ban. Megvizsgálták a Voszhod növendékeit és a Lasztocska (Fecske) óvoda gyermekcso­portjait. Ebben az utóbbi óvo­dában akkor még nem volt úszómedence. A Voszhod nö- 'vendékelnek az idény végén észrevehetően megerősödtek a hát- és hasizmaik, tágult a mellkasuk. Rendkívül tanulsá­gos volt az az összehasonlítás is, amely a meghűléses megbe­tegedések arányát tüntette fel a két óvodában. E szerint a Voszhod óvodában, tehát ahol rendszeresen úsztak a gyere­kek, a meghűléses megbetege­dések arányszáma így alakult: 1967-ben 7 százalék, 1968-ban 4,7 százalék, 1969-ben 10,9 szá­zalék, 1970-ben 4 százalék. Az úszómedence nélküli Lasztocs- ka óvodában ugyanakkor a megbetegedések százaléka a következő volt: 1967-bem 57 százalék, 1968 bán 40 százalék, 1969-ben 26 százalék, 1970-ben 40,3 százalék. 1973-ban ünnepelték a Vosz­hod óvodai úszoda fennállásá­nak tízéves jubileumát. Ez alatt a tíz év alatt csak ebben az óvodában 4U0 gyerek tanult meg úszni. Sok kisfiúnak és leánynak nagymértékben javult a gerincferdülése, harmoniku­sabb lett a mozgása, és a vá­rosban azóta sokkal kevesebb a ferde vállú és görbe hátú gyerek. Az óvodások edzettek, egészségesek. Volgodonszkban ma már min­den újonnan épülő óvodában kötelező az úszómedence meg­építése. Most már Csekalgyí- nának, a Voszhod óvoda veze­tőjének újabb gondja van: téli uszodát akar építeni, hogy megszakítás nélkül, egész év­ben tarthasson úszásoktatást. Távolabbi célja pedig az, hogy az óvoda sportcsamokoit is kapjon, ahol fiatal neveltjei más sportok alapismeretéit is elsa­játíthassák. HORDOZH ATÓ SZAUN A A szaunát emberemlékezet óta a megfázás és az elhízás leg­jobb ellenszerének tartják. Harkovban egy bőröndben is elhelyezhető, hordozható szau­nát készítettek. A bőrönd egy­úttal a gumírozott borítóköpeny alapja is. A borítóköpeny alá öszeesukható széket kell ten­ni, majd egy különleges záró textíliával be kell zárni a kö­penyt és máris elkészült a gőz fürdő, amit egy száraz párát szolgáló hőventillátor fűt. AZ id őrei év el felszerelt hőventillá­tor automata adagoló Is. A miniatűr szaunát most pró­bálják ki egy leningrádi sport- initézetben, mert a hordozható szauna nemcsak a kövéreken segít, hanem a sportolóknak is abban, hogy súlyukat megtart­hassák. A maratoni verseny út vonala Montrealiban Kijelölték a 42 195 méteres maratoni táv útvonalát a mont­reali olimpiára. A táv túlnyomó része Montreal városán vezet keresztül. A versenyzők elhagy­va az olimpiai stadiont, végig­futnak a Gougin körúton, majd több utcát és parkot átszelve érkeznek vissza az olimpiai stadionba. Az úlvonalat megszemlélték a Nemzetközi Atlétikai Szövet­ség technikai szakértői: Frede­rik Holder és Adrián Paulen* s mindketten teljes megelégel déssel nyilatkoztak a látottak­ról. Az útvonal mentén felállí­tott első élelmezési sátor 11 km-re lesz az olimpiai stadion­tól, s ettől kezdve 3 kilométe­renként találnak a versenyzők agy-sgy ilyen sátrat, ahol ma­gukhoz vehetik a kívánt üdítőt. Különben a versenyzők nem vi­hetnek magukkal sem élelmi­szert, sem italt. ÚJ VÁNDORSERLEG Marcelován (Marcelházán) a céllövészet a népszerű sportok közé tartozik. Ez nagyrészt a HESZ helyi szervezete jó szer­vezőképességének és a helyi nemzeti bizottság önzetlen tá­mogatásának köszönhető. A kö­zelmúltban a régitől nem mesz- sze egy új, korszerű lövőidét építettek. Az egyik vezetőségi gyűlésen felvetődött az a gondolat, hogy a marcelhúzi versenyzők a kis­öbű sportpuskák kategóriájában saját rendezvényen rendszere­sen összemérhessék tudásukat más községek legjobb céllövői­vel. Eme ötlettől vezérelve a helyi nemzeti bizottság alapí­tott egy vándorserleget, melyet mindig a legtöbb pontszámot elérő csapat vihet el. Kijelölték az időpontot is: minden évben a Csehszlovák Hadsereg Napja alkalmából rendezik meg a ver­senyt. Az idei első vetélkedőn négy község képviseltette magát: Modrany (Madar), Zlatná na Ostrove (Csallóközaranyos), Ze­mianska Olőa (Nemesócsa) és a vendéglátó Marcelová (Mar­celháza). Három sorozatban lőttek: fekvő, álló és térdelő helyzetben. A legjobban felkészült együt­tesnek a házigazdák bizonyul­tak, 1866 ponttal elsők lettek. A második helyet 1720 ponttal Nemesócsa. biztosította magá­nak. Madar együttese a harma­dik, Csallóközaranyos pedig a negyedik lett 1664, illetve 1663 ponttal. A vándorserleg az első sorozat után „szülőhelyén“ ma­radt. Az egyéni versenyben is a marcelházaiak vitték el a pál­mát. Marcinké Tibor 492 pont­tal győztes lett. A második he­lyezett a 473 pontos Mohos Er­nő szintén az otthoniak csa­patából került ki. Harmadik Bukai Lambert, nemesócsa! ver­senyző 470, a madari Kohút Mi­lán 459 pontjával negyedik lett. A marcelhűzaí HESZ helyi szervezetét, valamint a helyi nemzeti bizottságot elismerés il­leti ezért a kezdeményezésért; Reméljük, hogy ez a rendez­vény évről évre nagyobb sza­bású lesz. Sztrecskó Rudolf vr* r meg Havelange vezetésével szak­küldöttség járt Argentínában, hogy a FIFA megfelelő mérték­ben tájékozva lehessen, hol tart ez az ország a felkészülés­ben, mi várható az ott 1978-ban sorra kerülő labdarúgó VB elő­készületeitől. Helmut Kaeser, a FIFA főtit­kára nagyon értékesnek minősí­tette ezt az említett utat; hang­súlyozta, hogy a megtekintett színhelyeken, Buenos Airesben, Rosarioban, Cordobában és Men- dozában sok minden rendben van, de azért még sokat kell tenni ahhoz, hogy az említett városok stadionjai megfelelje­nek a modern követelmények­nek, azok föltétlenül korszerű­sítésre szorulnak. Sokat kell tenni azért is, hogy megteremtsék a megfe­lelő munkaföltételeket a tele­vízió, a rádió és a sajtó mun­katársainak. Az 1978-as labdarúgó VB pon­tos időpontjával, a részvevők számának rögzítésével novem­ber folyamán a római kongresar* szuson foglalkoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents