Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-20 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

Halainkról Ml iiihilnliiiiili Segített a sportpálya építésénél is. Mint megtudtam, a szervezeten kí­vüli fiatalok sem húzzák ki magukat a munka alól csak azért, mert ők nem SZISZ-tagok. — Problémáikkal, ötleteikkel ók is hozzánk fordulnak. Részt vesznek a rendezvényeinken, megízlelik, milyen is valójában a SZISZ munka, s aztán már nem kell őket rábeszélni a je­lentkezésre — mondja az elnök. Követendő, ebben az üzemben igen jól bevált módszer, hogy a tömeg- szervezetek és az üzem vezetői min­den hétfőn megbeszélést tartanak. Megbeszélik, egyeztetik, melyik alap- szervezet mit tervez a hétre, így mindenki tudja, hogy mi történik az üzemben, s a jelentősebb akciók „nem iitik egymást“. — No és persze ez ösztönzőleg is hat — magyarázza Ľudka —, mivel mi sem akarunk szégyent vallani a többi vezetőség előtt, ezért előre meg­beszéljük a teendőket, s nincs olyan hét, hogy ne terveznénk valamit. De nemcsak terveznek, teljesítik is. Ez már náluk így szokás. megmozdulásokban pedig a sťakszer. uezettel társulunk. Minden évben kö­zösen szervezzük meg dolgozóink gyermekei számára a gyermeknapot is. Dehát ez természetes, nem?!' A CSSZBSZ alapszervezettel, főleg a barátsági hónap előkészítésekor „fő együtt a fejük“. Tavaly női röplabda- versenyt szervezték együtt, valamint kiállítást a Szovjetuniót ábrázoló képekből, a szovjet nép életét bemu- tató dokumentumokból stb. Idén a barátsági hónap alkalmából többek közt fényképkiállílást rendeznek, mely egyben a fényképészek versenye tó lesz. Dolgozni is tudnak 1974 X. 20. A SZISZ-alapszervezetek, az ifjúsá­gi szervezetben kifejtett tevékenység mellett munkahelyeiken figyelemmel kísérik a terv teljesítését. A termelés­ben is segítenek egymásnak, ha erre szükség van. A múlt fél évben például a szövőműhely szorult segítségre. Az adminisztrációban dolgozó fiatalok nem voltak restek, egy héten át éj­szakai műszakban ők dolgoztak a szövőműhelyben. A szocialista mun­kabrigád címért tíz ifjúsági kollek­tíva versenyez. Közösen, társadalmi munkában szé­pítették az új üzem környékét. Több mint 10 000 facsemetét Ültettek ki, 18 000 kilogramm vasat, több mint 20 000 kiló papírt gyűjtöttek. Büszkén mutatták meg a saját ma­guk építette sportpályát is, mely tnég magán viselte az előző napi, a SZISZ összüzemi bizottságának ván­dorserlegéért folyt lábteniszverseny nyomait. — Most, hogy már van legalább sa­ját pályánk, könnyebb lesz a sport- akciók szervezése. Nemcsak lábt»> nisz, hanem női és férfi röplabda-, asztalitenisz-, sőt futballmérkőzéseket is szoktunk rendezni — büszkélke­dik Ľudka. Gipszes laboránsok Legfrissebb szerzeményük, s azt hi­szem legnagyobb örömük is, az új ifjúsági klub. Amikor ott jártam, még javában folyt a munka a sokat áhí­tott, s végre megvalósuló klubban. A fő szervező és irányító Mészáros Gábor, a SZISZ kultúrfelelőse volt. ö tervezte a díszítéseket, melyek kivite. lezésén, amikor mi betoppantunk, éppen három, könyökig gipszes labo­ránslány — Zdenka Pentiková, Szabó Rózsa és Takács Klára — szorgos­kodott, Gábor irányítása mellett. — Mindig van segítség, így bizto­san elkészülünk — intett le Gábor, amikor kételkedni mertem az egy hét múlva tervezett megnyitóban. A klub azóta már biztosan üzemel- Megnyi­tására egy irodalmi összeállítást ké­szítettek az SZNF-ről. — A srácok megint készülnek vala­mire. Most az irodalmi műsorhoz konstruálnak „színes zenét“. Minden számhoz más zenei és színaláfestés teremt majd hangulatot. Biztosan jó lesz, — súgja Olga, amikor senki nem figyel. S ebben egy percig sem kételke­dem. Mert ahol ilyen lelkesen, ösz- szetartóan, ötletesen tesznek min­dent, s miuden sikernek — kicsinek és nagynak — közösen örülnek a fia­talok, ott semmi sem üthet ki rosz- szul. Csak ez a titok nyitja. FLÓRIÄNNÉ m. marta A míg a tágas, tiszta, még egé­szen újnak mondható előcsar­nokban a SZISZ-elnökre várok, néze­getem az egyik hatalmas méretű fali­újságot. Rajta rengeteg fénykép, alá­írásokkal: sportversenyen, munkában az ifjúsági brigádok, a legjobb szö­vőnő, s így sorolhatnám tovább. Csupa fiatal arc. Itt talán lehet vala­mit az ifjúsági szervezettől is várni — fordult meg a fejemben, éppen ami­kor megszólalt mögöttem Ľudmila Horáková, a V. I. Lenin Gyapotfel­dolgozó Levicei (Lévai) Üzeme SZISZ-szervezetének elnöke. Nálunk igein ... A SZISZ titkárságán — új, modern bútorokkal berendezett helyiség — négyen is ülnek. Éppen az előző nap nagy eseményéről, az alapszervezetek közötti lábteniszversenyről folyt a szó. A verseny nagy visszhangra ta­lált a fiatalok között, még a délelőtt folyamán is emlegették néhányan. — Minden iránt ilyen nagy az ér­deklődés? — kérdem Ľudkától. — Nálunk igen — hangzik a vá­lasz, s mosolyogva összevillan a szeme a Kolárdi Olgáéval, aki feb­ruár óta a SZISZ üzemi szervezetének Űzetett titkárnője. Aztán már kérdés nélkül is folytatja: — Bizonyítékul elég talán annyi, hogy 1970 júniu­sában körülbelül negyven tagja volt a szervezetünknek, ma pedig már hat alapszervezetben 370 en vagyunk. Azokról nem beszélve, akik a falusi alapszervezetekhez tartoznak. Mert ilyenek is jó néhányan vannak, hisz az üzemnek 1300 SZISZ-korosztályú, azaz 30 éven aluli dolgozója van. A 330 fiatalt az ifjúsági szervezet tevékenysége csábította belépésre. Eb­ből a szervezetből ugyanis száműzték a formalitást, valódi fiatalos, szóra­kozásban gazdag, pezsgő a SZISZ-élet. Nemcsak faliújságkészítők Annak, hogy a fiatalok ebben az (izemben ilyen lendülettel vetik ma­gukat a szervezeti munkába, háttere is van. Az üzem vezetői, az idősebb dolgozók ugyanis nemcsak „faliúj­ságkészítőknek“ tekintik a fiatalokat (így panaszkodott nemrég egy másik lizem SZISZ-elnüke), hanem értéke­lik, megbecsülik igyekezetüket, s megfelelően segítik, támogatják is őket. Az üzem vezetősége egy védnö­köt jelölt ki a SZISZ-szervezet számá­fa, aki lelkiismeretesen törődik a fia­talokkal. — Minden vezetőségi gyűlésünkre »ljön — mondja Olga. — Már az is előfordult, hogy amikor nem tudott részt venni a gyűlésünkön, eljött ér­deklődni, nincs-e szükségünk a segít­ségéré, nincs-e számára valamilyen „feladat". — De kérés nélkül is segít, aki csak tud — veszi át a szót Ľudka. — Nemrég például sakkversenyt akar­tunk rendezni, de nem volt szakembe­rünk a szervezéshez. Streöko mérnök a termelésirányítási osztályról tudo­mást szerzett erről, s önként ajánlko­zott, mivel ő jó sakkozó. Vagy Petráš elvtárs a beruházási részlegről. Ami­kor Strálnicére készültünk, nem tud­tunk sátrakat szerezni: ő szerzett. Száműzik az unalmat A gyapotfel dolgozó fiataljai a SZISZ-munka minden területéről szá­műzik az unalmat, mindent úgy szer­veznek, hogy az a tagok érdeklődé­sét lekösse. A politikai oktatásban az előadások mellett vetélkedőket ren­deznek: Mit tudsz a Szovjetunióról? A VIT története; 1948 február cím­mel; filmeket vetítenek stb. Idén új­donságnak számít, hogy a szakmun­kástanulókat már nem az alapfokú politikai oktatási körökbe, hanem az oktatás új formájába, a szakmunkás­tanulók akadémiájába sorolták be. Lelkes résztvevői, sőt Járásukban 150 szervezet számára védnökei vol­tak a Signál 30 mozgalomnak. Signál- napot is rendeztek, melyen öt ver­senyző csoport részvételével vetélke­dőt szerveztek az SZNF-ről, sportver­senyeket bonyolítottak le, vidáman szórakoztak. — Akkor is kellemes meglepetés ért bennünket — meséli Olga. — A Sig- nál-nap reggelén ugyanis az egyik alapszervezet „srácai“ egy saját ké­szítésű villanypontozó táblával állítot­tak be Ide az irodába. Meglepetés­nek szánták, s ez tökéletesen sike­rült is nekik. A táblát kiállítottuk a járási ZENlT-vásáron is. A Signál 30 keretében hat újítási Javaslatot nyújtottak be, az egyes alapszervezetek pedig az SZNF nyo­Fehér Mária, „Az üzem példás dolgo­zója“ kitüntetés tulajdonosa, a szövő- műhely SZISZ-alapszervezetének ak­tiv tagja mában jelszó alatt kirándulásokon vettek részt. Az I. alapszervezet Ban­ská Bystricán, Ružomberokban, Lu- bochňán, Martinban járt; a turisztikai kör tagjai pedig Kfakon voltak, ahol Debnár elvtárssal, a felkelés résztve­vőjével is elbeszélgetlek, a beszélge­tésüket magnószalagon is megörökí­tették, hogy itthon a többiek is meg­hallgathassák. Ezzel egyszersmind ér­tékes dokumentummal gazdagították a tavasszal berendezett forradalmi hagyományokat őrző emlékszobát. Nem versengnek, egYÜttmüködnek Számtalan munkahelyen az egyes tömegszervezeti alapszervezetek „ku­tya-macska barátságban“ állnák egy­mással. Sokszor nem is az alapszer­vezetek, hanem a vezetőség, hisz a tagság majdnem ugyanaz. Itt is so­kan tagjai a SZISZ-nek, de a szak- szervezetnek és a nőszövetségnek is. — Ez azonban még nem zárja ki az együttműködést — mondja a szün­telenül ügyködő titkárnő. (Beszélge­tésünk közben ugyanis ötpercenként cseng a telefon, legalább tízen csak úgy bekukkantottak, hogy nincs-e valami újság, bélyegpénzt hoztak, igazolást, kértek, s Olga mindent mo­solyogva elintézett, mindenkit útba igazított.) — Például: mi szervezzük a német, angol, francia nyelvtanfo­lyamokat /mert ilyen is van ám), a nőszövetség pedig a sok érdeklődőt vonzó várrótanfolyamot. A kulturális A tíz versenyző ifjúsági kollektíva egyike a SZISZ I. kongresszusa nevet viselő, tisztán SZISZ-tagokból álló ifjúsági brigád Akcióban a SZISZ elnök, Ľudka Horáková

Next

/
Thumbnails
Contents