Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-20 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

Halainkról Ml iiihilnliiiiili

Segített a sportpálya építésénél is.

Mint megtudtam, a szervezeten kívüli fiatalok sem húzzák ki magukat a munka alól csak azért, mert ők nem SZISZ-tagok.

— Problémáikkal, ötleteikkel ók is hozzánk fordulnak. Részt vesznek a rendezvényeinken, megízlelik, milyen is valójában a SZISZ munka, s aztán már nem kell őket rábeszélni a jelentkezésre — mondja az elnök.

Követendő, ebben az üzemben igen jól bevált módszer, hogy a tömeg- szervezetek és az üzem vezetői minden hétfőn megbeszélést tartanak. Megbeszélik, egyeztetik, melyik alap- szervezet mit tervez a hétre, így mindenki tudja, hogy mi történik az üzemben, s a jelentősebb akciók „nem iitik egymást“.

— No és persze ez ösztönzőleg is hat — magyarázza Ľudka —, mivel mi sem akarunk szégyent vallani a többi vezetőség előtt, ezért előre megbeszéljük a teendőket, s nincs olyan hét, hogy ne terveznénk valamit.

De nemcsak terveznek, teljesítik is. Ez már náluk így szokás.

megmozdulásokban pedig a sťakszer. uezettel társulunk. Minden évben közösen szervezzük meg dolgozóink gyermekei számára a gyermeknapot is. Dehát ez természetes, nem?!'

A CSSZBSZ alapszervezettel, főleg a barátsági hónap előkészítésekor „fő együtt a fejük“. Tavaly női röplabda- versenyt szervezték együtt, valamint kiállítást a Szovjetuniót ábrázoló képekből, a szovjet nép életét bemu- tató dokumentumokból stb. Idén a barátsági hónap alkalmából többek közt fényképkiállílást rendeznek, mely egyben a fényképészek versenye tó lesz.

Dolgozni is tudnak

1974 X. 20.

A SZISZ-alapszervezetek, az ifjúsági szervezetben kifejtett tevékenység mellett munkahelyeiken figyelemmel kísérik a terv teljesítését. A termelésben is segítenek egymásnak, ha erre szükség van. A múlt fél évben például a szövőműhely szorult segítségre. Az adminisztrációban dolgozó fiatalok nem voltak restek, egy héten át éjszakai műszakban ők dolgoztak a szövőműhelyben. A szocialista munkabrigád címért tíz ifjúsági kollektíva versenyez.

Közösen, társadalmi munkában szépítették az új üzem környékét. Több mint 10 000 facsemetét Ültettek ki, 18 000 kilogramm vasat, több mint 20 000 kiló papírt gyűjtöttek.

Büszkén mutatták meg a saját maguk építette sportpályát is, mely tnég magán viselte az előző napi, a SZISZ összüzemi bizottságának vándorserlegéért folyt lábteniszverseny nyomait.

— Most, hogy már van legalább saját pályánk, könnyebb lesz a sport- akciók szervezése. Nemcsak lábt»> nisz, hanem női és férfi röplabda-, asztalitenisz-, sőt futballmérkőzéseket is szoktunk rendezni — büszkélkedik Ľudka.

Gipszes laboránsok

Legfrissebb szerzeményük, s azt hiszem legnagyobb örömük is, az új ifjúsági klub. Amikor ott jártam, még javában folyt a munka a sokat áhított, s végre megvalósuló klubban. A fő szervező és irányító Mészáros Gábor, a SZISZ kultúrfelelőse volt. ö tervezte a díszítéseket, melyek kivite. lezésén, amikor mi betoppantunk, éppen három, könyökig gipszes laboránslány — Zdenka Pentiková, Szabó Rózsa és Takács Klára — szorgoskodott, Gábor irányítása mellett.

— Mindig van segítség, így biztosan elkészülünk — intett le Gábor, amikor kételkedni mertem az egy hét múlva tervezett megnyitóban. A klub azóta már biztosan üzemel- Megnyitására egy irodalmi összeállítást készítettek az SZNF-ről.

— A srácok megint készülnek valamire. Most az irodalmi műsorhoz konstruálnak „színes zenét“. Minden számhoz más zenei és színaláfestés teremt majd hangulatot. Biztosan jó lesz, — súgja Olga, amikor senki nem figyel.

S ebben egy percig sem kételkedem. Mert ahol ilyen lelkesen, ösz- szetartóan, ötletesen tesznek mindent, s miuden sikernek — kicsinek és nagynak — közösen örülnek a fiatalok, ott semmi sem üthet ki rosz- szul. Csak ez a titok nyitja.

FLÓRIÄNNÉ m. marta

A

míg a tágas, tiszta, még egészen újnak mondható előcsarnokban a SZISZ-elnökre várok, nézegetem az egyik hatalmas méretű faliújságot. Rajta rengeteg fénykép, aláírásokkal: sportversenyen, munkában az ifjúsági brigádok, a legjobb szövőnő, s így sorolhatnám tovább. Csupa fiatal arc. Itt talán lehet valamit az ifjúsági szervezettől is várni

— fordult meg a fejemben, éppen amikor megszólalt mögöttem Ľudmila Horáková, a V. I. Lenin Gyapotfeldolgozó Levicei (Lévai) Üzeme SZISZ-szervezetének elnöke.

Nálunk igein ...

A SZISZ titkárságán — új, modern bútorokkal berendezett helyiség — négyen is ülnek. Éppen az előző nap nagy eseményéről, az alapszervezetek közötti lábteniszversenyről folyt a szó. A verseny nagy visszhangra talált a fiatalok között, még a délelőtt folyamán is emlegették néhányan.

— Minden iránt ilyen nagy az érdeklődés? — kérdem Ľudkától.

— Nálunk igen — hangzik a válasz, s mosolyogva összevillan a szeme a Kolárdi Olgáéval, aki február óta a SZISZ üzemi szervezetének Űzetett titkárnője. Aztán már kérdés nélkül is folytatja: — Bizonyítékul elég talán annyi, hogy 1970 júniusában körülbelül negyven tagja volt a szervezetünknek, ma pedig már hat alapszervezetben 370 en vagyunk. Azokról nem beszélve, akik a falusi alapszervezetekhez tartoznak. Mert ilyenek is jó néhányan vannak, hisz az üzemnek 1300 SZISZ-korosztályú, azaz 30 éven aluli dolgozója van.

A 330 fiatalt az ifjúsági szervezet tevékenysége csábította belépésre. Ebből a szervezetből ugyanis száműzték a formalitást, valódi fiatalos, szórakozásban gazdag, pezsgő a SZISZ-élet.

Nemcsak faliújságkészítők

Annak, hogy a fiatalok ebben az (izemben ilyen lendülettel vetik magukat a szervezeti munkába, háttere is van. Az üzem vezetői, az idősebb dolgozók ugyanis nemcsak „faliújságkészítőknek“ tekintik a fiatalokat (így panaszkodott nemrég egy másik lizem SZISZ-elnüke), hanem értékelik, megbecsülik igyekezetüket, s megfelelően segítik, támogatják is őket. Az üzem vezetősége egy védnököt jelölt ki a SZISZ-szervezet számáfa, aki lelkiismeretesen törődik a fiatalokkal.

— Minden vezetőségi gyűlésünkre »ljön — mondja Olga. — Már az is előfordult, hogy amikor nem tudott részt venni a gyűlésünkön, eljött érdeklődni, nincs-e szükségünk a segítségéré, nincs-e számára valamilyen „feladat".

— De kérés nélkül is segít, aki csak tud — veszi át a szót Ľudka. — Nemrég például sakkversenyt akartunk rendezni, de nem volt szakemberünk a szervezéshez. Streöko mérnök a termelésirányítási osztályról tudomást szerzett erről, s önként ajánlkozott, mivel ő jó sakkozó. Vagy Petráš elvtárs a beruházási részlegről. Amikor Strálnicére készültünk, nem tudtunk sátrakat szerezni: ő szerzett.

Száműzik az unalmat

A gyapotfel dolgozó fiataljai a SZISZ-munka minden területéről száműzik az unalmat, mindent úgy szerveznek, hogy az a tagok érdeklődését lekösse. A politikai oktatásban az előadások mellett vetélkedőket rendeznek: Mit tudsz a Szovjetunióról? A VIT története; 1948 február címmel; filmeket vetítenek stb. Idén újdonságnak számít, hogy a szakmunkástanulókat már nem az alapfokú politikai oktatási körökbe, hanem az oktatás új formájába, a szakmunkástanulók akadémiájába sorolták be.

Lelkes résztvevői, sőt Járásukban 150 szervezet számára védnökei voltak a Signál 30 mozgalomnak. Signál- napot is rendeztek, melyen öt versenyző csoport részvételével vetélkedőt szerveztek az SZNF-ről, sportversenyeket bonyolítottak le, vidáman szórakoztak.

— Akkor is kellemes meglepetés ért bennünket — meséli Olga. — A Sig- nál-nap reggelén ugyanis az egyik alapszervezet „srácai“ egy saját készítésű villanypontozó táblával állítottak be Ide az irodába. Meglepetésnek szánták, s ez tökéletesen sikerült is nekik. A táblát kiállítottuk a járási ZENlT-vásáron is.

A Signál 30 keretében hat újítási Javaslatot nyújtottak be, az egyes alapszervezetek pedig az SZNF nyoFehér Mária, „Az üzem példás dolgozója“ kitüntetés tulajdonosa, a szövő- műhely SZISZ-alapszervezetének aktiv tagja

mában jelszó alatt kirándulásokon vettek részt. Az I. alapszervezet Banská Bystricán, Ružomberokban, Lu- bochňán, Martinban járt; a turisztikai kör tagjai pedig Kfakon voltak, ahol Debnár elvtárssal, a felkelés résztvevőjével is elbeszélgetlek, a beszélgetésüket magnószalagon is megörökítették, hogy itthon a többiek is meghallgathassák. Ezzel egyszersmind értékes dokumentummal gazdagították a tavasszal berendezett forradalmi hagyományokat őrző emlékszobát.

Nem versengnek, egYÜttmüködnek

Számtalan munkahelyen az egyes tömegszervezeti alapszervezetek „kutya-macska barátságban“ állnák egymással. Sokszor nem is az alapszervezetek, hanem a vezetőség, hisz a tagság majdnem ugyanaz. Itt is sokan tagjai a SZISZ-nek, de a szak- szervezetnek és a nőszövetségnek is.

— Ez azonban még nem zárja ki az együttműködést — mondja a szüntelenül ügyködő titkárnő. (Beszélgetésünk közben ugyanis ötpercenként cseng a telefon, legalább tízen csak úgy bekukkantottak, hogy nincs-e valami újság, bélyegpénzt hoztak, igazolást, kértek, s Olga mindent mosolyogva elintézett, mindenkit útba igazított.) — Például: mi szervezzük a német, angol, francia nyelvtanfolyamokat /mert ilyen is van ám), a nőszövetség pedig a sok érdeklődőt vonzó várrótanfolyamot. A kulturális

A tíz versenyző ifjúsági kollektíva egyike a SZISZ I. kongresszusa nevet viselő, tisztán SZISZ-tagokból álló ifjúsági brigád

Akcióban a SZISZ elnök, Ľudka Horáková