Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-20 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
Sebes Tibor riportja Madagaszkárból Az igazat megvallva, sok mindent átböngésztem, mielőtt kerülő úton — hátulról, az Indiai-óceánban fürdő kis sziget — Mauritius felől megérkeztem Madagaszkárra. Hogy mégis mire voltam kíváncsi elsősorban? Be- nyovszky Mórictól, a kalandos életű magyar—lengyel származású madagaszkári királytól kezdve (őt 1776-ban választották a szigetlakok ampansakabe- jükké — uralkodójukká) egészen a rizsárak emelkedéséig minden érdekolt. Benyovszkyról ezúttal csak any- nyit, hogy egy fővárosi utca és egy vidéki hegy ugyan ma is őrzi a nevét, de a malgasok keveset tudnak róla. Talán, ha hozzájuk is eljutna a magyar-szlovák koprodukcióban róla ké- fzült film — ez változtatna valamit a dolgon... De a szocialista világból érkezett újságírót sokkal jobban izgatták a ma és a holnap kérdései ... Hová lett a filanzana? Napjaink Madagaszkárja természetesen alig emlékeztet a két évszázaddal egy dél-franciaországi, vagy korzikai városban képzelhetné magát. Ázsiai ország Afrikában Ez nem Afrika! — erősítgettem magamnak újra és újra, mert sehogyan sem illeszkedett Tananarivó képe a kontinensen szerzett eddigi benyomásokhoz. Itt minden épület kőből, téglából készült, a háztetők csaknem mind piros cseréppel borították, s a dombokra, hegyoldalakra kapaszkodó házakból erkélyek, loggiák nyúlnak ki. Talán Addisz-Abeba néhány utcája hasonlítható hozzá, de Afrikában hol másutt látni ilyen hatalmas piacot? Piacokat! Ezernyi fehér vászon napernyő alatt kínálják az ananászt, a mangót, banánt, körtét, avokádót, s ki tudná felsorolni a sokféle madagaszkári ritkaságot? A malgasok nem győzik hangsúlyozni, hogy szigetük „ázsiai ország Afrikában . Hiszen Madagaszkár — bár számos történelmi, népességi és társadalmi szál fűzi Afrikához, múltját, Tananarivó hétnél is több dombra épült. A Függetlenség térről nagyszerű kilá* tás nyílik a Zomára, a malgas főváros híres piacára. ezelőtti, Benyovszky korabeli világra. A francia gyarmatosítás és az európai civilizáció sok mindent eltörölt az ősi hagyományokból, a Polinéziából és Afrikából évezrede ide került ősök szo- kása.ból, kultúrájából — noha azokat nem téphette ki gyökerestől. A régi dicső időre, a malgas királyok és királynők országalkotó uralkodására, a Ravanolák és R ama dák történetére nemcsak a malgas nyelvű iskolai tankönyvek emlékeztetnek. A tógaszerű, vállon általvetett lamba ma is a legfőbb nemzeti viselet férfi és nő számára. Kedve''k a szövetek és szőnyegek malgas m.atázattal való díszítését, s a temetőkben a sírokra ma is zebute- hénszarvakat helyeznek a díszes faragásé kopjafák mellé, hogy az elhúnyt- nak a túlvilágon is legyenek állatai ... A négy ember vállán ringó híres madagaszkári hordszék, a filanzana ir múlté már. Csak nagy ünnepségeken kerül elő, vagy idegenforgalmi látványosságként olykor a külföldieket fogadó szállodák előtt. Még a múlt században is valóságos filanzana útvonalak hálózták be Madagaszkárt. Bizonyos távolságokon úgy cserélődött az előkelőséget vivő hordszék négy kulija, mifit másutt a postakocsik, vagy a futárok lova két évszázaddal ezelőtt. Vidéken, nagy ünnepségeken ma is megesik, hogy a falu nagy öregjét, előkelőségét filanzanén szállítják. De hát ki utazik manapság Tanana- rivóból filanzanával? * Még a maradék riksákba sem jut ‘ mindig utas, a kopott-rozoga Renault taxik pedig órák hosszat várakoznak Utasra a Hotel de France, meg a Terminus előtt. S mit szóltak volna az emb'Tek, ha hallgatok az ajánlatra, és fogadok egy filanzanát?l A négy szegény ember persze örült volna-, hiszen néhány száz frank kerül a tenyerükbe, kenyérre, pontosabban mondva rizsre való a családnak néhány napra — amiért erre a gyaloghintóra is szívesen vállalkoztak volna. Pedig a malgas egyenes tartású, nem hajtja meg könnyen a derekát! így volt ez évszázadokon át a történelemben is, amióta 1500- ban egy portugál hajós, Diego Diaz személyében idegen tette a lábát az Indiai-óceán e legnagyobb szigetére. A malgasok tömegeit csak terrorral kényszerítették behódolásra: 1947-ben negyvenezer malgast öltek meg a franciák, akik évszázadokon át mindent elkövettek azért, hogy ez a sziget .franciává legyen.-- Vajon mennyire sikerült nekik? .Mi- lyen mélyen vésték a franciák ak^ira- itukat, kultúrájukat és politikájukat a hétmillió malgas gondolkodásába? ' Elsősorban ez érdekelt, ezért utaztam;Ta- nnnarivftba. Philibert Tsiranana elnöksége idején nem juthattam volna a ■ szigetre, olyan vasfüggöny zárta, el előlünk az utat Madagaszkárra. Kéi évvel ezelőtt, 1972 májusában kirobbant az elégedetlenség Tsiranana (önkényuralmával szembe«: a tüntető ^iá- kokhoz a munkások is csatlakoztak, s Ramanantson tábornok került a kormány élére, majd népszavazás eredmij- nyekéht Tsiranana lemondásra kényszerült. Azóta nyitott kaput a szocialista világ felé a Malgas Köztársaság. A franci« uralom 63 évig és 14 napig tartott hivatalosan — de évszázadokkal előbb megvetették itt lábukat, és egyik lábuk ma is Madagaszkárt tapossa. Ezt egy malgas költő írta, s alig túlzott, hiszen az ember Tananarlvóban, első pillantásra akár nyelvét, szokásainak többségét, faunáját tekintve inkább Ázsiához tartozik. A Tananarivó déli részében fekvő Tsimbazaza botanikus és állatkertben megcsodálhattam a hatalmas teknő- cöket, a különböző makimajmokat. A geológusok szerint ötmillió évvel ezelőtt Afrika és Madagaszkár még ösz- szetartozott, majd különválásuk utána szigeten megmaradtak a régmúlt korszakok élőlényei, ezek a furcsa félmajmok, a játékos makik, amelyeket törvény véd a kipusztulástól. De elszigetelődött a világtól az elmúlt évezred végén betelepedett, majd később afrikaiakkal kiegészült őslakosság is. Az itt élő népek, a hovák és szakálávok malgas néppé történt egyesítése csak kétszáz évvel ezelőtt kezdődött. Termelésük, az ültetvényeket kivéve, ma is kezdetleges, egy hektárnál kisebb parcellákon történik. Asszonyok és isteneik A malgas faluban ma is a nő végzi a legtöbb munkát. Rájuk hárul a ri?s aratása és betakarítása, de ugyanak- . kor nagy tiszteletben tartják a nőket, amit történelmük is bizonyít: számos híres királynő uralkodott az elmúlt századokban a malgasok felett. A régi többnejűség ma már szinte teljesen a múlté, s az egyetlen általában elfogadott válóok a gyermekhiány. Tsiranana a tizenkét gyermekes családokat propagálta, de rendszere semmit sem tett a népes családok sorsának megkönnyítéséért. És most? — tettem fel a kérdést vacsoránál malgas kollégám feleségének, aki romazazát, ezt a húslevesszerű nemzeti ételt tálalt fel szerény lakásukban. A malgas nő természetesen ma is a malgas házitűzhely őrzője, de nagyobb beleszólást kér az ország dolgaiba. A legnagyobb baloldali párt, a Malgas Függetlenségi Kongresszus főtitkára is nő, Giséle Ra- besahala, ami szemléltető példa a malgas n‘ők politikai szereplésére. A lakásban, a családi tűzhely körül persze a felesége az utolsó szó, de hiszen a világ hány más országában fest ugyanígy a ■ helyzet? . . . A legtöbb hagyomány keletről — Polinéziából és Indonézia felől jött. Noha a gyarmati korszakban a különböző hittérítők katolikussá, pro'.estáns- sá változtatták a lakosság nagy részét, de az ősök tiszteletét nem Irthattak ki. Szeptemberben és októberben ron- dezik meg a halottak exhumálását,. s a sírból kiemelt holttestnek valamilyen állatot’ mutatnak lie áldozatként. A halál itt nem ok a szomorúságra, hanem lehetőség az ősökkel való vidám találkozásra. — Mi egy istenségben hiszünk — mondta egy katolikus tanár. — Istenünket Andriamanitrának (ami illatosított utat jelent), vagy Zanaharynak hívjuk. De mi abban is hiszünk, hogy őseink közbejárnak az istennél az érdekükben és imádkoznak értünk... Ne feledje, sohasem szabad azt kívánni egy malgasnak, hogy a túlvilágon ne találkozzon őseivel. Ennél nagyobb sértéssel nem is illethetnének bennünket. Kezdtem megérteni a csillagjósok tekintélyét. A tanár szerint a különböző keresztény vallásokkal beoltott malgasok (még azok is, akik már teljesen elfranciásodtak) a jósnőhöz mennek, mielőtt házuk építésébe kezdenének, hogy mondja meg nekik a legkedvezőbb napot az építkezés megkezdésére'. A malgas május utam A főként keletről jött hagyományok befolyásolják a malgasok gondolatvilágát, de hatnak a politikára is. Ezért izgatott a kérdés: milyen mélyen vésődött a francia politikai örökség a mai- gasokba? íme, itt is működik opportunista szociáldemokrata párt, meg francia mintára különböző jobboldali egyesülések. A kommunistákat évtizedeken át olyan üldözés övezte, hogy lehetetlenné tették pártjuk kibontakozását, de a kivégzésekkel fémjelzett Tsiranana-korszakban bontott zászlót a baloldaliakat tömörítő, szocialista eszméket valló, földreformért és társadalmi haladásért küzdő Malgas Függetlenségi Kongresszus (AKFM). Elnöke egy lelkész, Richard Adriamanjaio, á főváros nagytekintélyű főpolgármestere. Az árkádos városháza kiégett vastraverzei emlékeztetnek az Avenue de l’Indépandence-on két évvel ezelőtti „malgas májusra“, a franciabarát rezsimet elsöprő valóságos felkelésre. ; Az AKFM funkcionáriusai is ezt magyarázták központjukban: Ramanantsoa tábornokot támogatják a reformok valóra váltásában, de bírálják, ha a nép érdekeivel ellenkezően csé'eredne. Támogatták Gabriel Romanantsoát-. a szocialista országokkal történt diplomáciai kapcsolatfelvételben, a francia katonaság 'kitessékel rsében, a Tsiranana által korábban kötött francia—madagaszkári szerződések folül- vizsgálásálan, az állami, 'szektor ' lú'.' eA napernyők vagy a uük, lépcsős utcák nyújtanak menedéket a tűző napsugarak elől. : - (Sebes Tibor felvételei) hozásában — s jelenleg a széles népi összefogás erősítésére törekednek. Támogatja az AKF a külföldi vállalatok „malgasizálását“. Törvényekkel a /okonolonákat, a hagyományos falusi tanácsokat tették a helyi közigazgatás demokratikus intézményeivé, s a jövőben ezek intézik a termékek értékesítését, ellenőrzik minden mezőgazdasági föld megművelését, hogy az ország öt éven belül önellátóvá váljon rizsből és más fontos élelmiszerekből. Létrehozták a Sonaco nevű állami külkereskedelmi társaságot, s megkezdték a franciák által előállított pénzeknek malgas frankra való átváltását. A nyugati világ üzletemberei közül sokan manapság ezért elkerülik Madagaszkárt. Ahogyan egy olasz gépexportőr mondta később, a repülőtéren, „jobb időkre várnak“ vagyis a régi idők, a Tsiranana-korszak visszatérésére, amikor a kormány nem korlátozta a nyugati exportot és a profit kivitelét Malga&ből. A megbuktatott Tsiranana elnök és a korábban általa száműzött Resampa alelnök márciusban kibékült, s a pártjaik egyesültek! Tsiranana, aki tizenkét éven át volt a szigetország mindenható ura, most mindenkivel szövetséget keres az új rendszer megdöntésére. — És a franciák? — tettem fel a kérdést. Az idegenlégiót a dél-amerikai Guayanába irányították, az Indiaióceánban levő francia erők déli főparancsnokságát Réunion szigetre helyezték át. 1973. szeptember elsejét — amikor Ramanantsoa elnök bejelentette a franciák távozását, ezért történelmi dátumnak tekintik, remélve, hogy a Diégo-Suarezben maradt néhány száz.francia kiképző legkésőbb jövőre végleg elhagyja ■ Madagaszkárt. A franciák tartanak tőle, hogy a földjének színéről „Vörös szigetnek“ nevezett Madagaszkár a jövőben poli’ tikai színezetét tekintve is vörössé válhat, ,s akkor trösztjéig véglegesen kiszorulnak a bányászatból. Ezért .indultak ellentámadásba Ramanantsoa kormányával szemben. Csendben támadtak a kormányra: visszatartanak fontos iparcikkeket, berendezéseket, kivonják pénzüket. Egyes, külföldről behozott iparcikkek, szövetek, cipők megfizethetetlenül magas áron kerülnek az üzletekbe, gyakran hiány van rizsből, kenyérből — s a korábban hatalmon volt Tsiranana és Resampa pártja most mindenért Ramanantsoát igyekszik felelőssé tenni a tömegek előtt. És nem minden eredmény nélkül. Tananarivó legnagyobb piacán, a híres Zomán is-’érezni lehetett a felkorbácsolt szenvedélyeket, amelyeket a kormánynak nagy árukészletek eladásával sikerült letöruleT*w .; ..náztetcvi iunúühi, vő — máig as nyelven An- tanananuj —* több mini ezer méter tengeriemt feloíll magasságba'« ,fekszik, valóságos „iiét ctpmuon": e& Madagaszkár „názt.eiej.e&- Egészséges éghajlata, kiegyensúlyozott csapadéka és különösen stratégiai helyzete (uraiko- úó pozícióba-a síkság letea) tette alkalmassá erre a sze<rej>re. A magasul valután Madagaszkár „háztetejének“ latszik, a 36U ezer lakosú Tana- hui'ivo. A sz.get fölé magasodik a fő- w d i os, s nemcsak topográfiailag,, hanem a társadalmi hullámverést tekintve is Tananarivó tört a legmagasabbra 1972 májusában. Itt él a munkások nagyobb része s a diákok, itt a legerősebbek a szakszervezetek. Ezek kényszerítették ki a „malgas májust“, amely sokkal mélyrehatóbb változások nyitányát jelentette, mint azt akkor a hatalomra került katonatisztek gondolták. 1974. X. 2Ű. li
