Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-20 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

1974.

X. 20.

„A nagy küzdelem, amelyet folytatunk, megköveteli, hogy tovább szilárdítsuk a demokratikus centralizmus lenini elvét... A párt belső életé-.vk fejlődése a jelen időszakban lehetővé teszi, s meg is követeli a demokratikus centralizmusnak — mint az egységes akció feltételének — erősítésével együtt hangsúlyozni a dolog másik oldalát — a párton belüli demokrácia fejlesztését. Meggyőződtünk róla, hogy a demokratikus centralizmust és a párton belüli demokráciát nem lehet elkülöníteni, sem kölcsönösen szembeállítani egymással. Mind a bürokratikus centralizmus, mi-.d az anarchia és az ösztönösség kárt okoz a pártnak, s így nem lehet helyük a pártban.“ (Idézet a pártnak a CSKP XIII. kongresszusa utáni tevékenységéről és a társadalom fejlődéséről szóló jelentéséből, amelyet a CSKP XIV. kongresszusán Gustáv Husák elvtárs terjesztett elő.)

A

párt eszmei egysége kialakításának alapja a marxista ideológia, a párt programja és politikája. Másrészt a szervezési egység kialakításának alapja az alapszabályzat, s ebből következően a párt felépítésének, belső életének és tevékenységének alapelvei — a demokratikus centralizmus, a párton belüli demokrácia, a kollektív vezetés, a kritika és az önkritika.

A párt szervezési egységének alapjai

Kommunista pártunk szervezési felépítésének és tevékenységének vezető elve a demokratikus centralizmus. Egészen törvényszerű, hogy pártunk ezt az elvet felépítésének, belső életének és tevékenységének alapjául fogadta el. Hiszen egyesíteni a munkásosztálynak és szövetségeseinek összes forradalmi erőit, és egy közös célra irányítani őket, a régi kizsákmányoló rendszer megdöntésére és az új szocialista társadalom felépítésére, csak a magas fokú szervezettség és az egységes központi irányítás alapján lehetséges. Egyszersmind közös akaratot a kommunista pártiján, amely szövetsége az azonos gondolkodású embereknek — kommunistáknak —, s ennek egységét csak kollektive, közösen és demokratikusan lehet kialakítani.

A demokratikus centralizmus elvét már a tudományos kommunizmus megalapítói, K. Marx és F. Engels kitűzték, és ez az elv már az első forradalmi proletár szervezetben, a Kommunisták Szövetségében érvényre jutott. A proletariátus pártja építésének új történelmi feltételei között ezt az elvet V. I. Lenin teljes mértékben alkalmazta az új típusú párt kialakításában és tevékenységében.

A marxista—leninista pártok és a saját pártunk eddigi tapasztalatai csak igazolják, hogy a párt számára, amely nem korlátozza tevékenységét csak nézeteinek propagálására, hanem vezeti a munkásosztály és a dolgozók forradalmi harcát felszabadításukért, a világ átalakításáért, a demokratikus centralizmus elve elkerülhetetlen. V. I. Lenin erről ezt mondta: „A feltétlen ce~Aralizmus és a proletariátus legszigorúbb fegyelme egyik fő feltétele a burzsoázia fölül!i győzelemnek."

A kommunista pártok gyakorlata megmutatta, hogy a demokratikus centralizmus elvének alkalmazása nélkül a párt szükségszerűen széthullana. Ha azonban alkalmazza és következetesen alkalmazza, kiállja a legsúlyosabb próbákat is. Éppen ez az elv az, amely biztosítja a párt egységét, akcióképességét és politikai tevékenységének hatékonyságát.

f A demok ra tiku s c ertfra liz mtis lé n y éig e A demokratikus centralizmus lényegét, ennek helyét a párt építésében és tevékenységében, ennek elvét és normáit teljes mértékben kifejezésre juttatja a CSKP alapszabályzata. Eszerint a demokratikus centralizmus a párt egységes központi irányítása és a kezdeményezés, az aktivitás, az utak, módok és eszközök szerves kapcsolatát feltételezi és jelezi, hogy hogyan kell haladni a közös cél felé. A demokratikus centralizmus lényege — a párttagok aktivitásának, kezdeményezésének és alkotókészségének összekapcsolása a legszigorúbb fegyelemmel.

A centralizmus a pártban azt jelenti, hogy a párt egységes programpolitika alapján dolgozik, irányítása egy központból történik, az egységes alapszabályzat szerint. Az összes irányító szerveket alulról fölfelé választják, s ezeknek kötelességük beszámolni és jelentést tenni tevékenységükről. A legfőbb szerv a kongresszus és a két kongresszusi időszakban a központi bizottság. A kisebbség és az egyének öntudatosan és fegyelmezetten alá kell hogy vessék magukat a többség döntéseinek. A felsőbb szervek határozatai feltétel nélkül kötelezőek az összes alacsonyabb szervek számára. A pártszervek és -szervezetek akkor határozatképesek, ha tagjaiknak vagy a küldötteknek legalább a fele jelen van.

Ám a centralizmus a párt szervezeti felépítésében és irányításában, a szigorú pártfegyelem és egység a pártban elválaszthatatlanul összefügg a párton belüli demokrácia elvének alkalmazásával, összefügg valamennyi pártszervezet és kommunista kezdeményezésével és alkotó tevékenységével a párt politikájának kialakításában, megvalósításában és ellenőrzésében. Az ellenőrzés azáltal van biztosítva, hogy a párt összes szervei számot adnak tevékenységükről azoknak, akik megválasztották őket, valamint a felsőbb pártszerveknek. A kommunisták a kongresz- szusokon, konferenciákon, a pártszervek ülésein, a taggyűléseken, a pártaktívákon' és a pártsajtóban szabadon megtárgyalhatják a párt politikájának összes kérdéseit, véleményt mondhatnak, javaslatokat tp- hetnek, és ezzel aktívan, kollektive részt vehetnek a párt politikájának kialakításában és megvalósításában. A pártvezetésnek, az összes pártszervek tárgyalásainak és döntéseinek legfőbb elve a kollektivitás.

Tömören szólva, a demokratikus centralizmus lenini elve megköveteli a széles körű párton belüli demokráciát, s az egész párt szilárd vezetését fent- ről lefelé, az egységes vezetés harmonikus kapcsolatát a párt minden egyes szervezetének, tagjának és tagjelöltjének kezdeményezésével és felelősségével.

A centralizmus és a demokrácia egységé

19G8-ban a jobboldali opportunisták és revizionisták mint ahogy mindig a múltban, megpróbálkoztak nálunk azzal, hogy a centrailizmust és a demokráciát kibékíthetetlen ellentétbe állítsák.

V. I. Lenin igen nyíltan és elvhűen fellépett azon kísérletek ellen, melyeknek célja volt sablont csinálni a centralizmusból, bürokratizálni, az egyén hatalmának eszközét csinálni belőle. Ugyanakkor ellene volt azoknak a kísérleteknek, amelyek igyekeztek ellaposítani a demokráciát, s ezt anarchisztikus, semmitől sem korlátozott szabadsággá és függetlenséggé változtam. Amikor hangsúlyozta a centralizálás jelentőségét a kommunista párt számára, nem becsülte le és nem csökkentette a munka demokratikus módszereinek jelentőségét.

A kommunista pártok munkájának tapasztalatai és a mi tapasztalataink, különösen az 1968—69-es évekből, ismét igazolják, hogy a centralizmus, a fegyelem és a demokrácia között kölcsönös függőség van. A párton belüli demokráciát sohasem lehet ellentétbe állítani a centralizmussal. Mindkettő a pártnak, mint önkéntes alkotó és kezdeményező szervezetnek, a lényegéből következik. Kiindulnak abból is, hogy minden állampolgár, ha elhatározza, hogy belép a CSKP-ba, és felveszi őt az alapszervezet, tudatosan és szabadon veszj magára azokat a kötelességeket, amelyek a párt történelmi fejlődéséből és küldetéséből, társadalmi feladataiból következnek. Igaz, ugyanakkor jogokat is kap, amelyeket a párt alap- szabályzata szögez le. A kommunista párt azzal, hogy az alapszabályzatban leszögezi a tagok és tagjelöltek jogait, mély demokratizmust alakít ki a pártban. Olyan szervezetet alakít ki, amely minden párttagé, és ugyanakkor az összes párttagé. A pártban így kialakulnak a feltételek, hogy érvényesülhessenek benne vélemények, gondolatok, tapasztalatok, életbölcsesség, kritika, minden egyes párttag és -tagjelölt képessége és tehetsége a párt- politika tartalmának kialakításánál. Azzal, hogy törvénybe iktatja a párttagok és tagjelöltek köteles ségeit is, megteremti a feltételeket e kollektíván kialakított politika megvalósításához.

A párton belüli demokrácia a tömegeknek a történelemben játszott döntő szerepéről szóló marxista —leninista tanításból következik. A néptömegek alkotói a történelemnek. Csak ők, a munkásosztály vezetésével, a kommunista párttal az élen képesek megdönteni a burzsoázia uralmát, felépíteni a szocializmust és a kommunizmust. A néptömegek e döntő szerepének kell, hogy megfeleljen a párt demokratikus alapon való felépítése, igaz, a szigorú centralizáció és fegyelem betartása mellett.

A párt demokratikus jellege abban van, ahogy V. I. Lenin megjegyezte, hogy „a párt valamennyi ügyét, közvetlenül vagy képviselők útján, a párt. valamennyi tagja intézi, mégpedig kivétel nélkül valamennyi, egyenlő jogokkal; emellett a párt valamennyi vezető funkcionáriusát, valamennyi vezető testületét, valamennyi szervét választják, mindegyik beszámolási kötelezettséggel tartozik és leváltható." (Lenin, Müvei, 11. kötet, Szikra, Budapest, 1954, 448. old.)

A demokrácia a gyakorlatban

A párton belüli demokrácia értelme lehetővé teszi az összes párttagnak és -tagjelöltnek, hogy aktívan részt vehessenek a párt programcéljainak kidolgozásában és megvalósításában. E feltételek kialakítása nélkül pártunk most, a XIV. kongresszus határozatainak megvalósításakor nem teljesíthetné a megismerési központ, az alkotó gondolkodó, az egységesítő, az átalakító, sem a kollektív-nevelő, szervező és vezető szerepét. Ezért mindenütt és mindenhol tudatosítani kell, hogy a demokrácia, főképp a munka demokratikus módszereinek és formáinak korlátozása gyengíti a tömegek alkotó energiáját, iaicia- tíváját, amely visszatükröződik, hatással van a párt tevékenységére, mint egész az ő egységére.

Sok úgynevezett „teoretikus“ és „demokratizáló" az 1968—69-es válságos esztendőkben azt magyarázta, és arra törekedett, hogy a párton belüli demokrácia elve — mint fontos eszköz az összes kommunisták aktív tevékenysége számára — csak eszköze legyen az ún. „demokrácia" és „szabadság" terjesztésének. Közben a demokráciát úgy magyarázták mint a jogok összességét, kötelezettségek nékül. Szándékosan megfeledkeztek V. I. Lenin szavairól, aki mindig kiemelte a párton belüli demokráciát, mint a tettek demokráciáját, és nemcsak mint a szavak demokráciáját.

A demokrácia a kommunista pártban nem öncélú, hanem eszköz, hogy a pártszervek és -szervezetek ne csak demokratikusan döntsenek, hanem ezeket a döntéseket a párttagok öntudatosan teljesítsék. A párt nem lehet vitaklub, hanem harcos és akcióképes szervezetnek kell lennie, amely ma végrehajtja a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött programot.

A kommunista pártoknak, így a mi pártunknak a gyakorlata is igazolta, hogy a centralizmus és a demokrácia kölcsönös összefüggésének tagadása vagy ignorálása kedvezőtlen következményekkel jár a pártban. V. I. Lenin rámutat két szélsőségre. Hangsúlyozza, hogy a centralizmus lebecsülése a személyi hatalom politikájához, bürokratizmushoz, a szervezetek, funkcionáriusok és tagok aktivizálásának és kezdeményezésének korlátozásához vezet. Az egység mechanikussá lesz, a pártszervek elszakadnak a tagoktól és a dolgozóktól. Ezzel szemben a centralizmus túlzott korlátozása, illetve a „semmitől" sem korlátozott demokrácia fejlesztésére irányuló kísérletek a fegyelem elkerülhetetlenül szükséges mértékének megsértéséhez vezet.

A jobboldalnak mindezeket a tendenciáit és javaslatait pártunk elutasította. Ismételten hangsúlyozta, hogy a demokratikus centralizmus olyan alap, amely széles teret ad a párt minden tagjának, hogy szabadon kifejezze véleményét a párt politikájának kérdéseivel kapcsolatban, hogy alkotó módon részt vehessen a párt politikájának alkotásában, megvalósításában és ellenőrzésében.

A centralizmus és a demokrácia lenini felfogása kifejezésre jut a CSKP alapszabályzatában, a párt egységének időszerű kérdéseiről hozott határozatban és a CSKP XIV. kongresszusának további anyagaiban.

' A lenini elvek és normák betartásával és alkalmazásával kapcsolatos eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a szervek és szervezetek tevékenységében következetesebben érvényre jutnak a demokratikus centralizmus, a párton belüli demokrácia, a kollektív vezetés, a kritika és az önkritika elvei.

A szavak és a tettek egysége

A gyakorlat azt mutatja, hogy ma már a funkcionáriusok és a tagok túlnyomó többsége érti a demokratikus centralizmus elvének lényegét, helyét és jelentőségét a párt építésében, belső életében és tevékenységében. Nagyobb probléma mutatkozik — tekintettel formáinak gazdagságára és sokrétűségére — következetes alkalmazásában és gyakorlati érvényesítésében.

Fogyatékosságok vannak a kollektivitás viszonyának felfogásában a tárgyalásoknál, döntéseknél és a kiosztott feladatok teljesítéséért való személyi felelősségnél. A tagok és tagjelöltek egy részénél megnyilvánul a tendencia, egyetérteni a határozattal, de ennek végrehajtását másokra hagyni. Itt különválik a szó és a tett egysége, és megnyilvánul az opportunizmus a gyakorlatban.

Viszonylag még ma is kicsi a tagok és a tagjelöltek igényessége az alapszervezetek bizottságaival szemben. A taggyűléseknek a bizottságok nem egészen 50 százaléka tesz csak havonta rendszeresen jelentést tevékenységéről.

A tagoknak a taggyűléseken elhangzott észrevételeire és javaslataira adott válaszok sem mindig kielégítőek. A problémák iránti érdektelenség vagy a passzivitás elsősorban az ilyen jelenségekre vezethető yissza. A fogyatékosságok kiküszöbölését csak a demokratikus centralizmus elvének a következetes érvényesítése, a szavak és a tettek egysége biztosíthatja.

Dr. IÁN MACHYNIAK