Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-18 / 247. szám, péntek

A BÉKE VÉDELMEZŐJE LEONYID ILJICS BREZSNYEV BESZÉDEI ÉS CIKKEI Már nálunk is kapható Brezs­nyev: Az SZKP és a szovjet állam külpolitikája című kö tete. A budapesti Kossuth Könyvkiadó által megjelente­tett mű, amelyből többszáz pél­dányt q Madách Könyvkiadó is átvett, az SZKP KB főtitkárá­nak az elmúlt tíz évben elmon­dott fontosabb beszédeit és cik­keit tartalmazza. A kötetben megtalálható az 1967-ben az európai kommunista és mun­káspártok konferenciáján, az 1969-ben a kommunista és mun­káspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából a Kremlben rendezett ünnepélyen elmondott beszéd, a Központi Bizottságnak az SZKP XXIV. kongresszusán Brezsnyev elv­társ által elmondott beszámoló­ja és sok más, az elmúlt évti­zed politikai eseményeit elem­ző dokumentum. Az említett és a "többi írás egyaránt azt fejezi ki, hogy a Szovjetunió és az SZKP lenini Központi Bizottsága milyen óriási erőfeszítéseket tett és tesz az emberi haladásért, a világ békéjének a megőrzéséért. A tények sorozatával bizonyít­ja, hogy a Szovjetunió a béke tántoríthatatlan védelmezője. Külpolitikai célkitűzéseit az jel­lemzi, hogy a többi szocialista országgal együtt biztosítja a kedvező nemzetközi feltételeket a szocializmus és a kommuniz­mus felépítéséhez, erősíti a szo­cialista országok egységét és összeforrottságát, barátságát és tastvériségét, támogatja a nem­zeti felszabadító mozgalmakat és sokoldalúan együttműködik a fiatal fejlődő államokkal, kö­vetkezetesen védelmezi a kü­lönböző társadalmi rendszerű államokkal való békés egymás mellett élés elvét, határozottan elutasítja és visszaveri az im­perializmus agresszív erőinek próbálkozásait, minden eszköz­zel arra törekszik, hogy meg­mentse az emberiséget egy űj világháborútól: következetesen védi a békét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után — a Szovjet­unió képviseletében — a világ küzdőterein először jelent meg olyan állam, amely a népek el­nyomására és leigázására irá­nyuló imperialista politikával a gyarmati kizsákmányolás poli­tikájával, az erőszak és a rab­lóháborúk politikájával szembe­állította a népek szabadsága és függetlensége védelmének, a béke védelmének, az imperia­lista agresszorok visszaverésé­nek politikáját. E politika a szocialista forradalomból nőtt ki, s a társadalom forradalmi átalakítását szolgálja immár több mint ötven éve. A Szovjetunió Lenin kezdemé­nyezésére már az új állam in­dulásakor kinyilatkoztatta: „tel­jesen szakítani kell a burzsoá civilizáció barbár politikájával, amely néhány kiválasztott nem­zet kizsákmányolóinuk jólétét Ázsia, s általában a gyarma­tok és a kis országok százmil­liókra menő dolgozó népének leigázására építette jel“. A Szov­jetunió tétovázás nélkül elis­merte minden népnek, köztük a volt orosz birodalom állomá­nyába tartozó népeknek is az önrendelkezésre való jogot, azt a jogot, hogy saját maguk dönt­sék el sorsukat. A Szovjetunió a lenini útmutatást követve mindenkor fáradhatatlanul küz­dött és küzd a népek demokra­tikus jogaiért, szabadságáért és függetlenségéért, hű szövetsé­gese azoknak, akik a gyarmati és a nemzeti elnyomás bármely formájának megszüntetéséért, az összes nemzetek igazi egyen­jogúságáért küzdenek. Jól pél­dázza ezt az SZKP XXIV. kong­resszusán elhangzott beszámoló is, amely többek között kiemel­te: Fel kell számolni a háborús tűzfészket Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten, elő kell se­gíteni a politikai rendezés meg­valósítását ezekben a térségek­ben az agresszió áldozatává vált államok és népek törvé­nyes jogainak tiszteletben tar­tása alapján... A nemzetközi élet törvényévé kell változtatni az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetőzésről való le­mondást a vitás kérdések meg­oldásában ... Törekedni kell a nukleáris fegyverekkel folyta­tott kísérletezés beszüntetésére, bárki és bárhol folytasson is ilyen kísérleteket... Síkraszál- lunk azért, hogy valamennyi ál­lam, amelynek nukleáris fegy­vere van, hajtson végre nukle­áris leszerelést, valamint azért, hogy ezzel a céllal hívják ösz- sze az öt nukleáris hatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, a Kínai Népköztársaság, Franciaország és Anglia kon­ferenciáját ... Aktivizálni kell azt a küzdelmet, amely a fegy­verkezési hajsza beszüntetéséért folyik a fegyverzet minden te­rületén... Síkraszáilunk a kül­földi katonai támaszpontok fel­számolásáért, a fegyveres erők létszámának és a fegyverzet mennyiségének csökkentéséért azokban a térségekben, ahol a katonai szembeállás kü lönösen veszélyes, mindenek­előtt Közép-Európában ... Mara­déktalanul végre kell hajtani a még meglevő gyarmati rezsi- mek felszámolására vonatkozó ENFZ-határozatokat. Általáno­san el kell ítélni és bojkottálni kell a fajgyűlölet és a faji meg­különböztetés minden megnyil­vánulását ... A Szovjetunió kész minden területen elmélyíteni a kölcsönösen előnyös együttmű­ködési kapcsolatokat azokkal az államokkal, amelyek a ma­guk részéről törekednek er­re... A Szovjetunió miközben következetesen folytatja a béke és a népek közötti barátság po­litikáját, határozottan küzd az imperializmus ellen, keményen visszaveri az agresszorok mes­terkedéseit és diverzióit. Támo­gatja a népeknek a demokrá­ciáért, a nemzeti felszabadu­lásáért és a szocializmusért ví­vott küzdelmét. A Szovjetunió­nak és az SZKP politikájának tulajdonképpen az alapja a bé­kéért, a nemzetközi együttmű­ködésért, a népeik szabadságá­ért és függetlenségéért vívott harc. A kötetben közzétett beszé­deik és cikkek közül négy köz­vetlenül Csehszlovákiával, illet­ve a csehszlovák—szovjet barát­sággal foglalkozik. Ma is érdei- kes és tanulságos elolvasni, hogy mit mondott az SZKP KB főtitkára Csehszlovákiáról és a csehszlovákiai eseményekről 1969-ben, 1970-ben és 1071-ben. A válságos éveket úgy értéke­li, mint ami szemléletesen bizo­nyította, hogy a szocializmus építése osztűlyhare közepette folyik. Az imperializmus mind­addig, amíg létezik, szüntelenül kísérleteket tesz arra, hogy be­avatkozzon a szocialista orszá­gok ügyeibe, és megpróbál szö­vetségre lépni a régi rendszer maradványaival. A proletárdik­tatúra viszonyai között az el­lenfél belső erői a revizionisták és az opportunisták a lakosság nem proletár, a burzsoá és kis­polgári rétegeinek a nyomását, u szokás erejének a nyomását, a múltból örökölt nézeteknek és csökevényeknek, többek kö­zött a nacionalista nézeteknek a nyomását közvetítik. Éppen ezért a kommunista pártnak mindenkor rajta kell tartania a kezét az események ütőerén, erősítenie kell vezető szerepét a társadalom életében, szünte­lenül mélyíteni kell tömegkap­csolatait, idejében kel] reagál­nia a társadalom fejlődése so­rán felmerülő problémákra. Brezsnyev elvtárs a különfé­le alkalmakból elmondott be­szédeiben hosszan elemzi a szovjet—csehszlovák barátság kialakulását és annak lényegét, a fasizmus ellen vívott harc emlékeit, valamint a békéért és a szocializmusért folytatott kö­zös harc eredményeit. A válsá­gos évekkel kapcsolatban a CSKP XIV. kongresszusán el­mondott beszédében egyértel­műen kijelentette: „A CSKP KB J969. áprilisi plénumán a cseh­szlovák kommunisták végérvé­nyesen „nem“-et mondtak a jobboldali revizionistáknak, azoknak, aki a szocializmus el­lenségeinek szekerét tolják ... A szovjet kommunisták teljes mértékben egyetértenek az 1968 •—1969 es évek eseményeinek azzal az értékelésével, amelyet a „Tanulságok“ című ismert do kumentum, valamint a CSKP Központi Bizottságának a jelen­legi kongresszus elé terjesztett beszámolója tartalmaz.“ Fontos és nagy jelentőségű megállapításokat tartalmaz Az SZKP és a szovjet állam külpo­litikája című kötet. Tulajdon­képpen mindenkihez szól. Mon­danivalója arra ösztönöz, hogy valamennyien küzdjünk a tar­tós békéért, és ideológiai kér­désekben az ellenféllel egy pil­lanatra se kössünk kompro­misszumot. BALÁZS BÉLA — A mi falunk is! A mi falunk is. Egy pillanatra felvillant ben­nem a két ház és a kápolna szomorú látványa. A leégett, lerombolt házak terméskőből rakott alapja is. A kis temető felé vezető utat is láttam. Erő­sen benőtte a fű, csak a gya­logjárók vonulása hagyott raj­ta nyomot. A szó csak most hatolt el értelmileg, és nekem arra kellett gondolnom, hogy tulajdonképpen nincs is falu­ja — már harminc esztendeje. Ugyanakkor eszembe jutottak a Kalište felé vezető utak. Moštenice felől ma rendes, kar­bantartott országút vezet fel oda, de akkor? Legfeljebb könnyű szekérrel, vagy gyalog lehetett megközelíteni, és Ba- láže felől is csak meredek ka­paszkodón jutott el oda az em­ber. Palűch Teodor visszanyerte nyugalmát, tárgyilagosságát is. — A németek megsejtették, hogy partizánok és illegalitás­ba vonult vezető személyiségek húzódtak meg a falunkban. Megszállták a közeli helysége­ket. Ellenőrizték az utakat, s akadályozták az élelmiszer- és a gyógyszerellátást Talán azt remélték, hogy így megadásra kényszerülünk. Zömök, erős termete előre­hajolt, válla megroskadt, mint­ha még most is súlyos gond nehezedett volna rá. — Októberben ugyan gyen­gék voltunk még. Mikor a né­metek föltörtek a faluba, nem került sor fegyveres ellenállás­ra. Akinek rejtőznie kellett, elrejtőzött az erdők mélyén. A forradalmi- nemzeti bizottságok tagjait hajszolták. Kezükbe került a névsoruk. — mondta magyarázatképpen. — A rajta- tités így eredménytelenül vég­.. . ződött, s aztán — napról nap­" ra valóságos erőddé épült ki a X. 18. telu- Martinov és Morszkij őr­nagy törzskara vetette meg ná­5 lünk a lábát. Olykor Volkov őrnagy néhány csapatának és Jegorov törzskara ts felvonult hozzánk. Akkor kezdődött meg igazán a forradalmi nemzeti bizottság tagjainak munkája. Egyrészt Ismertünk minden utat. A hegyi ösvényeket, dű­lőket és országutakat is. Ha egy-egy csapat vállalkozásra indult, mi vezettük őket. A fe­dezékek építését és az élelme­zést is nekünk kellett megszer­veznünk. A katonák és a par­tizánok több lovat, jó néhány tehenet hoztak fel. Szükség szerint leöltük őket. Igaz, kü­lönösebb higiéniai intézkedé­sek nélkül. Tábori konyhát is állítottunk, és főztünk, orosz­nak, szlováknak, magyarnak egyaránt. — Magyarok is voltak ott fönt Kalištén? — Voltak. Vagy százhuszan. December elején jöttek föl hoz­zánk, Sásová felől. Fáradtak voltak és betegek. Vándorlá­saik közben meg is tetvesed- tek. Mikor összeszedték magu­kat, őrségbe Jártak és fegy­veres összecsapásokban is részt vettek. — A németek gyakran tör­tek rá a falura? November tizennegyedikén észak felől rontottak rá a fa­lura. Erős lövöldözésre került sor. A partizánok két németet agyonlőttek, többet megsebesí­tettek. A mieink közül senki sem esett el. És decemberben, azt hiszem, tizenegyedikén tör­tént, Lubéa felől törtek ránk. Aznap tizenhárom partizán esett el. Tizenegyen megsebe­sültek. Még mindig tárgyilagos volt a hangja. Csak tényeket mon­dott és számokat, ö maga, egykori szenvedése és máig se múló fájdalma eltűnt e számok és tények mögött. Aztán még­is mintha megtört volna. — Halottainkat éjszaka a ká­polna mögött temettük el. A kápolna mögött. — Súlyos, rettenetes tél volt. A faluban és a partizánok kö­zött Is betegségek terjedtek. Tífusz! — mondtá, és mintha megborzongott volna. — A németek is egyre erő­sebben támadtak a környező falvakra. Élelmünk is fogytán volt. Februárban fenyegető német gyűrű alakult köröttünk. A partizánoknak ki kellett tör­niük. Mindenáron ki kellett törni. Március tizennegyedikén felsorakoztak és elindultak a Prašivá felé. Ismét elakadt a hangja. — Négy napra rá, épp va­sárnap volt, március tizennyol- cadika, kora hajnalban, félöt­kor falunkra újra rárontottak a németek. Felégették. És megint az a rettenetes tárgyilagosság: — Negyvenhat házszám volt akkor a faluban és kétszázki- lenc lakos. Hetet a németek agyonlőttek. Kilencet elevenen megégettek. Tizennyolcán a tí­fuszba haltak bele. Kitekintettem az ablakon. Ismét fehér galambsereg szállt el a távoli torony felé. — Harmad-, vagy negyednap magyar csendőrök vonultak a falu felé. Megint az erdőbe kellett menekülni. A hatodik napon Moštenice felől megér­keztek a szovjet katonák. A szovjet katonák! A völgyekben már tavaszod- ni kezdett, de Kalištén még mindig hó volt és fagyott. A gyerekeknek, asszonyoknak, betegeknek hajlék kellett. Felsóhajtott. — Szétszóródtunk. Sokan itt élünk a városban, a Fonéor- dán. Mások Lupééi a kerültek, Balážére, vagy Podbrezovára. — És Kalištén csak két ház maradt meg, meg az a kápol­na. — Két ház és az a kápolna — mondta Palúch Teodor. S mintha még mindig ott áll­tam volna a Bystrička hídján, Palúch Félix mellett. Mintha a hangját is hallottam volna: — Kulturális emlék. A ke­gyelet helye. Még egyszer elvetődtem Ka- lištére. Hrlvkov felé vettem utamat. Ott volt a repülőtér, amiről annak idején a vág­hosszúfalusi Molnár Béla be­szélt, s ahol jelzőtüzeket szo­kott gyújtani, hogy a szovjet pilóták tudják hová levetni a lőszert és a fegyvereket. Mégy egyszer megtekintet tem a kápolnát és a két ép­ségben maradt házat. A beteg partizánok számára épített fe­dezéket is. Aztán elindultam a kis temető felé. Ott pihennek azok heten, akiket agyonlőttek a németek. Az egykori falu közelében, a terméskőből ra­kott alapok és az erdő között füves térség terül el. Azon át vezet az út az erdő és Ba- láže felé. Ott akadtam össze egy idős asszonnyal és egy galambősz férfival. Az asszony itt született, és abban a kis temetőben pihen édestestvére. Aki odavetődik, könnyen meg­találja a fejfát. Nagy fehér bér tűkkel mázolva ez a név áll rajta: Julko Kaliský. Alatta a születési évszám: 1922. S még alabb tömör, szerény sírfel­irat: a németek lőtték agyon 1945. március 18-án. Elbeszélgettem az asszony­nyal és azzal az idős emberrel. Az asszony azt mondta: — Ab­ban a fedezékben maradtak a beteg partizánok. A legtöbbje magyar volt. A németek egytől egyig agyonlőtték őket. Az idős ember pedig azt mondta: — Én erdőőr voltam itt azokban az időkben. Ezüst, őszezüst haján meg­csillant egy napsugár. Felemel­te reszketeg fáradt kezét és az erdő felé mutatott. Közel a kis temető felé kanyarodó út men­tén a fák mögött kis tisztás terül el. — Sok magyar van ott el­temetve — mondta az egykori erdőőr. Elnéztem a tisztást. Nem volt ott egyetlen sírdomb, egy fej­fa se. Csak fű. Csak fű. Csak fű. A késő nyári nap átsütött a fák koronái között és arany- füstszínekkel permetezte be azt a tenyérnyi kis helyet. BÄB1 TIBOR A Szövetségi Gyűlés két kamarájának együttes ülése A Szövetségi Gyűlés sajtóér- lekezleLén Václav Dávid, a né­pi kamara elnöke és dr. Dali­bor Hanes, a Nemzetek Kama­rájának elnöke mindkét kamara október 23-ra kitűzött együttes ülésének programjáról tájékoz­tatta az újságírókat. A napirend első pontja a mezőgazdasági adóról szóló törvényjavaslattal foglalkozik, melynek legfőbb célja a mezőgazdasági termelés­ben mutatkozó aránytalanságok kiküszöbölése, illetve enyhítése. Az új törvény a jobb eredmé­nyeket elérő vállalatoknak bi­zonyos előnyöket igyekszik biz­tosítani. A törvény tervezet el­veinek a bizottságokban történt gondos megvitatása után a pénzügyminiszter a képviselők javaslatainak nagy részét el­fogadta. A napirend további pontja az államvasutakkal foglalkozó tör­vény kiegészítésére, illetve mó­dosítására irányuló javaslat lesz. A javaslat értelmében va- sútvédelmi testület létesül, melynek tagjai azonos jogaik és kötelességeik alapján a nem­zetvédelmi testület tagjaihoz hasonló elbírálásban fognak részesülni. A Szövetségi Gyűlés plénuma a továbbiakban a CSSZSZK Nemzeti Frontja KB Elnökségé­nek a katonai bíróságok hiva­talos bírálnak megválasztására, illetve felmentésére vonatkozó javaslatát is megtárgyalja. A Nemzetek Kamarája önálló ülését október 22-én tartja meg. Az ülésen a XIV. párlkongresz- szus és a CSKP KB júliusi plé- numának határozata értelmében, az ifjúság szocialista nevelésé­vel kapcsolatos tapasztalatok­ról és a további teendőkről lesz szó. A Népi Kamara október 24- én tartja meg önálló ülését, melyen megvitatja a közlekedés színvonalának fokozására irá­nyuló feladatokat. —km— November 17. miéke Az idei és a jövő évi törté­nelmi évfordulók között novem­ber közepén emlékezünk meg a cseh haladó atifasiszta diák- mozgalom egyik nagy jelentősé­gű, de tragikus kimenetelű meg­mozdulásáról. Harmincöt évvet ezelőtt, 1939 októberében, Prá­gában hatalmas fasisztaellenes tömegdemonstrációkra került !sor. A fasiszták a tüntei- tő tömegbe lövettek, s az áldo­zatok közt volt Jan Opletal or­vostanhallgató is, aki sebeibe november 11-én belehalt. Teme­tése újabb hatalmas diáktünte­téssé változott, amelyen nem­csak a diákság, hanem a lakos­ság többi rétege is hitet tett a cseh és szlovák nép szabadsága és a fasisztáéi lenes harc esz­méi mellett. A prágai demonst­rációk egyben az egész világ előtt megcáfolták a náci propa­gandagépezet szemenszedett ha­zug állításait arról, hogy a cseh nép hálás a „Führernek“, hogy védelmébe vette őt. Amint ismeretes, a prágai tüntetéseket véres megtorlás követte. A diákság vezetőit el­hurcolták és kivégezték, a cseh főiskolákat és az egyetemet be­zárták, s több mint ezer diákot koncentrációs táborba hurcol­tak. A Csehszlovák Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége, szorosan együttműködve a Nemzeti Fronttal és a Szocialista Ifjú­sági Szövetséggel, november­ben országszerte számos ren­dezvénnyel emlékezik meg az 1939. évi őszi események 35. évfordulójáról. Az egyetemeken és a főiskolákon, valamint a özépiskolákban diákgyűléseken emlékeztek meg november 17- ről. A Károly Egyetemen párt­küldöttség, és a csehszlovákiai főiskolák küldöttségének rész vételével terveznek ünnepi em­lékülést, s a novemberre terve­zett II. országos főiskolai ifjú­sági konferencia is megemléke­zik a csehszlovák diákmozga­lomnak erről a nagy jelentősé­gű antifasiszta megnyilvánulá­sáról. | (sm) l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents