Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-16 / 245. szám, szerda

Barátság és együttműködés A BRATISLAVAI STAVOINDUSTRIA ÉS A HALLEI VEB BAU UND MONTAGEKOMBINÄT KÖZÖTT Minden barátságnak közös alapja van. Az emberek kölcsö­nösen megismerik egymást, ha­sonló érdeklődést és célokat fe­deznek fel egymásban, s ezek a kapcsolatok gazdagabbá te­szik életünket. Ez nemcsak az egyénekre, üzemekre és válla­latokra, hanem a városokra, né­pekre és országokra is vonat­kozik. mást, olt segítenek, ahol a leg­jobban „szorít a cipő“, s így jelentős mértékben hozzájárul­nak a televízióstúdíó építésének meggyorsításához. Ez a csoport azonban nem az egyetlen, amely a bratislavai Stavoindustria vendégeként ér­kezett a szlovák fővárosba. Alig egy hónapja húsz fiatal építőmunkás Is részt vett a té- véstúdlé építésén. Bratislava a szívükhöz nőtt, otthon érezték itt magukat, megcsodálták a várat, a Dunát, Dévényt és a Vaskutacskát, naplót vezettek, s élményeiket a „Kurier“ újság­nak Is megírták. Jövőre újból szeretnének hozzánk látogatni. Természetesen csereakcióról van szó, s a Stavoindustria szakmunkástanulói szintén ellá­togatnak Haliéba egy kis szak­mai gyakorlatra. A Bau- und Montagekombinat Chemle székházát a város leg­szebb utcájában, a Lenin Alléén Mi most ebben a kis riport­ban megismerkedünk a Saale folyó mellett fekvő Halle vá­rossal, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság egyik legnagyobb építőipari vállala­tával, amely ebben a városban székel. A VEB Bau- und Mon- tagekombinát Chemie a bratisla­vai Stavoindustriában talált ar­ra a nagy barátra, amellyel kö­zös úton halad a progresszí- vebb és hatékonyabb építési módszerek felé. Az említett baráti vállalatok együttműködése 1966-ban kez­dődött, s a szakmai tapasztala­tok átadásán kívül valóban sok mindenre kiterjed. Olyan terüle­tekre Is, amilyen például a fia­tal szakmunkások bekapcsoló­dása a munkakollektívákba a szaktanintézet befejezése után, az ifjúsági szervezet munkája a fiatal ésszerűsítők mozgalmá­ban, a kézműipari munkák gé­pesítése, a vegyipar érvényesü­lése az építészetben stb. A vállalatok természetesen konkrét segítséget is nyújtanak egymásnak. Ezekben a napok­ban például Werner Llebe tíz­tagú munkakollektívája a ma­lomvölgyi televízióstúdió épí­tésében vesz részt. Kőműves- és festőmunkákat vállaltak. Ez az építészeti kollektíva eredménye­sen dolgozott az NDK legna­gyobb építkezésein, s tapaszta­lataikat most Bratislavában hasznosítják. A Stavoindustria dolgozóival jól megértik egy­Az NDK-beli építőipari vállalat szaktanintézetének növendékei a bratislavai televízióstúdió építésénél. A hallei VEB Bau- und Montagekombinat Chemie egyik legna­gyobb alkotása a BÚN A vegyipari kombinát, amely ma is állan­dóan bővül. találhatjuk. Az Igazgatósági épülettel szemben az orvosi fa­kultás impozáns épületei van­nak. A német építők az elmúlt napokban az NDK egész lakos­ságához hasonlóan a köztársa­ság alapításának 25. évforduló­ja jegyében éltek. Ezt a nagy évfordulót elsősorban fokozott munkatel jesítmén n y el ünnepel­ték valamennyi építkezésen. Példaként szolgálhat a Piester- litzi Vegyipari Kombinát, amely éppen most van újjáépítés alatt. Ebben a vegyipari kombinátban műanyagokat, foszfort, foszfo- jcos sókat, savakat és műtrágyá­kat gyártanak. Most a CSSZSZK-val együttműködve karbamid- és ammóniákgyártó berendezéseket építenek. Az építők odaadó munkája meg­gyorsítja az egész vegyipari kombinát korszerűsítését, s az új termelési ágazatok bevezeté­séi. Hasonló jó munkát végez­nek a sangerhauseni, a weisen- felsei, a wolfenei és a bitter- feldel építkezéseken. Az első fél évben elért jó munkaeredménye­kért Horst Sindermann, az NDK minisztertanácsának elnöke el­ismerő levelet intézett Werner Doberitzhez, a VEB Bau- und Montagekombinat Chemie vezér- igazgatójához, amelyben jókí­vánságait fejezte ki a vállalat valamennyi dolgozójának a leg­fontosabb építkezéseken elért sikerek alkalmából. A vállalat dolgozói levélben válaszolva biztosították a minisztertanács elnökét, hogy az NDK megala­kulásának 25. évfordulója tisz­teletére tett kötelezettségválla­lásaikkal a tervezett feladato­kat nemcsak teljesítik, hanem jelentősen túl is szárnyalják. ŠTEFAN KOCIAN LEHETŐSÉGBŐL KÖTELESSÉG „A szocializmus felszabadította a munkát és elegendő munkát biztosít mindenki számára — mondotta Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi mi­niszterelnök, az üzemi bizottságok és bizalmiak podbrezo­vái konferenciája 30. évfordulójának ünnepségén. — Meg kell azonban tanulnunk egyre jobban gazdálkodni vele, össztársadalmi méretben megszervezni legmegfelelőbb és leghatékonyabb felhasználását és törekednünk kell a dol­gozók képességeinek és kezdeményező készségének legszé­lesebb körű felhasználására. Ez a lehetőség, amelyet a szocializmus ad nekünk, egyszersmind elsőrendű köteles­ségünk is.“ A szocializmusban tehát mindenkinek megvan a lehető­sége, hogy dolgozzék, az alkotmány biztosítja számára a munkát. Ez az, amiért a tőkés rendszerben a munkások elsősorban harcoltak és harcolnak. A munkához való jogot a kapitalizmus alkotmányosan nem biztosította. Ez csak a szocializmusban valósult meg. Az új minőség rendszerint keletkezésének idején nyomul leginkább az előtérbe. Azok­nak, ukik harcoltak érte, örökre bevésődik az emlékezeté­be. Teljes mértékben igazolják ezt az 1944. október 15-én megtartott podbrezovái konferencia még élő részvevőinek visszaemlékezései is. A további nemzedékek számára az új minőség természetesnek tűnik, mert a munka forradalmi felszabadításáért vívott elkeseredett osztálybarcok csak közvetve, mások elbeszélései vagy olvasmányaik révén szí­vódnak fel tudatukba. S ez gyakran oda vezet, hogy nem becsülik meg kellőképpen az újat. Előfordul olykor, hogy valamely fiatalember meggondolatlanul kiböki: vigye az ördög a munkát; bárcsak ne kéne dolgoznom! S lehetséges, hogy apja néhány évtizeddel ezelőtt szomorúan közölte a feleségével: megint elbocsójtások voltak... Engem is el­küldték. Igaz, nem lehet általánosítani: távolról sem fog­lalnak el az összes fiatalok elutasító magatartást a mun­kával szemben. Ennek inkább az ellenkezője igaz. A több­ség, különösen a SZISZ-tagok, vállalták a tartalékok feltá­rását, a termelés hatékonyságának növelését, az energia- és nyersanyagmegtakarításért folyó harcot, aktívan bekap csolódtak a Fiatalok fényszórója, a Zenit, stb. néven ismert mozgalmakba. Vannak azonban olyanok is — és hozzá kell tenni, bogy nemcsak a fiatalok között, — akik elkerülhe­tetlen rossznak tartják a munkát. A tőkés részére végzett munkából azonban a szocializmusban, — megszabadulva a kizsákmányolástól —, a munka az egész társadalom és minden egyes tagja jólétének alapvető forrása lett. A mun­kával szembeni elutasító magatartás a szocializmusban egyúttal a saját magunk és utódaink megkárosítása. Ez a fejlődés logikájának a törvénye. Kötelességünk teljes mértékben kihasználni az összes le­hetőségeket, amelyeket a szocializmus nyújt. Ez pedig nem követeli, bogy sürgősen eltávnlítsuk a fogyatékosságokat, amelyeknek tanúi vagyunk. El kell érni például, hogy a jelentős évfordulók tiszteletére indult felajánlások mozgal­mát és a munkaversenyt a vállalatok minden munkahely feltételeire alkalmazzák, hogy eltávolítsák az aránytalansá­gokat a termelésben dolgozók kezdeményezése és a gazda­sági vezetés között, hogy a kötelességvállalások ne formáli­sak legyenek. Gyorsabban meg kell valósítani az elfoga­dott újítási javaslatokat, a racionalizálási intézkedéseket és a termelési értekezleteken elhangzott konstruktív ész­revételeket. Itt mindenütt — és a termelési folyamat továb­bi szféráiban is — pl. az irányítási szférában — feltáratlan tartalékok húzódnak meg, amelyeknek felhasználásával lé­nyegesen növelni lehet a munka hatékonyságát. E tartalé­kok feltárása és teljes kihasználása az egész társada­lom javára az emberektől függ. A cél tehát az, hogy a termelésben és az irányításban foglalkoztatott valamennyi dolgozó egyre keresse a ter­melés gazdaságosabbá tételének és racionalizálásának, a munkatermelékenység növelésének lehetőségeit, és ezeket- a lehetőségeket igyekezzék kötelezően felhasználni a gya­korlatban. Elsőrendű szerep illeti meg e téren a szakszer­vezetek hatmillió tagját, akiknek képviselői a podbrezovái konferencia 30. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken ismét kötelezettséget vállaltak e forradalmi feladat telje­sítésére. JOZEF BÁNI / A különböző szolgáltatások nélkül — amelyről a helyi gaz­dálkodási vállalatok gondos­kodnak — el sem tudnánk kép­zelni hétköznapjainkat. Amikor munkájukat dicsérjük vagy bí­ráljuk, nem gondolunk arra, hogy 25 évvel ezelőtt ezen lé­tesítmények, illetve közszol­gáltatási üzemek milyen nehéz körülmények között kezdték meg munkájukat. Az önálló kis­iparosok csak nehezen értették meg, hogy a helyi közszolgálta­tási üzemben is megtalálják a számításaikat. Javultak a feltételek Bár a helyi gazdálkodási vállalatok és . üzemek által nyújtott szolgáltatásokkal nem minden esetben vagyunk elége­dettek, látnunk kell azt a ha­talmas fejlődést, amit az el­múlt 25 év alatt elértek. Ké­nyelmünkről, igényeink kielé­gítéséről Szlovákiában ma 54 helyi ipari vállalat, 108 köz­szolgáltatási üzem és 111 köz- tisztasági szolgálat gondosko­dik. A nemzeti bizottságok költségvetésének keretében to­vábbi 213 intézmény és 1124 községben a hnb melléktermelé­si üzemei biztosítják a szol­gáltatásokat. Az állami lakások­ról 127 házkezelőségi vállalat és szervezet gondoskodik. Há­rom kerületi jelentőséggel bíró hulladékfelvásárló vállalat tö­rekszik arra, hogy a nyers­anyagként felhasználható hul­ladék ne vesszen kárba. Mérce: a lakosság elégedettsége Fennállásának negyedszázados évfordulóját ünnepli a helyi gazdálkodás Á lakosságnak nyújtott szol­gáltatások biztosítását negyed századdal ezelőtt egy maroknyi ember hiányosan felszerelt, el­avult műhelyekben kezdte el. Ma a helyi gazdálkodás válla­lataiban és üzemeiben több mint 86 000 ember dolgozik, 43,4 százalékuk nő. Az elmúlt 25 év alatt Szlovákiában 121 szolgáltatási ház és 48 pavilon, valamint 88 új mosoda, 155 ru­hatisztító, 84 autószerviz, 27 hektárnyi üvegház, valamint számos más műhely és szalon épült. Ezeknek az építésénél nagy segítséget nyújtott a la­kosság is. Nem egyet közülük „A jó ötlet aranyat ér“ mozga­lom hívott életre. A hatalmas fejlődés megjaví­totta a helyi gazdálkodásban dolgozók munkakörnyezetét. Ma azt mondhatjuk, hogy az utóbbi 20 év alatt a helyi gaz­dálkodás vállalataiban az össz- munkateljesítmény az ötszörö­sére, a lakosságtól eredő be­vételek pedig a kétszeresére növekedett. A lakossság részé­re ma ötszörié több ruhát mos­nak és nyolcszorta több ruhát tisztítanak, mint két évtizeddel ezelőtt. Az 5. ötéves tervidőszakból firedő feladatokat a helyi gaz­dálkodás vállalatai, üzemei és szervezetei sikeresen teljesítik. Növelik termelésüket a hazai árualapba és exportra. A hul­ladékfelvásárló üzemek tervtúl­teljesítése lehetővé teszi a be­hozott nyersanyagok mennyisé­gének csökkentését.. A jelenlegi eredmények azt mutatják, hogy a fejlődés üte­me megfelel az adott politikai és gazdasági irányelvnek. A he­lyi gazdálkodásban az ötéves tervidőszak három éve alatt az összteljesítmény 24,8 százalék­kal, a lakosságtól eredő bevé­telek pedig 24 százalékkal nö­vekedtek. Kii’önösen gyorsan fejlődik az autó javítási ágazat — a növekedés 47 százalékos —, amely már a múlt évben teljesítette az ötéves tervidő­szakra meghatározott felada­tait. Ezzel szemben az igénye­ket nem minden esetben tudják kielégíteni. Kevés az alkatrész, a helyiség, a műszaki beren­dezés és nem utolsósorban a szakember is. A mosás és a ruhatisztítás terén a fejlődés üteme elmarad a terv mögött, amely 21 száza­lékos növekedést irányoz elő. A szóban forgó idő alatt azon­ban csak 6 százalékos növeke­dést értek el. A fő ok a moso­dák és a ruhatisztítók nem megfelelő műszaki és kiörege­dett technológia} berendezése. Ezt az is bizonyítja, hogy ta­valy Szlovákia ruhatisztítóinak mintegy egyharmadánál volt baj a minőséggel. A mosás te­rén túlsúlyban van a szocialista szektornak nyújtott szolgálta­tás. Bármilyen furcsának tűnik is, a lakosság igényeit ennek ellenére ki tudják elégíteni. Nem kielégítő a megrendelés­re készült bútorok, öltönyök és cipők terén nyújtott szolgálta­tás sem. Egyrészt szakember­hiánnyal küzdenek, másrészt nem tartanak lépést a divattal. Az említett szolgáltatásokat biz­tosító vállalatok és üzemek elő­nyösebbnek tartják, ha a nagy- kereskedelem részére dolgoz­nak. Az eredmények és a hiányos­ságok felsorolása mellett nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy a „Mindenki szocia­lista módon“ mozgalomban 298 üzem és vállalat dolgozói kap­csolódnak be. A szocialista munkabrigád megtisztelő címet 383 munkaközösség mondhatja magáénak, 1005 pedig elnyeré­séért versenyez. A különböző szocialista muukaversenyekben a helyi gazdálkodás 62 400 dol­gozója vesz részt. Az SZNF 30. évfordulójának tiszteletéra tett kötelezettségvállalásuk ér* téke 3 400 000 koronát tesz ki. Az újítómozgalom is egyre job­ban kibontakozik. A nyilvántar­tott 865 újítóból 141 nyújtott be újítási javaslatot. Vannak még tartalékok A társadalmilag szükséges szolgáltatások fejlesztésére az SZSZK kormánya az idén 30 millió koronát irányzott elő. Többször foglalkozott a szol­gáltatások színvonalával, s ez­zel kapcsolatban megfelelő in­tézkedéseket fogadott el. A leg­szükségesebbek közé tartozik jelenleg a szakirányítás színvo­nalának megjavítása. A nemze­ti bizottságoknak mindenütt arra kell törekedniük, hogy a helyi gazdálkodási üzemek, vál­lalatok és Intézmények minden téren megtartsák a gazdaságos­ság elvét, jobbqn gazdálkodja­nak a nyersanyaggal és a mun­kaerővel. A komplex racionali* zációs folyamatról és a gyárt­mányfejlesztésről sem szabad megfeledkezniük. A szolgáltatásoknak lépést kell tartani az életszínvonal nö­vekedésével. A minőség, a kész­ség, a gyorsaság és a változa­tosság tartoznak azon ténye­zők közé, amelyek az elkövet­kező években a legjobban elő­segíthetik a lakosság igényé­nek a kielégítését. N. J. 1974. X. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents