Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-13 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

Az //öreg hölgy“ csúnya halála Az „öreg hölgy“ tulajdonkép­pen becenév —, az USA polgá­rai így nevezték a Pennsylva­nia Central Companyt, az Ame­rikai Egyesült Államok legna­gyobb vasútvállalatát. Több mint 100 évig élt, tehát meg­érdemelte volna, hogy ilyen „öreg hölgyhöz méltó“ módon fejezze be az életét, ne pedig becstelenül. Azonban ez az öreg hölgy már elég magas korban rossz társaságba keveredett, és így nem adatott meg neki a méltóságteljes halál: 1970. jú­nius 22-én az öreg hölgy kép­viselői megjelentek az illeté­kes hatósági közegek előtt, és bejelentették a fizetésképtelen­séget. A cég, amely 100 000 em­bert foglalkoztatott, és amely­nek szerelvényei a vállalat tu­lajdonát képező 70 ezer kilo­méter hosszúságú vágányon gu­rultak, képtelen volt kifizetni 500 millió dollár adósságát. A konkurrencia és a légiforgalom tönkretette azt a vállalatot, amely a 19. században a tőkés spekuláció egyik leggazdagabb és legtöbbet ígérő aranybányá­ja volt. 160 ezer kisrészvényes és számtalan hitelező siratta a pénzét, emberek, akik egész életükben robotoltak, és zsu- gorgattak, hogy megtakarított pénzüket valami „biztos“ vál­lalkozásba fektessék, hogy öreg napjaikra némi osztalékra szá­míthassanak. Most, négy évvel a csőd be­jelentése után, az amerikai tőzsde ellenőrző hatóságai rész­letesebben megvizsgálták a vál­lalatvezetők sáfárkodását, és — bűnvádi feljelentést tettek ellenük New Yorkban és Phila­delphiában. Csalás miatt! Már 1968—1969-ben látható volt — állapította meg a vizs­gálat —, hogy a csőd elkerül- hetetleu, de Stuart T. Saunders, a részvénytársaság elnöke, aki hitellnjekciókkal tartotta élet­ben az „öreg hölgyet“, nyere­séges mérlegekkel „etette“ a nyilvánosságot. Az igazgatók még akkor is aranyhegyeket ígértek a részvényeseknek, ami­kor a pénztárban már egy fil­lér sem volt. Néhány nappal a csőd előtt a tőzsdén elhíresz­telték, hogy 100 millió dollár van a vállalat osztalékalapjá­ban. Az ötletet David C. Bevan, a társaság pénzügyi hatalmas­sága adta, és az ötlet bevált: 15 000 részvényt adtak el a hi­székeny embereknek. Mister Bevannak nagy gya­korlata van ilyen üzletek lebo­nyolításában. 1969-ben például egy nyugat-berlini pénzintézet­től 10 millió dollár hitelt vett fel mozdonyok és vagonok vá­sárlására. Négymillió dollárt azonnal átutalt Lichtensteinba, a saját titkos számlájára. „A pénzügyi manipuláció kimeríti a jogtalan meggazdagodás bűn­tettének jogi fogalmát“ — ál­lapította meg a bizottság. Az is most derült ki, hogy az „öreg hölgy“ ifjúkorában is bűnös életet élt: csalt és vesz­tegetett, több mint egy évszá­zadon át. Már az amerikai pol­gárháború idején is megveszte­gette a hadsereg szállásmeste­reit, és így a csapatszállítások területén egyeduralkodó volt. A hadsereg a cég vasutain uta­zott — ötven százalékkal drá­gábban, mint a magánszemé­lyek —, és ez a kis „huncut­ság“ csupán a polgárháború el­ső évében 1 milliárd 350 millió dollárral növelte az öreg hölgy bevételét. Thomas A. Scott, a társaság akkori elnöke, 1877-ben is jeles­re vizsgázott — becstelenség­ből. Tíz százalékkal csökken­tette a munkások bérét, és ez­zel az amerikai történelem egyik legnagyobb sztrájkját okozta. A munkások sztrájkol­tak, Scott úr pedig néhány fil­lérért alvilági elemeket bérelt fel az öreg, kiselejtezendő va­gonok felgyújtására. A gyújto­gatással a sztrájkolókat vádol­ta, és katonai segítséget kért és kapott ellenük, majd — 22 millió dollár kártérítést kapott az államtól. A tőkés erkölcsök két lábon járó megtestesítője volt Scott utódja, A. j. Cassatt is. Amikor a Western Union Comp. tulaj­donosa, George Gould egy tőzs­dei ügyletben legyőzte az öreg hölgyet, a vállalat dolgozói Cassatt utasítására kldöntötték a cég vágányai mellett a Wes­tern Union távíróoszlopait. Az egész országban! Az öreg hölgy eljátszotta kis­ded játékait, Saunders és Be­van urak a bíróság előtt felel­nek üzleti „ügyeskedésükért“. A cég tulajdonát képező pálya­testek és vagonok annyira be­rozsdásodtak és elavultak, hogy csak ez év januárjában 650 sze­relvény kisiklott. Mi lesz a hiszékeny kisem­berekkel? Ki kíváncsi arra az Amerikai Egyesült Államok­ban?! Az NDK lapjai hűvös, tudományos tárgyilagos­sággal, de a nyugatnémet és az olasz sajtó némi gúnnyal ír Renato Saggiori páduai polgárról, aki a közelmúltban Marburg nyugatnémet városban egv árverésen 2000 márka kikiáltási áron kínált eladásra öt — gyorsírással telerótt — papírla­pot. Az esemény előzményeit érdemes ismertetni. Ez év márciusában Renato Saggiori azzal a ké­réssel fordult a drezdai Szász Területi Könyv­tárhoz, hogy fejtsék meg a leveléhez csatolt öt oldalnyi gyorsírásos jegyzetet, mert a jegyzetek írója — Einstein professzor — olyan gyorsírá­sos jeleket használt, amit csak a könyvtárhoz tartozó „Sztenográfiai Könyvtár“ dolgozói tud­nak elolvasni. Mi volt az öt lap tartalma? Úti- jegyzetek Kínából és Japánból, megjegyzések Planckról, Goetheről, Heineről és Kellerről. Pél­dául: „Goethe nekem túlságosan ünnepélyes, Heine túl robbanékony, de azért szeretem. Gott­fried Keller áll hozzám a legközelebb“. Az úgynevezett „stolzi jelekkel“ írt szöveget a különleges könyvtár dolgozója három hét alatt megfejtette. Egyidejűleg azt is megállapí­totta, hogy ezt a gyorsírást — amit 1900 óta nem használnak — a svájci Aarau iskolájában taní­tották, és~ tény, hogy Albert Einstein 1895-ben ebben az iskolában tanult egy évig. Ugyanakkor azonban dr. Hans-Jiirgen Treder akadémikus, a potsdami Asztrofizikai Intézet igazgatója, az egyik legkiválóbb Einstein-szakér­Einstein és a gyorsírás tő is felfigyelt a különös szövegre, és -kételke­dett abban, hogy Einstein ilyen tartalmú jegy­zeteket vetett volna papírra. Az aprólékosabb kutatás a professzort igazolta: az aaraui iskolá­ban valóban tanították a gyorsírást, de nem kö­telező tárgyként — és „Albert Einstein diák“ ezt a tantárgyat nem is tanulta, ezt a tényt a bizo­nyítványa is igazolja. A második bizonyíték Helen Dukastól, Einstein egykori titkárnőjétől érkezett. A jelenleg Ameri­kában élő H. Dukas kijelentette, hogy a „főnöke soha nem írt gyorsírással!“ A gyorsírásos jegyzeteket valószínűleg Her­mann Struck festő vagy annak felesége készí­tette. A nagy fizikust szoros barátság fűzte a házaspárhoz, és amikor a festő meghalt, az ő hagyatékából kerüli — ismeretlen úton — Pá- duába az öt papírlap. Mindezt a drezdai könyvtár közölte a kézirat olasz tulajdonosával, aki ennek ellenére 2000 márkát kért a „ritkaságért“. A lapok nem szá­moltak be arról, hogy eredeti „Einstein-kézirat“- ként került-e az „áru“ a kalapács alá, és azt sem, hogy akadt-e rá vevő. A tekintélyes ki­kiáltási ár azonban azt sejteti, hogy Saggiori úr nem vette figyelembe a drezdai tudósok meg­állapítását. Az osztrák bűnügyi nyomo­zók nagyon idegesen válaszol­nak. ha munkájuk eredményei­ről kérdezgetik őket az újság­írók. Már pedig e kérdések elől nem menekülhetnek, mert a közvélemény nagyon kíváncsi arra, hogy miért nő a bűncse­lekmények száma az egész or­szágban. Kétségtelen, hogy erről a nyomozók nem tehetnek. A rendőrség felső irányítása, szer­vezése annyira korszerűtlen, hogy a nyomozómunka eleve sikertelenségre ítélt. Egy gyil­kosság vagy valami „látvá­nyos“ rablótámadás tetteseit kézre kerítendő, minden erőt bevettnek, de a tulajdon terhé­re elkövetett bűncselekmények­re csak akkor jut „kapacitás“, ha legalább is egy bankot fosz­tottak ki. Alvilági statisztika Az osztrák nyomozók az el­múlt évben (a most megjelent statisztika szerintJ 291 709 bűn- cselekményt derítettek fel, vagyis az összes bűncselekmé­nyek 69 százalékát (1 száza­lékkal kevesebbet, mint 1972- ben). Ebből 3498 testi épség és élet ellen elkövetett bűncse­lekményt és 2250 szemérem el­leni bűntettet. Azonban a 91 426 vagyon elleni bűncselekmények csupán 34 százalékát sikerült felderíteni. A kriminalisták beismerik, hogy ez nagyon szomorú ered­mény. De rámutatnak, hogy amíg a felettes hatóságok „csak“ a zsákmány nagysága és a károsult személye szerint mozgósítják a rendelkezésükre álló erőket, addig javulás nem várható. Egy-egy bankrablót az egész ország rendőrsége üldö-' zőbe veszi, de ha „az -egysze­rű halandó“, az adófizető pol­gár lakását rabolják ki, akkor bizony csak napok múlva hall­gatják ki a károsultat, és csak néhány hét múlva kezdenek egy amolyan tessék-lássék nyo­mozáshoz. Ezen a téren az ország fő­városában a legrosszabb a hely­zet, ahol 1973-ban a lopások­nak csak 16,5, a betöréses lo­pásoknak pedig csupán 14 szá­zalékát sikerült felderíteni. Az egy év alatt elkövetett 3408 üz- let- és irodabetörés ügyében megindított nyomozás is csüg- gesztő eredménnyel járt: csu­pán a tettesek 12,5 százalékát juttatták lakat alá. 23 Izland legújabb „idegenforgalmi látványossá­ga“: Heimaey, a Vestmanna-szigetcsoport leg­nagyobb és egyetlen lakott szigete. 1973. január 13-án a sziget lakói fejvesztve menekültek ott­honaikból. és az egész szigetről, mert kitört a Helgafjell tűzhányó, az izzó láva elborította a várost, és a kikötő felé hömpölygött. A tűzhányó időközben megnyugodott, a sziget 5300 lakója közül 3500 ismét visszatért az „ős­hazába“, ahol a természet pusztító dühe mint­egy 5 milliárd izlandi korona kárt okozott. Még ma is megégeti a kezét, aki csupán egy tíz centiméter mély gödörbe tenyerei, ugyanis két méter mélységben még folyékony láva izzik. 1973-ban a kikötő öblét elzárással fenyegető lávafolyamot sikerült vízi ágyúkkal idejekorán megállítani, és ma a lávából keletkezett bazalt­fal a legideálisabb hullámtörő, és a legerősebb A JÖVŐ JÄRMÜVE Drezdában már hosszabb idő óta közlekedik az RX 53-79 rend­számú gépkocsi (eddig több mint 20 ezer kilométert tett meg), ami után a gyalogosok megfordulnak. Mi a csodálatos ezen a „közönséges Trabanton“? Az, hogy zajtalan, és nem szennyezi a levegőt. Elektromos energia hajtja. Az akkumulátorok súlya 250 kiló. A drezdai barkácsoló „elektromobilja“ nem újdonság. Az első ilyen jármű 1890-ben, az USA-ban ébresztette fel a járó­kelők csodálkozását, és a századforduló időpontjában már 15 ezer darab gurult az utakon. Azonban a jelek szerint most kezdődik az elektromos autók reneszánsza, mert a környezetszennyeződés egyik jelentős fórrá* sa a kipufogógázok egyre növekvő mennyisége, tehát a járműszer­kesztők, egyre intenzívebben dolgoznak tökéletes elektromobilok kifejelesztésén. A Szovjetunióban például az első ilyen autót 1968-ban, a jere­váni Politechnikai Intézetben szerkesztették. A savakkumuláto­rokkal hajtott jármű órasebessége 75 kilométer. Azonban rövid idő múlva már megjelent egv új típus, ami 80 kilométeres se­bességet ér el, ezt követte a harkovi Járműkutató Intézet gyárt­mánya, egy sport-elektromobil, ami elérte a 140 kilométeres óra- sebességet. Leningrád újdonsága egy Moszkvics-408-as típusú autó — a Lenszovjet-lntézet tudósainak újítása. A gépkocsit levegő-magné­zium elegyű- telep hajtja, és egyszeri töltéssel 500 kilométer hosszú utat tesz meg. jóllehet, az elektromos autó még nem tökéletes, a telep drága, és teljesítménye ingadozó, feltöltése hosszadalmas, a szovjet gépjárműipar már ebben az évben megkezdi az elektromobilok sorozatgyártását. Természetesen még ez is csak kísérlet. A gyakorlat alapján állítják össze az elektromos autó „mérlegét“, kalkulációját, és csak a gyakorlat mutatja meg, mit lehet, és mit kell tökéletesí­teni, racionalizálni. Világszerte találgatják, hogy mi hajtja majd a jövő járművét: villany, gáz, vagy gőz? Egyelőre a villanyáram a legesélyesebb. ■ A Stavoindustrla nemzeti vál- lulat, PZ — HSV Bratislava, Bene- diktiho ul. 5., felvételre keres: — 1 építésvezetőt a hurbanovói körzetbe, képzettség: ÚSO/9 — (szakkö­zépiskola + 9 éves gyakorlat), — takarítónőket a bratislavai építkezésekre, — 10 építőmunkást, — 1 ácscsoportot Sládkovičovóra, — 5 gépkocsivezetőt, — talajgyalukezelőket, — konyhalányokat Az érdeklődők a fenti címen a személyzeti osztályon jelentkezze­nek. ÜF-131 ■ A Dunaszerdahelyi Mezőgaz­dasági Felvásárló- és Ellátó Üzem azonnali belépésre keres: — villanyszerelőket, — géplakatosokat, — gépkocsivezetőket, — raktárosokat (mezőgazdasági érettségivel) a dunaszerdahelyi, a légi és a hroboňovót részlegekre. ÜF-132 ÁSVÉTEL ■ Eladó egy rövid, páncé­los, kereszthúros „PETROF“ zongora és egy heigedű. Megte­kinthető 16—18 óráig. Košice, Moravská ul. 27. Ű-1067 ■ Eladó elegáns, fekete, antik ebédlőbútor. Jelige: 28 000 korona. Ü-1075 H Eladó elsőosztáiyú per­zsabunda, ezüst evőeszköz és két ezüst gyertyatartó. Cím a hirdetőirodában. Ű-108L ■ Eladó Fiat 600 D — Ga­lovo, Železničná 77. Ű-1091 ■ Eladók különböző faj­tájú kaktuszok. Cím: Levice, Moyzesova 27. Ű-1104 ■ Eladó azonnal, csendes helyen, téglából készült na­gyobb lakóház kisebb kerttel, két család részére is. Közvet­len a ház mellett van nagy gyümölcsös, melyet külön is el­adok. Štefan Melišek, 943 42 Gbelce 693, okres Nové Zám­ky. Ű-1109 ■ 30/180, nőtlen fiatalember komoly házassági szándékkal megismerkedne leánnyal vagy gyermektelen elvált asszony­nyal, 30 éves korig, jelige: Örök boldogság. 0^1121 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS,. ■ Fájó szívvel mondunk kö­szönetét mindazoknak a roko>- noknak, ismerősöknek, munka­társaknak, az STK tagjainak és mindazoknak, akik elkísér­ték utolsó útjára a szeretett férjet, édesapát és nagyapát, ÉRSEK ISTVÁNT, 1974. szeptember 24-én a so­morjai temetőbe, és részvétük­kel, virágadományaikkal eny­hítették mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-1065 W Fájó szívvel mondunk kö­szönetét minden kedves roko­nunknak, ismerősnek, lakótár­saknak, akik elkísérték utolsó útjára 1974. IX. 17-én a felejt­hetetlen, drága feleséget, édes­anyát, nagymamát id. BlRÖ BÉLÄNÉT (Patasó Rozáliát), a komárnói temetőbe, és koszo­rúikkal enyhítették mély fáj­dalmunkat A gyászoló család. Ú-1080 ■ Hálás szívvel mondunk kö­szönetét minden rokonunknak, jóbarátnak és ismerősnek, akik Rimaszombatban, 1974. szep- teiiber 14-én elkísérték utolsó útjára a legnemesebb és leg­önzetlenebb testvért DURDA MARGÓT, aki hoszú szenvedés után csen­desen elhunyt. Köszönetét mondunk a kifeje- zejt részvétért, virágadományo­kért és drága halottunk emlé­két megőrző kegyeletteljes megnyilvánulásért. A gyászoló család. Ű-1082 A fűtés nem vigasztal széltől is megvédi az öbölben horgonyzó halász­bárkákat. Ezzel szemben két négyzetkilométer kiterje­désű szántóföld soha többé nem lesz megművel­hető és egyetlen olyan ház, épület sincs, amit ne rongált volna meg a katasztrófa. Az újra letelepedett lakosság egyetlen vigasza, hogy té­len nem kell pénzt költenie tüzelőre, mert a föld alól még mindig sugárzik a hőség. A sziget már néhány nyugati utazási iroda prospektusában is szerepel, mint „különösen ér­dekes látványosság“ Persze az, hogy ki mit lát „érdekesnek“ — alapállás, humanizmus, etika kérdése. Mi — az emberi tragédiát szomorúnak tartjuk, és nem érdekesnekl ■ Kétszobás szövetkezeti laká­somat Levicén elcserélném bárhol. Jelige: Azonnal. Ú-1119 ■ 32/180, nem saiát hibájából elvált férfi megismerkedne leánnyal vagy elvált asszony­nyal, 28 éves korig. Jelige: Rossz egyedül. Ű-1074 ■ Jó megjelenésű fiatalmber hozzá illő leánnyal szeretne megismerkedni, 25 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Megértés — szeretet. Ű-1076 IflMj Hirdessen Ön is az Oj Szó-ban WmIT'íaIYm wnm

Next

/
Thumbnails
Contents