Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-13 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó
ti kezelés után a páciens fülébe ordítja: — Na. maga most már meggyógyult! — Mit tetszik mon darili? kérdi ia páciens, kezét a füléhei emelve. — Meggyógyult — kiáltja az orvos —és a ,* kezelésért tartozijc kétszáz koronával. — Négyszáz koronával? — kérdi a beteg. — Igen! — ordítja'teli tüdőből az orvos. VÁLASZTÁSI HANGULAT ^ .... ... . , . .. Amerikai elnökválasztás van. Az egyik riporter megkérdezi a választófülke előtt várakozókat: — Mit szólnák a két elnökjelölthöz? — Az a szerencse, hogy csak az egyiket lehet közülük megválasztani! jEAN — Jean, volt az iigetőn? — Ifién, uram. — Feltette azt az ezer frankot, amit adtam, a 8 as lóra? — Igen, main. — Es mi történt? — A zsoké levette a lóról, és megköszönte. GONDOSKODÁS — A szakszervezeti bizottság elintézte: nálunk mindig jó a munkahelyi légkör. Endrődi István rajza SZÖVEG NÉLKÜL Eubomir Kotrha rajza A KRITIKA jOGA A festő magából kikelve mondja a kritikusnak, aki a képeit becsmérli: — Hogy mondhatja ön egy képre azt, hogy rossz? Próbált ön már csak egyszer is festeni? A kritikus nyugodtan feleli: — Nézze, én egy tojásról is meg tudom mondani, hogy rossz, pedig még sohasem tojtam. MAGYARÁZAT Turistáink Olaszországban barangolnak. Szabó meglátja a Vpziivot, és megkérdezi: — Miért füstöl ez a hegy? — Ez igen egyszerű — mondja Kovács. — Ez egy hegy, dolga nincs, tehát füstöl. VÉGRENDELET GYALOGOSFORGALOM Eulenspicgel SZÖVEG NÉLKÜL KrnkogyiJ KÜLÖNBSÉG — Mi a különbség az optimista és a pesszimista között? — Ha a pincér mind a kettőnek hoz egy adag ementáli saj. tot, akkor az optimista csak a sajtot látja rajta, a pesszimista pedig csak a lyukakat. Egy New York i magazin tízezer dollárt tűzött ki egy olyan rövid filmnovella díjazására, amely az orvostudománynak még századunkban várható, fejlődését illusztrálja utópisztikusán, fantasztikus és frappáns formában. A tekintélyes pályadíjat az alábbi történet szerzője nyerte. ‘ A New York i Metropolitan Museum antropológiai osztályán 1994 júliusában megjelenik egy sovány és szokatlanul magas, de kissé görnyedt testtartású, öreg férfi, majomra emlékeztető járással, rogyadozó térddel és furcsán lóbált karokkal. A különös látogató egy speciálisan készült, két méternél is hosszabb, keskeny bőröndöt cipel magával. — Enoch Adams vagyok, Chicagóból — mutatkozik be. — Önök 1934-ben, vagyis hatvan esztendővel ezelőtt hatezer dollárért megvásárolták a csontvázamat, tekintettel 245 centiméteres testmagasságomra. Természetesen a pénzt előre megkaptam. Akkor harmincöt éves voltam, jelenleg tehát a kilencvenötödik életévemben járok. Az orvosok szerint azonban különlegesen erős 1974 X. 13. TARLATON — Ennek nyugodtan adhatták volna azt a címet is, hogy Vasárnap az új lakótelepen. Bape rajza Az öreg gengszter közeledni érzi a halálát. Körégyűlik a család, és ő diktálja a végrendeletét: — Egy briliáns nyakéket, százezer dollár értékben, az én kedves fiamra és tanítványomra hagyok. — Papa — ragyog fel a fiú —, hol van ez az ékszer? — Rockefeller hálószobájában, egy kis szekrényben, mindjárt balra, ahogy az erkélyablakon belépsz. KÉSÖN — Mikor ismerted te meg a feleségedet? — Sajnos, mintán elvettem. és szívós a szervezetem, valóságos orvosi csoda vagyok: a szívem és a vérkeringésem akár egy negyvenévesé. Még elhúzhatom húsz-huszonöt évig is. A családtagjaim már mind elhaltak, leszármazollaim nincsenek. Már régóta lelkifurdalásaim vannak, mert világ életemben korrekt üzletember voltam. A múzeum jóhiszeműen kifizetett egy komoly összeget, amelyet én kamatmentesen használok. Illetve a pénzt már régen feléltem. Időközben felajánlhatják más, még nálamnál is magasabb termetű egyének a csontvázukat eladásra. Éppen ezért elvégeztettem egy műtétet, a csontvázamat teljes egészében kioperálták, s műcsontvázat kaptam helyébe. Ez a protézis persze még nem egészen tökéletes, de azért eléggé jól megvagyok vele... Tessék, ebben a bőröndben elhoztam a valódi csontvázat. Az antropológiai osztály főmúzeológusa meghatottan szorított kezet a különös jövevénnyel. — Gratulálok, Mr. Adams — mondotta. — Ön talpig gentleman. A csontvázat átvesszük, s ön ezek után a lehetőségeihez képest emelt fővel távozhat. — Pardon — felelte a műcsontvázas aggastyán még kapok kettőezer dollárt. Itt a doktor Rill chicagói sebészprofesszor magánklinikájának számlája, ennyit fizettem a műtétért. ...Eddig a történet. A lap kifizette a tízezer dollár tiszteletdíjat a sztori írójának, azzal Indokolva döntését, hogy az orvostudomány várható fejlődéséhez képest húsz év múlva egy ilyen csontvázműtét már semmi szokatlant és meglepőt nem jelenthet ugyan, de az, hogy egy amerikai orvosprofesszor potom kétezer dollárért vállalkozzon egy ember kicsontozására, ma még any- nyira hihetetlenül hangzik, hogy a sztori méltó a pályadíjra. HEVES FERENC SKÔT A skóttól megkérdezi egyik barátja: — Mi az, hová lettek a fogaid? — Kihúzattam őket. — Hogyan, minden fog«d rossz volt? — Egy sem volt rossz. — Hát? A skót panaszosan sóhajt: — Elvesztettem a fogkefémet. ALKOHOLSZONDA Smrke rajza
