Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-13 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó
□ Andrea Cunderlikooá játsz- sza az Utolsó bál a rožnovi uszodában című új cseh film főszerepét. Az alkotást Ivó Novak rendezi. □ A narancsszínű tüzek éjszakája címmel új lélektani film készül a barrandovi stúdióban. Az alkotást Zbynek Bry- nych rendezi. Filmje egy külkereskedelmi dolgozóról szól, aki kiváló munkaeredményeket ér el, példás családi életet él, egy nap azonban gépkocsijával elgázol egy járókelőt. Letartóztatják, bíróság elé kerül, majd büntető-javító intézetbe... □ Szergej Nyikonyenko, aki olyan emlékezetesen alakította az így jöttem című Jancsó Miklós-film orosz kiskatonáját, filmrendezőként debütál. A fiatal színész 1964-ben végezte el a moszkvai Filmművészeti Főiskola színéázeti tagozatát, nemrég pedig Szergej Geraszlmov növendékeként szerezte meg a filmrendezői diplomát is. Szergej Nyikonyenko a minap fejezte be a Madarak a város felett című film rendezését; a rendező természetesen a színész Nyikonyenkóra is szerepet bízott a filmben. □ „Anyámtól a hangomat, a színpad utáni olthatatlan vágyamat örököltem, apámtól az álmaimat“ — mondotta Liza Minnelli, a Kabaré című film főszereplője. Apa és lánya már régen terveznek közös filmet, de a siker kötelez, s így alaposan megfontolják, mi legyen a készítendő produkció. A Ciné Revue híradása szerint a „Min- nellik“ választása a Carmella című musical comedyre esett. □ Jobb krimi, mint a Bullit őrmester (pedig annak a forgatókönyvét maga Chandler írta!) — ezt rebesgetik Peter Yates új filmjéről, az Eddie Coyle barátairól. A filmben Robert Mitchum és Peter Boyle is játszik, de a főszerep — mondják — a brutalitásé. □ Claudia Cardinale mondja: „Monica Vittivel, jó barátnőmmel szeretnék együtt játszani A két árva lány című filmben. A történetet ugyan már ötször is megfilmesítették — többek között Alida Valiival is —, de ez a hatodik változat más lesz: szatirikus, modern.“ □ Igor Voznyeszenszkij rendezte a Gorkij-stúdióban A kocka című sportfilmet, amely jég- korongozókról szól. Férfi szereplői között van Jevgenyij Jevsztyignyejev, Igor Kvasa és Alekszandr Sznikov. A k,ét női szerepet jelena Valajeva és Vera Vasziljeva játssza. □ Sok szó esik arról, hogy Michele Morgan, több esztendős szünet után, visszatér a felvevőgép elé. Jean Delannoy rendező, aki már hat filmet forgatott Michele Morgannal, neki ajánlotta fel az Erős lelkek című film főszerepét. Az Erős lelkek forgatókönyvét, Jean Giono regényéből Juan Aureche írta. VALEKIJ FOMIN szovjet filmkritikus a Kino című lengyel filmfolyóirat számára cikket írt „A poétikus barokk vége“ címmel a mai szovjet filmművészet két áramlatáról: a dokumentá- iis (prózai) és a „poétikus“ hangvételű játékfilmekről, valamint egymáshoz való viszonyukról. Az alábbiakban e cikket ismertetjük. A hatvanas években tetőzött a dokumentál izmus hulláma a szovjet játékfilmekben. A filmesek a „hitelesség jelenségéről“, a „rejtett kameráról“, a „nem hivatásos színészekről“ és az „élet folyásának dramaturgiájáról“ beszéltek. De érdekes módon a „valósághoz való közelítés“ égisze alatt fejlődő szovjet filmművészetben ugyanekkor másféle, az előbbivel kifejezetten ellentétes irányzatok is megnyilvánultak A kritikákban gyakran találkozhattunk a „poétikus filmművészet“ kifejezéssel is, amely egy sokrétű, bonyolult jelenséget takart. A sikertelenségek, a törekvések és a szélsőségek után a hatvanas és a hetvenes évek fordulóján ez az áramlat egy sor érdekes, jelentős filmet adott, amelyek nemzetközi sikert arattak, de ezután váratlanul lehanyatlott ez a „poétikus filmművészet“. Hogy jobban megértsük ennek az áramlatnak a rejtélyes metamorfózisát, meg kell néznünk előzményeit. A szovjet filmművészetben poétikus áramlatról hosszú idő után először az ötvenes és a hatvanas évek fordulóján kezdtek beszélni. AIov és Naumov első filmjei, valamint Tarkovszkij Iván gyermekkora című alkotása és néhány moldvai, litván film kapcsán a húszas évek poétikus szovjet filmművészete hagyományainak újjászületéséről és továbbfejlődéséről írtak. Éles viták folytak a prágai és költői filmáramlatokról és a poétikus filmművészet lehetőségeiről. Ez az áramlat néhány érdekes alkotás 1969-ben az Iszkussztvo Kino hasábjain megjelent egy hosszú cikk, amely Iljenko, Abuladze, Oszüka filmjeit elemezve megállapította, hogy irányzatuk zsákutcába jutott. Ezt a megállapítást azonban Iljenko Fekete tollú fehér madár című alkotása megcáfolta: a film nagy sikert aratott a VII. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon. Ez az alkotás bizonyította a kétkedők számára, hogy költészet nélkül nem lehet meg a filmművészet, nélküle ugyanis megfakul, elveszti érzelmi telítettségét és ezzel együtt az általánosításnak, a valóság széles, epikus megragadásának lehetőségét. Ezt bizonyították az Iljenko filmjével egy időben megjelent alelkésziilte után hamar feladta elfoglalt állásait..E gyors kapitulációnak a többi között az volt az oka, hogy túlságosan egyoldalú módszereket alkalmaztak: költőiségük főleg abban állt, hogy a valóságot a gyermekek szemével mutatták be, és ezt a lehetőséget gyorsan kiaknázták. A két egymással ellentétes irányzat — a prózai-dokumentális és a költői áramlat — összeütközése elkerülhetetlen volt, s úgy tűnt, hogy a poétikus filmművészet akkoriban még gyenge ága egyszer s mindenkorra elsorvad. De nem így történt: a prózai áramlat szinte teljes egyeduralma idején váratlanul megjelent Szergej Paradzsa- nov és Jurij Iljenko filmje, az Elfelejtett ősök árnyai, amely megmutatta a költői film lehetőségeit, azt, hogy a film nemcsak komoly és mély analitikus művészet lehet, hanem egyúttal színes, vonzó látványosság is. De Az elfelejtett ősök árnyai csak az első fecske volt, amely a közelgő változásokat jelezte. Ezt követte Emil Lotianu Vörös hegyilegelők, Bulat Man- szurov Rabszolganő, Tengiz Abuladze Minták, Georgij Sengelaja Pirosmani, Leonyid Oszüka Kőkersszt, Jurij Iljen- ko Ivan Kúpala napjának előestéje, Szergej Paradzsanov A gránát virága (Száját Nova) című filmie és még számos más alkotás. A poétikus filmművészet fejlődésének második szakaszába lépett, amelyet már a stílusok, a műfajok és a témák különfélesége jel lemzett. Oj vonások is feltűntek: ez az áramlat határozottan a folklór tisz ta és életet adó forrása felé fordult, és magába szívta a nemzeti kultúrák hagyományait. Nemcsak számszerűé1’ szaporodtak meg a költői alkotón’« hanem földrajzilag is kiterjesztették határaikat. A hatvanas évek költői áramlatának változásait nyomon követő kritikusok cikkeiben egy új kifejezés jelent meg: festői film. Ezekben az alkotásokban ugyanis a kép maga is aktív eszköze a cselekmény és a tartalom felépítésének. Sajnos, az áramlat továbbfejlődése nem volt problémamentes. A nézők és maguk az alkotók sem voltak még felkészülve a filmművészeti kísérletezés poétikájának és stílusának ilyen hirtelen bekövetkező megváltozásához. kotások is: L. Oszüka Csata a hegy- szorosban, Nyikolaj Mascsenko Komisz- szárok, T. Abuladze Nyakék a kedvesemnek, E. I.otianu Lautárok, Nyikolaj Rasejev Bumbaras című filmje. Ogy tűnt, hogy az elért művészi eredmények tartós és harmonikus fejlődést biztosítanak a poétikus filmek számára. De ellenkezőleg történt; váratlan visszafejlődés következett be. Ez természetesen nem a poétikus filmművészet kimerülését jelentette, csupán azt, hogy kimerítettek bizonyos motívumokat, amelyekkel sokat foglalkoztak a hatvanas évek végén. A mitológia, a folklór, a múlt nagy művészeinek motívumai háttérbe szorultak. A hetvenes évek elején olyan alkotások jelentek meg, amelyek a költői áramlat átalakulásáról tanúskodnak. Miben állt ez az átalakulás? Főképpen abban, hogy a rendezők egyre bátrabban nyúltak a népszerű műfajok: a melodráma, a musical, a mese, a western elemeihez. Sőt mi több, még a filmvígjátékhoz is. Hogy közelebbi kapcsolatokat teremtsenek a nézőkkel, a folklór legnépszerűbb elemeihez fordultak. Egyszerűbb lett e filmek stílusa, megváltozott a tartalmuk is; újabb problémakörök felé fordultak. A legnagyobb változást talán az jelentette, hogy a ma iránt, a mai hősölt iránt kezdett érdeklődni ez az áram-> lat. Az új anyag megjelenése, a múlt és a jelen hőseinek találkozása legjobban Gleb Panfilov Kezdet című filmjében figyelhető meg. Milyen alapon lehet egyáltalán ezt az alkotást a poétikus filmek közé sorolni? Látszólag semmi sem indokolja ezt: ebben az alkotásban a hétköznapiság uralkodik, A film költőiségét a kép szerkesztésében, költői logikájában kell keresni, amely szorosan összekapcsolja a film tematikus vonalait. Egy sajátos prózában írt szabadvers áll előttünk, ahol a prózai anyag a költői konstrukcióban elvesztette egyértelműségét, a látszólag melodramatikus elemek igazi költőiségre tettek szert. Hasonló jelenséget figyelhettünk meg Ny. Rasejev Bumbaras, Otar Loszeliani Volt egyszer egy énekes rigó, Eljor Ismuhmedov Szerelmesek, Hodzsakuli Narlijev A meny című filmjében, amelyek eltérnek egymástól stilisztikájukban, műfajuk struktúrájában, de amelyeket ösz- szeköt a mához, a hétköznapisághoz való viszonyuk. Valamikor könnyű volt felismerni a költői áramlat filmjeinek képviselőit, most azonban olyan alkotások jelentek meg, amelyeknek esztétikája kettős és rejtélyes. Egyszerre „prózai“ és „költői“ alkotások ezek, s mégis mindkét meghatározás erőltetettnek tűnhet velük kapcsolatban. A hatvanas évek folyamán a prózai és a költői filmek, ha nem is voltak egymással ellentétes viszonyban, egymástól mégis függetlenül fejlődtek, és gyakorlatilag nem volt olyan pont, ahol találkoztak volna. A hetvenes évek elején ez a két, párhuzamosan fejlődő irányzat változatlanul keresztezte egymást. Nemcsak a poétikus filmek fordultak a próza felé és vették át annak tapasztalatait a valóság elemeinek ábrázolásához, hanem újabban magában a prózai filmművészetben -is a költői áramlat erős befolyása tapasztalható. A két irányzatnak ez a különös egymásra hatása megfigyelhető például Vaszilij Suksin Fecsegő öregemberek című filmjében és A. Mibalkov-Koncsalovszkij Románc a szerelmesekről című művében. Mi alkotja a szovjet filmművészet e furcsa metamorfózisának alapját? Hogyan lehet megmagyarázni e két, valamikor egymással versengő áramlat váratlan egymáshoz közeledését? — teszi fel befejezésül a kérdést Valerij Fomin. Véleménye szerint a jelenség magyarázata abban található, hogy korunk filmművészetének feladatai anv- nyira bonyolultak, hogy ezek megoldása csupán a prózai, illetve csak a poétikus filmművészet eszközeivel már nem valósítható meg. Szükség van egységükre, a két terület eredményeinek egyesítésére. Ezért közelített kölcsönösen egymáshoz a költészet és a próza a filmvásznon, és ez az oka annak, hogy gyakorivá váltak a „kétnyelvű“ alkotások, amelyek egyforma könnyedséggel használták fel a költészet, valamint a próza nyelvét. (A lengyel Kino alapján) 1974. X. 13. f AgÉjJ^ntó^ikete tollú fehér madár cf-j I rrfP?ifm|enek egyik kockaja ] Jevgenyij. Kíngyinov és Jelena Ko renyeva a Románc a szerelmesekről című film főszerepében. Az Andrej ^Mihalkov-Kon- csalovszkij rendezte alkotás az idei Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál nagydíjai nyerte el.
