Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-13 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó
A ki ellátogat az egykori duklai harcok színhelyére, az országút mellett két harckocsit vesz észre. Jelkép ez és emlék. Emlékeztet a 12. szovjet harckocsidandár harcára, hősiességére. Az itt kezdődő völgyet La- dimirovtól egészen Vyšná Pisaná-ig a Halál Völgyének hívják. A Kapišovka patak kristály- tiszta vizét harminc évvel ezelőtt halványpirosra festette a vér. A két partján elterülő földeken még ma is látható itt ott aknamező és támadó alakzatban egy szovjet harckocsi- század. A T-34 es harckocsikat már „kiselejtezték“. az aknákat hatástalanították. Csupán ezért vannak itt, hogy a 30 év előtti eseményekre emlékeztessenek, ügy mint a mai napig is foghíjas erdő fáinak sárguló koronái. A falvakban azonban már nyoma sincs a hábo rúnák, de az ott lakók nem felejtették el az átélt borzalmakat s azt az örömteli pillanatot, amikor megjelentek a fáradt, sáros szovjet katonák, akiknek mosolygása biztatás volt a további élethez. Kapišová község is a Halál Völgyében van. Ebben a községben él Ján Čajka, aki átélte az itteni harcok borzalmát, aztán amikor ismét tetőt emelt családja feje fölé, fegyvert fogott, és a frontra ment. Hadirokkantként tért vissza. — Szeptemberben u duklai hágó környéki falvakat több ízben bombázták. S amikor a tüzérség is lőni kezdte a falvakat, elrendelték községünk kitelepítését — mondja Ján Čajka. — Én néhány barátommal, akikkel együtt dolgoztam a fűrésztelepen, úgy határoztam, hogy nem megyünk sehova. A mezőn bunkert ásunk, és ott húzzuk meg magunkat. A napok gyorsan múltak. A harci zaj, az ágyúk dübörgése egy percre sem csendesedett. Amikor már vagy három hete ültek a fedezékben, elfogyott az élelem. Korgott a gyomruk az éhségtől, a gyerekek sírtak. Már kezdték bánni, hogy itt maradtak. Igaz, a környező földekből még nem ásták ki a burgonyát, de kimenni érte egyenlő volt az ön- gyilkossággal. így hát október 19-én, amikor az ágyúzás alábbhagyott, elindultak a rommá lőtt falujuk felé. Nem értek messzire, amikor a tüzérségi párbaj újra elkezdődött. Visszaszaladtak a fedezékbe. Az elkövetkező három napon át szinte égett a föld körülöttük, harckocsik száguldottak fölöttük. Aztán az egyik napon végre orosz szavakat hallottak. Felsóhajtottak: „Csakhogy ezt is megértük!“ — Községünkben még fasiszták voltak, a harc tovább tombolt körülöttünk, s a fedezék pedig megtelt szovjet katonákkal. Az egyik tiszt azt javasolta, hogy menjünk a már felszabadított Vyšné Písaná községbe. Szót fogadtunk. Ami azonban a bunkerban eltöltött egy hónap után a szemünk elé tárult, azt sohasem lehet elfelejteni. A környéken kiégett harckocsik sokasága ... Csupán az említett községben 26 szovjet és német harckocsi roncsa hevert. Aztán a frontvonal az Ondava folyóig húzódott előre. Az emberek kezdtek visszatérni otthonukba. A Halál Völgyében lüktetni kezdett az élet. Ján Čajka is hazatért. Szétlőtt faházát kijavítgatta, majd magához vette a szükséges holmit, és sietett a csehszlovák katonai egység toborzó állomására. Még aznap njagára öltötte az egyenruhát. Egyheti kiképzés után az Olšavkán levő altiszti iskolába vezényelték. Két hét múlva a frontra ment. Liptovský Mikulásnál mint szakaszvezető harcolt. — A harc egyik szünetében levelet kaptam a feleségemtől — mondja. — Borzalmas dolgokról adott hírt. Azt írta, hogy a fasiszták által telepített aknák pusztítják a falu népét. Ján Čajka március 3-án ismét támadásban vett részt. Rajával ellenséges géppuska tíizé- be került. Kézigránáttal akarta ártalmatlanná tenni a géppuskafészket. Félúton lehetett, amikor mint egy kidöntött fa elvágódott. A fasiszta géppuska mindkét lábát átlőtte. Amikor a harci zaj elült, kihúnytak a rakétafények, kúszva visszafelé indult. A kínok kínját élte át. Kezét véresre marta a fagyos hó. Amikor hajnalban elérte az övéit, elvesztette öntudatát. Hosszú ideig a Szovjetunióban gyógyították. Csak 1947 elején tért haza. A faluban ekkor már javában folyt az újjáépítés. A rokkant Ján Čajka is munkához látott. Minden munkában részt vett. A falu lakosai később őt bízták meg a fogyasztási szövetkezet építésével. A Halál Völgyében meghúzódó Kapišová községben ma már nincs egyetlen szalmafedeles faház sem. Az utakat portalanították, „megzabolázták“ a patakot, új üzletet és iskolát építettek. Ján Čajka ma sem tud otthon ülni. Segített az aratásban, segít a burgonya- ásásnál, mindenütt, ahol szükség van rá. —nj— Semmiség, észre sem veszik... Nyugtatják sokan lelkiismeretüket, mielőtt elkövetnék az első törvénysértést. Csakhogy önmagukat csapják be, mert aki lejtőre lép, az rendszerint úszni kezd, és csupán idő kérdése a bukás. Ekkor megkezdődik az ismerősök meditálása: ki gondolta volna... Olyan rendes ember volt... Vajon miért tette? Ez a meglepődés a ritkábbik eset. Gyakoribb, hogy többen ts tudr ták, vagy legalábbis sejtették, „valamiből ennek sok mindenre jutja". Helyzetkép Népgazdaságunk dinamikusan fejlődik, egyéni ja vaink is évről évre gyarapodnak. A versenyző kollektívák és az újítók ötleteinek megvalósításával mind gazdaságosabban használjuk fel az anyagot és az energiát. Naponta százezrek végeznek több letmunkát munkahelyükön, mégis nehezen tudjuk felszámolni gazdasági életünk negatív kísérő jelenségeit, pedig ezek minden ágazatban fékezik az előrehaladást. E negatív jelenségek közül a, gazdasági bűntettek nemcsak jelentős anyagi kárt okoznak, hanem végtelenül károsan hatnak a dolgozók társadalmi tudatának formálására is. Az elmúlt évben Szlovákiában a bűncselekmények 23 százaléka gazdasági bűntett volt, a vétségeknek pedig 60 százaléka tartozott ebbe a csoportba. A gazdasági bűnözésért elítéltek száma az előző évekhez viszonyítva nein csökkent, sőt némileg emelkedett. S nemcsak lopással károsítják meg a társadalmi vagyont. A gazdasági vezetők fegyelmezetlensége, a műszaki és a technológiai normák, valamint a munkavédelmi és tűzvédelmi szabályok megsértésével milliós károk keletkeznek. Nem lehet pénz ben pontosan kifejezni, mennyi kár származik á beruházások időrendi tervének eltolódásából, a munkabalesetekből és az igazolatlan hiányzásból. A szállítói-megrendelői kapcsolatok lazasága táptalaja a visszaéléseknek, mivel üzemek és egyének juthatnak jogtalanul anyagi javakhoz. Az úgynevezett „fekete alapok“ kialakítását és a helytelen árképzést nem egyetlen személy, hanem kisebb-nagyobb csoportok végzik, a gazdasági vezetők részvételével, esetleg hallgatólagos beleegyezésével. Ezekről a manipulációkról rendszerint már sokan tudnak. Ezeknek megoszló a véleménye. Egyesek úgy érzik, hogy ők csak „eszközök“, mások viszont azt mondják, ez a „vezetők dolga“, engem csupán a pénz érdekel. Ha az előírások megszegését hosszabb ideig nem sikerül leleplezni, akkor a kollektívában idővel már úgy tekintenek a társadalmilag káros cselekményre, mintha az ,ő közösségük számára szükségszerű és hasznos lenne. Vagyis: az üzem érdekében elkövetett visszaélés bocsánatos bűn! Ezt persze egyetlen gazdasági vezető sem mondja, de azt már többen megjegyezték, hogy „a gazdasági életben másként kell tekinteni a törvények és a rendeletek megszegésére, mint a közigazgatásban, vagy az élet más területein*4. Talán bizony gazdasági életünkben az erkölcs fogalmát is kétféleképpen kellene értelmezni? Az egyéni- és a csoportérdekeknek a társadalmi érdekek rovására történő érvényesítése, az ellenőrizhetetlen mellékjövedelmek, a jogtalan jutalmazások, a megvesztegetés és a harácsol ás nemcsak összeegyeztethetetlen a szocialista erkölccsel, a szocialista életstílussal, hanem rendszerint a törvény megsértését is jelentik. Bár, e negatív jelenségek nem jellemzőek társadalmi fejlődésünkre, mégsem szabad lebecsülni jelentőségüket, mivel már évek óta érezzük káros hatásukat. A XIV. pártkongresszus feladatul adta a szocialista törvényesség érvényesítését. Sok gazdasági vezető azonban még mindig úgy gondolja, hogy ez csupán az igazságügyi és a bűnüldöző szervek feladata, és saját hatáskörében nem használja fel az adott eszközöket a törvényesség érvényesítésére, a társadalmi vagyon védelmére. Ezzel — akaratlanul is — fékezi a negatív jelenségek felszámolását. Hogyan védjük a társadalmi vagyont? Az ágazatok közül a legtöbb kárt az ipar, az állami és a szövetkezeti kereskedelem, az építőipar és a mezőgazdaság szenvedett. Nehéz felmérni a társadalmi vagyon megkárosításának értékét. Lényegében csak a feltárt kár ismert. Ez Szlovákiában 1973-ben 55, tavaly már 84,5 millió korona volt. A két szám közötti különbség nem annyira a gazdasági bűnözés növekedését, mint inkább a bűnüldöző szervek intenzívebb munkáját tükrözi. Vagyis többet sikerült leleplezni az elkövetett gazdasági vétségekből és bűntettekből, mint az előző évben. Elgondolkoztató, hogy még mindig kevés bűncselekményt lepleznek le a gazdasági vezetők feljelentései alapján. A gazdasági vezető felelős a gazdasági társadalmi vagyonért, a logika úgy kívánná, hogy ő vagy közvetlen munkatársai elsőként vegyék észre a közvagyon megkárosítását. A tapasztalatok szerint észre is veszik a törvénysértést, de legtöbbször „elsimítják“, mondván „a dobraverés nem jó fényt vetne az üzemre“. Inkább eltűrik, hogy károsodjon az üzem, csak ne szivárogjon ki a hír. Dolný Kubínban az elektrotechnikai üzem egyik műhelyében a dolgozók egy csoportja három hónapig „önmagának“ készítgetett különböző termékeket. Persze munkaidőben, az üzemi gépeken, az üzemi nyersanyagból. Három hónap alatt 7Ü0 000 korona értékű árut sikerült „elkészítgetniük“. Persze, azért a 60 000 korona bérüket is „felvették“. Bár néhány gazdasági vezető tudta, hogy „önmaguknak dolgoznak“, mégsem ők, hanem a közbiztonsági szervek leplezték le a csoportot. Az már „csekély vigasz“, hogy az említett gazdasági vezeiők Is megkapták a „kiérdemelt“ büntetésüket. Változinak a módszerei' A szocialista vagyon elleni bűntetteknek közel 70 százaléka betöréses lopás, de' az így keletkezett anyagi kár csupán töredéke az anyagi felelősséggel való visszaélésből származó kárnak. Üzletekbe, vendéglőkbe és kisebb raktárakba törnek be leggyakrabban. Nagyon sok üzlet nincsen megfelelő riasztő- és védőberendezéssel ellátva. E berendezések gyártását és felhasználását előirányzó kormányrendelet teljesítése még nem hozta meg a várt eredményt. Bűnügyi statisztikánk azt jelzi, hogy a gazdasági szervezetek vagyonát nem a külső, hanem a belső károsítók veszélyeztetik nagyobb mértékben. A külsők ellen könnyebb védekezni, s a bűntett elkövetése után egyszerűbb megtalálni a tetteseket. Nem ilyen egyszerű a helyzet, ha a megkárosítást a szervezet saját alkalmazottai végzik. Nemcsak a technika fejlődik, változnak, „tökéletesednek“ a közvagyon megkárosításának formái is. Mind több a könyvelési manipulációval elkövetett bűntett. Az elégtelen elsődleges nyilvántartás, a raktárkészletek felületes ellenőrzése lehetőséget nyújt egyéneknek és kisebb csoportoknak az anyagi javak jogtalan megszerzésére. Az üzemi belső ellenőrzés csak elvétve veszi észre a visszaéléseket. Az elmúlt évben a közbiztonsági szervek és a felsőbb ellenőrző szervek 290 olyan esetet göngyölítettek föl, ahol egy csoport legkevesebb két éve, 233 esetben több mint három éve megfontoltan „dézsmálta“ a közös vagyont. Egy közszolgáltatási vállalatban a tisztviselőnő az egyes részlegek napi forgalmából mindig „félretett“ néhány százast. Mivel az ellenőrök ezt nem vették észre, két év alatt 230 000 koronát sikkasztott. Egész sor leleplezett vétség és bűntett bizonyítja: sok üzemben elégtelenül végzik a belső ellenőrzést. Nagyon feltűnő, ha az igazgató ezt a mulasztást azzal indokolja, hogy az ellenőrző osztályon „nincs teljes létszámé, holott másutt „felesleg“ is van. Üzemi vezetőktől hallottam, hogy az ellenőrző osztály „őrökké hibákat talál“. Nem lehet jó igazgató az, aki nem tekinti irányító munkája szerves részének az ellenőrzést. Persze, ha egy igazgatónak „homályos ügyei“ vannak, akkor bizony nem igényli, hogy az ellenőrző osztály dolgozói feltárják a visszaéléseket, mert az őrá is „rossz fényt vet“. Akadnak gazdasági vezetők, akik visszaélnek a tisztségükből eredő jogokkal. Néhányan például árut rendeltek szervezetük nevében, és a megérkezett árut nem vették nyilvántartásba, hanem egymás között szétosztották. Több esetben kiszámláztak el nem végzett munkát, vagy bért folyósítottak nem létező egyéneknek. Ilyen jellegű visszaéléseket mesterek, technikusok, könyvelők, gazdasági vezetők követtek el. A gazdasági bűncselekmények egyik üj formája, hogy az árut nem a minőségi követelmények szerint osztályozzák. Megtörtént, hogy másodosztályú árut soroltak első osztályba, és elküldték a megrendelőnek. A csomagolási osztály dolgozói ilyen tévedést csak „felsőbb utasításra“ követhettek el. Az illetékes gazdasági vezetőknek az efféle tervteljesítésért nem prémium, hanem szigorú büntetés jár. Aki ilyen jellemtelenségre képes, annak nincsen helye a gazdasági vezetők között. A mi péinzünk Az elmúlt hetekben a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai megvitatták az SZSZK legfőbb ügyészének jelentését a szocialista törvényesség érvényesítéséről, különös tekintettel a társadalmi vagyon védelmére. Ez a jelentés az SZNT plénuma elé kerül. Az ülések előkészítése során a képviselő csoportok megvizsgálták, hogy az egyes ágazatokban miként gondoskodnak a szocialista vagyon védelméről. A választókörzetükben, valamint a felmérés során szerzett tapasztalatok alapján többek között megállapították: A gazdasági bűnözés új vonása, hogy a múlt évben a gazdasági szervezeteket a legsúlyosabban a saját dolgozóik és nem a külső egyének károsították meg. Ezt a szempontot figyelembe kell venni a társadalmi vagyon védelmének megszervezésénél. A közvagyont rafinált módszerekkel, elsősorban értelmiségiek és nem fizikai dolgozók károsítják meg. Mivel feltételezhető, hogy nem sikerült leleplezni minden ilyen jellegű bűntettet, olyan üzemi ellenőrzési rendszer szükséges, amely képes lesz meggátolni a hasonló próbálkozásokat. Elhangzott olyan javaslat is, hogy az üzemi ellenőrző osztályokat vonják ki az igazgató hatásköréből, s azok az állami ellenőrzés szerves részét képezzék. Az utóbbi időben mind jelentősebb segítséget nyújtanak a szocialista vagyon védelmében az üzemi népi ellenőrző bizottságok. A gazdasági vezetők döntő többsége segítőtársakat lát az önkéntes ellenőrökben. és igénylik: dolgozzanak aktívan, segítsenek leleplezni, de főként meggátolni a gazdasági bűncselekményeket. Az „elcsúszott“ milliók közős munkánk eredményét csökkentik, ezért a társadalmi vagyon fokozott védelme: közügy. Vezetők és beosztottak közös érdeke minden munkahelyen. CSETÖ JÁNOS 1974. X. 13. 6
