Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-12 / 242. szám, szombat

EGY A CÉLUNK Úti jegyzetek az NDK-ból Utazni jó. Az utazás Jki,kap­csolódást jelent, más tájak, népek, nemzetek megismeré­sét szolgálja. Szinte mindenki­nek vágya, hogy minél többet utazhasson, láthasson .., Ha­zánkban az utazáshoz a társa­dalom is hozzájárul. A szak- szervezeteik anyagilag, az uta­zási irodák szervezéssel támo­gatják az utazókat. Utazásra mindért évszak ked­vező. Aki messzebbre, mond­juk a tengerhez akar menni, az nyáron kel útra. A téli sport kedvelői akkor, ha lehullott a hegyekben a hó. Aki nem akar egy helyben tartózkodni, vá­rosról városra szeret utazni, az a késő tavaszi és a kora őszi napokat választja. Egy csoport turistával ml Is útra keltünk, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságba utaz­zunk. Útitársainkát már az első kö­zösen megtett kilométerek után megismertük. Közvetlen szomszédom egy autószerelő volt. Elmondotta, hogy azért utazik az NDK-ba, mert a nyelvtudását akarja próbára tenni. A műhely alkalmazottal közül egyedül 6 jelentkezett erre az útra. Egy egész napig tartott az Út a csehszlovák határig. De a hosszú út ellenére sem unat­koztunk. A Malacky—Bfeelav— Brno— Kolín—Praha—Teplice útvonalon sok volt a látnivaló. S még annak is sok élmény­ben volt része, aki úgy ismeri hazánkat „mint a tenyerét“. Kö­zülünk többen még csak most utaztak először a Bratislava— A drezdai képtárban Az NDK-ban a középületek, lakások építése mellett az el­múlt években nagy súlyt he­lyeztek az útépítésre is. Már elkészült a nagyvárosokat, Ber­lint, Drezdát, Lipcsét, Magde- burgot és más városokat össze­kötő autópálya, amelyen gyor­sabb és biztonságosabb a köz­lekedés. Utunk fő célja az volt, hogy megismerkedjünk a nagyváro­sokkal, azok nevezet ességeivel. Berlinben például megnéztük a Pergamon Múzeumot, ahol Kis- és Közép-Ázsia ókori kultúrái­nak emlékei vannak kiállítva. Megcsodáltuk Babilon város rekonstruált bejáratát és A'hé­Malacky között tavaly átadott autópályán. Prágában, ahol megszakítottuk az utat, meg­néztük azt az új áruházat, ame­lyet svéd szakemberek építe­nek. Megcsodáltuk a parlament új épületét Is. Tovább menve komlóültetvények mellett vezet­teti az üt. Amikor Terezínhez értünk, a sofőr kérés nélkül lelassított, úgy haladtunk el a hírhedt koncentrációs tábor mellett, ahol síremlékek töme­ge emlékeztet a náci pribékek embertelenségére. Másnap reggel Cínovecnél léptük át a határt. Ezután még nagyobb érdeklődéssel szemléltük a tájat. Az NDK- bell falvakon, városokon vé­gighaladva mindenütt a felira­tok, plakátok hirdették, hogy ennek az országnak a népe is évforduló Jegyében él. Az NDK ebben az évben ünnepli meg­alakulásának Ž5. évfordulóját. Az NDK-ban valé tartózkodá­sunk során azt a fejlődést is láthattuk, amelyet ez az or­szág az elmúlt 25 év alatt el­ért. Üzemek, gyárak, vállala­tok meglátogatására nem volt Időnk. De a jó gazdasági ered­ményeket másutt is lemérhet­tük. Például az emberek jólöl- tözöttségén, az áruval zsúfolt üzletekben, a nagyarányú épít­kezéseken. A fővárosban, Berlinben is nagy építkezések folynak. A városközpontot, a híres Ale- xanderplatzot Is teljesen újjá­építették. Az alexanderplatzi új épületek szállodák, kultúr­paloták, áruházak, lakóházak, stb. Ezen a téren áll a Berlin Stadt Hotel Is — ahol egy éj­szakát töltöttünk — Európa legnagyobb szállodája. 37 eme­letes és 2000 személyt tudnak benne egyszerre elszállásolni. (CSTK felv.) ne oltárát, amely az istenekés a szárnyas gigászok harcát ábrázolja. Ezután Róbert Koch- nak, a TBC kórokozója felfe­dezőjének a szülőházát, a Humboldt Egyetem épületét, a Brandenburgi kaput — amely Kelet- és Nyugat-Boriin hatá­rán van — tekintettük meg. Drezdában legelőször Is a híres képtárat, a Zwingert néztük meg, melyben az euró­pai reneszánsz, barokk és az újabbkor! művészeti irányzatok közül az impresszionizmus leg­kiválóbb képviselőinek képei vannak kiállítva. Ebben a városban sok rom- badőlt házat, üszkös romot láttunk. Ezek is a város neve­zetességei közé tartoznak. Szándékosan hagyták meg őket, emlékeztetőül a második világháború szörnyűségeire. Lipcsében első utunk a Di­mitrov Múzeumba vezetett. Eb­ben az épületben székelt 1933- ban a birodalmi bíróság és itt folyt le a híres Dimitrov-per. Utána a Nemzetek ütközete emlékműhöz vezetett bennün- ket idegenvezetőnk. Ezt az em­lékművet a napóleoni háborúk egyik ütközetének színhelyén építették fel a század elején. Az emlékmű előtti medence vi­zében mint egy tükörben ve­rődik vissza a magasba emelke­dő szobor képmása. Utána el­sétáltunk a lipcseiek kedvenc üdülőhelyére, a Rózsaligetbe. Senki sem tudja, miért neve­zik így ezt a nagykiterjedésű parkot, hiszen soha egyetlen szál rózsa sem nyílott ben­ne. Azt viszont tudják a lip­cseiek, hogy Goethe, a költők fejedelme szívesen járt ebbe a parkba, amikor Lipcsében ta­nult. Schiller a másik nagy német klasszikus Is sokat pi- , IA szerző felvétele) hent ezek alatt a fák alatt. Sebastiun Bachnak a méltat­lanul elfelejtett, majd a század elején újra méltó rangjára emelt zeneköltőnek is kedves tartózkodási helye volt a Ró­zsaliget. Halléban, a mintegy 200 000 lakosú egyetemi városban is jártunk, ahol többek között megtekintettük Luther Márton, a nagy reformátor szobrát. Útban hazafelé, miközben egymás között felelevenítettük élményeinket, meggyőződtünk róla, hogy sok olyan dolgot is láttunk, amire idegenvezetőnk nem hívta fel külön a figyel­met. Például arra, hogy mi­lyen tiszták az NDK-ban a vá­rosok. Nem láttunk eldobott papirt, cigarettavéget, de még gyufaszálat sem; s ha mégis, azt csak külföldi turisták te­hették. A lakosság ügyel a városok tisztaságára. A járó­kelők, ha nincs kéznél szemét­láda, műanyag-zacskóba teszik a hulladékot. Nem tapossák le a lakóházak körül a füvet, sem a parkok gyepszőnyegét. A németek közmondásos pon­tosságáról is meggyőződhet­tünk. Hogy csak egy példát említsek: Egy alkalommal reg­gel kilenc órakor kellett volna indulnunk. De öt-tíz percet mindenki késett. Idegenveze­tőnk azt gondolta, hogy ő té­vedett, ő Informált rosszul ben­nünket az indulás Időpontjáról. Fel sem tételezte, hogy a cso­port tagjai csak úgy, minden indok nélkül késhetnek. Kirándulásunk során öröm­mel állapítottuk meg azt is, hogy mennyi a közös vonás nemzeteink életében. Gondolok itt a nagy évfordulók méltó megünneplésére, a nagyszabá­sú építkezésekre, a kultúrtör­téneti értékek ápolására, sót még az öltözködésmódra is. De ez természetes is, hiszen azo­nos cél felé vezető úton hala­dunk. Éppen ezért van nagy szükség arra, hogy a szocialis­ta tábor népei megismerjék egymás életét, kultúrájút, ki­cseréljék egymás között tapasz­talataikat. Ezt a célt jól szol­gálja a turistaforgalom. KOVÁCS ELVIRA Népgazdasági érdek A takarékosság az ember jó tulajdonságainak egyike. Ha erről beszélünk, általában pénzre gondolunk. Pedig takaréskoskodni lehet idővel és nem utolsósorban nyers­anyaggal is. Az utóbbinak különösen nagy jelentősége van az iparilag fejlett, de nyersanyagban szegény orszá­gokban. Ezek közé tartozik hazánk is. A nyersanyag pótlását nagymértékben elősegíthetjük hul­ladékgyűjtéssel. Ennek hazánkban már hagyománya van. A textil-, a papírhulladék és az ócskavas további feldolgo­zásra alkalmas. A štúrovói (párkányi) papírgyár például évente több ezer tonna papírhulladékot dolgoz fel. Az ócs­kavas az acél előállításánál nélkülözhetetlen alapanyag. A textilhulladékot a papírgyártásnál, valamint paplan és az ipari vatta készítésére használják fel. Hazánkban évente 1 millió tonna különböző hulladékot vásárolnak a lakosságtól. Ennek háromnegyed részét az ócskavas és a papírhulladék képezi. Az 1 millió tonna hul­ladék nyersanyagként való felhasználósával 23 000 munka­erőt, 1 500 000 tonna vasat és 2 millió tonna egyéb ércet, háromnegyed millió tonna barnaszenet, 500 millió kilowatt áramot és 300 hektár százéves erdőt takarítunk meg. Amellett, hogy a hulladék értékes nyersanyag, rendsze­res felvásárlása az életkörnyezetünkre is jó hatással van. A tavaszi nagytakarítás idején az udvarokról, a lakóházak környékéről összeszedjük a hasznavehetetlen tárgyakat, az ócskavasat. Egy 60 éves fát mentünk meg például 125 kg papírhulladék összegyűjtésével. A hulladékgyűjtés óriási jelentőségű. Am, ha körülné­zünk, láthatjuk, hogy e téren vannak még rejtett tartalé­kaink. A nagyabb lakótelepeken például a papírhulladék nagy része a szemétbe kerül. Egyrészt azért, mert nincs külön a papírhulladéknak kijelölt szemetesláda, másrészt, mert a begyűjtőhelyek távol esnek. Az építők és a terve­zők nem tartják meg a komplex lakásépítés elveit, nem terveznek és nem építenek hulladékgyűjtő-helyeket. A nem­zeti bizottságokra hárul a feladat, hogy a jövőben e téren javulást érjünk el, annál is inkább, mivel a lakosság köré­ben ők a felelősek a hulladék felvásárlásának biztosítá­sáért. Az „Önmagunknak“ és a „Győzelmes út“ nevű tele­víziós vetélkedő fényesen bizonyította és bizonyítja, hogy ahol a nemzeti bizottság jó szervező munkát végez, ott a hulladékgyűjtés terén jó eredmények szüleinek. A hulladékgyűjtés össztársadalmi érdek. Éppen ezért az üzemekben és a falvakban erre igen nagy gondot kell for­dítani a pártszervezeteknek, de ugyanúgy a szakszerveze­teknek és a SZISZ-nek is. Az „Ifjúsági fényszóró“ járő­rei e téren ugyancsak hasznos munkát végezhetnek. Az is­kolákban is rendszeresebbé kell tenni a hulladékgyűjtést. Nemcsak azt kell nyilvántartani, hogy hány kilót gyűjtöt­tek össze, hanem azt is, hogy azzal milyen értéket — hány fát, hány tonna nyersanyagot takarítottak meg népgazda­ságunknak. Hogy a hulladékgyűjtésben túlszárnyaljuk az évi egymil­lió tonnát, arra megvan minden feltétel. A jó szervezés, az adottságok még jobb kihasználása a nemzeti bizottsá­gok, a Kovoőrot és a Zberné suroviny vállalat kezében van. Nem jó jbenyomást kelt a falu végén összegyűjtött ócskavas, ha hónapokig, sőt néha évekig ott hever. Nép­gazdasági érdek, hogy a nyersanyagként felhasználható mindenfajta hulladékot ne hagyjuk kárba veszni, ha­nem mielőbb juttassuk el rendeltetési helyére. —nj— A termés megmentésért van szó A 365 m .er magas televíziós torony Berlinben (Ján Blažej felvétele) Pártunk és kormányunk fel­hívása alapján országszerte in­tézkedéseket tesznek az őszi mezőgazdasági munkálatok üte­mének meggyorsítására. A gyakori esőzések következ­tében a kelet-szlovákiai kerü­letben jelentős a lemaradás az őszi kalászosok vetése, a bur­gonya, a cukorrépa és többi termés begyűjtése körül. A ta- lajelőkészítési munkálatokat 88, a gabona vetését 70, a búza ve­tését 23 százalékra, a burgo­nya begyűjtését 67, a silókuko­rica begyűjtését 63 százalékra teljesítették, s a cukorrépater­mésnek még a 20 százalékát sem sikerült betakarítani. Az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának Elnök­sége ülésén foglalkozott az őszi mezőgazdasági munkálatok helyzetével, a CSKP KB, a szö­vetségi kormány felhívása szel­lemében konkrét Intézkedések megtételére hozott határozato­kat, mégpedig a kerület felté­teleinek megfelelően. Ennek értelmében felszólítot­ta a kerület lakosságát, hogy hathatós segítséget nyújtson a betakarítási munkálatokban. Közel hétezer hektárról kell még begyűjteni a burgonyát, főleg a poprádl, a Spišská No­vá Ves-i és a prešovi járás­ban. Feltétlenül szükséges, hogy a falvakban élő emberek, a védnökségi üzemek dolgozói, a főiskolások és az erre kije­lölt katonák segítsék a mező- gazdasági üzemek dolgozóit eb­ben a nagy erőpróbában. Hasonló segítségre szorul­nak a cukorrépa-termesztők is. A földeken rengeteg felsze­dett, megtisztított répa van, csaknem nyolcszáz vagonra va­ró, amelyet az esőzések miatt nehezebb szállítóeszközökkel lehetetlen behordani. Ezért ahol a technika nem alkalmaz­ható, ott a cukorrépát a föl­dek szélére hordják ki, ahon­nan a teherautók tovább szál­líthatják a nyersanyaghiány­ban szenvedő Trebišovi Cukor­gyárba. Tegnap napsütéses reggel virradt Kelet-Szlovákiára, al­kalmasabbá vált az idő a me­zőgazdasági munkára, amit sürgősen ki kell használni. A kerületi szervek a megne­hezedett begyűjtési munkála­tokra való tekintettel az eddi­ginél kedvezőbb norma- és dí­jazási rendszert dolgoztak ki. Mindezekről az intézkedé­sekről tájékoztatták a járá­si pártbizottságok vezető titká­rait, a járási nb-k elnökeit, a járási mezőgazdasági igazgató­ságok vezetőit, s megbeszélték velük, mit kell tenni a mező- gazdasági ■ munkálatok meg­gyorsítása érdekében. Több járásban már korábban reagál­tak a központi szervek felhí­vására. Ezeken a helyeken meggyorsult a munka, s a la­kosság teljes megértéssel tá­mogatja a termés megmentésé­re irányuló törekvéseket. (ik) Kicsin — fiataloknak (CSTK) — Eddig mintegy 250 000 kölcsönügyletet kötöt­tek a fiatal házasok az Álla­mi Takarékpénztár fiókjaival a kölcsön 1973-ban történt be­vezetése óta. Egy nemrég végzett felmé­rés azt mutatja, hogy a leg­több kölcsönt lakásberendezés, elsősorban bútorvásárlás céljá­ra vették fel. Lakásvásárlás céljából egyelőre sokkal keve­sebben (a kölcsönügyletek 12,7 százaléka az SZSZK-ban és nem egész 5 százaléka a CSSZK-ban) vettek fel köl­csönt, amit a szövetkezeti la­kásépítés nem kielégítő üteme is befolyásol. Az átlagos köl­csönérték kb. 22 000 korona, ami annyit jelent, hogy a fia­taloknak csak egy része hasz­nálja ki a 30 000 koronás ke­retet. Társadalmi összetétel szem­pontjából a legtöbb kölcsönt a munkásság vette fel (az összes kölcsönügylet több mint 50 százaléka, ezután következ­nek a közalkalmazottak, (30 százalék). Ül szó 1974. X. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents