Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-12 / 242. szám, szombat

A SZOVJET NAGYKÖVET A SKODA MÜVEKBEN (ČSTK) — Vlagyimir Vlagyi­mir ovics Mackevics, a Szovjet­unió prágai nagykövete a kö­vetség más dolgozóival és Jo­sef Simon szövetségi kohó- és nehézgépipari miniszterrel együtt meglátogatta Plzeňben a Škoda Műveket. Václav Klail, a vállalat ve­zérigazgatója tájékoztatta a vendégeket a vállalat gazdasági eredményeiről. A fogaskerékgyár néhány üzemegységének megtekintése után Vlagyimir Vlagyimirovics Mackevics elvtárs beszédet mondott a hengermű dolgozói­nak nagygyűlésén. Ezután át­adta a Škoda Művek Henger­műve képviselőinek a Népek Barátsága Érdemérmet, ame­lyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége határozatá­nak értelmében adományoztak az üzemnek. Leonyid Brezsnyev beszéde ŐSZINTÉN ÖRÜLÜNK SZOMSZÉDAINK SIKEREINEK (Folytatás az 1. oldalról] Végső soron végre kell hajla­ni az ENSZ határozatait, sza­vatolni kell az Izrael által meg­szállt területek felszabadítását, ki kell elégíteni a palesztin arabok törvényes érdekeit, a nemzeti hazára való jogukat. Ezt minden további halogatás nélkül meg kell tenni, ha azt akarjuk, hogy a Közel-Keleten tartós béke honoljon. E kérdé­sek megoldásának elodázása a óta mérgezte a nemzetközi lég­kört. Nem kevésbé fontos az is, hogy jelenleg a nemzetközi kapcsolatok olyan alapvető kér­déseinek beható megvitatása folyik,, amelyeknek megoldásá­tól végső soron az egész világ jövője függ. Gondolok itt a kü­lönböző társadalmi rendszerű, különböző nagyságú vagy kü­lönböző népességű államok kö­zötti békés és egyenrangú együttműködés igazságos elvei­(Folytatás az 1. oldalról) Csehszlovákia népe élénk fi­gyelemmel kíséri és őszintén örül északi szomszédai sikerei­nek. Együtt építjük a szocia­lizmust — mondotta —, s ezért közös úton haladunk. Hu sák elvtárs szavai szerint ered ményeink Is igazolják, hogy az egyetlen helyes út az, amelyen 30 év előtt elindultunk. A továbbiakban Kempný elv társ országaink és népeink ba­rátságáról beszélt, mely az év­tizedek során — a közös érde­kek jóvoltából — elmélyült. Hálát érzünk a Szovjetunió Iránt, melynek hős hadserege meghozta számunkra a nehe zen kiharcolt szabadságot — folytatta. A lengyel és a cseh­szlovák népet vérrel megpe­csételt barátság fűzi egymás­hoz és a Szovjetunióhoz, mellyel együtt harcolt a fasisz­ták ellen. — Nagyra becsüljük az LNK- nak a KGST Integrációs prog­ramja megvalósításában elért eredményeit is — hangsúlyozta a szónok —, mert ezek a szo­cialista internacionalizmusról tesznek tanúbizonyságot. Len­gyelország a külpolitikában is sokban hozzájárul a Varsói Szerződés tagországai belpoli­tikájának megvalósításához. Ezután Jan Szydlak elvtárs emelkedett szólásra. Az egykor visszamaradt, ma fejlett ipari állammá izmosodott Lengyelor­szág sikereiről beszélt, melyek a kiállításon is figyelemmel kísérhetők. — Ez a tudomá­nyos-műszaki forradalomban va­ló aktív részvételünk eredmé­nye — mondotta, rámutatva Lengyelországnak a Szovjetunió­val, Csehszlovákiával és a töb­bi szocialista országgal való együttműködésére. A szónok Csehszlovákia és Lengyelország fejlődő árucse­re-forgalmára is kitért, mely­nek értéke az 1971—1973-as években 50 százalékos emelke­déssel meghaladta a 6,5 milli­árd koronát. Lengyelország gazdasági éle­tének jövőjét a KGST tagor­szágaival fenntartott kapcsola­tok további elményítésével tud­juk csak elképzelni, mondotta a szónok, mert csak ez az együttműködés teszi lehetővé a szocializmus építésében felme­rülő bonyolult problémák biz­tonságos megoldását. Az ünnepély a lengyel és a csehszlovák állami himnusszal fejeződött be. Ezután J. Kemp­ný evtárs és Jan Szydlak elv- társ elvágta a szalagot, s a vendégek megtekintették a ki­állítást. —km — Leonyid Brezsnyev J. Bogyulnak, a Moldovai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának kíséretében Kisinyov utcáin. (Telefoto ČSTK — TASZSZ) Színvonalas döntő volt Bratislavában a Szlovák Fil­harmónia kistermében tegnap rendezték meg a Ki tud többet az SZNF-ről? cfmmel meghirde­tett országos vetélkedő döntőjét. A kilenc versenyző csoport meg­lepően jó felkészültséggel jött el a versenyre. A nem könnyű kér­déseket egymás után válaszolták meg — pontosan és a legtöbb esetben hibátlanul. Végül is pót­kérdésekkel kellett eldönteni, kié legyen az első hely. A győztes a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Gim­názium háromtagú csoportja lett. Második helyen a gömürhorkai üzemi klub végzett, harmadikon a nitrai gimnázium diákjai. Mind­három csoportot külföldi úttal jutalmazták. Ezután került sor az irodalmi színpadok műsorának döntőjére. A négy részvevő együttes köziil a dunaszerdahelyi Fókusz „Kiáltás“ című műsorával végzett az első helyen, (br) jelenlegi — kizárólag az izraeli megszállók számára előnyös — helyzet fenntartása azt jelenti, hogy olyan puskaporos hordón ülünk, amelyik bármely pilla­natban felrobbanhat alattunk. A Szovjetunió tehát határo­zottan síkraszáil amellett, hogy minél előbb és minél hatéko­nyabban folytatódjék -a genfi békekonferencia valamennyi ér­dekelt fél, köztük a palesztin fél részvételével. A Közel-Ke­leten végül is létre kell jön­nie a tartós és igazságos béké­nek. Ez az adott térség vala­mennyi állama és az Izrael biz­tonsága szempontjából is elő­nyös. Meggyőződésünk, hogy a közel-keleti béke megteremthe­tő. Leonyid Brezsnyev a továb­biakban rámutatott: Az a kitar­tó és nem könnyű küzdelem a nemzetközi helyzet javításáért, amelyet a Szovjetunió szocia­lista szövetségeseivel vállvetve, valamint a világ haladó és bé­keszerető erői támogatásával ■folytat, kézzel fogható eredmé­nyeket hoz. Sikerült megoldani egy sor olyan súlyos problémát, amely a második világháború nek érvényesülésére, az álla­mok kollektív erőfeszítéseivel megteremtett biztonságra, a fegyverkezési hajsza korlátozá­sára, majd megszüntetésére, a leszerelésre. A tőkés világ helyzetét érint­ve, Brezsnyev az alábbiakat mondotta: A mélyreható és számos vo­natkozásukban eddig még nem tapasztalt erejű és hevességű válságjelenségek lényegében a burzsoá társadalmi rendszer va­lamennyi szféráját érintették. A komoly gazdasági válság kibon­takozását ma már a tőkés vi­lág számos kiemelkedő szemé­lyisége és kormánya sem tagad­ja. Az infláció szinte megállít­hatatlan növekedése, a valutáris és pénzügyi megrázkódtatások, a súlyos energetikai válság, a termelés hanyatlása, a munka- nélküliség növekedése — a tő­kés világ beteg voltának meg­annyi gazdasági szimptómája. Mindez súlyosan érinti a lakos­ság dolgozó rétegeinek érdeke­it és az osztályharc újabb erő­teljes hullámát idézi elő más­részről az elmúlt évtizedek so­rán talán sohasem volt még Londoni tudósítóink jelenti: Alighanem azoknak az első kommentátoroknak van igazuk, akik az angol képernyőkön nem értékelik túl a munkáspárti győzelmet. Mert bár igaz, hogy a március óta oly súlyos ne­hézségek között dolgozó kisebb­ségi munkáspárti kormány he­lyett most olyan többségi kor­mány élén dolgozhat Harold Wilson, amely bizonyos esetek­ben a skót nacionalisták támo­gatására is számíthat, az előtte álló problémacsomó semmivel sem lett kisebb. Csütörtökön es­te tíz órától, egy kétórás kora­hajnali szünettel adták az egy­másután beérkező választási részeredményeket a tv-társasá- gok műsorai és amikor ezeket a sorokat írom, bár kialakult már a munkáspárti többség, még van néhány késve érkező kerületi jelentés. Az éjszaka, amikor a Trafalgar-téren, a szö­kőkutak hűvös permetében ezer meg ezer ember figyelte a tv- adások egyikének kinagyított vetítését, sokan idéztek egy olyan véleményt, amelyet a rá­dió a választás napján reggeli műsorában adott. Egy régóta Angliában dolgozó amerikai új­ságíró kicsit tréfásan, de a valósághoz nagyon közelálló válasza volt ez, arra a kér­désre, vajon győz-e, a közvé­leménykutatók jóslatainak meg­felelően a Munkáspárt. „Tulaj­donképpen senki sem akar iga­zán győzni. Olyan nehéz Idők következnek Angliára is, hogy a választási győzelem gondjá­tól, felelősségétől mindenki fél egy kicsit“ Ebben a megállapításban van Jókora túlzás Is, hiszen a Mun­káspárt nemcsak akart győzni, győzött Is. Heath pedig — a konzervatív vezér, akinek ese­tében a választási vereséget na­gyon sokan politikai pályája záróaktusának tekintik — a so­kat emlegetett „nemzeti nagy- koalíció“ eszméjével remélt új szavazómilliókat szerezni a kon­zervatív listának. Sem neki, sem a Liberális Párt vezetőjé­nek, Jeremy Thorpe-nak nem si­került a tervek valóra váltása. is kíván a „megalázó belépési szabályok“ helyett „új feltéte­lek“ cím alatt a Közös Piactól és alighanem előbb saját párt­ján belül kell megvívni a csa­tát miként lépjen fel Brüsszel­ben Anglia. Éppen a választási kampány bizonyította be, mi­lyen sok olyan vezetője van a pártnak, aki azonnal hátatfor­dítana a miniszterelnöknek, ha a közös piaci újratárgyalás kérdésében „túlságosan sokat Wilson győzelme Wilson pénteken boldog győz­tesként tért vissza vidékről a Downing Street 10-be és a li­berális remény, hogy „véget vetnek a kétpárti rendszernek“, füstbe ment. Szakértők az angol politikai élet legjobb ismerői szerint, ha csak valami egészen váratlan gazdasági vagy politikai ese­mény nem jön közbe Wilson új kormánya talán két évig is nyu­godtan dolgozhat. Persze ezek a vélemények Is bizonytalanná válnak, ha felvetődik a brit gaz­daság előtt álló és a kővetkező hónapok politikai stabilitását vagy mozgását alapvetően be­folyásoló tényező: A Közös Piac problémája. Wilson sohasem hallgatta el, hogy a választás egyik legfőbb kérdése a Közös Piac-probléma. Megmondta azt Is: október 10-től számítva egy éven belül megteremti a lehető­séget, hogy a választók milliói dönthessenek ebben a kérdés­ben. Persze Wilson sosem mondta ki egyértelműen, mit hallgatna“ radikális barátaira. Ugyanilyen belső vita várható az államosítások ügyében. A konzervatív és a liberális veze­tők a kampány utolsó napjaiban rámutattak: Nyilván valami sö­tét taktika van amögött, hogy ennek a kérdésnek legkövetke­zetesebb embere, Tony Benn, alig kapott szerepet a munkás­párti kampányban. „A hallgatás után a nagysza­bású beavatkozás, államosítás következik és nemcsak a hajó­iparban és a repülőgépipar egyes területein, hanem sok, eddig titokban tartott területen“ — folyt a tőke és a középpol- gárság ijesztése. Am most nem kevesen azt mondják: talán éppen a munkáspárti jobboldal nyomására volt csend az egész kampány alatt az államosítások ügyében és ez a csend kompro­misszummá változik az új Wil- son-kormány működésének első heteiben s lassan elhalnak az államosítási elképzelések a Munkáspárt centrumában Is. mégpedig úgy, hogy a baloldal minden újraélesztési kísérlete részben reménytelen. Az okot is megmondják a pesszimisták. Anglia nem lehet kivétel, az egész tőkés világot gyötrő inflációs nyomás talán legjobban sújtja a brit gazda­ságot. Mind több olyan véle­mény van a Munkáspártban is rr- az álláspont a párt jobbszár­nya felől a centrumig terjed — hogy ilyen körülmények között nem szabad „az államosítás kockázatával ijeszteni a még nem Is érintett nagytőkét“. Fájalmas tény, de tény, hogy a munkáskövetelésekkel — pél­dául a legutóbbi hónapkban ki­éleződött bérharcok körülmé­nyei is mutatták — szembe van p Munkáspárton belül egy erős, magát realistának feltün­tető csoport, amely nem egy­szer nyilvánvalóan tőkés-néző­pontból ítél meg folyamatokat és eseményeket. Volt a választási kampány­nak egy olyan munkáspárti ígérete is, amelynek teljesítését kíváncsian várják, éppen a vi­lágpolitikai összefüggések miatt. A párt vezetői, miniszter rei kijelentették: Többszáz mil­lió fonttal kevesebbet szánnak hadikiadásokra, mint eddig, és a választás után hamarosan ki­dolgozzák e döntés részleteit. Vannak jelek, amelyek azt mu­tatják, itt is vannak a Mun­káspártban viták — van egy ki­sebbség, amely „Jelképes taka­rékossággal“ is megelégedne. A győztes Wilsonnak tehát még egy győzelemre szüksége van: saját pártjában kell úrrá lennie a vitatkozó szárnyak fe­lett. GÁRDOS MIKLÚS ennyire nyilvánvaló a burzsoá demokrácia válsága, a tőke po­litikai gépezetének fokozódó belső bomlása — folytatta Brezsnyev. — Ehhez még az ideológiai és az erkölcsi vál­ság Is csatlakozik. A modern tőkés társadalom a harácsolás rabló törvényeivel, az ember iránti közömbösségével mind jobban eltaszítja magától az embereket, főképp a fiatalokat és rádöbben, hogy képtelen megfelelni a fejlődés követel­ményeinek, ilyen válságjelensé­gek közepette, amelyek elke­rülhetetlenek és magának a kapitalizmusnak a természeté­ből fakadnak, folytatódnak és mindikább éleződnek a gazda­sági és politikai ellentmondások a különböző tőkés államok és csoportosulások között, folyta­tódik a fegyverkezési hajsza. Mindez a nemzetközi feszültség újabb elemeit szüli, reálisan vagy potenciálisan fenyegeti a békét és a népek biztonságát. Leonyid Brezsnyev ugyanak­kor aláhúzta, hogy vannak ha­talmas és tekintélyes erők, amelyek minden körülmények között változatlanul szembesze­gülnek a katonai fenyegetőzé­sekkel és támogatnak minden­kit, aki szívén viseli a béke ügyét. Ezek az erők a szocia­lista államok — korszakunk bé­kéjének és biztonságának fő tá­maszai. Aki a béke és a békés együttműködés mellett száll síkra, aki jó szándékról tesz tanúságot, aki reális talajon áll, biztosan számíthat a Szovjetunió pozitív reagálására. A Szovjet­unió továbbra is kész lojálisán és becsületesen együttműködni más államokkal ezekben a kér­désekben. Ugyanakkor továbbra is határozottan szembeszáll a nemzetközi provokációk és ka­landok szerzőivel, a fegyverke­zési hajsza és a hidegháború híveivel, a béke és a nemzetkö­zi biztonság ellenségeivel. Beszédének belpolitikai ré­szében az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára kijelen­tette, hogy a Szovjetunió nép­gazdasága következetesen an­nak az irányvonalnak megfe­lelően fejlődik, amelyet a párt- kongresszus határozott meg. Előzetes adatok szerint a Szovjetunió nemzeti jövedelme négy év alatt több mint egy negyedével, az ipari termelés volumene pedig több mint egy- harmadával növekszik. Az el­múlt évek, de különösen az 1972-es év rendkívül kedvezőt­len időjárási viszonyai ellené­re a mezőgazdasági termelés is lényegesen növekedett. Ezekben az években jelentős nagyberuházások történtek a népgazdaság további fejlesztése érdekében. Az általános gazda­sági fejlődés alapján szüntele­nül emelkedik a nép életszínvo­nala. A statisztikai hivatal szá­mításai szerint 1974 végén a munkások és az alkalmazottak havi átlagbére 15 százalékkal, a kolhoztagoknál pedig a közös­ségben végzett munka díjazása 22 százalékkal lesz magasabb, mint 1970-ben volt. A szovjet emberek ma korszerűbben táp­lálkoznak, javult a lakáshely­zet, az iparcikkekkel való ellá­tottság, javultak a szolgáltatá­sok — mondotta Leonyid Brezs­nyev, majd bejelentette, hogy a következő, tizedik ötéves terv — időszakának (1976—1980) mindenekelőtt a minőség ter­melés hatékonysága tervidősza­kának kell lennie. — Fejlődésünk jelenlegi sza­kaszának különleges sajátossá­ga abban foglalható össze, hogy a gazdaságfejlesztés mennyisé­gi tényezőivel szemben mindin­kább a minőségi tényezők ke­rülnek előtérbe. A legfőbb tar­talékunk a hatékonyság növe­lése — mondotta az SZKP KB főtitkára. A minőség és a hatékonyság közvetlenül vonatkozik a mező- gazdaságra is. A mezőgazdasági termelés növelését ugyanis nem annyira a vetésterületek bőví­tésével, mint inkább a termés­hozam növelésével, a földek jobb megművelésével, a földmű­velés és az állattenyésztés egész kultúrájának emelésével érjük el — mondotta Brezs­nyev. Az SZKP KB főtitkára beszé­dében részletesen foglalkozott a Moldovai Köztársaság 50 esz­tendős történelmi útjával és gazdasági eredményeivel. 1974. X. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents