Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-08 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. IX. 8. BANSKÁ BYSTRICA CÍMERÉVEL d et teremt. Alig fordul elő, hogy megóvnák, megfellebbeznék igazságosztását. Különben úgy szoktuk mondani, hogy igazán akkor dolgoznak jól, ha nincs munkájuk. A másik albizottság iskola-, művelődés- és szociális ügyekkel foglalkozik. Két hónapja új elnöke van, Sipos Gyula elvtárs, az állami gazdaság zootechnik usa. — Mi ennek az albizottságnak # legnagyobb munkasikere? Mondjuk a szociális gondoskodás terén ... Segíteni akarom a válaszadást, ezért újabb kérdést teszek fel: — Mi volt az utóbbi időben különös, szociális eset? Gyors választ kapok: — Három éve nincs. Forgatjuk, lapozgatjuk az albizottság jegyzőkönyveit. Nincs és nincs. Tavaly két Ízben osztottak szét három-háromezer koronát szociális segély címén. Az idén pedig egy alkalommal 2500 koronát. Ezeket az összegeket azonban inkább pótlék, nyugdíjpótlék elnevezéssel kellene illetni, mert ahogy a jegyzőkönyvek adatait vizsgálgat- juk, kirajzolódik előttünk a való helyzet: Aki nem kapott szociális segélyt az év első felében, az biztosan kapott később. Olyan nincs, aki rá volna utalva, hogy rendszeresen segélyben részesítsék. Behajtom az Irattartó födelét. Kíváncsiságomat legyőzte a megelégedettség. Zsebrevágom noteszomat, ceruzámat. — így még jobb. Egy szóf rózsa Űjra a falut járjuk. Nézegetjük a házakat. Az újakat, meg azokat, melyeket az utóbbi évtizedben építettek újjá. Megint csábít a statisztikai ösz- szohasonlítás: a századfordulón 101 házat tartottak számon (és milyeneket!), ma már majdnem 200 házas a falu. És milyen csinos kiskertek pompáznak, virágzanak a házak előtt! Észreveszi vizsgálódó tekintésemet a hnb elnöke, s mikor az ő háza elé érünk, a kiskert rózsatöveinek egyikéről levág egy szál rózsát. Férfias esetlenséggel, de érezhető kedvességgel nyújtja: — Emlékül ... Ebből a kis faluból ... Azután utazunk haza, a főváros felé. Szívfájdítóan gyönyörű az alkonyat! utazás. Amerre a Garamót sejti a szem, most búcsúzik a nap. Ölelésétől elpirul a felhő. A földön még élnek a színek, még zöld a szilvafa lombja, még zöld az árokpart füve. S gondolatban rendezgetem a nap emlékeit. Kezembe® egy szál rózsa, és fülemben cseng a a kis falut, életét, jövőjét, legméltóbb módon kifejező mondat: — Hatlovas szekérrel se tudnának innen elvinni! A rózsa néhány nap múlva majd-elhervad a vázában, de nem- hervad el a hallott szó... mert igaz. HA]DÍJ ANDRÁS A felvételeket Benyák József készítette A Csehszlovák Légiforgalmi Társa- Ságnak ma már hét IL 62-es típusú repülőgépe van. 1969-ben a géppark felújítása is ezekkel a gépiikkel kezdődött. Jelenleg ezek a legnagyobb csehszlovák repülőgépek, amelyek 148—180 utassal teszik meg 950 ó/km es sebességgel leszállás nélkül a Prága New York közti légjuta . A tapasztalt csehszlovák pilóták, akik már irányították ezeket a gépeket, azt állítják, hogv a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság helyesen döntött, amikor távolsági vonalai részére a Szovjetuniótól éppen ezeket az IL—62-es típusú repülőgépeket vásárolta. A gépek ma már hetente négyszer repülnek Észak- Amerikába, hetente kétszer Délkel et- Azsiába és Indiába, ezeket használják a legtöbb afrikai és közép-keleti vonalon, naponta i »gteszik a prága — moszkvai légiutat, és szükség szerint nemegyszer használja rendkívüli légijáratain a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság vagy a Slovair vállalat. A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság 1969 óta a mai napig fokozatosan 7 IL—62-es típusú gépet vásárolt. Va- lamennyiüket egy-egy nevezetes csehszlovák városról nevezték el. Az elsőt a prágaiak, a második gépet Bratislava lakossága keresztelte. Majd Ostrava, Košice, Brno és Pardubice került sorra. A legutolsó gép a keresztségbei a Banská Bystrica nevet kapta és ennek a városnak a címerét viseli. A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság ezzel a „keresztelővel“ üdvözölte a 30. évforduló alkalmából a Szlovák Nemzeti Felkelést. Egyúttal ilyen módon fejezte ki tiszteletét azon dolgozói iránt, akik részt vettek a felkelésben vagy az ellenállási harcokban. Hiszen az IL—62 es gépek pilótaülésein egymást váltják a legtapasztaltabb szlovák pilóták — Jozef Rozboril, Štefan Kozáček, vagy Milan Dzurek, aki kétszer is megsebesült a felkelésben, továbbá Michal János és Ondrej Kostík, az I. csehszlovák vegyes légi hadosztály sikeres pilótája, hogy csak a legismertebbeket soroljuk fel. tf.Az IL 62-es típusú Iljusin gép az niasbeszálló ajtó jnrfoh oldalán Banská Hyst- riea város címerével. Mégis önéitől Talán nem is volt, nincs Is hatlovas szekér. Emlékezetem szerint hat ökörrel, vagy két pár lóval húzatták valamikor a cséplőgépeket- Ötös fogata pedig csak Debrecen városának, meg a híres bábolnai gazdaságnak van, de hát azok inkább ötlovas kocsikat, és nem szekereket húznak. Fekete István elvtárs, az Oj Élet Efsz kiskeszi részlegének vezetője mégis ezt mondja: — Szeretem a mi falunkat. Hatlovas szekérrel se tudnának innen elvinni! Ma mindehki számára természetes a nagy szám. összesítő számsorok példázzák egy-egy nagyközség, város fejlődésének tényét. A riporterek összeszámolják hány tévéantenna van a háztetőkön, mennyivel nőtt a könyvtárak olvasóinak, az újságok előfizetőinek száma, hány lakást építettek. Kiskeszi azonban kicsiny falu. A hozzá való ragaszkodást ezért csak valami nagy dolog említésével lehet kifejezni: —• Hatlovas szekérrel se tudnának innen elvinni! Pogányvár nevű dűlőjéhez fűződik. A monda szerint a pogány magyarok itt amolyan kisebb várat, váracsot építettek és abban hosszú időn át védekeztek a kereszténység térítő munkája ellen. Lehet, hogy így volt. Az oklevelek első ízben annyit említenek a faluról, hogy egy bizonyos István nevű ötvösmester 1248-ban a királytól harmadfél ekényi- földet kapott ajándék gyanánt a falu határában. Jól Ismeri a község múltját és jelenét Cibulya Vidor elvtárs, iskolaigazgató, a hnb elnöke is. Nem részletezi véleményét a mondára vonatkozólag, csak megemlíti: — Elég nagy probléma községünkben a tudományos világnézetre való nevelés. Tavaly alig-alig jelentkeztek vallásoktatásra, az idén pedig .. . És legyint. Egyenes derékkal viszik az asszonyok a hátit, a szögletes hátikosarat. Köszöngetnek, nevetgélnek, odaszólnak az arra haladó traktorosnak, benéznek a kanyarban lassan haladó autóba. Ősi szokás szerint a részlegvezetőt úgy köszöntik, hogy az üdvözlet mellé odamondják a kérdést: Ballagtok lefelé? Igyekeztek? Igyekeztek? Választ persze nem kötelező adni, elég egy-egy fejbó- llntás. A riporter örvend: nyílt és barátságos faluba csöppent. Nincs fölbőlydu- lás, nincs mindent átható indulat. Már régen lezajlott a „nagy esemény“, 1965 óta közösen gazdálkodnak a szalkaiak- kaí. — Külön-külön elaprózódtak a költséges beruházások — magyarázza Fekete elvtárs, — így a korszerű, nagy teljesítményű gépeket jobban ki tudjuk használni. Az egyesülést megkönnyítették a nagyjából hasonló domborzati viszonyok, ugyanaz! termelték, mint mi. No meg a községek csak néhány kilométerre vannak egymástól. Megtoldom a magyarázatát: — Akkor könnyebb a vezetés is . . • Erre előbb hunyorog. — Ahogy vesszük. Nincs csoportvezetőm. Csnk az állattenyésztés szakaszán, a Házelmayer Pista bácsi, pedig 780 hektáros ez a részleg. Később inkább a faluról beszél: — Nagyon-nagyon régi. Tudja, valamikor úgy írták a nevét, hogy Ke- zew... Dehát nem is a név fontos, hanem a létezése. Meg az, hogy a gazdaságokat egyesítettük, de azért a község közigazgatásilag mégis önállói A monda szerint Egyik legrégibb, legősibb községe a falu a honti tájnak, ha hitelt adhatunk annak a történelmi mondának, mely a Fekete István elvtárs, az Oj ÉLET Efsz kiskeszi részlegvezetője. Kimondatlan is érezni, hogy valamiféle atavisztikus, az ősökre, az ősök nyakasságára, hajthatatlanságára való „visszaélésre“ gondol. Nem részletezi ezt, inkább a község fejlődésére vonatkozó főbb adatokat ismerteti: ■-r A századfordulón 515 lakosa volt. Jelenleg 680 a lakosok száma. Életképes, erős kisközség. Nincs ebben semmiféle csakazértis hivalkodás. Nehogy azt írja, hogy mi elindultunk a városiasodás útján, mert mi falu akarunk maradni, csak nem a régi értelemben. Szükség és korszerűség A József Attila álmondta „kőház, iskolák, kutak“ program megvalósítása teszi igazán korszerűvé a falut. Ahogy utcasorát járjuk, a gyarapodó kisközség mindennapos nyüzsgését érdekesnek, hangulatosnak találjuk, mert vizsgálódó tekintetünk észreveszi, hogy egy mában formálódó, s talán nem is holiiaputánra, hanem már holnapra kész modern kisközség arculatát mutatja- Három hónappal ezelőtt kezdték meg a művelődési ház átépítését. Hamarosan befejezik. — Óvodát kellene építeni •— mondja Cibulya elvtárs, — arra nagy szükségünk van. Rábólintok. —- Már elkészítették a tervét — folytatja* — de nem kezdhetünk hozzá az építéséhez, mert a jelenlegi beruházási feltételek nem kedveznek az ilyen építkezéseknek. Úgy hírlik, hogy minden ilyen építkezést a jövőben csak a 2 akció keretében lehet majd megvalósítani. Arra kevés ilyen kicsiny faluban a társadalmi munka, no meg más apró dolgokra, a temető rendezésére, járdaépítésre, ilyesmire kell. Vitatkozva meg jegyzem, hogy a beruházási kötöttségeket országos gazdasági célok indokolják: nem adnak teret az építkezések elhúzódására, a felelőtlen túltervezésre. Kérdéssel válaszol: Cibulya Vidor elvtárs, iskolaigazgató, a hnb elnöke. — Nekünk ezek a feltételek megkötik a kezünket. A gondjaink növekszenek, az oktatás korszerűsítése szinte megoldhatatlan akadályokba ütközik. Mit tegyünk? Kicsit később megjegyzi: — A mi esetünkben a szükség szinte kényszerít a korszerűségre. Máskülönben az oktatáspolitikai és a gazdasági elv ellentmondásba kerül. Három éve nincs A község hivatalos ügyeit, az anyakönyvezést kivéve, valójában hárman intézik: az elnök, Pszár László elvtárs, a hnb-titkár, és Harvilak Jánosné, a hivatalnok. A pénzügyi albizottságon kívül két nagyobb létszámú, úgynevezett összevont albizottság irányítja a közigazgatási tevékenységet. Egyik a közrendi albizottság. Ennek nagyon „sok“ dolga nincs. A szokásos feladatokon kívül évente átlag hat-hét ügygyei szokott foglalkozni. Ezek, úgymond, a szokásos falusi pörök. Okozójuk legtöbb esetben az alkoholfogyasztás. Ennek az albizottságnak a tevékenységét nagyon találóan így jellemzi az elnök elvtárs: — Ha csak tud, igazságot oszt, renÓ
