Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-07 / 212. szám, szombat

Veled vagyunk, Chile népe! Szeptember 4-től 11-ig a világ valamennyi országában chilei szolidaritási hetet rendeznek. Nem véletlenül választották ezt az időpontot: az első dátum Salvador AU ende elnökké vá­lasztásának negyedik évfordulója, a másik pedig egy gyászos évforduló: tavaly ezen a napon buktatta meg a fasiszta ka tonal junta ellenforradalma a Népi Egység kormányát és tért a máig is tartó terror útjára. Számtalan nemzetközi fó­rom foglalkozott a chilei helyzettel, számtalan tiltakozás hangzóit el a világ minden részéből Pinochet tábornok hó hériegényeinek rémuralma ellen, különféle világnézetű sze mélyiségek, politikai szervezetek, tömegmozgalmak emelték fel tiltakozó szavukat. A junta rezsimfe ugyan nem omlott össze a tiltakozásoktól, látszatra dacol a világ kozvélemé nyével, a valóságban azonban mindinkább elszigetelődik, el­sősorban Latin-Amerikában, de világméretben is. A véres tér ror egy éve alatt a junta képtelen volt el feledtetni a chilei néppel a. Népi Egység emlékét, sőt a népi erők az illegali­tásban újjászerveződtek és küzdenek a chilei forradalom esz tűéinek megvalósításáért a junta ellen. M A TERROR JEGYÉBEN Allende elnök egy évvel ez­előtt, szeptember 11-én történt meggyilkolása óta vérőzön jel­zi a junta útját. Nehéz volna pontos statisztikát felállítani a junta áldozatairól. A francia Le Monde szerint 50—100 ezer- ro tehető a meggyilkoltak vagy nyomtalanul eltűntek száma és mintegy 15 ezer politikai fo­goly raboskodik a junta bör­töneiben és koncentrációs tá­boraiban. Megszakítás nélkül érvényben van a „belső hadi­állapot“, a rendkívüli állapot, amely ürügyet ad a kormány­zatnak a legféktelenebb ön­kényuralomra. Chilében bárkit letartóztat­hatnak, akire a gyanúnak akár halvány árnyéka is esik. A je­lenlegi évfordulókkal kapcso­latban a junta nagyszabású „biztonsági intézkedéseket“ fo­ganatosított: 500 embert tar­tóztattak le egyszeri akció ke­letében azzal a váddal, hogy „államellenes felforgató moz­galom részvevői“. A főváros, Santiago Violeta Parra mun­kásnegyedét állig felfegyver­zett Pinochet-martalócok száll­ták meg. Végigkutatták a há­zakat, még a pincéket és pad­lásokat is, s mintegy ötezer személyt tereltek a közeli fut- ballpályára. Itt következett a „szűrés“. Kemény vallatás után többszáz egyént letartóztattak, a többieket elengedték. A Pinochet-junta a nemzet­közi szolidaritási hét küszöbén megmutatta, hogy dacol a vi lág közvéleményével: kivégez lette a Népi Egység kormányá nak két tekintélyes támogató­ját — a kommunista Ruben La- michót és a szocialista Hecíur Gardát. Pinochetnak, aki a közel­múltban Hitler példájára a „nemzet vezérévé“ neveztette el magát és aki főtanácsosául Walter Kauff volt SS-táborno kot, a Latin Amerikában rejtőz ködő, nemzetközileg körözött háborús bűnöst nevezte ki, úgy látszik, nem volt elég a vér­ontásból.. A legutóbb cinikus elutasítással válaszolt a chilei katolikus egyház négy püspö­kének beadványára, amelyben a „belső hadiállapot“ megszün­tetését, a jíolitikai foglyok köz kegyelemben részesítését, a hadbírósügi ítéletek felülvizs­gálását követelték. A juntave zér ezt „pimaszságnak“ minő síteitte. EGY ÉV SZOMORÚ MÉRLEGE A Pinochet-junta gazdaságpo­litikájának is gyászos követ­kezményei vannak. Jelenleg mintegy Ö00 ezerre becsülik a chilei munkanélküliek számát s az infláció 12 hónap alatt í'00 százalékkal fokozódott, öt­ezer kisajátított nagybirtokból 1200-al már visszaadtak, akár csak az 500 államosított válla­lat jórészét is. A termelőmun­kát, a gazdasági életet nem si­került stabilizálniuk a junta vezetőinek. Gazdasági intézke­déseik a monopóliumok, első­sorban az amerikai beruházók érdekeit szolgálják. Minden negatív hatás a dolgozókat, valamint a kis- és középréte­geket sújtja. Nem véletlen, hogy a kispolgárságnak szá­mos olyan rétege szembefor­dult a juntával, amely annak idején támogatta Allendét. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a világ legtöbb országa megszakított minden gazdasá­gi kapcsolatot a fasiszta jun­tával, amely így mindinkább elszigetelődik. # PELLENGÉREN A JUNTA 1974. IX. 7. Egy jogászokból álló nemzet­közi vizsgáló bizottság nemré­gen befejezte munkáját és je­lentésében súlyosan elmarasz­talta Pinochet kormányát. A bi zottság követeli, hogy Chilében hatálytalanítsák a halálos (té­teleket, engedjék szabadon a politikai foglyokat, adják meg a lehetőséget mindenkinek, hogy rendes bíróság előtt sza­badon védekezhessék az ellene jelhozolt vádakkal szemben. A bizottság követeli még a „bel­ső hadiállapot“ megszüntetését, Allende elnök és hívei „a nem 7el ellenségeinkéül“ való meg­bélyegzésének visszavonását, az emberi jogok tiszteletben tar­tását stb. Huerla tengernagy, chilei külügyminiszter nemrégen dü­hösen kifakadt amiatt, hogy egyes országok „ellenségesen“ viseltetne^ Chilével szemben, s javasolta, tegyék megfontolás tárgyává, hogy szállítsanak-e nekik chilei rezet. Név szerint Kolumbiát, Mexikót és Olaszor­szágot említette. Echeverria mexikói elnök nemrégen országa gazdasági eredményeit méltatva (az álla­mosított olajipar termelése négy év alatt 48 százalékkal nőtt) a chilei kérdést is érin­tene és kijelentette: Salvador Allende chilei alkotmányos ál­lamfő a kiváló államférfinak, Mexikó hű barátjának halála mélyen megrendítette orszá­gunk közvéleményét. Az emlé­kére hirdetett gyász államfér­fiúi érdemeinek elismerése volt és kifejezte az alkotmányos kormányokba és a latin-ameri­kai demokrácia visszatérésébe vetett hitünket.“ Mexikóban nagyszabású ak ciókkal emlékeznek meg a chi­lei eseményekről és fejezik ki szolidaritásukat a dolgozókkal. Az Egyesült Államok 14 álla­mában hasonló megmozdulások lesznek és a tüntetők az ITT nemzetközi telefontársaság előtt rendezik felvonulásukat — ez a társaság a CIA-val együtt volt az egyik fő szervezője az egy év előtti chilei ellenforra­dalomnak. A latin-amerikai or­szágokon kívül a szocialista országaiban lesznek manifesz- tációs nagygyűlések a chilei nép támogatása érdekében, de a nyugat európai haladó közvé leniény is megmozdul annak a jelszónak u jegyében, liogy fogják le a gyilkosuk kezét, mentsék meg Corvalan, Almey da és más elvtársat, a junta fogságában sínylődő hazafiakul. Csak egy ország nem emelt fel szavát a fasiszta junta el­len, sőt szót ért vele. A maois­ta Kína, amely politikai és gaz­dasági kapcsolatokat tart fenn a chilei juntával, azzal a klik­kel, amely a bolíviai és az uruguayi juntával együtt újab­ban az antikommunizmus zász Iáját bontogatja Latin-Amerika bán. A maoistákat azonban ez nem zavarja. Szovjetelienessé- gíikben már régen elárulták a nemzetközi munkásmozgalmai s a chilei nép tragédiája őket nem indítja meg. Fasiszták és maoisták — ezek ma a chilei véres kezű katonai junta egyetlen szövetségesei. Ám mindinkább elszigetelődnek és végül is nem kerülhetik el a népek igazságos ítélőszékét. L. L. Híven a párthoz A szovjet írók levele az SZKP Központi Bizottságához Moszkva — A Szovjet író- szövetség szeptember 3—4-én megtartott plénuma, amelyet az első szovjet írókongresszus összehívásának 40. évfordulója alkalmából hívtak össze, üdvöz­letei küldött a Szovjetunió Kommunista Pártjának Közpon­ti Bizottságához. „A szó művészei — hangzik az üzenet — négy évtizeddel ezelőtt biztosították a kommu­jiik: a szovjet írók alkotó te­vékenysége szervesen kapcsoló­dik a nép alkotói tevékenysé­géhez, elválaszthatatlanul ösz- szefügg a nép telteivel és gon­dolkodásával“. nista pártot arról, hogy a nép életéhez fűződő elszakíthatat­lan kapcsolat lesz az írószö­vetség tevékenységének alapja, az ihlet forrása mindazok szá­mára, akik tehetségüket az, új társadalom szolgálatának szen­telik. Most mi ismét kijelent­„A szovjet írók a jövőben is teljes eltökéltséggel erősítik majd a barátságot, szélesítik és mélyítik az eszmei alkotói kö­telékeket a szocialista közösség íróival, fejlesztik a kapcsola­tokat a világ haladó művészei­vel, következetesen és enged­mények nélkül harcolnak a burzsoá ideológia minden meg­nyilvánulása ellen“ — olvasha­tó egyebek között az üzenet­ben. Szolidárisak a chilei néppel Neu> York — Az Egyesült Államokban széles körű tiltako­zó kampány bontakozott ki a chilei néppel való nemzetközi szolidaritási hete alkalmából. A „Chilei Néppel való Szolida­ritás Országos Koordinációs Központja“, a „Latin-amerikai Politikai Foglyok Jogaiért Küz­dő Amerikai Bizottság“ és a „Békéért és Szabadságért Küz­dő Nők Nemzetközi Ligája“, va­lamint a vezető szakszerveze­tek, egyházi és ifjúsági egye­sülések felhívásaikban követe­lik, hogy a puccsisták szüntes­sék be a chilei hazafiak elleni alkalmazott terrort és elnyo­mást. Az Egyesült Államok szá­mos városában a közeli napok­ban nagygyűléseket és tünteté­seket szerveznek a chilei nép támogatására. Havanna — A havannai Mel­la Színházban tartott tömeg­gyűlésen — amelyet a Kubai Nőszövetség rendezett — fel­olvasták a chilei hazafiakhoz intézett szolidaritási üzenetet, amelyben a kubai nők követe­lik a chilei politikai foglyok haladéktalan szabadonbocsátá- Sát, és kife|ezik meggyőződé­süket a chilei népnek a reak­ciós erők felett kivívandó győ­zelmében. Buenos Aires — Az argentí­nai San Miguel városban utcát neveztek el Salvador Allende volt chilei elnökről, Caracas — A venezuelai fő­város egyik főútvonalát Salva­dor Allendéröl, a meggyilkolt chilei elnökről nevezik el až elnök halálának egyéves év­fordulója alkalmából. A hírt a venezuelai városi tanács jelen­tette be. A titkárnő az elnök haláláról Havanna — „Amikor Allen­de és a testőrség egyik tagja kiosztotta a fegyvereket, az első lövések már becsapódtak San­tiago de Chile-i Moneda-palotá- ba. Tisztában voltunk vele, az árulók nem kegyelmeznek. Az elnök kérte, hogy aki fél, el­hagyhatja a palotát. — így emlékszik vissza Miria Conte- reras (Allende csak Payitának hívta), a meggyilkolt chilei el nők magántitkárnője, arra a szeptember 11-i délelőttre. Payita 40 éves, három gye­rek anyja. A puccs után több hónapon át bujkált Chilében. A junta félmillió escudo vérdíjat tűzött ki fejére. Sikerült a svéd követségre menekülnie, majd — viszontagságos körülmények között — nemrégiben Havanná­ba érkezett. — Több éven át dolgoztam Allende mellett — mondja a Bohemia című kubai hetilapnak adott nyilatkozatában. Mindig szerettük nagyszerű emberi tu­lajdonságaiért. De igazán, csak élete utolsó óráiban, a kritikus pillanatokban Ismertük meg. Miria Contereras, a fegyver­rel a kezében harcolt Allende mellett. S most mondja el elő­ször a nyilvánosság előtt a Moneda palota tragédiáját. — A reggeli órákban, amikor Allende megérkezett, még száz­nál többen voltunk közvetlen környezetében. Később 35-en maradiunk. Amikor már világos volt, hogy kik az árulók, Allen­de akkor is nagylelkű maradi. Hane Alvarez tábornok, a test- őrség egyik parancsnoka, kü­lönböző indokukat hozott fel, hogy elhagyhassa a süllyedő hajót. Az elnök azt mondta ne­ki: ha akar merjen, de ne ke­ressen kibúvókat ... — Azokban a tragikus órák­ban — pergeti vissza az ese­ményeket — láttam először könnyezni Allendét. Akkor, amikor megtudta, hogy Augus- to Oliveras újságírót, egyik legbensőbb barátját halálos go­lyó érte. „Népem meg fog érte fizetni" — mondia. S ott, az ágyúk és a bombák robaja kö­zepet le egy percig némán adóz­tunk a hős forradalmárnak. A többi elesettnek már nem tud­tuk megadni a végtisztességei. — Egyre tragikusabbá vált a helyzet, amikor Allerde ösz- szehívott bennünket. Rövid be­szédet intézett hozzánk. „Azt sajnálom, hogy ilyen rossz em­berismerő voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi áruló dolgozik körülöttem. Nincs más választás, mint - a harc. Teljesíteni fogom népem­nek adott szavam. Harcolva ha­lok meg. A Monedát szétlöhe- tik, de jelképét soha <\<em rom­bolhatják le..." — mondta. Ezután felvette sisakját. Az ablakhoz lépelt, s automata géppisztolyával — amelyet va­laha t'idel Caslrólól kapott — tüzelt a palota ostromlóira. Mielőtt kiadta a parancsot a gázálarc felvételére, magához hivatott, s azt mondta: „Payita, el kell hagynod a palotát. A világnak meg kell tudnia, hogy mi történt itt. Ismered az utolsó kijáratot. A fiaddal és két másik társaddal próbáljá­tok kivinni a sebesülteket. Ekkor láttam utoljára. Kint mar a barátok, az elv­társak segítettek. Először a bújtatásban, majd a szökésben. Payita, fiával együtt most Ha­vannában él. S mesél, emléke­zik, hogy Allende végakaratá­nak megfelelően tudja meg a világ: nii történt a Monedá­ban, azon a délelőttön ... «NO nos olvidsbs » Emigráns chilei hazafiak plakátja; Ne feledjetek minket! LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára tegnap Novorosz- szijszk fekete-tengeri szovjet kikötővárosba utazott. WALLACE ROWLING, eddigi pénzügyminisztert választotta meg az Üj Zéland-i Munkáspárt az elmúlt héten elhunyt Nor­man Kirk miniszterelnök utód­jául. A 46 éves Rowling hang. súlyozta, hogy folytatja elődje politikáját és arra törekszik, hogy hazája helyzetét mind belpolitikailag, mind nemzetkö­zileg megerősítse. GISCARD d‘ ESTAING francia elnök szeptember 14 re vacsorá­ra hívta meg Párizsba a közös piaci országok kormányfőit, liogy a vacsora keretében esz­mecserét folytassanak „az eu­rópai problémák jelenlegi ál­lásáról“. ALEXANDER HAIG táborno­kot, a Fehér Ház személyzeti főnökét kívánja Ford amerikai elnök kinevezni a NATO kato­nai főparancsnokává a tisztsé­get jelenleg betöltő Andrew Goodpaster tábornok helyére. George Busht, a republikánus párt jelenlegi elnökét pekingi nagykövetté nevezi ki Dávid Bruce helyére. FREDERICK TURNER 51 éves tengernagyot nevezték ki az amerikai hatodik flotta új pa­rancsnokává. Turner Daniel Murphy tengernagyot váltja fel tisztségében. MARIO VIHOSO NEVES 62 éves jogászt nevezték ki Por­tugália első moszkvai nagykö­vetévé. EDWARD GIEREK, a LEMP KB első titkára fogadta Micliel Poniatowski francia belügyi államminisztert, aki hivatalos látogatáson Varsóban tartóz­kodik. Olszowszki külügymi­niszter Poniatowskival a len­gyel—francia együttműködés fejlesztéséről és időszerű nem­zetközi kérdésekről tanácsko­zott. PÁRIZSBAN tegnap ülést tar­tott a Francia Kommunista Párt Közjjonti Bizottsága, hogy, megvitassa az októberi rendkí­vüli kongresszus elé terjeszten­dő határozati javaslat-terveze­tet. A határozati javaslat szö­vegét szerdán hozzák nyilvá­nosságra. JAPÁN, az Egyesült Államok, Franciaország, az NSZK és Nagy Britannia pénzügyminisz­terei ina és holnap „valahol Párizs környékén“ tanácsko­zást tartanak, hogy egyeztes­sék álláspontjukat a Nemzet­közi Valutaalap és a Világbank szeptember 29-én kezdődő köz­gyűlése előtt. JOHN TURNER kanadai pénz­ügyminiszter szeptemberben Franciaországban, Nagy-Britan- niában, az NSZK-ban és az Egyesült Államokban kereske­delmi és pénzügyi vonatkozású tárgyalásokat folytat. Látogató körútja egyúttal a nemzetkö­zösségi pénzügyminiszterek szep- tember 25-én Ottawában kezdő­dő értekezletének előkészíté­séül szolgál. TEHERÁNBAN iráni értelmi­ségieket tartóztattak le azzal a váddal, hogy felforgató ele­mekkel tartottak fenn kapcsola­tot. Részletek egyelőre nem is­meretesek. ALGÍRBAN a XI. nemzetközi vásáron tegnap csehszlovák ki­állítási napot tartottak. Csou En-laj beteg Peking — Uulbright szenátor, a jelenleg Pokingben tartózko­dó amerikai kongresszusi kül­döttség vezetője pénteken ki­jelentette, a kínai hivatalos személyek közölték az ameri­kaiakkal, hogy Csou En-laj mi­niszterelnök kórházban fekszik és nem fogadhat külföldi lá­togatókat. Ilumphrey demokra­ta szenátor, az amerikai dele­gáció egyik tagja az MBS rá­diótársasággal folytatott tele­fonbeszélgetésében Teng Hszi- ao-ping mlniszterelnök-helyet- tesre hivatkozva már egyene­sen arról számol be, hogy a kínai kormányfő állapota rosz- szabbodott. Csou En-laj beteg­ségének mibenléte továbbra sem ismeretes. A kínai vezető július 31-én jelent meg utoljára a nyilvá­nosság előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents