Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-06 / 211. szám, péntek
Dalolni szép — dalolni jó Országos hírű menyecskekórus POLKA ÉS BARÁTSÁG CSEHSZLOVÁKIAI EGYETEMISTÁK A SZOVJETUNIÓBAN Á kanyargó Ipoly mintha vigyázna Kováčovcéra (Szócséhy- kovácsira), úgy veszi körül ezt ja, kis falucskát a Veľký Krtíš-í (nagykürtösi) járás déli részén, közvetlen a magyar határnál. EZ a falucska valamikor nagyon távol volt a világtól. Ma már ide is széles aszfaltozott út vezet. Ez az út is jelképe a fejlődésnek. Ezen indult el a sikerek felé a ma már országszerte ismert szécsénykovácsi me- nyéeskekőrus is. ■ — Hogyan is alakult a me- jiyecskekórus? — kérdem Antal Béládétól, a Nőszövetség helyi szervezetének elnökétől. — 1970 ben szólóénekesként Indultam a járási népdalversenyen. Szereplésem adott ötletet a többi asszonynak is, hogy énekeljenek. Egy év múlva már közösen gyakorolt kilenc asz- fczony a Nőszövetség és a CSE- MADOK helyi szervezetének a támogatásával. Ocsko Istvánné irányította a csoportot. De a próbákra ellátogattak a férjek is, akik szintén elmondták véleményüket egy-egy énekszámról. A menyecskekórus 1972-ben a Járási döntőn érte el első sikerét. Győztesként jutott tovább az országos elődöntőbe. Itt is elsők lettek. A bratisiavai országos döntőn ugyan a ladicei l lédeci) menyecskekórus kapta a legtöbb pontot, de a kovácsiak •második helyezése is nagy sikernek számított. A kovácsi menyecskekórus legnagyobb erőssége, hogy eredeti palóc népdalokat énekel. A dalok a vidék régi szokásait, az ott élő emberek életét, munkáját tükrözik vissza. A menyecskekórus tagjai közül többen évtizedekkel ezelőtt 14 évesen álltak munkába. Reggel négytől esti tízig jutott bőven Idő a dalolásra. így jobban ment a munka is, meg aztán az éneklés során kissé megfeledkeztek szegényes sorsukról. A dalok többsége közvetlenül a munkájukat eleveníti fel: Pista bácsi mé’ haragos a szeme, talán bizony haragszik valakire, vágja ki a szemiböl a kalapot úgy vizsgálja a rMpszámosokot. A simítók között sok volt a fiatal is. Természetesen ők sem maradtak ki a dalból. Barna kislány ha kimegy a pajtába, oly ügyesen fellép a szerviánra (rudakra szerző megj.) oly ügyesen fellép a szerviánra, két szál zsinórt leolvas egy sorjába. Szép az a dal is, melyet a lányok akkor énekeltek, amikor hazafelé ballagtak az egész heti munka után. A sötétségben ezzel űzték el félelmüket. Haza lányok, haza már, mer a piros hajnal hasad már, mer a piros hajnal babám aranyos este csókolják meg, de nem most. A sok hajsza bizony sokszor nehezére esett a fiataloknak. Nemigen tudták mi az a szórakozás. így aztán nem csoda, hogy ilyen dalok is születtek: Jspúny uram arra kérem gyüjjön ki, tintát, tollat, papirost is hozzon kt írja meg az elhocsájtó levelem timítottam a dohányát eleget. Sok sok szép népdalt énekelnek a szécsénykovácsi menyecskék. Nagy örömet szereztek Ág Tíborrxtk, a CSEMADOK KB központi néprajzi szakelőadójának is, aki e népdalok nagy. részét még soha sem hallotta. Jeles néprajzgyűjtőnk már többször is megfordult Kovácsiban. Nagyon jól érzi magát e vidéken, ahol szinte kimeri rhetetlen népdalforrásra akadi. A kovácsi menyecskekórus az idei „Tavaszi szél vizet áraszt" elnevezésű népdalverseny járási döntőjén az első helyen végzett. Most készülnek az országos elődöntőre. — És aztán — kérdem Antal fíélánétól. — Kissé fáradtak vagyunk — mondja. Az a baj, hogy a fiatalok többségét már másfajta muzsika foglalkoztatja. Beszédéből mintha azt éreznénk liogy abba akarják hagyni. Kár lenne. A férfiak is azt mondják, hogy jó lenne még legalább egyszer eljutni az országos döntőig • Tény, hogy ezek a dalos ajkú menyecskék több anyagi és szakmai támogatást érdemelnének. Lelkes támogatói, tovább- vivői a vidék népművészetének. Eddig a legnagyobb jutalmuk a jól végzett munka öröme, a hasznos szórakozás, amellyel nemcsak maguknak, hanem mindannyiunknak örömet, kellemes perceket szereznek, felelevenítik a múltat, hogy még jobban tudjuk értékelni a mát. A vár egyik harmadik emeleti termében érzékeny kézzel és szemmel rendezett, változatos beszédű tárlat fogad. A Szlovák Múzeum tulajdonát képező anyag e jellegzetes válogatása is elárulja, hogy a XIX. és a XX. századi hazai népművészet valóban közösségi művészet. A gyakorlati és eszmei értelemben vett hasznosság és célszerűség jegyében formált tárgyakban a szabad alakítás és változatok gazdagsága, a játékosság és a jóízű humor is érvényesül. A térelosztó vendégfalak megvilágított színes és kitűnő fekete-fehér fényképanyaga Idézi azokat a helyeket, melyek változatlanul, vagy csak részben őrzik a régit. Ezeknek a községeknek házai és tárgyai éreztetik a paraszti élet múltját, sőt közelmúltját. Szlovákia erdei bőségesen szolgáliatják a fát, az egyik legfontosabb nyersanyagot, melyből az ügyes kezű, szorgalmas, velük született szépérzékkel megáldott nép otthonának berendezéseit és személyes szükségletét szolgáló tárgyait készítette. A sötétbarna faedények, az ügyes kis faragott polc, a só- és kanáltartó, a falon csüngő szív- és virág- formájú nyílásokkal átlyukasztott szűrőkanál láttán felelevenedik a régimódi konyha. A délnyugat-szlovákiai sötétszínű kulacsokat, gazdag festett és vésett ornamentika borítja. Különösen változatosak rajzban és színben a már csak múzeumban fellelhető sulykolófák, melyekkel régen a folyó hideg vizében állva, alacsony Sokrétű tevékenység Leningrád egyetemén és főiskoláin 150 csehszlovák diák tanul, és szeptembertől még gazdagodnak soraik. Ez a kis „kolónia“ négy év alatt alakult és öt SZISZ-alapszervezetben tömörül. A leningrádi diákok büszkesége a „Moravanka“ népi láncegyüttes, amely kél éve alakult. Gazdag műsorában cseh, morva, szlovák, orosz táncok és dalok szerepelnek. Az együttes már fellépett a leningrádi és a bakui televízióban, valamint a rádióban, továbbá az Intervíziő Prága—Leningrád című kür- kapcsolásos műsorában is. Állandó szereplői az egyetem, a Komszomol és a csehszlovák konzulátus rendezvényeinek. Jó hagyománnyá vált Lenin- grádban, hogy a SZISZ aiap- szervezetek egy üti működnek, barátságot kötnek különböző üzemek Komszomol-szervezetei- vel. A közös rendezvényeken a „Moravanka“ állandó vendég. Az együttes tagjai a műsoron kívül a különböző érdekes időszerű vitákat, megbeszéléseket vezetnek. A SZISZ Központi Bizottságától már több elismerő oklevéllel és tárgyi jutalommal tüntették ki őket. Az idén nyáron az együttes nagy fába vágta a fejszéjét. Háromhetes ukrajnai körútra indult. A 23 táncos és zenész számára a Komszomol leningrádi városi szervezete tette lehetővé ezt az utazást. Kijevijen 2(10 Szovjetunióban tanuló külföldi diák gyűlt ösz- sze, hogy elinduljon azokra a helyekre, melyek az ukrán nép harci, forradalmi múltjának és dolgos jelenének tanúi. Ezzel a csoporttal utazunk mi, a csehszlovák diákok is, hogy felkeressük Poltava, Harkov, Vorosilovgrád, Krasznodon, Donyeck, Zaporozsje, Kremenesuk és Cserkaszi ukrán városokat. Kezdés — nagy sikerrel Poltava. Az orosz történelemben ez a városnév fogalommá vált, épp úgy, mint Nagy Péter cár, akinek hadai itt győzték le 1709-ben XII. Károly svéd király addig legyőzhetetlennek hitt hadait. Talán egy kicsit merész összehasonlítás, de itt aratták első győzelmüket a csehszlovák diákok is. Premier. Izgalom, rohangálás és egyáltalán minden, ami ezzel jár. Azután felgördül a függöny, és a színen megjepadkán verték, sulykolták a fehérneműt. Valamennyi gomori falu petróleumlámpás szobájában pergett a festett, hegyes végű orsó és forgott a nagy szövőszék. Szepességet és V. Leváret képviselik a mézeskalácsok számára készült szívekkel, állat- és növénymotívumokkal ékes faformák. Majd ránk mosolyog egy 1863-as kis szekrény tarka rózsás ajtaja. S a mángorlófák lapján szinte szemünk előtt borul virágba a szép levelű cserepes növény. A püsztorművészethez tartoznak a detvai és liptói, fából faragott merílőedények, melyek nyelét vagy fülét, hosszú nyakú állat, vagy mulatságos kis emberfigura képezi. A sajt- és ostyepka formák aljába bárányt, vagy csillagot véstek. A Banská Štiavnica i faragómesterek kimondott plasztikai érzékkel formálták meg a du dást és a többi muzsikust. A sík vidék jó minőségű agyagját a fazekasok dolgozták fel. Különböző tájakról származnak a mázas és mázatlan cserépedények, a többrészes ételhordók, amiből nem löty- tyent ki a leves, a köpülő, s egy könyvet formázó bütykös. A tálakat, bögréket, kanosokat, festett madarak, kedves virá- gocskák díszítik. A híres mod- rai fajansz tányérokon, vízesés söröskancsókon, gyertyatar- tókon a jellegzetes kék-sárga- zöld színekben hajlós szárú lennek a szlovák népviseletbe öltözött legények, majd a lányok. s romantikus, kedves táncot járnak. Ezután Csehország üzen vidám dalaival és a népszerű polkával. Megragadja a szíveket a színes, tüzes déli csárdás. Majd befejezésül egy igazi „kazacsok“ a Katyu sa dallamára. Taps, virágok. A hátszáz néző így fejezi ki elismeréséi. Az együttes tagjai, érthetően fáradtak. Ám nem sokáig tart a fáradtság, mert a művelődési otthon halijában zenekar játszik. Itt: már „áll a búl“, egyült táncol a sok nemzetiségű diáksereg a pottaval fiatalokkal. Vígan folyt a lánc. Az egyik szünetben közénk jöttek a német diákok s arra kértek, hogy tanítsuk meg őket polkázni, mert nekik nagyon tetszik ez a tánc. Poltava volt az első állomás ezen a nagy úton, de már itt is sok-sok barátság született. Harkovba már nem öt autóbusz indult, hanem egy nagy, vidám diákcsoport. A traktorgyárban Harkov Ukrajna második legnagyobb városa, nagy ipari és kulturális központja. A város 21 főiskoláján 120 ezer diák tanul. Gyönyörűek a város régi és új negyedei, a színházak, múzeumok, a nagy parkok. Minket leginkább mégis a világhírű harkovi traktorgyár vonzott. Csaknem valamennyiünk hazájának földjein dolgoznak a harkovi traktorok, hiszen az üzem 55 országba exportálja termékeit. A gyáróriás lenyűgöző volt. Eleinte szótlanul nézelődtünk, figyeltük vendéglátóink magyarázatát, de később olyan kér- dészápor zúdult feléjük, hogy ez a találkozó inkább fárasztó, mintsem szórakoztató volt, de sebaj, megérte. Este újra találkoztunk a „Ju- noszty“ ifjúsági palotában rendezett estélyen. Táncoltunk, énekeltünk. Ám nem volt nehéz megállapítani, hol ülnek a traktorgyárlak. Mindig szoros gyűrű vette őket körül, s amikor elhallgatott a zene, s egy pillanatig csend volt, hallani lehetett az izgatott hangokat: „És ha ugyanabba a karosszériába szerelnék az erősebb motort, akkor mi lenne? És ha...“ S így ment ez órákon át. növények, riadt szarvasok tűnnek fel. Egy ritkaságszámba menő héber feliratú nagy váza is akad közöttük. A tehetséges Ferdiš Kostka népi ízeket és színeket elővarázsoló bűbájos kerámia figurái szűrendőket, korongjukon edényekét formáló fazekasukat, népi zenészek csoportját és vígan mulatozó falusiakat elvenítenek meg. Az ország néhány üveggyárában a népi igényeket kielégítő öblös, valamint karcsú, fehér és zöldes korsókat és poharakat fújlak. Különlegességek a Banská Štiavnica-i palackok, melynek belsejében ötletesen elhelyezett üveg kompozíciók szemléltetik a bányaművelés jeleneteit, serény dolgozóit. Ezt a technikai fogást ismétli meg a mariankai M. Budovský, aki egyik 1973 as palackjába fából faragott gé- meskutat és háziállatokat helyezett el. A táblaüvegekre plngálták a falusiak a Jánošík és egyéb közkedvelt jeleneteket. A juhászok festői viseletéhez tartoztak a bőrből készült bocskorok, tarsolyok, tüszők, széles övék. Az utóbbiakon csillag és rózsa, mértani díszű fényes rézveretek és csatok ragyogtak. A fokosok rézfejének is ízléses rajzuk van. A hideg télben jó meleget adtak a prémbélésű, barna vagy élénk színű bundák, melyeket tarka bőrből készített rátétmunka tett tetszetőssé. A nők Szokolovo Harkovtól 60 kilométerre fekszik ez a kis falu. Itt esett át a tűzkeresztségen a Szovjetunió területén létrejött első csehszlovák hadosztály. Itt halt hősi halált Otakar faros, a Szovjetunió hőse. A Csehszlovák— Szovjet Barátság Múzeumának gazdag expozíciója eleveníti fel a mai látogatóknak a keserves, véres harcokat, a fegyverbarát- ságol, amely akkor acélosodott meg. Ott álltunk a közös sírnál, melyben a szovjet és csehszlovák hősök nyugszanak. „Brat- szkaja mogila“ — testvéri sír, mondják az oroszok, s ez mindent kifejez. Felcsendülnek a jól ismert katona- és partizándalok. El- elcsuklott a hangunk. Senki sem vette zokon. Megértették. Minfavásár Megérkeztünk Donyeckba, Donbüs „fővárosába". Füstös, szénporos várost képzeltünk el, s helyette zöldfehér parkok és toronyházak tárultak elénk ... Nemhiába ítélték oda Donyeck- nak az iparvárosok nemzetközi versenyén a „Legjobb iparváros“ címet. Egy ünnepi nagygyűlésen találkoztunk a bányászokkal. Megcsodálták autóbuszunkat, melyet mozgó fotó kiállítássá alakítottunk, s ahol bemutattuk szocialista hazánk dolgos hétköznapjait, s leningrádi életünket. Figyelmesen nézték végig negyven perces, verses, zenés összeállításunkat a Szlovák Nemzeti Felkelésről. S aminek talán a legjobban örültünk: az együttes minden tagját megajándékozták egy-egy bányászsisakkal. Végállomás Megérkeztünk Kremencsukba, 450U kilométert tettünk meg. Az utolsó közös estén már kétszáz diák járta együtt a polkát, s énekelte a „Tancuj, tancuj“ t, a prágai VIT népszerű dalát. Nagyon jó érzés volt. Akkor már tudtuk, hogy utunk nem volt felesleges, mert ezek a fiatalok már más szemmel néznek ránk és hazánkra. Tudtuk, hogy barátok maradunk. Még pár röpke óra, még egy utolsó beszélgetés, és ... Nem. Nincs vége, mert itt Ukrajnában, őszinte, mély barátságok születtek. GÜRFÜL ZSUZSA ösztönös és biztos művészi érzékére utálnák a népviselet egyes vonzó darabjai: a tren* élni és polomkai kék-piros ke- resztszemes kivarrású ingvál- lak, a hímzett csipkés kék-sárga díszkötény, a tarka virág- csokros fekete posztóméi lény, s a sokszínű hímzett főkötő. A piešťanyiak ingei, fejkendői is szépek, ötletes rajza van á Turie Pole-i kékfestős gyerekkötényeknek. Tetszetősek az ábelovái és kelet-szlovákiai vörös szőttes takarók, s abroszok. A sarokfüggönyt hímzett büszke griffmadarak, parádésan lépkedő lovak, tárt szárnyú madarak népesítik be. A prešovi M. Caban még a szarut is felhasználja. Formás sótartókat és finoman stilizált madarakat farag, melyek V. Kautman hatását éreztetik. J, Kerák a drótoshagyoműny folytatója. A kysucaiak színes diótszálukból készült kosarai és gyertyatartói is felsorakoznak. A hajlós vesszőkből és szalmából font célszerű ke* nyérkosarak, bevásárlótáskák, a kosárfonók ügyességét, ízlé« sét dicsérik. Nyilvánvaló, liogy a XX. szá= zad egyre fokozódó iparosodása ellenére sem halt ki a népművészet. Megszűnt ugyail néhány ága, s a tárgýak formája is változott, újabb rendeltetésének megfelelően. A fenti szép és hiteles kiállítás egyértelműen hirdeti, hogy a népi közösség tartós értékek megteremtője. Szocialista rendünk ezeket az értékeket nem engedi elsüllyedni a múló időben. BÄRKANY jenöné A szécsénykovácsi menyecskekórus Nagy László felvétele NAGY LÁSZLÓ Vallomások a múltról Népművészeti kiéllítós o bratisiavai várban UMJ 1974. IX. 6. 4
