Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-03 / 208. szám, kedd
DDnDDDDDDDDDDDDaD- 0 J FILMEK — Á fantázia az élet sója 1974. IX 3 A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmából országszerte sokrétű kulturális rendezvényeket tartottak. Az ünnepségsorozat részeként filmbemutatókat is rendeztek, illetve műsorra tűzlek több, régebben készült nagysikerű felkelési témájú filmet. A Szlovák Film dolgozói a Jubileumot két új játékfilmmel köszöntötték; az egyik a Dolgozók Filmfesztiváljának nyári szakaszában bemutatott Az ismeretlen vadász trófeája (!//«- dimír Paloviö és Vincent Rosi- nec munkája), a másik A nap, amely nem múlik el. Ennek ősbemutatójára a XIX. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon került sor, ahol a Béke és Szocializmus című folyóirat kti- löndíjával tüntették Ki. A koli- Ikii stúdió alkotói arra törekedtek, hogy ne formálisan emlékezzenek meg az évfordulóról, hanem tartalmasán, a filmművészet sajátos eszközeivel valljanak legújabbkori történelmünk jövőt formáló eseményéről, a szlovák nép hősi helytállásának napjairól. A páratlan jelentőségű történelmi esemény évfordulóján ünnepélyes keretek között mutatták be A NAP, AMELY NEM MÜLIK EL Stefan Kvietik a film főszerepében eímű filmet. Az Ivan Bukovöan forgatókönyve alapján — Martin Ťapák rendezésében — készült drámai történet a felkelésnek, a hősi küzdelemnek egyik döntő mozzanatát örökíti meg, korhű, dokumentumigé- «yű filmkrónikaként. A mű kö Zéppontjában az emlier áll; az alkotók azt vizsgálták, hogyan acélosodon a felkelésben az emberek akarata és önfeláldozása, miként jutottak el a tudatos harcig, hogyan formálódott a felkelők jelleme, magatartása, állásfoglalása. 1944 — a háború utolsó nyara. Egy szlovák falut a hegyek közölt SS-afakulatok száll ják meg. Parancsnokuk a lakosságot együttműködésre szólítja fel: férfiakra, lovakra, kocsikra van szüksége. Ám a falu csaknem teljesen kihalt, csupán asszonyok, gyerekek és Idős emberek tartózkodnak a hajlékokban; a férfiak a hegyekben bujkálnak, a partizánokat segítik. Köztük van Matúš katonaszökevény is; a szlovák hadsereg katonájaként a keleti fronton harcolt, de megszökött, mert gyűlöli az erőszakot, a háborút. Most azonban szülőfalujának sorsa forog kockán. A partizánok rajtaütésszerűen a faluból kiűzik a németeket. Matúš találkozik a családjával; feleségét súlyos állapotban találja: a német katonatisztek a partizáncsaládok tagjainak kihallgatása során tötíb ízben rálőttek az asszonyra. Az idő megérett a felkelés re. Fellángolnak a harcok, elérkezett a leszámolás órája, a végső küzdelem az emberi civilizációt lábbal tipró fasiszta téboly ellen. Matúš, aki borzad a háborútól, most az elsők közt Jelentkezik; meg kell találnia azt a németet, aki rálőtt a feleségére. Egy páncélvonatban több társával együtt sjkeres akció részese lesz. A német bombázók azonban megrongálják a pályatestet, a felkelőknek ezért nyílt harcot kell választaniuk. Matúšnak sikerül két ellenséges katonát foglyul ejtenie. Nem is sejti, hogy egyikük az a német, akit keres... A háború, a harc azonban nem két ellenséges ember küzdelme; jóllehet MatúSt a bosszúállás vágya űzte a harcba, fokozatosan ráeszmél arra, hogy ez nem az „ő egyéni harca“, s nem elegendő csupán azt a bizonyos németet keresni: a bosszúállóból így lesz harcos, tudatos felkelő, aki már tudja, miért és mi ellen ragad fegyvert. Martin Ťapák ugyan szolid rendezői munkát végzett, ám mi tagadás,: többet vártunk filmjétől. Az alkotás a művészi megvalósítás szintjét és az ábrázolási módot tekintve nem igen hozott újat, s bár eddig ismeretlen tényeket örökített meg, ennek ellenére azt kell mondanunk, csak a felkelés élményét visszavetítő elbeszélő filmek számát gyarapította. Félreértés ne essék: nem a témaválasztást Illetően van némi fenntartásunk, hanem a művészi ábrázolást tekintve, a rendezőtől a megjelenítés magasabb szintjét kérjük számon. Három évtized múltán az egykori eseményeket felelevenítő elbeszélő filmkrónikák helyett joggal elvárható a felkelési téma újszerű ábrázolása, a múlt és a jelen‘életformáinak konf- rontálása. A kamara-játékfilm főbb szerepeit ismert szlovák színészek alakítják: Štefan Kvietik, Emília Vášáryová, Brigit a Hausne- rová, Martin Ťapák, Milan Kňažku, Radoslav Brzobohatý és mások; játékukkal híven követték a rendezői koncepció valóra váltását. -ym Jelenet A nap, amely nem múlik el című filmből: Brigita Ilaus- aerová és Viera Strnísk odú, __ A budapesti Állami Bábszínház Košicén Az SZSZK Művelődésügyi Mi nisztériuma és a košicei Állami Bábszínház vendégeként — a két ország kulturális megegyezése alapján — szeptember 10- én 15 és 19 órai kezdettel a košicei Állami Bábszínházban a budapesti Állami Bábszínház bemutatja Kodály Zoltán: Háry János című operájának bábszínpadra alkalmazott daljátékát. A daljátékot Paulini Béla és Har- sányi Zsolt szövegkönyve alapján Szilágyi Dezső alkalmazta bábszínpadra. A bábukat Bródy Vera, a díszleteket Koós Iván tervezte. A daljátékban — melyet Szőnyi Kató rendezett — olyan közismert művészek szerepelnek, mint Melis György, Sinkovits Imre, B. Kiss István, Komlóssy Erzsébet, Szölössy Irén stb. A Háry Jánosról elmondhat juk, hogy Kodály egyik legértékesebb alkotása. A szerző e daljátékkal megtalálta azt a népszerű formát, amelyben a már-már feledésbe merült nép.- dalklncset ismertté tudta tenni, s ezzel biztosította további életét napjaink művészetében. A Háry János bábszínpadi változatát Magyarországon először 1972-ben, a Kodály-emlék- ünnepségeken mutatták be. Azóta már Angliában, Egyiptomban és a világ számos országában is nagy sikert arattak vele. A bábszínpadi előadás érdekességei közé tartozik az újszerű képi megoldás. A színház együttese első alkalommal dolgozik különböző méretű, egy-egy mozgásötletre vagy ötletsorra épülő, s alkalmakként paravánként is használható figurákkal, amelyek összhangban a színgazdag díszletekkel — ö magyar népművészet díszítő elemeit, motívumait és egyéb tárgyait idézik. Ezek szellemében játszanak a színpadi alakok, a bábuk, a kellékek, a díszletek is, pontosabban, azok hang- és mozgásbeli életrekel- tői. Amint azt a vendégszereplést megelőző sajtótájékoztatón Alexander Futaš, a košicei Állami Bábszínház igazgatója kijelentette, a budapesti Állami Bábszínház a Háry János című daljáték bemutatásával Košicén is minden bizonnyal nagy si kerre számíthat. A budapesti Állami Bábszíu ház Košice lakoséin kívül egyébként szeptember 12-én a királyhelmecieknek is előadja a Háry Jánost. (szaszák) AZ ALKOTÓKÉPESSÉG ÉS AZ ÉRTELEM IS FEJLESZTHETŐ Az ember alkotóképessége olyan adottság, mely bizonyos körülmények között fejleszthető. Tehát nem vágyálom, hanem a feltételek megteremtésétől függ, hogy valami újat, a társadalom szempontjából fontosat alkossunk. Nemrégiben még sokan tévesen azt tartották, hogy az alkotóképesség fejlesztése csak a művészet terén lehet eredményes, s célja főleg a szabad idő gazdaságos kihasználása. A pedagógusok azonban ma már tisztában vannak azzal, hogy az alkotóképesség bármilyen fizikai, sőt szellemi tevékenység terén fejleszthető. Arra törekszenek tehát, hogy tanítványaikban felébresszék az alkotás vágyát, hogy kötelességeiket érdeklődéssel teljesítsék és problémáikat maradéktalanul megoldják. fin Semrád, a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Komenský Pedagógiai Intézetének tudományos dolgozója hazat és szovjetunióbeli tapasztalatairól beszél. Elmondja, hogy noha már Marx és Engels is foglalkozott az ember alkotóképessége fejlesztésének a lehetőségével — ez ugyanis szorosan összefügg az egyéniség formálásával —, a nehézségek miatt még mindig csak a kezdet kezdetén tartunk. Mégis megnyugtató a tudományos intézmények és a társadalmi szervezetek részéről tanúsított, a szükséges nevelési feltételek megteremtésére irányuló érdeklődés. — Az alkotóképesség fejlesztése a legkülönbözőbb módszerekkel történhet — tájékoztat J. Semrád, utalva a fiatalon elhunyt J. Vigodszkij szovjet pszichológusnak a művészet pszichológiáját ismertető tanulmányára, melyben a szerző az alkotóképesség fejlesztése szempontjából h legfontosabbnak a gyermek képzelőtehetségének, fantáziájának a felkeltését tartja. Szerinte ez azért fontos, mert a gyermek fantáziájából egyéniségére, értelmére, érzéseire, lelki világára következtethetünk. — Ügy kell nevelnünk a gyermekeket — mondotta a szovjet pszichológus —, hogy akár az iskolában, akár odahaza, vagy más környezetben tartózkodnak, mindenütt elegendő, a fantáziájuk fejlesztését elősegítő benyomásban legyen részük. Ez többféleképpen Is történhet, ám pedagógiai kérdésről lévén szó, Vigodszkij ezekről nem tesz említést. Vendéglátóm esztétikai nevelési módszerünket a szocialista társadalom követelményei alapján értékeli, és úgy véli, hogy ezen a téren még sok a tennivaló. Szerinte mindenki részére előnyös lenne, ha már gyermekkorában felkeltenék érdeklődését a művészet iránt, még akkor is, ha később semmiféle művészi tevékenységet nem fog végezni. A gyermeknek ez a bekapcsolódása azonban csak akkor lehet eredményes, ha megtanulja átérezni a művészetet. — Az ország 12 alapiskolájának 9. osztályaiban a közelmúltban felmérést végeztünk, hogy megállapítsuk az esztétikai nevelés (tehát a zene, a képzőművészet és az irodalom) tantárgyainak színvonalát — folytatja J. Semrád, aki tevékenyen részt vett ebben a kutatómunkában. A kérdőíveken feltüntetett egyik kérdés így hangzott: mi a diákok véleménye az esztétikai nevelésről és hogyan viszonyulnak az iskolában tanított többi tantárgyhoz. A válaszokból kitűnt, hogy a diákok többsége szívesebben venné, ha az esztétikai nevelés kötelező tantárgy lenne, s a többihez hasonló feltételek mellett tanítanák az iskolában. Az is kiderült, hogy az említett tantárgyak a várakozásnak megfelelően nem váltják ki a diákok aktivitását és fantáziájuk sem érvényesülhet, mert — úgymond — a pontosan körülírt feladatok teljesítéséhez, például a rajzórán bizonyos tárgyak lemásolásához, nincs szükségük önálló kezdeményezésre, tehát ötletekre sem. A fantázia nem örökölhető tulajdonság. Fejlesztése a szülők és a pedagógusok feladata, akiknek idejében kell cselekedniük, ha eredményt akarnak elérni. A szülők tehát megismertetik gyermeküket közvetlen környezetével, figyelmeztetik a különféle jelenségekre, például a színekre, hangokra, amelyek egyébként talán fel sem tűnnének neki. Bebizonyosodott, hogy azoknak a gyermekeknek, akik egyéves korukig rendszeresen zene mellett aludtak el, zenei érzékük van felnőtt korukban is, a zenei készség tehát fejleszthető. De a zenén kívül a többi művészeti ág iránt is fogékonyabbak ezek a gyerekek. A zenei készség és a fantázia fejlesztésének lehetőségeivel nálunk Ilja Hurník és Petr Elien zeneszerzők foglalkoznak. Hasonlóképpen fejleszthető az alkotóképesség. Elsősorban olyan helyzet megteremtésére van ehhez szükség, amely gondolkodásra készteti a gyermeket arról, ami éppen leköti figyelmét. Ha például azzal a feladattal bízzuk meg, hogy hozza rendbe kiskönyvtárát, megbeszéljük vele, hogyan képzeli el ezt a teendőjét. Az Iskolaköteles gyermek elsősorban egyéni felismeréseire, érzéseire és a szüleitől vagy idősebb barátaitól hallott ta- jiasztalatokra támaszkodik. Ezekből meríti érzékelő készségét, ami a fantáziához hasonlóan ugyancsak fejleszthető. J. Semrád néhány évvel ezelőtt a Klement Gottwald Katonai Akadémián pedagógiát adott elő, tehát a felnőttek alkotóképességéről is gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. — Két különböző világról van szó — mondja — és nem állítható, hogy a felnőttekkel ezen a téren kevesebb volna a munka, mint a gyermekekkel, akik ugyan tájékozatlanabbak és tapasztalatlanabbak, ám természetes tudásvágyuk felkelthető, Jellemük, tulajdonságaik könnyebben formálhatók, tudásuk fokozható. Noha a felnőttek fegyelmezettebbek és megalkuvásra Is hajlamosak, egyéni tapasztalataik a gyakorlattal párosulnak. Ezért a legtöbb dologról kialakult véleményük van és a maguk módján, saját elképzelésük alapján viszonyulnak a társadalomhoz, az egész világhoz. A jó pedagógus sikere éppen abban rejlik, hogy mind a felnőttekhez, mind a gyermekekhez érthető nyelven szól s ezért megnyeri bizalmukat is. Minthogy azonban a legnagyobb értéket ezen a téren is a tapasztalatok jelentik, szakembereink a kutatóintézeteken és tudományos-műszaki intézményeken kívül szoros kapcsolatot tartanak fenn a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió tudományos dolgozóival. — A problémák együttes megoldása és a kölcsönös tapasztalatcsere rendkívül megkönnyíti munkánkat — mondja J. Semrád, rámutatva, bogy a Szovjetunióban milyen nagy fontosságot tulajdonítanak az említett kérdésnek. Az alkotó-1 képesség fejlesztésével ugyanis sikeresen hatnak az esztétikai készségre, ami viszont az érte lem fejlesztését, az értelmi készség fokozását eredményezi. Élenjáró pedagógiai dolgozóink legutóbb ez év májusá bán Bratislavában nemzetközi tanácskozást tartottak, melyen az európai országokon kívül Mongólia, Kuba, a VDK és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság munkatársai is részt vettek. Ezt a találkozót útmutatónak tekintették, melyen további együttműködésük lehetőségeit is megbeszélték. Mert a cél, hogy minél több értelmes ember legyen a világon, aki képességeit a gyakorlatban is eredményesen érvényesíti. KARDOS MÁRTA Érdekes kiállítás Varsóban A Lengyel Népköztársaság megalakulása 30. évforduló fának alkalmából nemrég Varsóban érdekes kiállítás nyílt meg. A kiállításon a varsói arany- és óraműve sek, lát szeré szék, rézkarco- lók és fémverök alkotásait, mint például arany és ezüst ékszereket, csiszolt drágaköveket, kovácsolt rézdomborműveket, órákat, plakátokat mutatnak be. (Felvétel: ČSTK — CAE)
