Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-30 / 231. szám, hétfő

ÚJ szó 1974. IX. 1J. 3 EGY HÉT A BELPOLITIKÁBAN SZOVJET BARÁTAINK SZÍVÉLYES FOGADTATÁSA Az elmúlt héten Szövetsé­gi Gyűlésünk meghívására hazánkba látogatott a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak küldöttsége, amelyet V. V. Scserbickij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének tagja vezetett. A küldöttsé- get lépten nyomon — Cseh­országban és Szlovákiában egyaránt — nagyon szívé­lyesen, elvtársi szeretettel fogadták. Ez természetes, hi­szen személyükben a hősi szovjet nép képviselőit fo­gadhattuk körünkben, amely nehéz feltételek között fel­építette a szocializmust, a II. világháborúban győzelmet aratott a fasizmus fölött és meghozta szabadságunkat. A. Indra elvtárs a küldött­séget hazánk földjén kö­szöntve a többi között hang­súlyozta, ez a látogatás né­pünknek ismét alkalmat nyújt ahhoz, hogy kifejezze baráti érzelmeit a Szovjet­unió népe iránt, háláját fel­szabadításunkért, azért, hogy Csehszlovákiát tartósan, sok­oldalú és rendszeres segít­ségben részesíti, s ott állt oldalunkon 1968-ban is, az ellenforradalom elleni har­cunkban. A szovjet küldöttség több­napos látogatása során va­lóban meggyőződhetett nem­csak hazánk utóbbi években elért jelentős eredményéről, fejlődésünk dinamikájáról, hanem arról is, hogy népünk barátait, elvtársait látja a szovjet nép reprezentánsai­ban. FELHÍVÁS, AMELY TETTEKET KÖVETEL Nitrán a hét derekán meg­tartották a gabonatermesz­tők szlovákiai aktívaértekez­letét, amelynek résztvevői tartalmas felhívással fordul­tak mezőgazdaságunk és a mezőgazdasággal szoros kap­csolatban álló ágazat dolgo­zóihoz. Az alábbiakban leg­alább röviden szeretnénk összegezni, hogy ez a fel­hívás mire ösztönöz. Elsőrendű fontosságúnak minősíti a növénytermesztés, s annak keretén belül a sze­mestermények termesztésé­nek fejlesztését. Ezen a te­rületen döntő fontosságú, hogy a jövőben minden kerü­let, járás és üzem megtartsa a tervezett vetésterületet és stabilizálja az utóbbi két esztendőben elért hektárho­zamokat. A szemeskukorica viszonylatában nagy figyel­met érdemel a hektárhoza­mok növelése és a vetéste­rület bővítése. További idő­szerű feladat biztosítani a sörárpa nagyobb mérvű ter­mesztését és minőségének javítását. A felhívás ezután részlete­sen foglalkozik a réti és a legelőgazdálkodás intenzí­vebbé tételének követelmé­nyeivel. A hüvelyesekkel kapcsolatban arra szólítja fel a termesztőket, hogy már a jövő esztendőben nö­veljék a vetésterületet és a hektárhozamokal, érjék el legalább az idei gabonater­mesztési hektárhozam 50 százalékát, a termelést és a felvásárlást pedig — ami nem kis feladat — növel­jék a háromszorosára. Továb­bi fontos kultúrnövényünk a cukorrépa. Célunk az, hogy 1975-ben túlszárnyaljuk ter­vezett vetésterületét, na­gyobb hozamokat érjünk el, csökkentsük a betakarítási veszteségeket és bővítsük a cukorrépa öntözött területét. Magától értetődő, hogy a felhívás e feladatokkal ősz- szefüggésben szól a szük­séges anyagi-technikai felté­telek megteremtéséről Is, el­sősorban a vegyiparban, gép­iparban és az építőiparban. Biztosak vagyunk abban, hogy ezt a felhívást tettek fogják követni és mezőgaz­dasági dolgozóink ismét ta­nújelét adják kezdeményezé­süknek, öntudatosságuknak és szaktudásuknak. ÜNNEPELT A KÉK HADSEREG Kék hadseregnek nevez­zük vasutasainkat, akik ezek­ben a napokban, pontosan szeptember 27-én ünnepelték — hazánk dolgozó népével együtt — a vasutasok nap­ját. Nem kívánjuk ezúttal feleleveníteni az ünnepségek egyes mozzanatait, inkább néhány példával szeretnénk érzékeltetni, hogy a vasút és a vasutasok mit jelentenek egy iparilag fejlett szocia­lista országban, s mennyit fejlődtek az elmúlt két év­tizedben. A laikusnak is sokat mon­dó tény, hogy míg 1954-ben a vasúti vontatásban szin­te egyeduralmi helyzete volt a gőzmozdonynak, ma már a személy- és a teherszál­lítás feledatainak csupán 6,5 százaléka hárul rá. Az említett időszakban több új fontos vasútvonal épült, vil­lamosítottunk 2659 km-nyi vasútvonalat, s ezekre a beruházási építkezésekre tár­sadalmunk jelentős össze­get, mintegy 50 milliárd ko­ronát fordított. Persze a fel­adatok is sokkal nagyobbak, 20 esztendő leforgása alatt megkétszereződtek, sőt pél­dául Ágcsernyőn, a kezdeti másfél millió tonna áru he­lyett jelenleg évente kb. 15 millió tonnát raknak át a szovjet vasúti vagonokból a mieinkbe, illetve megfordít­va. A vasúti vagonpark is jelentősen bővült. Az eredmények jelentős mértékben köszönhetőek a vasutasok szocialista munka­versenyének. A vasutasok ez idén 5000 újító javaslatot nyújtottak be, 2757 szocialis­ta munkabrigádjuk van és további 5000 kollektíva ver­seng ennek a címnek az el­nyeréséért. KÖVETKEZETESEN ÉRVÉNYESÍTSÜK A PÁRT ALAPSZABÁLYZATÁT A CSKP Központi Ellenőr­ző és Revíziós Bizottsága leg­utóbbi ülésén azzal foglalko­zott, hogy a párt alapszerve­zetei hogyan tartják be a CSKP alapszabályzatát. Ez ugyanis fő feltétele pártunk vezető szerepe jobb érvé­nyesítésének, egysége és ak­cióképessége fokozásának. Általában jók a tapasztala­tok, de amint arra a bizott­ság ülésén rámutattak, van­nak még pártszervezetek, amelyekben az alapszabály­zat megsértéséből nem von­ják le a szükséges következ­tetéseket. Az alapszervezeti taggyűlésekkel foglalkozva a bizottság rámutatott arra, hogy egyes alapszervezetek­ben szükséges javítani a tag­gyűlések tartalmát, kollek­tív előkészítését, a határo­zatoknak konkrétaknak és címr© szólónknak kell len­niük és jobban kell érvénye­síteni az ellenőrzési jogot is. Az ülésen bírálták, hogy egyes taggyűlések még min­dig csak tájékoztató jelle­gűek, nem vértezik fe! elég­gé a kommunistákat a tö­megpolitikai munkára, s a határozatok nem minden esetben segítik elő a párt- bizottságok és párttagok konkrét tevékenységét. (Qályj ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI EGY ISKOLA, AMELYET NEM LEHET ELFELEJTENI Graus ezredes (A szerző felvétele) noksága székelt, Graus elvtárs a híradósok parancsnokához fordult segítségért. Az a repü­lősökhöz küldte, azok ugyan nem rendelkeztek erős adóállo­mással, de azt, ami volt, rendel­kezésére bocsátották. így nem­sokára megteremtették az ösz- szeköttetést a Kárpátokban har­coló hadosztály törzsével. A fa­siszták lövedékei szerencsére elkerülték őt, de a betegséggel nem volt ilyen szerencséje. Amikor Donovalyba vonultak vissza, sárgaságban szenvedett. Az ősz ezredes mindig talál időt arra, hogy diákjai köré­ben felelevenítse élményeit. Már több mint három évtizede katona, és már lassan 30 éve nevelőként tevékenykedik. A szovjet tankok még csak Nyu- gat-Szlovákiát szabadították föl, amikor ő már megkezdte az előadást abban az iskolában, amely a mai katonai híradós iskola elődje volt. A semmiből kezdte, úgy mint sokan mások. Ezt ma is gyakran megomlíti diákjainak, azzal a céllal, liogy tudatosítsák, jól határoztak, amikor a hadseregbe beléptek, hisz azt kell védeniük, amit apáik a felkelésben kiharcol- coltak. Azt is hallottuk, hogy az is­kolában többel csinálnak, mint amit a tan terv előír. — Azt hiszem, megtaláltuk a helyes módszereket arra, hogy a fiúknak bebizonyítsuk, harminc évvel ezelőtti elhatáro­zásunk nem a véletlen müve volt, hanem az egyedül lehet­séges, az egyedül helyes elha­tározás, — mondja Graus ez­redes. — A gimnázium számos tanulója a kötelező munkákon kívül feldolgozza az ellenál­lás történetét szülőhelyükön, a felkelés idejéből származó fegy­vereket tart karban, és emlék­művek rendbentartásáról gon­doskodik. Egy kirándulás alkal­mával a Lomnistá völgyben nemrég a felkelés idejéből szár­mazó bunkerre bukkantak, és felajánlották, hogy rendbehoz­zák azt. Banská Bystrica kör­nyékén összesen 35 SZNF-em- lékművet és emlékhelyet is rendbehoztak. Vállalták azon emlékmű rendbenturtását is, amelynek az alapkövét a Ban­ská Bystrica melletti Balinban az SZNF 30. évfordulójának ün­nepségein fektették le. Az iskola parancsnoka tudja, hogy a Garamtól nem messze lévő épület mellett az emberek tisztelettel mennek el. Erről a tanulók is tudnak. „Nem kell őket kötelezettségvállalásokra buzdítanunk, inkább az a problé­ma, hogy valami munkát tud­junk nekik adni. Olyan sokat akarnak a vállukra venni. Az iskola iránt akkor is tisztelet­tel viseltetnek, amikor már le­érettségiztek és elhelyezked­tek, ki-ki a maga érdeklődése szerinti katonai főiskolán- Ta­valy az érettségizők egy egész szakasza azzal búcsúzott: oda akarunk menni, ahol a hadse­regnek szüksége van ránk. Csak egy kérésük volt, hogy ne sza­kítsuk szét közösségüket, együtt maradhassanak. Az ilyen ké­rés teljesítése nem minden esetben könnyű feladat. Nemrég találkoztam a Výš­koví Katonai Gyalogsági Főis­kola egyik hallgatójával. Amit mondott, nagyon jólesett. Töb­bek között az is, hogy azok, akik nálunk érettségiztek, na­gyon büszkék voltak iskolá­jukra, nincs velük semmi baj, jól tanulnak, és a Pélďás egy­ség cím megszerzéséért is ver­senyeznek ... JÁN BLAŽEJ SOKAT ADOTT Jozef RataJ szakaszvezetö a poprádi vagongyárból vo­nult be tényleges katonai szolgálatra. Gépészeti szak- középiskolát végzett. Már odahaza is szerette a kul­turális munkát. A katona­ságnál — ahol az első nap­tól kezdve otthonosan érez­te magát — hamar észrevet­ték szervezőképességét- Nemcsak hogy altiszti isko­lába küldték, de beválasz­tották a SZISZ ezredbizott- ságába is. A mai napig kul- túrfelelös. — Irodalmi színkörünk kétszer jutott el a köteléki fordulóig — mondja. — Észt- rádcsoportunkat nemcsak a környező katonai egységek­ben, hanem a falvakban is jól tsmerik. Rataj szakaszvezető ko­molyan vette a katonaságot. Feladatait mindenkor teljesí­tette. Ezért is vett részt ju­talomként egy szovjetunióbe­li kiránduláson, a Kijev— Harkov közti vonalon, ahol a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák dandár harcainak színhelyeit keres­ték fel. — A katonaságnál eltöl­tött két évre mindig jó ér­zéssel gondolok majd — mondja. — Dolgozni a régi munkahelyemre megyek vissza, s ha lehetőség adó­dik, akkor távúton a főisko­lai végzettséget is megszer- zem. Szeret festeni, fényképez­ni, szeret emberekkel foglal­kozni. Erős akaratra tett szert, amit az Is igazol, hogy leszokott a dohányzásról. — Természetesen én is örülök annak, hogy leszere­lek — mondja búcsúzóul. — Ennek ellenére állíthatom, hogy a két év nem hiába el­töltött idő volt. Akik utá­nunk jönnek, azoknak csak azt mondhatom: sokat ta­nulnak a katonaságnál, itt formálódnak igazi férfiúvá. Éppen ezért az első naptól igyekezzenek aktív tevé­kenységet kifejteni. így észre sem veszik majd a na­pok múlását. —né— Jutalomként' a Szovjetunióba Becsületesen készültek fel a „Vörös zászlóért“ versenyre. Sok könyvet el kellett olvas­niuk, a legnagyobb érdeklődés­sel talán köztársasági elnö­künk „Buzuluktól Prágáig“, Grecsko marsall „A Kárpáto­kon át“ és Husák elvtárs „Ta- núságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről“ című könyvét ol­vasták. A „Marxizmus-korosz­tályunk iránytűje“ című, a Martini Katonai Szakközépisko­la másodikosai részére már má­sodízben megrendezett verseny­ben Is sok ismeretet szereztek. Miután az iskolai fordulót megnyerték, a katonai közép­iskolák és gimnáziumok dön­tőjébe kerültek. Felkészítésük­ben a legtöbbet V. Rajniő őr­nagy (filozófiatanáruk] és Sil­vester Holeš őrnagy (parancs­nokuk) nyújtotta számukra. Mielőtt útnak indultak vol­na, hogy a prešovi döntőben részt vegyenek, parancsnokuk­tól mindannyian csokoládét kaptak. A parancsnok azt a re­ményét is kifejezte, hogy a versenyt megnyerik, és így fáradozása nem vész kárba. A verseny igényes volt- Fej­fej mellett haladtak, amit a végeredmény is bizonyít: az el­ső helyet a Martini Katonai Szakközépiskola második évfo­lyamának a csapata szerezte meg, mindössze három ponttal előzve meg a Zilinal Katonai Szakközépiskola negyedik év­folyamának a csapatát. A má­sodikosok kiütötték a negyedi­keseket! Tíz versenyző csapat között sikerült az első helyet megszerezniük! A győzelemért gazdag jutalomban részesül­nek: tíz napot töltenek a Szov­jetunióban. Már a verseny elő­készületeinek idején is részt vettek egy kétnapos duklai ki­ránduláson, de az igazi ez lesz ... Hiszen a saját szemük­kel láthatják majd azokat a helyeket, amelyekről eddig csak álmodoztak, hogy valaha is meglátják ... Nemcsak a versenyben el­ért eredményükkel, de előme­netelükkel és fegyelmezettsé­gükkel is sok örömet szereztek és szereznek parancsnokaiknak és tanítóiknak. Mindenki a győztes csapatról beszél. SVATOMlR AMBROZ alezredes A győztes csapat. Balról: Josef Bartek, Peter Kušnír, Eduard Matúš, Silvester Holeš őrnagy (parancsnokuk], Petr Mazurek és Antonín Mencl. ­Igaza van, furcsa érzés egy olyan épületben parancsnokos- kodni, amelyben 1944 szeptem­berében, mint fiatal híradós hadnagy, a második csehszlo­vák ejtőernyős dandár tagja te­vékenykedtem — emlékezik vissza Pavol Graus ezredes, a Banská Bystrica-i Szlovák Nem­zeti Felkelés katonai gimná­zium parancsnoka. Milyen napok is voltak azok? Valóban, kezdettől fogva ne­héz volt. Milyen az a híradós, akinek nincs adóállomása? Ugyanis az a repülőgép, amely az adót hozta, nem érkezett meg. Nyilvánvalóan lelőtték a németek. Szerencsére szolidari­tás is van a világon. És itt, eb­ben az épületben, ahol az első csehszlovák hadtest parancs-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents