Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-29 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

HÁROMMILLIÓ SZÁL VIRÁG „Rengeteg ember és mennyi virág. Ez valami csodálatos...“ így kiáltott fel a sok ezer néző egyike, aki nagyon hosszas „.egyszerzési akció“ után a debreceni nagyerdő stadionjá­ban megpillantotta az allegori­kus kocsikat, a hatalmas töme­get, a virágkarnevál színhelyét. Akadtak, kik közömbösen „és akkor mi van“ kifejezéssel az arcukon fogadták a lelkendező megjegyzést s voltak olyanok, kik — akarva-akaratlanul — kiérezték a rövid mondatocska két kulcsszavát. — Mindenkinek tetszett, aki­vel beszélt? Vagy talán... — érdeklődött tőlem a karnevál egyik lelkes rendezője s az el­hangzott — igen, tetszett — után így folytatta; — ja ké­rem, a kilences kötelez... — Igen. a kilencedszer lebonyolí­tott virágkarnevál színvonala, rendezettsége felülmúlta az összes eddigit. Ezt bizonyítot­ták mind a látottak, mind a szervezés részletekig kiható munkája is. Persze a rendezők ereje odáig már nem hatott, hogy „kinyújtsák“ a nagyerdei stadiont, helyet biztosítva a sok ezer kint rekedt embernek. Akik azonban nem láthatták délelőtt, megnézték az allego­rikus kocsik esti felvonulását. Ha Igaz a közmondás; „aki a virágot szereti,...“ akkor a debreceni „városatyák“ valójá­ban eldicsekedhetnek valami­vel: nyolcvanezer „jóember“ látta a produkciót, ami nem kis szám; főleg akkor nem, ha egy ilyen összehasonlítást te­szünk. Manapság melyik az a két futballcsapat, amely ennyi ember érdeklődését keltené fel <i Népstadionban? A húsz ragyogóan feldíszített kocsi közül a miskolciak sze­rezték meg az elsőbbséget. Az embermagasságot Is túlhaladó — kialakított — virágszálak között népművészeti elemek, — impozáns faragott kapu, rokka — voltak találhatók. Ezek kö­zött népviseletbe öltözött lá­nyok és fiúk táncoltak. — A kocsi feldíszítéséhez körülbelül 180 ezer virágszálat használtunk fel s nem mon­dunk újdonságot azzal, hogy hosszú napok kitartó munkájá­ra volt szükség a rengeteg vi­rágból álló mű elkészítéséhez. — így nyilatkozott a miskolci kocsi „menedzsere“, kinek sza­vait nem szükséges tovább idéz­ni. Igazol az első díj. A virágkarneválon kívül más rendezvények is várták a ven­dégeket Debrecenben. Hogy az egyes kiállítások közül em­lítsek néhányat; virág a bélye­gen, melyet a MABEOSZ deb­receni köre rendezett, Népművé­szet — öltözködés. Az „élő ha­gyomány“ címet viselő kiállítás bemutatta a városban és a kör­nyéken élő népművészek mun­káját. Szőttesek, bőrműves és szatócsmunkák egész sora volt itt látható s ez alkalommal az ország elsőszámú mézeskalács készítője, a hetvenhat éves Ke­rékgyártó Sándor is kiállított. A IX. Országos Virágkarnevál méltán tartozott az alkotmány­napi ünnepségek szín pompás rendezvényei közé. Remélhető­leg ez az eseménysorozat a jö­vőben sem veszti el varázsát. KALITA GÁBOR Az első díjat a miskolciak allegorikus kocsija nyerte. A FILMKÓPIÁK SORSA Bhagwan Garga doktor, a ne­ves indiai filmtörténész és filmkritikus nagy tanulmányt írt a filmkópiák sorsáról. Sokszor elhangzott már, hogy — különösen a némafilmek korszakából — az eltűnt fil­mek száma meghaladja a fenn- maradottakét Lumiére, Mélies, Feuillade, Ince, Griffith, Sjöst- röm, Dupont, Pabst, Chaplin, Max Linder, Clair hány alkotá­sa veszett el végérvényesen az utókor számára? A tudós meg­állapította, hogy a közel 1300 indiai némafilmből mindössze féltucat maradt fenn. De nem­csak a némafilmek pusztultak cl, mert nyoma sincs például az első indiai hangosfilmnek. Eileen Bowser, a New York i Modern művészetek Múzeuma filmrészlegének egyik vezetője kijelentette: „Országunkban nincs egyet­len olyan törvény sem, amely megtiltaná a filmek megsemmi­sítését. Pedig ilyen törvényre is nagy szükség lenne. Mindössze egyetlen megőrzési lehetősé­günk van: ha valaki copyright­tal óhajtja védeni filmjét, fel­kérhetjük, hogy helyezzen el példányt belőle a kongresszusi könyvtárban. Az évek folyamán több száz rendkívül fontos amerikai film ment veszendő­be, nemcsak azért, mert szán­dékosan elpusztították, hanem azért is, mert a filmszalagok anyaga igen gyorsan elöreg­szik.“ lb Monty, a Dán Filmmúzeum igazgatója: „Elszomorító az elveszett dán némafilmek listája. Körülbelül 1700 némafilmből mindössze 225-öt sikerült megmenteni.“ Jörn Donner, a Stockholmi Filmtudományi Intézet munka­társa: ,,A némafilm korszakának igen jelentős alkotásai pusztul­tak el. Az össztermelésnek mintegy kétharmada ment ve­szendőbe.“ Kevin Gough-Yates, a Londo­ni Országos Filmarchívum he­lyettes vezetője:. „Nagy-Britanniában nem tilt­ja a törvény a filmek megsem­misítését, tehát valószínűnek tartom, hogy igen sok értékes film ment veszendőbe. Mindad­dig, amíg a kormány nem kö­telezi a producereket arra, hogy alkotásaikból egy pél­dányt a nemzeti archívumban helyezzenek el, továbbra is számolhatunk filmtermelésünk pusztulásával.“ Azok, akik a filmek megőr­Rendőrkutya a padláson 23 Axel, az osztrák rendőrség különlegesen kiképzett kábító­szer-szakértő rendőrkutyája az elmúlt napokban 1205 gramm hasist „szaglászott ki“ egy salzburgi lakóház padlásán. A lelettel kapcsolatban azonnal letartóztattak három, jelenleg Salzburgban tartózkodó török állampolgárt. Az elsőrendű vád­lottat, a 40 esztendős Askin Kutayt, néhány évvel ezelőtt az NSZK-ban kétévi szabadság- vesztésre ítélték kábítószerke­reskedelem miatt, majd bün­tetése letöltése után kiutasítot­ták az országból. De ha egy tő­rök makacs, akkor nagyon ma­kacs. És még mindig jobb ká­bítószerekkel kereskedni nyu­gaton, mint éhes gyomorral Al- lahot imádni Törökországban. Ezért Kutay ismét „beszivár­gott“ Európába, ebben az eset­ben Ausztriába és olyan szeré­nyen élt Salzburgban, hogy még a bejelentőhivatalban sem jelentkezett. Bűntársánál, a 27 éves Emrullah Baskinál lakott és a 25 éves Muharrem Gürer- rel együtt hosszú idő óta za­vartalanul folytatták az üzleti tevékenységet. Az osztrák rendőrség megál­lapítása szerint Salzburg az utóbbi időben nemcsak a világ­hírű ünnepi játékok központja, hanem a nemzetközi kábító- szercsempészet és kábítószer­kereskedelem átrakodó állomá­sa is. Éppen ez tette szüksé­gessé a nagyszabású razziát, amelynek keretében az okos Axel érzékeny szaglószerve le­leplezte a három törököt. A salzburgi börtönben várja ügye főtárgyalását a 31 éves Fee von Zitzewitz és barátja, a 26 éves Frank von Puttkam- mer. Fee von Zitzewitz — ahogy mondani szokták — va­lamikor jobb napokat látott, ugyanis néhány évvel ezelőtt ő volt Miss Germany, az NSZK szépségkirálynő je. Szeptember 4 e óta azonban barátjával együtt „kincstári ellátást“ kap, mert egy amerikai polgárnak segítettek 400 kiló hasist be­csempészni az országba — 30 ezer nyugatnémet márka juta­lomért. zéséről döntenek, többnyire szelektálják a termést és a vá­logatásban kizárólag saját ízlé­sükre támaszkodnak. De tud­hatjuk-e, hogy mi érdekli a ku­tatókat 40, vagy 100 év múlva? Ez a teljesen szubjektív szelek­tálás maga is nem vandaliz­mus-e? Ezzel kapcsolatban idézzük Henri Langlois vélemé­nyét: „A szelekció tulajdonképpen játék: az ember a jövővel ját­szik. Én minden filmet megőr­zők, semmi okom arra, hogy egyiket vagy a másikat eldob­jam.“ A filmet 1895-ben találták fel. A filmkópiák elhelyezésé­nek rendszerét az 1914. évi I. világháború kitörésének előes­téjén vezették be, de az első filmtár csak az 1930-as évek közepén létesült. E három idő­pont között játszódik le a régi filmek tragédiája. Valóban megdöbbentő a tör­ténelmi jelentőségű (itt első­sorban a filmművészeti és kul­túrtörténeti szempontokra gon­dolunk) filmalkotások pusztu­lása. Általában két, szinte jel­képes példát szoktak említeni: az első nagy amerikai rendező, D. W. Griffith „Letört bimbók“ (1919) és a francia Jacques Feyder „Atlantisz“ (1921) című filmjét. Az első filmtárat Párizsban alapította Henri Langlois, a „film bolondja“. Az 1936-ban megalapított francia filmtár mellett a filmnek megőrzésével néhány nagy filmgyártó válla­lat is foglalkozott. D'e ennek ellenére — törvényes rendelke­zések hiányában — a termelés nagyobb és talán legértékesebb részét nem lehetett megmente­ni. Kezdetben szerencsére divat volt, hogy a filmsztárok, vagy a neves rendezők megőrizték saját filmjük egy-egy példá­nyát. így például Mary Pick- ford nemcsak saját filmjeinek másolatát őrizte meg, hanem első férjének, Douglas Fair- banksnek a filmjeit is. v A filmlexikonok szerint Ha­rold Lloyd 180, Chaplin 66 és Buster Keaton 67 rövidfilmet készített. Harold Lloydnak módjában állt legtöbb filmjét megvásárolni, mert miután sza­kított a filmmel, sikeres üzlet­emberré vált. Charlie Chaplin megőrizte valamennyi játék­filmjének a másolatát. Viszont Buster Keaton játékfilmjeinek nagyobb része valószínűleg megsemmisült. ONAR FÖLDJE A VOLGA MENTÉN Valamikor hajdanában élt a Volga partján egy Onar nevű óriás. Ha kihúzta magát, fejével a szivárványt verdeste és egyet­len lépésével 7 versztnyi (7,49 km) utat tett meg. Az őserdő leg­magasabb fai a térdéig sem értek és ha gyékénypapucsából ki- verte a homokot, dombok, dűnék keletkeztek a Volga partján. nrfr, a maii nép hőse. (A „mari = embetr.) Az ©gykor csere­n?yezett finnugor nép mai hazája a Mari Autonóm bZSZK, a Volga és az Ural között. A nagykiterjedésű erdőket töhb mint 500 folyó és patak szeli át és ezek nagyobb része a kétszáznál is több karsztvidéki tó­ba ömlik. A városok és községek jelentős része a folyók és a tavak partján keletkezett, mert az országban az NOSZF előtt csak víziutak voltak. Természetesen azóta már régen kiépítet­ték a vasúti és az úthálózatot. A nép ősidők óta fakitermelésből és a famegmunkálásból él. A jelenlegi évi termelés közel 2 millió köbméter értékes fa­anyag, de az erdők nem pusztulnak, ezt a célszerű erdősítés megakadályozza. A köztársaságon belül két nyelvjárást beszél­nek, az egyiket a síkságon, a másikat a hegyek között. A nyelv­járások a régmúltban keletkeztek, amikor az erdők, a hegyek, a lolyók még, elválasztották egymástól az ősi törzseket. Ma már mindkét dialektikusnak saját nyomdái és napilapjai vannak és a rádióállomások is két nyelvjárásban sugározzák a műsorokat. De a hegyek és a síkságok lakóit a ruhájuk alapján is meg­különböztethetjük egymástól. Jóllehet a ruha enrópai szabású, egyes részletekben őrzik a népviseleti sajátosságokat. A hegy­vidéki nők fehér ruhát viselnek, keskeny, sötétkék, többnyire horgolt csíkokkal, az északi síkság lakói mesebeli állatfigurák­kal díszített vörösminfás ingeket hordanak. A főváros (Joskar- Oia) közelében szeretik az erős színeket, a nők pedig a tarka selyemszalagokat is. Joskar-Ola (azt jelenti, hogy „vörös és szép“) a cári időben elhanyagolt sáros hely volt és legfontosabb üzeme, a szeszfőző, mindössze 36 munkaerőt foglalkoztatott. Ma modern város, to­ronyházakkal, áruházakkal, kiváló autóbuszösszeköttetéssel. A Lenin-téren áll az 1929-ben alapított országos Zenei és Drámai Színház, amely a szovjet és a külföldi szerzők művei mellett mari írók alkotásait viszi színre. A mari irodalom és zene alig ötvenesztendős. A közelmúltban mutatták be az első nemzeti balettet, Anatolij Luppovnak, a Mari Zeneszerző Szövetség elnö­kének „Erdei legenda“ című művét és ezt követően került sor az első mari opera — Ivan Molotov „Einet“ című dalműve ősbe­mutatójára. A cári időben a kazáni kiállításra Joskar-Ola (akkor Care- vokoksajszk) lakói csupán gyékénypapucsaikkal jelentkeztek, ma viszont a Szovjetunió északi részein közismertek a „Joskar- Ola-i Vitamingyár“ gyógyszerkészítményei, de ugyancsak híre­sek a Kozmogyemjanszkban előállított előregyártott faházak. Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában a Joskar-Ola-i gépgyárban készült légkondicionáló berendezést szerelték fel. A köztársaság ipara ma már szelén-egyenirányítókkal, elektro­nikus berendezésekkel és más műszaki szerkezetekkel jelentke­zik a belföldi piacon. Az NOSZF előtt száz mari közül csak 16 tudott írni és olvas­ni, 1913-ban a köztársaság mai területén 13 kórház volt, össze­sen 160 ággyal, 17 felcserállomással és 14 orvossal. A lakosság­nak kb. 50 százaléka szenvedett trachomában, a pajzsmirigy- betegek aránya majdnem 70 százalék volt, népbetegség volt a tüdőbaj és más fertőző betegség és a gyermekhalandóság egyes körzetekben szintén elérte a 70 százalékot. Ma a főiskolákon és a szakiskolákban 25 ezer fiatal tanul, a szovjethatalom éveiben több kórházat és poliklinikát építettek, trachomának, strumának és tbc-nek hosszú Idő óta nyoma sincs. Gyakran idézik, hogv a század elején valamelyik cári minisz­ter — az összoroszországi parlament összehívása elleni érvként — kijelentette: „Mit mondhatna Carevokoksajszk egyik-másik mocsokban élő lakosa a parlamentben?“ Ma pedig a Mari ASZSZK küldöttje a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában is be­leszól az államügyekbe. ■MSQSM ■ 67/152 gyermektelen, intelli­gens nő magányos férfi isme­retségét keresi, aki ért a ház karbantartásához. Jelige: Egy­másért. Ű-1037 IS 30/176 barna leány társaság híján természetet, irodalmat és zenét kedvelő értelmiségi fér­fi ismeretségét keresi 30—40 éves korig. Jelige: Háromszoba- összkomfort. Ü-1044 ■ Eladó garázsolt Fiat 127. Gyártási év 1972. Telefonszám Bratislava: 309 215. Ű-1046 Sf Különbejáratú szoba két fő­iskolás fiúnak 1974. okt. 1-től kiadó. Cím a hirdetőirodában. Ű-1047 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Ezúton fejezzük ki kösz öne­tünket a rokonoknak, munka­társaknak, barátoknak, ismerő­söknek, a CSEMADOK helyi szervezetének a Szlovák Hor­gász Szövetség komárnói és žilinai szervezete tagjainak, akik 1974. szeptember 13-án el­kísérték utolsó útjára a 64. életévében elhunyt K a d 1 i c s e k Istvánt * komárnói temetőbe és ko­szorúikkal, virágadományaik­kal, részvétnyilvánításukkal igyekeztek enyhíteni fájdal­munkat. A gyászoló család 0-1048 ÄL LA S ■ OKRESNÝ ÜSTAV NÁROD­NÉHO ZDRAVIA, Bratislava-vi- diek, nám. SNP 9, Bratislava, azonnali felvételre keres: — fűtőt gázfűtéshez, továbbá felvesz — takarítónőt a sebéj szeti osztályra. Jelentkezni lehet a kórház gondnokságán. ŰF-128 B A STÜROVÓI ÁLLAMI GAZ­DASÁG — IVANOVÖl — IVÁN- HAI.MI gazdaságára felve­szünk: — fejőgulyásokat kedvező fizetési feltételek mel­lett. Elhelyezés kétszobás lakások­ban. A JELENTKEZŐKET SZEMÉLYE­SEN FELKERESSÜK! Érdeklődni 943 54 Svoclín, No­vé Zámky-i járás lehet. ÜF-127 Hirdessen Ön is az Oj Szó-ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents