Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-29 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 IX. 29. 19 BfRSÁG A kisvároson keresztül 120 kilométeres sebességgel szá guld autóiával n Jurista. A forgalmi rendőr leállítja, majd jegyzőkönvvezi az esetet. — Száz koronái tizet — mondja végül az autósnak. A turista kétszáz koronát ad neki — Azt mondtam, hogy száz korona a büntetése. Miért ad nekem kétszázat? — lepődik mea a rend őre. —. Mert amilyen sebességgel érkeztem, ugyanolyannal akarom elhagyni az önök szeretett városkáját — felelte a turista. TALÁNY — Miben halt meg ez a Cii- bolya? — Nem tudom Az orvosok $em tudták megállapítani. — Különös. Amíg élt, senki sem tudta, hogy miből él. most pedig senki sem tudja, hogy miben halt meg. FIGYELMEZTETÉS MÉSZÁROS ANDRÁS rajza RENDNEK KELL LENNI PÁRBESZÉD Mit csináltál tegnap este? Kártyáztam a fivéremmel*. Neked van fivéred? Nincs. Miért? tudja, hogy nálunk' mindig a vendégnek van igaza?!- De igazgató úr, ez a ven dég azt állítja höqy Ón egy kö zönséges csaló! * GYEREKSZÁJ A család és a vendég leülnek a terített asztalhoz. — Ejnye, Jutka — mondja a mama a kislányának —, épp a mi kedves vendégünk elé nem raktál evőeszközt... Mire a kislány: — De hiszen te mondtad, anyu, hogy ez a bácsi úgy eszik, mint egy ló ... PEDAGÓGIA A sétatéren egy kisfiú véletlenül megüt a labdájával egy bácsit, aki újságot olvas a pádon. A bácsi felugrik, és csat- tanós pofont mér le a gyereknek. Hirtelen ott terem a kisfiú papája: — Hogy merészelte ön pofon ütni a fiamat? — Legyen hálás érte. Hadd tanulja meg a gyerek, hogy az élet kemény dolog. Ezt a pofont a fia nem tőlem, hanem m Élettől kapta. Az apa óriási pofont helyez el a pedagógiai hajlamú bácsi arcán, majd így szól: — ön ■ pedig tanulja meg, hogy az Élet visszaadja a pofonokat! — Éghetetlen anyagból kellene, mert az ágyban ís dohányzik ... PUNCH A minap egy olyan lassú hivatalnokkal találkoztam, hogy már pincérnek is elszegődhetne. # # * Aki nem tud írni, analfabéta. És aki nem tud élni...? * # * Z. ismerősöm sajátságos módon segítette elő az irodalom fejlődését: nem lett belőle költő. » » » A szabad szombatok arra is jók, hogy a fe leség elvégezze a háztartásban azt, amiben azelőtt a férj is segített neki. Nem mindenki fütyül félelmében; van aki csak hallgat a gyűléseken. • » • Annyira tisztelte, becsülte szerelmét, hogy sajnálta őt feleségül venni. * * * t A gyávasághoz is kell bizonyos fokú bátorság. TOMI VINCE AZ ÖNSANYARGATÓ — Tulajdonképpen semmi elintéznivalóm, csak szeretek részt venni a közlekedésben. BARÁT JÚZSEF rajza RIADALOM A zsugori milliomos alpesi túrára indult, s aztán annak rendje s módja szerint el is tűnt a havasok között. Másnap vöröskeresztes expedíció ment, hogy megkeres se. — Mr. Green- by! — kiáltoztak. — Mr. Greenby! Itt a Vöröskereszt! Egyszerre csak nagyon távolról, egy szakadék mélyéről hangzott a válasz: — Hagyjanak békén! A irodámban adakozom. Tudós gégész barátom azt mondta az autóbuszban, hogy a cigaretta a legnagyobb csapás, amit ember emberre mért. Az én torkommal is sok ba) van a bagó miatt, elhatároztam, hogy felkeresem. Tegnap aztán szorongva ültem le a rendelőjében, gondosan vigyázva rá, hogy mindenki megelőzzön. Jobb, ha később tudom meg az igazságot. — Rekedt vagyok hetek óta, és kapar a torkom — mondom derűsei, amikor sor került rám —, légy szíves, vess egy gyógypillantást a gigámra. Máris melegíti apró, kék lángjában parányi tükrét, nagy, hosszú „ť hangot mondat. Aztán rosz- s'/allólag csóválja a fejét. — Disznóság van a torkodban — mondja csendesen. — Szent isten! Csak nem? — kérdem riadtan. — De igen. És nem elég csak az orvosság. Le kell szoknod a dohányzásról. Hát ez aztán keserű pirula! Már néhányszor feltettem magamban, hogy abbahagyom. Milyen gyönge is az ember! — A nikotintól van a szédülésed, a fejfájásod, az izmaid gyengesége, a magas vérnyomásod, a bél- és gyomorhurutod. A szívműködés zavarait és a perifériális erek kerítésének gyöngeségét is ennek köszönheted. Aki így eszi a bagót, mint te, annak a benzpirén is veszélyes. Hagyd abba inkább ma, mint holnap, mert hogy mit hoz a holnapután, én sem tudhatom, mert orvos vagyok és nem próféta. Elkeseredetten néztem rá. — A legjobb, ha most ideteszed asztalomra a cigarettádat meg az öngyújtódat — folytatja, — és elkerülsz minden olyun helyet, ohol cigarettát lehet vásárolni. Nem könnyű határozni. Gondolatban már kibúvót kerestem. y — Gyerünk, gyerünkt Minden kezdet nehéz. Az asztalra raktam félig kiürült cigarettás dobozomat meg feleségem ajándékozta öngyújtómat. — Hát jó — folytatta akkor ez a dolog el van gereblyézve. Meglátod, hamarosan rendbe jössz. Elhagy rekedtséged, nem szédülsz majd, és elmúlnak panaszaid. Visszatér szép, férfias hangod, amely egykoron olyan simulékony és behízelgő volt, mint Lawrence Olivieré. Kinyitotta asztaljának fiókját, besöpörte cigarettáimat és kedves öngyújtómat. Hálásan néztem rá, majd kezet csókoltam neki. Biztos, hogy most már ő a második szülőatyám. — Es most esküdj! Egy koporsószeggel sem többet, érted? — Esküszöm — dadogtam. De nagyon ijedt lehetett a hangom. És tudós barátom ebbe~.< a pillanatban fiókjába nyúlt és rágyújtott. — Pfuj, te dohányzol? — kérdeztem nagy szemeket meresztve. — Vizet prédikálsz, és bort iszol? Nagyot sóhajtott. — Nekem sem könnyű. Álmatlanságom, rekedtségem, szédülésem, fejfájásom, magas vérnyomásom, bél- és gyomorhurutom, keringési zavaraim egyszer engem is elvisznek egy gégész kollégához, és ő is leteteti velem a cigarettát meg az öngyújtómat, mert másképpen én sem jövök rendbe. Aztán vagy előttem, vagy a hátam mögött ö is rágyújt. Mert az orvos Is ember. Minden halandó eljut a gégészhez, és mindenkinek úgy kell befejeznie, mint most neked. Ha téged megvigasztal, én is erre a sorsra jutok. Enyém pedig az vigasztal, hogy azt a gégészt is eltiltja valaki, akihez én megyek. SZÜTS ISTVÁN SZÖVEG NÉLKÜL OSTEN Vízuma van? SZTRSKL
