Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-29 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

■ A kétkezi munkásnak társadalmi helyzetét vizsgál­ja Juraj Herz a Porcelángyá­ri lányok című filmjében. A rendező fiatalabb és idősebb porcelángyári munkásnőket bemutatva általános érvényű igazságokat fogalmaz meg. ■ A halott férfi esete — ez a címe Dušan Klein ké­szülő filmjének. A drámai történőt a hidegháború évei­ben játszódik és a kémelhá- rítók munkáját mutatja be. ■ Jirí Hanibal rövidesen befejezi A nagy szenvedés című ifjúsági filmjét. Témá­ját a serdülőkorú fiatalok életéből meríti és egy zá­tonyra futott házasság kap­csán időszerű kérdéseket feszeget. Azt vizsgálja, hogy a szülők válása milyen sérü­léseket okoz a gyermekek érzelmi és lelkivilágában. ■ Pavel Grusk forgató- könyve alapján készítette el Staniszlav Razdorszki rende­ző Éljünk ezen a földön cí­mű, Pablo Neruda életéről szóló dokumentumfilmjét. ★ ■ Aradon elkezdték Titus Popovicl Pe aici nu se trece című, az 1944-es Arad kör­nyéki harcokkal foglalkozó filmjének forgatását. A fil­met Ion Doru Nastase rende­zi, a főszereplők közt van Ilarion Giobanu, Forry Eter- le és Széles Anna. ■ Ha jól számoljuk, Olasz­országban most forgatják a tizenkettedik filmet, amely Lucrezia Borgiáról szól. A Lucrezia giovane című film­ben Simonetta Stefanelli alakítja a híres történelmi figurát. ★ ■ A The Klansman című film témája a fajgyűlölet, cselekménye egy amerikai kisvárosban zajlik; a fiatal néger radikálisok és a Ku- KÍux-Klan tagjai között fo­lyik a harc. A főszereplő Richard Burton, partnernője Luciana Paluzzi. ■ A La via dei babbuini című olasz filmet nehéz kö­rülmények között forgatták Etiópiában. Hol a szokatlan klíma okozott nehézségeket, hol a politikai helyzet. A film főszereplője, egy fiatal olasz asszony, Fiorenza nyomtalanul eltűnt apját ke­resi a sivatagban. Az asz- szony megismerkedik egy különös férfivel, s megtudja tőle, hogy az apja halott. A film főszerepét Catherine Spaak játssza. ★ ■ Egy sikeres üzletem­ber negyvenévesen nyuga­lomba akar vonulni, hogy ifjú felesége oldalán élvez­ze az életet. Elhatározásá­nak emlékére fát ültet újon­nan vásárolt kis házának kertjében. Az első kapavá­gásnál szinte szökőkútként tör fel a földből az olaj... A Mól y’en a vouloir des sous című film főszerepét Jeanne Yanne alakítja, ő a film rendezője is, partner- «ője Nicole Calfan. sen az árokba zuhanástól. Az értékes kincs mind egy szálig odavész, a fáradságos út hiá­bavalónak bizonyul. Mégis, amikor a teherautó, amelyre útközben felkapaszkodtak, be­kanyarodik velük a virágba bo­rult faluba, Luka apó törtfényű szemében vigasz csillan, hogy unokája megérti és megvalósít­ja az életnek azt a nagy ta­nulságát, amit ő is öregapjától kapott útravalóul és elülteti majd egyszer helyette a körte­fákat. Ennyi a történet, nem több és nem is kevesebb. Szuliko Zsgenti, a forgatókönyv írója ebben az egyszerű történetben mégis az emberi iét, az élet, a halál, a cselekvő személyi­ség, a nemzedéki ellentét, a hagyományőrzés kérdéseit is fel tudja vetni és képes is rá­juk válaszokat találni. Mert a Facsemeték öregapója nem csak önmagára s nem is csak a családjára gondol, hiszen a ritka körtefa csupán tizenkét év múlva hoz termést..., de az öreg grúz parasztembernek ez eszébe se jut, olyan természe­tesen gondolkodik a nemzedékek egymást váltó rendjének áthág­hatatlan törvényszerűségéről s tudja, hogy amint az ősök örökségén, küzdelmén épült a közelmúlt és a jelen, úgy épül bele az ő erőfeszítése az el­jövendő századok életébe. A hagyományőrzésről, a sta­fétabot átadásáról, az apákat a fiúkkal vagy akár a nagy­szülőket az unokákkal össze­kötő kapcsokról is szól a film. De nemcsak erről. Az országjá­ró öregapó története ugyanis egyszersmind az emberiesség próbafeltétele is: ismerősök és idegenek, barátok és ellenfe­lek, optimisták és közönyösek összefogása kellett ahhoz, hogv Luka apó vágya teljesülhessen. S az öreg az emberek áldozat- készsége rfcvén szerzett facse metéket odaadja az ő szemé­lyes ügyénél jelentősebb, fon­tosabb dologért — unokájának így mutat példát az igazi hu mánumból. Rezo Csheidze rendező az egyetemes érvényű, filozófiai­etikai és lírai-balladai hangvé­O lyan, mint egy népmese. Egyszerű, színes, hangu­latos. Nagy művészi élmény. Sajátos, eredeti líra hatja át, mely a mesehangvételnek és a valóságnak a találkozásából adódik. Népi humorával és bölcsességével egy nagy múltú nép ősi tapasztalatait és azok továbbélését példázza. A szov­jet kritika a Facsemetéket a hazaszeretet filmjének nevez­te, ám az emberség filmjének is mondhatnánk. Grúzia egyik falujában ját­szódik a népmesei ihletésű tör­ténet: Luka apó, aki egész éle­tét egy távoli grúz falucskában élte le s ötven esztendeje nem hagyta el szülőhelyét, egy na­pon elindul unokájával, hogy felkutassa egy kiveszőben levő ritka körtefa a hecsecsurl cse­metéit. Mesebeli tájakon men­nek, mendegélnek, járják az országot, a mai Grúziát. Vi­szontagságos kalandok után, nagy nehézségek árán sikerül is az öregembernek megszerez­ni az áhított facsemetéket. El­indulnak hazafelé, ám nagyapó ereje már fogytán, de boldog és elégedett. Már majdnem si­kerül is hazaérnie a facseme­tékkel, amikor a tragédia be­következik: meg kell válnia kincset érő szerzeményeitől, le kell mondania róluk, holott ön- feláldozóan a saját kabátjával óvta meg a fagyástól. És köz­vetlenül a cél előtt feláldozza valamennyit, hogy egy gondat­lan gépkocsivezetőt, aki a sza­kadék szélére kerül, megment­telű történettel egy divatos, csak a mának,< a gyors látszat- eredmények élő magatartását is bírálja. Ugyanakkor a népek közti barátság egyszerű és őszinte híve; a világ jóakaratú embereinek a közeledését köl­tői erejű képekben láttatja. (Luka apó és unokája ugyanis egy amerikai turistákat szállító autóbuszon teszi meg az út egy részét s a grúz paraszt itt ame­rikai farmerekkel ismerkedik meg.] Rezo Csheidze remek művész; mélyen ismeri népe gondolko­dását, a grúz mindennapokat, ezért képes mélyen átélt igaz­ságokat élményt szerző erede­tiséggel valódi műalkotássá sűríteni. Az öreg grúz paraszt szerepét alakító Ramaz Cshik- vadzéban lenyűgöző egyénisé­gű, tehetséges jellemábrázoló színészt ismertünk meg, s a XIX. Karlovy Vary-i filmfeszti­vál vendégei személyesen is megismerkedhettek vele, Ramaz Cshikvadze — a szemle ven­dégeként — ugyanis részt vett a moszkvai fesztivál nagydíjá­val kitüntetett Facsemeték Kar­lovy Vary i bemutatóján. A versenyen kívül vetített film főszereplője, a Grúz SZSZK nemzeti művésze az új­ságírókkal találkozva elmondot­ta, hogy elsősorban színházban játszik; ez ideig már ötven szerepet alakított. A Rusztaveli Akadémiai Színház tagja, Tbi­lisziben. Szereti a filmszerepe­ket is, többnyire Grúziában, Moszkvában és Leningrádban Költői film a hazaszeretetről és emberségről A főszereplő, Ramaz Cshikvadze nyilatkozata A költői szépségű filmben emlékezetes alakítást nyújt Ramaz Cshikvadze. A képen az öreg grúz parasztember szerepében — a Facsemeték egyik jelenetében. retné, ha unokája megértené, hogy az ember nem élhet csak a mának, a jövőre, az eljöven­dő évtizedekre—századokra is gondolni kell. Életerő, élni akarás, életigenlés sugárzik belőle. Egyszóval azt szeretné, hogy az emberek boldogok le­gyenek. — Nézetem szerint — mondotta Ramaz Cshikvadze — az öregapó életszemlélete he­lyes, ez a jelfogás számomra sem idegen. Az öregembert e7ért kétségtelenül mindenki megszereti. Életre keltése egyébként nagyon érdekes, ám igényes munka volt, hiszen 44-éves fejjel 80-éves öregem­bert kellett a vásznon megje­lenítenem, ráadásul ez a grúz parasztember rendkívül eredeti egyéniség, sajátos vonásokkal, szokásokkal és életstílussal. S nekem a közönséget — foly­tatta — meg kellett győznöm arról, hogy a filmvásznon va­lóban egy öregapót, egy ízig- grúz parasztot látnak A Facsemetéket népi humor, bölcsesség, líra hatja át. A grúz színész arra a kérdésre, szereti-e a humort és a költé­szetet, ezt válaszolta: igen, túlságosan is. Az az érzésem, hogy a világon nem is létez­hetnek olyan emberek, akiktől idejjen lenne a költészet és a humor. Rendkívül fontos dol­gok ezek az életben, sőt a ket­tőt még kiegészíteném egy harmadikkal: a zenével. A népszerű színész befejezé­sül legújabb filmszerepéről tá­jékoztatta az újságírókat. Az alkotás címe Szerelem az első pillantásra. Már a film címéből is sejthetjük, miről szól az al­kotás. A szerelmi történet hőse egy 16 évas fiatalember s amint az már lenni szokott, szerelmes lesz. Arra törekszik, hogy érzéseit viszonozzák. — A fiú apját játszom a filmben — mondotta Cshikvadze. — Rendkívül érdekes ember, azer­bajdzsán férfi. Tehát ismét szép színészi feladat. A filmet Leningrádban forgatjuk s a történet egy olyan házban ját­szódik, ahol több nemzeHséqü emberek élnek — fejezte be nyilatkozatát a grúz nemzeiti művész. — ym — forgat. Mintegy húsz filmsze­rep van már mögötte. Egyik legkedvesebb szerepe — mint mondotta — a Facsemeték öregapója, de szereti az Öreg muzsikusok című filmben ját­szott figurát is. Ebben a film­ben énekel is. Az alkotás ha­zájában igen népszerű. A Facsemeték Öregapója — véleménye szerint — rendkívül érdekes ember. Már nagyon idős, pihennie kellene, nem pe­dig a jövőről elmélkednie, öt azonban elsősorban az izgatja, mit tehetne az emberekért, mi­vel lehetne hasznukra. Unoká­jával ezért kel útra és járja a falvakat, a városokat. Szeretné a fiúcskának megmutatni a mai világ erényeit és hibáit, sze­1974. IX. 29. Luku apó unokájával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents