Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-01 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. IX. 1. 23 A pusztító víz Kinkar Das 90 esztendős, hosszú életében sok emberi szenvedést látott. „Soha ez-' előtt, még a szörnyű 1954. év­ben sem láttunk ilyen árvizet, mint most“ — mondja akado­zó. halk hangon. A nagy víz minden évben áldozatokat kö­vetelt: a termés és a kunyhók egy részét, nemegyszer em­berei! eteket is. De amikor visz- szahúzódott, létezett falu és a faluban élet.“ Kinkar Das fá­radt mozdulattal mutat abba az irányba, ahol néhány héttel ezelőtt még egy falu házai emelkedtek. A mintegy 200 agyagkunyhó fele teljesen megsemmisült az áradatban, a többinek csak bambusznáddal borított teteje látszik ki a vízből. A falu la­kói rokonaikhoz, ismerőseikhez menekültek, de akadtak, akik kapkodva összetákolt tutajok­ra mentették családjukat és in­góságaikat. Akik elkéstek az óvintézkedésekkel, azok a ház­tetőn várják, látszólag minden­be belenyugodva, a segítséget. Shipur falu csak egy az 50 ezer Bangla Desh-i települések közül, amiket a pusztító árvíz elért. A The Banglades Obser­ver című lap riportere számolt be a pusztítás látványáról. „A legsúlyosabban érintett körzet Shipur falu környéke. A 5000 lélekszámú falut a víz elvágta a külvilágtól és napon­ta újabb és újabb házakat so­dor el. Találkoztam a 40 éves Hossain Alival, kilenc gyermek apjával, aki családiéval egy ha­lászhajón tengeti az életét. ... Milliók menekülnek a hul­lámok elöl, amelyek elborítot­ták az ország kétharmadát. A menekülők többsége csak csu­pasz életét menti, nincs enni­valója, ruhája. Sokezren sze­retnének a fővárosba iutni, de a Daccába vezető országutak és vasúti pályatestek Is víz alatt vannak. Naponta újabb tömegek érkeznek a már túl­zsúfolt menekülttáborokba. Hivatalos jelentés szerint a Bengáli Népi Köztársaságban 30 millió embert érintett az utóbbi évtizedek legsúlyosabb árvízkatasztrófája. Óvatos becs­lések szerint a halálos áldoza­tok száma 2000, de pontos ké­pet csak a víz elvonulása után kaphatnak. Több mint 18 ezer tanintézet összeomlott, vagy jelentősen megrongálódott. A rizsültetvények 80 százalékán felmérhetetlen károk keletkez­tek és egyes szakemberek sze­rint legalább 2 millió tonna rizs pusztult el. A természet valóban kegyet­len ehhez az országhoz. A népi köztársaság első éveljen az aszály elpusztította a gabona- termés 40 százalékát. A máso­dik évben a pakisztáni csapa­tok vették át a természet pusz­tító erőinek a szerepét. És most, a harmadik évben, a hul­lámok dühe hömpölyög az élet­adó földeken. Nagy elismerést érdemel, hogy a köztársaság ilyen sa­nyarú körülmények között, minden nehézség ellenére is fejlődött, erősítette független­ségét és tovább fejlesztette az országban a demokráciát. A tudósítók hangsúlyozzák jelentéseikben, hogy az ország népe dacol a csapásokkal. Ez­rével jelentkeznek munkára az önkéntesek. A hadsereg alaku­latai mellett fáradhatatlanul dolgoznak a diákok, a dolgo­zók, hogy evakuálják a veszé­lyeztetett területek lakosságát, új menekülttáborokat építse­nek, megelőzzék a járványt. Az Awami Liga és Bangla Desh Kommunista Pártja koordinál­ják, szervezik a segélyakció­kat. Természetes, hogy a tudomá­nyos dolgozók munkáját anya­gilag is értékelni kell. Több szovjet kutatóintézetben vezet­ték be azt a rendszert, hogy a munkatársak összkeresetét két részre osztják: a rögzített alapbért munkájuk eredmé­nyeitől függetlenül kapják, míg az összkereset jelentős részét kitevő bérpótlék tevé­kenységük eredményétől függ. Az eredmények értékelésére — tehát a bérpótlék nagyságának •meghatározására — kísérleti jelleggel több pontozásos mi­nősítési módszert is alkalmaz­nak. Jelenleg 43 szovjet kutatóin­tézetben alkalmazzák azt a módszert, amelyet először a Karpov Fizikai és Kémiai Ku­tatóintézetben vezettek be 1968-ban. Az új bérezés lénye­ge, hogy a fizetés nagysága nemcsak a tudományos foko­zattól és a kutatómunkával töltött időtől függ, hanem a kutató tevékenység konkrét eredményeitől is. Minden ku­tató és mérnök meghatározott nagyságú garantált fizetést kap. Ez az új bérezési rend­szer bevezetése előtti fizetésük 70—75 százaléka. A munkatár­sak által elért eredmények ér­tékelése alapján határozzák meg a garantált alapbért ki­egészítő bérpótlékot. Az alap­bér és a bérpótlék együttes összege tudományos fokozattal nem rendelkező kutatóknál legfeljebb 40 százalékkal lehet magasabb az új rendszer be­vezetése előtt kapott bérnél, a tudományos fokozattal rendel­kezőknél pedig 25 százalékkal. A munka hatékonyságát két­évenként egyszer értékelik az elmúlt időszak eredményei alapján. A dolgozók minden kategóriájára meghatározzák azokat a mutatókat, amelyek alapján az értékelést elvégzik. Ezt követően minden munka­társról minősítési kérdőívet állítanak ki, amely két részre oszlik. Az első rész főleg mennyiségi jellegű mutatókat Erőmű-vita Svájcban Míg a Szovjetunió vezette szocialista közösség országai­ban, a népgazdasági tervek ütemének megfelelően, céltuda­tosan és megfontoltan bővítik az atomerőmű-hálózatot, addig a tőkés rendszer kirakatának számító Svájcban ez a kérdés hatalmas vitákat vált ki, mert a magántőke érdekei minden­kor ellentétben állnak a kö­zösségi érdekekkel. Évek óta köztudomású, hogy Svájc az energiaszükségletét kénytelen lesz az eddiginél jó­val nagyobb mértékben a vil­lamos energia felhasználásával fedezni. A „fehér szén“ aránya a svájci energia-termelésben mindössze 15 %-os, míg ugyan­akkor a nyersolajé 80 %. Ez az óriási eltérés súlyos koc­kázatot rejt magában, hiszen az ország említésre méltó energiaforrással nem rendelke­zik. Az ezredfordulóra a vil­lamos szükséglet fedezésére a már meglévő 2 atomerőmű mellett még mindenképpen 10, egyenként 900 MW teljesítmé­nyű atomerőművet kell létesí­teni. Ha azonban a nyersolajat is villamos energiával óhajtják helyettesíteni, úgy az sem lesz elegendő. Az atomerőművek építését sokan támogatják, de sokan ellenzik. Az utóbbiak főleg a telepítési helyek ki­jelölését tartják aggályosnak, és az országhatár közelében tervezett atomerőmű helye leg­utóbb még államközi problémát is okozott. A svájci szövetségi tanács közlekedési és energiagazdál­kodási főosztálya külön irány­elvekben rögzítette az atom­erőművek telepítésének a fel­tételeit. Elsősorban a lehető legki­sebb szállítási távolság és a távozó fáradt hő gazdaságos kihasználása a döntő tényező. Egy további szempont a hely­szín kiválasztásánál, hogy há­ború esetén védhető legyen. Végül maradéktalanul végre kell hajtani a környezet- és sugárvédelmi előírásokat. Eze­ket a telepítési elveket a szö­vetségi tanács a közelmúltban ismét módosította. A katonai szempontokat az utolsó helyre sorolta és kimondta, hogy az építésnek összhangban kell lennie az általános regionális tervvel. Az utóbbi időben sok szó esett arról, hogy az atomerő­A „második“ Lengyelország „Ma már büszkén mondhat­juk, hogy a népi Lengyelország most, fennállásának 30. évé­ben, egy egészen más, újjászü­letett és átalakult ország, nagy termelési kapacitással, hatal­mas alkotó lehetőségekkel. Nincs olyan ember, nincs olyan család, nincs az életnek olyan területe, nincs olyan hely Len­gyelország térképén, amely ne változott volna meg hazánk szocialista fejlődésének folya­matában“ — értékeli a lengyel nép által megtett utat a LEMP Központi Bizottsága „A Len­gyel Népköztársaság 30. évfor­dulójára“ elkészített tézisek­ben. A lengyel dolgozók most a LEMP VI. kongresszusán kije­lölt feladatokat teljesítik és or­szágos kampány bontakozik ki a „második“ Lengyelország megteremtéséért, azért, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban kétszeresére növeljék az ország gazdasági erejét. Soha nem látott méretekben és ütemben folynak az építke­zések és a gdanski kikötőn kí­vül említést érdemelnek az olyan nagyszabású beruházá­sok, mint például Katowice alatt a kohászati kombinát, az ország legnagyobb erőműve az Odera völgyében, a Lublin mel­letti hatalmas szénlelőhely ki­aknázása stb. Gyors ütemben építik a laká­sokat is. Gyakorlatilag nincs olyan város, melynek egyik nevezetessége ne egy új lakó­telep lenne. Lengyelország ma egész házgyárakat vásárol a Szovjetuniótól. A szczecini házépítő kombinát hamarosan átadja az ezredik lakást. A varsói házgyár, amit szovjet szakemberek építettek, ebben az évben, 50 lakóházat ad át. műveket a magas hegyek közé kell telepíteni. Több oldalról ajánlották, hogy — az egyéb erőművek példájára — ezeket is sziklaüregekbe építsék be. Ezt főleg azok javasolták, akik túlzottan aggódnak az esetle­ges sugárhatástól és akik sze­rint a hűtőtornyok elcsúfítják a tájat. Olyan indítvány is el­hangzott, hogy a nagyobb víz­tárolók közelében a telepítés megoldaná a hűtés kérdéseit is. Az elképzelések műszaki és pénzügyi vonatkozásait számta­lan bizottság vizsgálja, de a ja­vaslatokat már most egy jelen­tős tábor ellenzi. Az ellenér­vek között szerepel, hogy a vi­dék képét jobban megzavarná az atomerőmű olyan helyen, ahol más település nincs, vagyis simábban beleilleszthető olyan tájba, amely részben beépült. A további ellenérv, hogy az alpesi tavakban, vagy tárolók­ban található vízmennyiség egy atomerőmű hűtéséhez sem­miképpen sem elegendő, s vé­gül: az alpesi utak nem alkal­masak oly súlyos és terjedel­mes berendezési tárgyak szállí­tására, amilyeneket egy kor­szerű atomerőmű megkövetel. A hegyi telepítés ellen szól az is, hogy az atomerőmű nagy létszámú és kiválóan képzett személyzetet igényel és kérdé­ses, hogy ezek a szakemberek hajlandók lennének-e hosszabb időt félreeső, elhagyatott he­lyeken tölteni. A legsúlyosabb ellenérv azon­ban a fáradt hő gazdaságos felhasználásával függ össze. Ugyanis ezt a lehetőséget — melynek jelentősége az emelke­dő nyersanyaggyárak következ­tében alaposan megnőtt —, ki kell használni. Ez a fűtési for­ma a levegőt is kevésbé szennyezi. Viszont az eddigi tapasztalatok szerint a fáradt hő csak akkor használható fel gazdaságosan, ha az erőmű és az elosztók között a távolság nem több 30 kilométernél. A vita tart, a lehetőségeket mérlegelik, de hogy mikor kez­denek valamelyik elfogadott terv kivitelezéséhez, azt senki nem tudja. tartalmaz és ezt maga a minő­sített munkatárs tölti ki. A má­sodik rész tartalmazza az ér­tékelést, ezt a laboratórium, vagy az osztály vezetője tölti ki. A minősítési anyagok vizsgá­latát minősítő bizottságok végzik. E bizottságok kiemel­kedő tudósokból és szakembe­rekből, az intézet vezetőségé­nek és a társadalmi szerveze­teknek a képviselőiből állnak. A benyújtott anyagok alapján a dolgozó munkájának haté­konyságát egyezményes egysé­gekkel jellemzik. Az értékelést megvizsgálja a központi minő­sítő bizottság, majd az intézet igazgatója hagyja jóvá. A rendszerre áttért intéze­tekben az első minősítés után a munkatársak 38 százalékának a fizetése nőtt. A módszer hatékonyságát meggyőzően mutatják a Karpov Intézet tapasztalatai, ahol ed­dig három minősítésre került sor. Annak ellenére, hogy az egymást követő minősítéseken a követelmények egyre maga­sabbak, a kedvezőtlen minősí­tésű munkatársak száma csök­ken. Az ágazati intézeteknek átadott alapkutatások száma az utóbbi években 2,5-szeresé­re nőtt, a találmányok száma megnégyszereződött. A Karpov Intézet módszere a legelterjedtebb és a legegysze­rűbb. Az értékelést nem ténye­zőként végzik el, hanem az egyes tényezőket együttesen értékelik. A tekintélyes tudó­sok részvételével történő több­lépcsős értékelés a tevékeny­ségnek a korábbinál jóval ob- jektívebb jellemzését biztosítja. Némileg eltérő pontozási rendszert alkalmaznak a kő­olajvegyészeti folyamatok ku­tatóintézetében, ahol az alkal­mazott módszer rendszerelem­zési elveken épül fel. A rangsoroláshoz a minősí­tendő munkatársak tevékenysé­gét három részre bontják: ter­melő, alkotó és társadalmi te­vékenységre. A konkrét krité­riumokat és jelentőségüket ka­tegóriánként külön-külön álla­pítják meg, a végzett funk­cióktól, a kötelezettségek és a felelősség mértékétől stb. füg­gően. Ugyanakkor átfogó mu­tatókat is használnak, például a kutatásban betöltött szerep, a munkák teljesítésének határ­ideje és minősége, a kollektíva társadalmi életében való rész­vétel stb. iellemzésére. ■ A Bárcai Gép- és Traktor- állomás azonnal elvégzi a Su­per 50-es traktorok differen­ciáljainak generál javítását, mégpedig csere formájában. Máris nagyobb mennyiségű megjavított differenciál van raktárunkon. Az érdeklődők egész Szlovákia területén jelentkezhetnek a sa­ját járásukban levő GTÁ-kon vagy megrendelésüket egyene­sen vállalatunknak küldjék el. Címünk: STS, n. p., Košice — Barca, PSC 044 12, tel: Ko­šice — 861-13, 813-16, Moldava nad Bodvou 2092, 2070. Nagyobb mennyiségben meg­rendelt differenciálokat (4, 7 vagy 10 darab) saját teherko­csinkkal szállítjuk el. A generáljavítás egységes ára 3400 korona + esetleges több­letmunka. ŰF-115 ADÄS VÉT EL ■ A Cečejovcei Efsz elad 100 méhcsaládot. Ára meg­egyezés szerint. Pontos cím: Efsz „Víťazný február“ Čeče- jovce, košicei járás. ÜF-121 ■ Eladó jó karban levő Moszk­vics 408. Tóth Jozef, Zápotoc- kého 25, Dunajská Streda, tel.: 27-30. 0-938 ISMERKEDÉS ■ 30/160 szőke leány szeretne megismerkedhi korban hozzá illő férfival. Jelige: Csallóköz. 0-944 ■ Magányos hölgyet keresek 68—70 éves korig, aki nyugodt otthonra vágyik. 80 éves va­gyok és 164 cm magas. Jelige: Várlak. 0-946 ■ Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik elkísérték drá­ga, jó anyámat és nagyanyán­kat özv. Szeder Lajosnét utolsó útjára a bajcsi temető­be és virágadományaikkal eny­hítették mély fájdalmunkat. Leánya és unokái. J-940 AZ INTERHOTEL BRATISLAVA VÁLLALATI IGAZGATÓSÁGA A POSEN LAKÓNEGYEDBEN ÉPÜLT ÚJ BRATISLAVA SZÁLLODÁBA 1974. október 1-i belépéssel FELVÉTELRE KERES: szakácsokat, szakácsnőket, pincéreket, felszolgálónőket, segéderőket, takarítónőket, gazdasszonyokat, kifutókat, kertészeket, asztalosokat, kárpitosokat, segédmunkásokat, portásokat, hűtősöket. AZ ÉRDEKLŐDŐK A BRATISLAVA SZÁLLODA IRODÁJÁN JELENTKEZZENEK, POŠEŇ, URXOVA UL. 0F—119 A kutatók munkájának értékelése

Next

/
Thumbnails
Contents