Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-27 / 229. szám, péntek

Bulgáriában üzembe helyezték a Roziuau/i uiumeruuiu 400 me­gawattos teljesítményű első részlegét. Az ugyanilyen teljesítmé­nyű második részleg építését jövőre fejezik be. Az atomerőművet, amely Bulgáriának, valamint az egész Balkán-félszigetnek ts az első ilyen létesítménye, a Szovjetunió hatékony segítségével építik. Felvételünkön a kozloduji atomerőmű irányító központja. (Felvétel: ČSTK — BT A) BERLIN ÜDVÖZLI PRÁGÁT Értékes műemlékeink egyiké ben, a prágai Martinic-palólá­bán megnyílt kiállítás az NDK fővárosának életét és vívmá­nyait ismerteti meg lakossá­gunkkal. A mintegy 500 négy zetméternyi területen ízlésesen felsorakoztatott fényképek, gra rikoltok, statisztikai adatok Bér lin gyors fejlődését szemlélte tik. A makettek és a modellek a második világháború bűnei! — különösen a főváros szívé ben — jóvátenni hivatott kor szerű építkezésekről számolnak be. Az új lakónegyedekben épülő új, illetve tatarozott la­kásokba — az egyiket Lenin- sétánynak hívják — 1975 vé­géig 50 000 berlininek kell be költöznie. Azt is megtudjuk a kiállító són, hogy a háború utáni Idő­szakban Berlinben 163 000 új la­kást, 92 új Iskolát, 204 óvodát és számos üzlethelyiséget, 111. tornatermet építettek fel. 1975 végéig további 31000 új és 10 ezer tatarozott, illetve korsze­rűsített lakást adnak át rendel tetősének. 1980-ig pedig a terv szerint ez a mennyiség 80 000 rel növekszik. A Spreva partján már épülő parlamentnek — a köztársaság palotájának — a makettje is megszemlélhető a kiállításon, az 5000 vendéget befogadó kongresszusi központtal, étter­mekkel, kávéházakkal, eszp­resszókkal és szaunával együtt. A kiállításon természetesen Berlin fejlődő iparával Is talál­kozunk. Megtudjuk, hogy 473 nemzeti vállalatnak a munka­termelékenysége 1970-ig majd­nem 17 százalékkal növekedett. Országaink és fővárosaink együttműködését száznál is több — a közös kutatómunka, a ter­melés és fejlesztés szakosításá­ra és a munkamegosztásra irá­nyuló — szerződés szabályozza. Berlin város közlekedését na­ponta kb. másfél millió lakos veszi igénybe. Közlekedési há­lózatának a hossza meghaladja a Prága—Bukarest közötti tá­volságot. Az érdekes kiállítás további részében a tudomány és a technika gyors fejlődését, a szociális és kulturális program pontos teljesítését kísérhetjük figyelemmel. A berliniek mai életszínvonalát a jó minőségű, pontos szolgáltatások, a fővá­ros fejlődő egészségügyi, okta­tásügyi, testnevelési és sporto­lási lehetőségei is bizonyítják. A tanulságos kiállítást a köz­szükségleti ipar termékei és emléktárgyak egészítik ki. (kardos) PIACKUTATÁS PRÁGÁBAN Az NDK 1949. október 7-én történt megalakulása óta szi­lárd láncszeme a szocialista or­szágoknak és a KGST-nek. Ezt bizonyítja a prágai Bílá Labuť még folyamatban levő, rendkí­vüli érdeklődést kiváltó akció­ja, melynek jóvoltából a berli­ni Centrum Áruház sokféle közszükséglatl cikkei közt vá­logathatunk. Fogyasztóinknak mintegy 10 millió korona értékű áru áll rendelkezésére, s néhány nap óta olyan áru, melynek nagy részével csak ritkán találko­zunk a piacon. Nem csoda te­hát, hogy már a megnyitás napján sokan megrohanták a Bílá Labuť hiánycikkeket árusí­tó osztályait. Milyen árucikkekről van szó? Elsősorban az NDK iparcikkei cserélnek gyors ütemben gaz­dát: fényképészeti kellékek, varrógépek, mosógépek, gyer­mekkocsik és a barkácsolók részére szolgáló szerszámok. Az öltönyök, a textilfélék és a ci­pők a közszükségleti cikkek 38 százalékát képezik. Az áru 12 százaléka élelmiszer. Különösen a nők válogathat­nak kedvük szerint a berlini áruház küldeményeiben, mert gyermekcipőkben, harisnyanad­rágokban, de még a csecsemő- holmikban sincs hiány. A Bílá Labut’nak ez a sikerült vállalkozása tulajdonképpen piackutatás, melynek eredmé­nye — a keresletet juttatva ki­fejezésre — útmutatóként szol­gál nemcsak a kereskedelem, hanem a termelővállalatok ré­szére is. Mert a piacon a vá­laszték gyarapítása, az új áru­fajták bevezetése minden fo­gyasztó elsődleges érdeke. Ezért is rendez a Bílá Labuf október végén a budapesti Cor­vin Áruházzal együtt a mosta­nihoz hasonló akciót. —km— Az újjászületett vasút A vasút a műszaki és gazda­sági fejlődés egyik legnépsze­rűbb, legjelentősebb vívmánya, amely immár három emberöltő óta szolgálja az emberiséget. Több mint száz év telt el az­óta, hogy nagyapáink, dédapá­ink megcsodálták az első füs­tölgő, szikrázó és gőzfelhőket pöfékelő acélparipákat. Népda­lok és mélabús katonanóták őr zik a fapados kocsikat és va­gonokat vontató gőzösök emlé­két, amelyek békeidőben és há­borús években egyaránt okoztak örömöt és bánatot Mert nem­csak a távolságot rövidítették le, s tették a köznép számára is megközelíthetővé a távoli tá­jakat, a hegyeiket és a nagy vá­rosokat, hanem a kivándorlók ezreit is elszakították szülő földjüktől, mint ahogy a két vi­lágháborúban ic öwv’-r’n elvitték nyújt, bár még nem szemlélhet­jük az elsuhanó táviróoszlopo- kat, mezőket és falvakat, csu­pán u különböző gépekkel, Iá dákkal, szénnel, fával, személy­autókkal, s a teiheráruk egyéb farira sokaságával megrnkoti nyitott ós zárt vagonok hosszú sorait. Itt rendezgetik a külön­böző irányban tartó vagonokat, a beérkezett szerelvényekből újakat állítanak össze, ígyekez ve, hogy a türelmetlenül várt áru minél hamarább rendelte tési helyére érkezzen. Nagy goddal végzi ezt a munkát, mert a gép- és vagonpark ál landó bővítése ellenére még mindig nem tudják teljes mér­tékben kielégíteni a megrende lök igényeit. A rendelkezésre állő eszközökéi: tehát a lehető legcélszerűbben kell kihasznál­feszültségű egyenáram felelt meg a legjobban, ezért a fej­lesztés eleinte ebben az irány­ban haladt. A CSKP XI. kong­resszusa 1958-ban behatóan fog­lalkozott a vasútfejlesztés kér­déseivel, s célul tűzte a kelet- nyugati és az észak-déli fő va­sútvonalak villamosítását, a töb­bi vonalon pedig a * motoros vontatás bevezetését. Ez a ha­tározat újabb fordulatot jelen­tett, mert a további villamosítás elsősorban a 25 kV feszültségű váltóáramú rendszerre irányult. Az első váltóáramú vonalat 1961-ben adták át, amely a Sko­da Plzeň vállalatban fejlesztett váltóáramú mozdonyok próba- üzemeltetésére szolgált. 1970-ig összesen 2371 km tá- volgáson vezették be a villa­mos vontatást, ebből 1565 km az egyenáramú és 806 km a váltóáramú rendszer. A váltó­áramú rendszer kiépítése alap­iában véve a negyedik ötéves tervidőszakra esik. Az ötödik ötéves terv előirányozta a vil­lamosított hálózat további bő­vítését, mely szerint 1975 végé­re több mint 2600 km lesz a villamosított vonalak hossza. A távlati tervek szerint ez 1980-ig 3300 km-re, 1990-ig pedig 4000 km-re bővül, ami az egész va­súti hálózat 30 százalékát je*- lenti. A legközelebbi feladata Praha—Déčín és a Nové Zám­ky—Zvolen—Haniska szakasz villamosítása, melynek munká­latai a XIV. pártkongresszus határozata értelmében már el s kezdődtek A villamos vontatás bevezeté­séhez természetesen megfelelő vontatókról is gondoskodni kel­eti. Ezt a feladatot a Skoda 'Ízen vállalatra bízták, ahol í-958-tól kezdve húsz év alatt több mint 3000 egyenáramú és váltóáramú mozdonyt gyártot­tak, amelyeknek egyharmada hazai vonalainkon fut. A Sko- liaexport külkereskedelmi vál­lalat mintegy 2000 villanymoz­donyt szállított külföldre, első sorban a szocialista országok­ba, és így az ágazatban a ^vi- lág legnagyobb exportáló válla­latai közé került. 1974. Három nemzedék a katonaruhába öltöztetett fiú kát, férjeket, édesapákat. A va­sút a vele kapcsolatos tragi­kus emlékek ellenére mégis hozzánk tartozik, utazásaink al­kalmával otthonosan, megszo­kottan foglalunk helyet a puha Üléseken, régi ismerősként fo­gadjuk a soha nem látott jegy­kezelő kalauzt, s nem őt, ha­nem embertársainkat szidjuk, ha fejünk fölött hiányzik a fo­gas, s az ablakot sem tudjuk beárnyékolni, mert valaki túl­ságosan magáénak érezte a va­sutat, s hazavitte a függönyt, a tükröt ós az égőket. A függöny nélküli ahlak leg­alább arra jó, hogy keresztül láthatunk rajta, s amíg a vo­nat elindul, elénk tárul az egész állomás sürgés-forgása. Az ablak alatt kék egyenruhás Vonatkísérők beszélgetnek, egy­kedvűen szemlélik az utolsó percekben érkező utasok lihegő áradatát. A fókellenőr hosszú- nyelű kalapácsával itt-ott ráüt a kerékre tapadt fékpofákra, s mikor a végére ér, magasba lendített karokkal jelzi, hogy minden rendben, felőle már el is indulhat a szerelvény. A peronon függő őrá nagy­mutatója ugrik egy percet, még két Ilyen ugrás, és valóban in­dulhat a vonat. Piros tányér­sapka tűnik fel a tömegben, vi­selője már kezében lógatja a mágikus erővel bíró zöld „pala­csintasütőt“. Még nem lendíti a magasba, csupán a hóna alá dugja, mert az indítás ünnepé­lyessége kesztyűt parancsol a kezére. Az ablak alatt beszélge­tő vonatkezelők is megélénkül­nek, feltessékelik a bűcsúzkodó utasokat, bezárják az ajtókat, s mire utolsókként maguk is fel­lépnek valamelyik kocsi lépcső­jére, a pirossapkás forgalmis­ta már valóban indít, aztán ko­molyan és mégis derűsen tiszte­lőéi így kíván jó utat a gyor­san távozó szerelvény utasai­ba k. Az ablak azután más látványt lAnton Guth felvétele) Az évről évre növekvő áru- őzön szinte megoldhatatlan fe ladatok elé állítaná a vasút dol­gozóit, ha a teljesítményt nem növelnék a korszerűsítés min­den lehetséges eszközével. De nézzük, mit mondanak a szá­mok. A csehszlovák vasút 1937- hen 10,5, 1948-ban 13,0, 1960- ban 47,4, 1970-ben pedig már 61,0 milliárd árutonna-kilomé­ter teljesítményt ért el. Ez több mint hatszoros növekedést je­lent. Ha meggondoljuk, hogy a vasúti hálózat az említett idő­szak alatt alapjában véve már nem sokat bővült, valóban meg­lepőnek tűnik ez a hatalmas nö­vekedés. Ám ha a vonatunk ab­lakából jobban körülnézünk, a választ is könnyen megkapjuk. Ez az ugrásszerű növekedés ugyanis elsősorban a legforgal­masabb pályaudvarokat és a fő szállítási vonalakat bo- hálózó villamos vezetékeknalt, valamint a nagy teljesítményű villamos és motoros vontatók­nak köszönhető. Ezekhez termé­szetesen több más tényező is hozzájárult, például a nagyobb gócpontok s a határmenti állo­mások, főleg a Čierna nad Tí- sou-i átrakodó állomás befoga­dó és áteresztő teljesítményé­nek növelése, a szállítási tá­volságok meghosszabbítása, a vasút biztonsági berendezései­nek tökéletesítése, valamint a különböző ésszerűsítések beve­zetése, s nem utolsósorban a vasúti dolgozók jól szervezett és hatékony munkája. Ami a villamosítást illeti, 1955-ben még csak 116 km-es szakaszon közlekedtek villamos mozdonyok, s alapjában véve ezt a prágai állomások húszas években villamosított összekö­tő vonalai 'képezték. A követke­ző év azonban már döntő for­dulatot hozott, 1956-tól kezdve ugyanis évente mintegy 150 kilométerrel bővült a villamosí­tott vonalak hossza. Az akkori műszaki színvonalnak a 3 kV Tekintve, hogy az eddig ki­épített két rendszer a jövőben is megmarad, az egyiktől a má­sikba való átmenet problémái­nak megoldásához a kétáramú mozdonyok fejlesztése vált szükségessé. A Škoda Plzeň szakágazati vállalat ezt a fela­datot is sikeresen megoldotta, s a fejlesztés legújabb eredmé­nye a Skoda 55 E kétáramú, négytengelyű automatikus irá­nyítású és 200 km/ó sebességet is elérő villanymozdony. Miután a gyakorlatban is bebizonyítot­ta különleges képességeit, az idei brnói gépipari vásáron aranyéremben részesült. A jö­vő évben további 19 darabot gyártanak le belőle, amelyek mind a csehszlovák vasúti háló­zatban fognak közlekedni. Az említett mozdony tulajdonkép­pen a villanymozdonyok máso­dik nemzedékének első sorozati alapegysége, a jövőben ugyanis a Škoda 55 E alapján fejlesz­tik ki a kétáramú villanymoz­donyok további típusait. A vasút villamosítása mellett « dieselesítési program is je­lentősen elősegítette a környe­zetet szennyező elavult gőz­mozdonyok gyors kiselejtezését. 1960-ban például a vasút telje­sítményének még 74 százalékát a gőz-, 22 százalékát a villany-, 4 százalékát pedig a motoros vontatás adta. 1972-re az arány a gőzvontatásban 10 százalék ra csökkent, a villamos vonta tásnál 57 százalékra, a motoros vontatásnál pedig 32 százalék ra növkedett. A motoros vonta tás eleinte csak a tolatásokra és a mellékvonalakon közieke dő kiöregedett gőzmozdonyok lecserélésére korlátozódott. A 2000 HP teljesítményű 679,1-es szovjet mozdonyok bevezetésé­vel azonban a távolsági teher vonatok vontatása is megoldó­dott. A „fekete vonatok“ gőzmoz donyai több évtizedes kitartó szolgálat után végre nyugalom ba vonulhattak, s az ablakot is bátran kinyithatjuk, nem repül a szemünkbe szikra, s nem lepi el az ülést, a fogason függő kabátot a korom. MAKRAI MIKLÓS IX. 27. A Skoda 55 E kétáramú mozdony elnyerte a XVI. Brnói Nemzet közi Gépipari Vásár egyik aranyérmét. (ČSTK felvétele]

Next

/
Thumbnails
Contents