Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-26 / 228. szám, csütörtök
Hárman majdnem négyszázzal Pillanatképek a pionírotthonból Evekkel ezelőtt egy fiatal, Igen kedves barátom dolgozott a királyhelmeci pionírotthonban. A sportkör vezetője volt, és akárhányszor meglátogattam, mindig jókedvem kerekedett. Vagy maszatos, vidám gyerkőcök gyűrűjében találtam, vagy papír fölé hajolva, amint komoly arccal éppen azt számolta, ki lett az első a kis emberkék asztalitenisz-versenyén. Akik persze be-bekukkantottak az ajtón és Gabi bácsi így, Gabi bácsi úgy — türelmetlenkedtek. Irigyeltem „Gabi bácsit“. Mert van-e szívderítőbb látvány, mint a gyermekarc, ha nevet; mint a gyermekszem, ha figyel; mint a gyermekláb, ha fut? Mennyi őszinte, bájos mozdu lat! Azóla sok minden megváltó zott. Gabi bácsi elment; azok. a gyerekek kinőtték a pionír- otthont, amely időközben szintén szebb, tágasabb lett; más gyerekek jöttek; más bácsik, nénik. Csak mindenki Kati nénije maradt; Nagy Zoltánná, az igazgatónő. De nemcsak hogy maradt, nem is változott Ugyanaz a lendület, ugyanaz a mosoly, ugyanaz az intonáció. Tele gyermeki vonásokkal. Nem is csoda, hiszen tizennegyedik éve vezeti a királyhelmeci pionírotthon munkáját. — 1961-ben alakult otthonunk. Két kisebb teremben dolgoztunk évekig, aztán fokozatosan javult a helyzet, de soha nem volt kielégítő, mert nemcsak a gyerekek száma nőtt, hanem az igények is. Ezért kellett sort keríteni az épület teljes tatarozására, amelyet a pionírszervezet fennállása 23. évfordulójának ünnepségei előtt fejeztek be. Ma már 19 szakkörben háromszázhetvenöt gyereket foglalkoztatunk. A felszerelések, berendezések értéke meghaladja a hétszázezer koronát. És a nyári Latorca-parti táborozások Idején 40—50 pionírt is tudunk egyszerre üdültetni. Nagyon jó a kapcsolatunk a két alapiskolával, a napközi otthonnal, és a vnb Is figyelemmel kíséri otthonunk életét. — Mely szakkörök a legnépszerűbbek? — Anélkül, hogy rangsorolnék, a képzőművészeti kört említem, melynek munkáiból állandó kiállítást rendeztünk. Természetesen népszerű a sportkör. A ritmikai kört, amelyet Retkovszky Mária tánctanárnő vezet, mintegy hetven gyermek látogatja. Tekintettel arra, hogy csak két fizetett munkaerőnk van, szívesen fogadtuk Ladányi Kálmán, Magyar Hilda, Nádasdy János és mások segítségét, akik önként vállalták egy-egy kör vezetését. Vannak „bevált“ rendezvényeink, mint például a Rendszeresen találkozunk címet viselő klub, ahol a kilencedikesek találnak hasznos szórakozási lehetőséget. Nemcsak szép hangszereink vannak, de jó zenészeink is, akik klubdélutánokon játszanak. Ezerkötetes könyvtárunkban sok a szakkönyv. Ezeket a körök számára vásároltuk. — A foglalkozásokra a tanítás után, vagyis a délutáni órákban kerül sor, és tudom, hogy a legtöbb gyerek itt tölti szabad Idejének nagy részét. Nem megy ez a tanulás rovására? — Nem, mert a szülőkkel is felvettük a kapcsolatot. Csak az ő írott beleegyezésükkel járhatnak ide a gyerekek. Vigyázunk arra, hogy a játék ne menjen a tanulás rovására. A nevelőmunkára nagy súlyt he lyezünk, a pedagógiai elveket szem előtt tartva. Itt nálunk Kendi László a sport- és a turisztikai kör vezetője. — Kimerítő egy kicsit ez a munka, de nem unalmas, mert nem élettelen tárgyakkal dolgozom. Országos viszonylatban is az egyik legjobban felszerelt pionírház vagyunk, így sokrétű sporttevékenységre nyílik lehetőség. Számos versenyt rendeztünk az idén, és több házon kívüli versenyen vettek részt gyerekeink, nem is kis sikerekkel. Most ősszel szeretnénk megalakítani a bábkört, nem Ladányi Kálmán ijjú rádióamatőrök körében. sok mindent megtanulnak a gyerekek, főleg gyakorlati dolgokat. A legtöbb feladatot — segítséggel bár —, de maguknak kell megoldani. Legjobb példa erre talán a nyári táborozás, amelyen ' évről évre örömmel vesznek részt a gyerekek. A beszélgetést Czibák Marikával és Kendi Lászlóval, Kati néni fiatal „segédeivel“ folytatom. csak azért, mert érdeklődés mutatkozik Iránta, hanem mert szép hagyományai vannak itt a bábjátéknak. Elhinném, ha nem mondanák is, hogy szívesen dolgoznak a gyerekekkel. Több ez a munka számukra, mint kötelesség. A meglepő az lenne, ha nem így lenne. Pedig nem sok kellene hozzá, hogy másképp legyen, mert a nyár elején mindketten nagyot csalódtak. Különösen Mozgásgyakorlatok a ritmikai kör próbáján. 'Troško B. felv.) Marika a képzőművészeti kör vezetője. Két csoportban hatvan kis „müvészjelölt“ munkáját irányítja. — Eltérően az iskolai módszerektől, nagyobb szabadságot engedek a gyermekek fantáziá: jának. Számukra így sokkal él- ményszerűbb a rajzolás, festés. Sőt, amikor elkészült egy-egy „mű“, nagy élvezettel vitatkoznak, magyaráznak, mit is akar kifejezni, egyáltalán, mit ábrázol. Ezért szívesen is foglalkozok velük. Marika, akinek negyedik próbálkozás után sem sikerült bejutni a Képzőművészeti Főiskolára. Ugyanúgy Lacinak sem, aki Magyarországon szeretett volna továbbtanulni. Kényszermegoldás tehát számukra ez a munka, de ennek ellenére örömmel, élvezettel végzik. Augusztus, szeptember. A gyermekek lába alól Is kifutott a nyár, és a királyhelmeci pionírotthon ismét megtelik megannyi őszinte, bájos mozdulattal. BODNÁR GYUĽV AMATŐR KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA Szeptember 21-én Dubnica nad Vállomon meg nyitották a 12. országos amatör képzőművészen kiállítást. Az ünnepi megnyitón lre\<a Kertésová, a bra tislavai Népművelési Intézet dolgozója méltatta az akció jelentőségét, amatör képzőművészeink tevékenységének fejlesztésében betöltött szerepét. „A Szlovák Nemzeti Felkelés győzelme — a haladás és a béke győzelme“ mottóval megrendezett kiállításon közel 60 amatőr képzőművész mintegy 300 alkotása szerepel. A kiállított munkák az alkotók elkötelezettségét, a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyományainak az ápolását tükrözi. A Felkelés eseményeit a szerzők nagy része csak a történelemből, illetve irodalmi alkotásokból ismeri, éppen ezért az alkotások mondanivalója és hangulata is ezekből indul ki. A kiállítás hasznos hozzájárulás hazánk fel- szabadulása 30. évfordulójának méltó megünnepléséhez is. Jól időzített impulzus clyan alkotások létrehozásához, amelyek a dicső harcok hőseinek állítanak emléket. SZTROPKAY ADOLF Fedor Mikulčík: Fájdalom t lá RTiraäfeä h siker mm Az iskola és a család kapcsolatáról Alig van szülői értekezlet, amelyen ne esne szó valamilyen formában az iskola és a család együttműködésének fontosságiról. A nevelési kérdésekben a szülők nyugodtan támaszkodhatnak a pedagógus véleményére, utasításaira; ez természetes, hiszen ő a szakember ezekben a kérdésekben. Sok szülő azonban nem használja ki ezt a lehetőséget, vagy leegyszerűsítve a problémát, gyermeke nevelését teljes egészében a pedagógusra hagyja. Az ilyen túlzott „bizalom“ az ügy kárára van. Az iskola elvárja a családtól, hogy az egy- S'ég, az együttműködés érdekében elsősorban három alapterületen segítse, realizálja a nevelés elveit (Spendla). Ezek a következők: 1. A családi nevelés módszereinek humanizálása. 2. Az iskolai nevelés kiegészítése, specifikus, csak a családban lehetséges módszerekkel. 3. A pedagógus erőfeszítéseinek támogatása az iskolában elsajátított ismeretek, készségek, szokások megerősítésével. Az utóbi évtizedekben jelentősen humanizálódott mind az iskolai, mind a családi nevelés. Valamikor azt tartották, hogy a büntetés, a nádpálca elengedhetetlen, sőt: a legfontosabb eszköze a nevelésnek. A szocialista pedagógia elveti a testi büntetést, mint emberhez nem méltó, a szocialista elvekkel ellentétes módszert s a nevelési problémákat a bizalom, a szeretet alapján, az erőszak kizárásával igyekszik megoldani. A családi nevelés ilyen értelemben nem „modernizálódott“ egyértelműen. A testi fenyítés és a büntetés más formái sok családban még elsődleges szerepet töltenek be. A büntetés sok szülő előtt a leghatásosabb, pontosabban a legegyszerűbb módszernek tűnik, amely rövid időn belül, különösebb erőfeszítés nélkül elveszi a gyerek kedvét a vétségektől. Nem kizárt, hogy a testi fenyítés csakugyan elveszi egy időre a gyerek kedvét a nem helyes, a nem megfelelő cselekedektől, de valóban csak egy időre, hiszen a büntetés nem a lényeget, csupán a külső, formai dolgokat érinti. A cselekvés, a tett gyökere ugyanis a gyermek pszichikumában (lelki világában), erkölcsében, világnézetében van. A durva, drasztikus módszerekkel nevelt gyermek maga is durvává válik, „kérges lelkületű“ lesz, s fokozatosan ellenállóvá válik nemcsak a büntetéssel, veréssel, hanem a finomabb nevelési módszerekkel, az érlelem szavával szemben is. Az Iskolában a gyermek új környezetbe, közösségbe kerül, amelynek fokozatosan egyenrangú tagjává kell válnia. A sikeres adaptáiódás, közösségi emberré válás attól függően megy végbe, hogy a család milyen alapokkal küldi a gyermeket az iskolába. Objektív tény ugyanis — még ha nern is tűnik annak —, hogy a társadalmi beilleszkedés, a közösségi nevelés alapjait a család és nem az iskola rakja le. A pedagógus munkája, közösségi életre nevelése csak akkor sikeres, ha építhet valamire, arra, amit a családi nevelés már kialakított, „beépített“ a gyermekbe. Minden egyén erkölcsi arculatát. jellemét is a családban kell megalapozni. Nagy általánosságban ugyanis azt mondhatjuk, hogy az erkölcsi nevelés, fejlődés a szokásoktól indul ki és bizonyos mértékig egy magas fokú erkölcsi tudatosság alapján oda is tér visz- sza. A kialakult és szilárd erkölcs, jellem alapját éppen ezek a szokásrendszerek alkotják. Milyen lehetőségekkel rendelkeznek a szülők, illetve mit kell tenniük annak érdekében, hogy hozzájáruljanak gyermekük teljes értékű neveléséhez, személyiségének kibontakoztatásához? Csak az alapvető területeket említjük meg: 1. Az iskolába járással alapjaiban megváltoznak a gyermek életkörülményei: következik a mindennapos kötelességteljesi- tés Időszaka. A szülő megköny- nyítheti ezt az átállást oly módon, hogy már az iskolába járás előtt mindennap kisebbnagyobb feladattal bízza meg gyermekét, hogy megszokja a rendszeres munkát. 2. Az iskoláskorban — annak kezdetétől — meg kell követelni a gyermektől a rendszeres felkészülést. A kisdiák kezdetben segítségre szorul. De csak segítünk és nem tanulunk helyette! Ha ezt tennénk, rászoktatnánk kötelességeinek elhanyagolására vagy azok formális teljesítésére, a felelősség áthárítására s ezzel fékeznénk lelki fejlődését. 3. Az iskolában elsajátított készségek, szokások csak gyakori ismétlésekkel szilárdulnak meg. Ez azt is jelenti, hogy a különböző — sok esetben létfontosságú — készségek, szokások elsajátítása nem lehet eredményes a család hozzájárulása nélkül. Elsősorban a következő készségekről, szokásokról van szó: az olvasás, az írás, a számolás készségéről s olyan szokásokról, amelyek biztosítják a rendszeres tanulást, feladatteljesítést, azt, hogy a a gyermek idejében érjen iskolába, az iskolából egyenesen hazamenjen, fegyelmezetten viselkedjen, kímélje tanszereit, tisztelettel köszöntse az idősebbeket, használja a „kérem“, „köszönöm“ szavakat stb. 4. A család és az iskola együttműködésének egyik legérzékenyebb pontja a nevelés tartalma. Ez érthető, hiszen éppen itt mutatkozik a legtöbb és egyben legjelentősebb különbség a család és az iskola között. Különösen kényes probléma az ideológiai és a világnézeti nevelés kérdése. A csehszlovák iskolarendszer a szé legteljesebb értelmében szocialista. Célja: a szocialista ember kialakítása, a gyermek olyan emberré nevelése, akinek természetes személyiségvonása a szocialista humanizmus, az ember, a munka szeretete, a természeti és társadalmi jelenségek tudományos szemlélete, a materialista világnézet stb. Mindenképpen ajánlatos elgondolkozni azon, mi játszódhat le a gyermek fejében, amikor az iskolában is és a családban is (esetleg a hittanórán) más-más magyarázatot kap a világ, az ember keletkezésével, illetva napjaink társadalmi kérdéséivel kapcsolatban. Az ilyen nem egységes nevelés következménye rendszerint az, hogy megbomlik (vagy meg sem szilárdul) a gyermek etikai rendszere, értékítélete. Nem tudja, mi az igaz, kinek higgyenl Veszélybe kerül a szülő iránti tisztelet. Az ilyen kétirányú nevelés logikus következménye, hogy a gyermek hazuggá válik, nincs bátorsága kiállni saját igazáért s zuvartan, tehetetlenül topog a tudomány, valamint a hit, a vallásos elképzelések között. Az iskola és a család együttműködésének egyik kulcskérdése, hogy a szülők milyen mértékben képesek kifejleszteni és megszilárdítani gyermekük 5izalmát, tiszteletét az iskola, a pedagógus Iránt. Ha megzavarjuk a tanító-gyermek kapcsolatot, megzavarjuk a gyermek normális fejlődését is. Ugyancsak fontos feltétele a jó együttműködésnek, hogy a tanuló számára biztosítsuk a nyugodt, elmélyült tanulás feltételeit. Gondoskodni kell arról, hogy lehetőleg mindig a megszokott időben, helyen, zajmente* környezetben készülhessen a következő nap feladataira. Ügyelni kell arra, hogy a gyermek maximálisan kihasználja a tanulásra fordított időt. Felesleges 2—3 órát ülnie a lecke felett nem odafigyelve, nem koncentrálva a tananyagra. Természetesen az otthoni munka időtartamát nem lehet egyértelműen meghatározni, ez a gyermek életkorától, képességeitől, tapasztalataitól függ. Az egészségügyi szempontokat is figyelembe véve megközelítően a következő időbeosztást ajánlhatjuk a tanulóknak: a 6—7 éves gyermek ne tanuljon többet egy óránál, a 9—10 éves másfél—két órát, a 11—12 éves két órát, a 13—14 éves három órát. A tanulási idő lehet kevesebb, de több nem ajánlatos. Sőt, nem árt, ha a tanuló közben szüneteket is tart, minden 40—50 perc után 5—10 perc pihenő következzék. ZIRIG MARGIT űl sző1974. IX. 26.
