Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-25 / 227. szám, szerda

Életiskola A parkhoz hasonló laktanya udvarán katonák járnak-kelnek. Messziről nem lehet megkülön­böztetni, melyikük elsőéves. Közelebb érve, a feszesre húzott derékszíj, a hosszabb haj árulja el, hogy kik azok, akik köte­lességüket teljesítve ezekben a napokban leszerelnek. Közéjük tartozik Juraj Košfál őrvezető is. — A gépészeti szakközépis­kola befejezése után rövid ideig főiskolai hallgató is voltam — mondja. — Így a Nemcsak a gépektől függ tényleges katonai szolgálatot megkésve kezdtem meg. Egész­ségi okból hagytam abba a ta­nulást, és a bratislavai TEES üzemben vállaltam munkát. In­nen vonultam be. Az első napok nehezen tel­tek. Meg kellett szokni a ren­det, a fegyelmet, a parancs gyors és pontos végrehajtását. S még valamit: azt, hogy tá­vol volt a feleségétől és a kis­lányától. Odahaza — mint az Üzemi SZISZ-szervezet elnöke — megtanulta, hogyan lehet hasznosan eltölteni az estéket, kihasználni a szabad időt. — Amikor már mehettünk ki­menőre, akkor sem vonzott a város. Filmet a laktanyában Is vetítettek. Az eltávozásra vár­tam, hogy hazaugorhassak. A fe­leségem gyakran meglátogatott. Ugyanis mindössze 30 kilomé terre szolgáltam lakóhelyem­től. Juraj Kostái sok jő tulajdon Ságot hozott magával a polgári életből, de a katonaságnál is szerzett tapasztalatokat. Megta­nulta az emberekkel való poli­tikai munkát, azt, hogy a ka­tonaságnál, de bármely munka­helyen is csak az egyetértő kollektíva é bet el sikereket. Egysége a népgazdaság külön­böző ágazataiban végzett bri­gádmunkát. Szolgálati helyü­kön sokat segítettek a város szépítésében is. Tavaly például eredeti kötelezettségvállalásu­kat 200 százalékra teljesítet­ték. — A II. kilencéves alapfokú Iskolában 10 katona tölt be pionírvezotői tisztséget — mondja. — Egységünkből i „ év nyolc hónapja alatt több mint 200-an adtak vért. Košťál őrvezető ismeri a SZISZ ezredszervezeti tevékeny­ségét. Régebben az alelnöki, most pedig az elnöki funkciót tölti be. Munkájáról talán az a tény tanúskodik a legjobban, hogy felvették párttagjelöltnek. — Rendszeresen jártunk a bratislavai Nemzeti Színházba. A legjobb hat csoport elláto­gatott a Szlovák Nemzeti Felke­lés nevezetes helyeire, öt cso­port járt a Szovjetunióban a Kijev—Moszkva—Leningrád vo­nalon. Sok fiúnak ez volt az első külföldi útja. Minden bi­zonnyal egy életen át emleget­ni fogják. Még nem vetette le az egyen­ruhát, de már a polgári életben való munkára gondol. A politi­kai nevelőmunkából az üzem­ben is ki akarja venni a részét. S most, hogy a közelmúltban lakást is kaptak, távúton sze­retné folytatni félbeszakadt ta­nulmányait. — Két év nem rövid idő. Am csak annak volt igen hosszú, aki a napokat számlálta. Ne­kem sokat adott a néphadse­regben eltöltött két óv. Meg­tanultam az önállóságot, és sok mást, aminek az elkövet­kező időszakban hasznát vehe­tem. A két év jó életiskola volt. NÉMETH JÁNOS Szlovákiában a mosodák nagy része korszerűtlen épületben van elhelyezve és sok helyen elöregedett kézimeghajtású gé­pekkel dolgoznak. Többek kö­zött ez az oka annak, hogy mindössze három helyen, a trenčíni, a levicei (lévai) és a bratislavai mosodában végeznek jó minőségű munkát- Ezt egy országos hatáskörű kutatóinté­zet állapította meg. E vélemény alapján arra következtettünk, hogy az említett három helyen korszerű körülmények között dolgoznak. Meglátogattuk a lévai moso­dát. Az udvaron az első pillan­tásra csak javításra váró te­her- és személygépkocsikat, meg munkaruhás férfiakat lát­tunk. — Itt lenne a mosoda? — tanakodtunk. A kapuőr meg­nyugtatott: — Jó helyen járnak, az udvar végében megtalálják. — Ezt a két épületet is autó- javítóműhelynek szánták — tá­jékoztatott Mária Chanová, a mosoda és vegytisztító vezetője. — Ettől megfelelőbb helyet nem találtak számunkra az ille­tékesek. Tehát az itteni mosoda sincs korszerű, a célnak megfelelő épületben, ennek ellenére há­rom óv óta az élen járnak. A főnöknő irodájából a mo­sodába megyünk. Az első helyiségben a meny- nyezetig tornyosul a szennyes ruha. Ennek egy részét a város különböző pontjain, a többit pe­dig Tekovské Lužanyban (Nagysallón), Tlmačon (Tolmá­cson), Pukanecen és további hatvanöt faluban szedik össze. A 65 faluból két Robur típusú teherautó szállítja be a mosni- valót. Vidékről is sok fehérneműt hoznak, tudjuk meg Chanová elvtársnőtől. Pár évvel ezelőtt még volt rá eset, hogy egyet­len darab mosnivaló sem ke­rült elő az autóból. Az embe­rek féltek a mosodától. S meg is szólták a faluban azt, aki inosnivalót vitt az autóhoz. S ma? Tele autó szennyes érke­zik naponta- A lévai járásban megváltozott az emberek véle­ménye a mosoda munkájáról. S ezt elsősorban annak kö­szönhetik, hogy jól dolgoznak. Torna# Intvén, aki a ruhákat főzi. A délelőtti műszakban dolgozók (A szerző felvételei) Chanová Mária, a vegytisztító és mosoda vezetője. Mosnak a különböző intézmé­nyek részére is. # # # A szomszéd helyiségben mos­sák és főzik a ruhát. A főző­katlanok mellett Toman István áll. A főnöknőtől megtudjuk, hogy Toman elvtárs mindig pontosan betartja az előíráso­kat, eddig még egyszer sem történt meg, hogy a meghatá­rozott idő előtt, vagy később vette volna ki a ruhát a kat­lanból. Jó eredményeiket töb­bek között neki is köszönhetik. Továbbmenve abba a helyi­ségbe jutottunk, ahol a prések, mángorlók állnak. Két asszony, Terez Irma és Chmelovics Va­léria férfiingeket vasalnak. A lévai mosodába már sok- felől jöttek el tapasztalatcseré­re. Megnézték, hogyan mosnak, vasalnak, s miért van, hogy mindenütt ilyen elégedettek ve­lük. Amikor meglátták, milyen szépen vasal a két asszony, ar­ra kérték őket, hogy menjenek el hozzájuk és tanítsák meg az ottani asszonyokat is ilyen szé­pen vasalni. Az utolsó helyiségben csoma­golják a kimosott, kivasalt ru­hát, s az autók már viszik is a gyűjtőkbe, illetve ki a falvak­ba. Sok-sok fáradtságos mun­kától kímélik meg ezzel az asszonyokat. A látottakból és hallottakból leszűrtünk annyit, hogy kevés­bé megfelelő körülmények kö­zött is lehet jól dolgozni. A munka minősége nemcsak a gépektől és az épülettől függ, hanem elsősorban a dolgozók­tól, lelkiismeretes munkájuktól. KOVÁCS ELVIRA Három évtized távlatából Visszaemlékezés a harminc évvel ezelőtt lejátszódott eseményekre A Bratislavában működő két sörgyárban — a Stein Sörgyárban és a Polgári Serfőzőben — a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a nehéz feltételek ellenére becsületesen és derekasan helytálltak. Azokban az időkben, az államvé­delmi rendőrség egyre nagyobb figyelmet for­dított a munkásságra. A munkahelyeken, így például a Stein Sörgyárban is, besúgók és ké­mek dolgoztak, és a munkásság minden fasisz­ta- és ludákel lenes megnyilvánulását súlyos börtönbüntetéssel, koncentrációs táborral bün­tették. A mai bratislavai sörgyárnak — tavaly ünnepelte 100 éves fenállását — azokból az időkből származó dokumentumai is bizonyítják, hogy a sörgyár munkásai meg tudták védeni cseh munkatársaikat az üldöztetések és a pro­tektorátusba való kitoloncolás elől. A munká­sok egy csoportja a sörgyár pincéjében egy vasbeton tartályban rejtett el egészen a fel­szabadításig négy antifasisztát, akiket ilyen módon megmentett a haláltábor elől. Szlovákia összes sörgyáraihoz hasonlóan a bratislaval Stein Sörgyár dolgozói 1944-ben szintén rokonszenveztek a felkeléssel. Bíztak abban, hogy az SZNF az SZLKP vezetésével meggyorsítja a háború befejezését. Ugyanilyen volt a helyzet a másik bratisla­vai sörgyárban, a Polgári Serfőzdében is, amely már régebben megszüntette működését. A serfőzdének 1944-ben mintegy 70 dolgozója volt. A dolgozók közössége nemzetiségi szem­pontból meglehetősen tarka összetételű volt. Ennek ellenére nem volt közöttük egyetlen áruló vagy besúgó sem. A német származású dolgozók, például Sehwarz, Fischer, Hájek és a többiek is, egyáltalán nem rokonszenveztek a hitleri uralommal. A magyar nemzetiségű Németh hosszú időn át rejtegetett lakásán -a fasiszták elől zsidó származású lakosokat. Akkoriban a sörgyár fiatal dolgozói közé tartozott OldfMch Hošek, Pavel Ragala, Pavel Benža és Jozef Olejár, a bratislavai gyár jelen­legi áruelhelyezöje. Ö említette, hogy akkori­ban a serfőzdében illegálisan egy pártcsoport is működött. A serfőzdében elegen voltak olyan dolgozók, akik párttagságukkal és a párt­ban kifejtett tevékenységükkel juttatták kifeje­zésre, hogy nem értenek egyet az akkori rend­szerrel. így például Slamčík elvtárs, továbbá Alojz Hýbl, Jún Kadlec, František Hloušek és más elvtársak. Megemlítette, hogy a serfőzde dolgozói rokonszenveztek a felkeléssel, amely­től a háború gyors befejezését várták. A pol­gári serfőzde igazgatója 1944-ben, a felkelés idején a cseh nemzetiségü''Antonín Vacek volt. Az igazgató főiskolás fia szintén a felkelők­höz csatlakozott. 1945 elején súlyosan megbe­tegedett, és az SZNF elfojtása után Közép- Szlovákiából titokban Bratislavába hozták, ahol a Vörös Hadsereg megérkezéséig a volt Polgári Serfőzde kazánházában rejtegették. Bár az akkori dolgozók többsége tudott erről, mégsem árulta el. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején egy orosz nemzetiségű személy is a serfőzde dolgozója lett. „Bermilitveninek“ hívták, ami természete­sen csak a fedőneve volt. Különböző munkahe­lyeken dolgozott a sörfőzdében, s 1944 végén kocsikísérőnek jelentkezett. A sörfőzde dolgo­zói sohasem tudták meg valódi nevét. Bratis­lava felszabadítása előtt néhány nappal eltűnt. Később azonban újra megjelent autójával a sörfőzdében, de akkor már a Vörös Hadsereg századosi egyenruháját viselte. A szovjet tit­kosszolgálatnak ezt a tisztjét az egykori Pol­gári Serfőzde dolgozói igen megszerették. Vi­dám természetű férfi volt, aki igen szeretett énekelni. A Szlovák Nemzeti Felkelés elfojtása után egy német nemzetiségű egyént osztottak be a dolgozók közé serfőzől minőségben, akit Jankovskýnak hívtak. Akkoriban a kommunis­ták, a szakszervezeti tagok, az ellenállással rokonszenvezők munkája meglehetősen nehéz volt. Jankovský kutatott, kémlelt, fülelt, a dol­gozók féltek tőle. De félelmük ellenére sem mondtak le arról a vágyukról, hogy minél előbb véget érjen ez az esztelen vérontás, hogy vereség érje a német fasizmust. Az is ignz, hogy ezekből az időkből nem sok okmány és egyéb dokumentum maradt fenn. Ogy vélem, hogy az embereket állandóan figyelmeztetni kell azoknak a hősiességére, akik még az ilyen munkahelyeken, mint a sörgyár Is volt, min­dent megtettek a fasiszta iga lerázása érdeké­ben. Hálával tartozunk mindazoknak, akik már harminc évvel ezelőtt, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés idején is tudták, hogy hol van a helyük. Emléküket meg akarjuk őrizni azok számára, akik a jövőben a helyünkbe lépnek. Dr, V. DOLEŽAL ■I Eladó nagyon Jó állapotban le­vő Volman esztergapad. Cím a hlrdetőlrodában. 0-1032 H Eladó kertes ház (2 szoba, konyha, éléskamra]. Cím: Csudát Mária, 935 62 Pohronský Ruskov 19. Ú-1038 ■ Eladó egy NARCIS tévékészü lék jó állapotban. Jelige: Október 1200. 0-1040 9 Eladó nagyon olcsón Moszk­vics 403. Tel.: Hroboňovo: 902-60, 0-1049 9 Eladó 3, 5 éves „český fúzač“ nagyon jó vizsgákkal, ugyanitt egy 1 éves magyar drótszörő — tavaszi vizsgái kitűnőek. Cím; Kolláth Gyula, 930 38 Nový Život, osada Eliašovce 292. szám, Du­najská Streda-l járás. 0-1050 ■ Elcserélném 2 szobás 1. oszt. komárnói lakásom bármilyen bra­tlslavai lakásért, sürgős. Jelige: Nagyon Ű-1029 ■sas i/ .'./ffiiBajH ■ 45/160 nem saját hibájából el­vált férfi ezúton keres kisleányá­nak szerető anyukát és magának hű feleséget. Jelige: Gyermek nem akadály. 0-1052 ■ 19/165 jól nevelt, csinos, bar­na munkáslány vagyok. Szeretnék megismerkedni hozzám illő, min­den káros szenvedélytől mentes fiúval 20—25 éves korig. Fényké­pes leveleik előnyben. Jelige: Kö- zép-Szlovákia. 0-1053 K O S 1 ö NT Ö ; ■ Vonyik Jánosnak és nejének házasságkötésük 25. évfordulója, apunak külön 50. születésnapja alkalmából a leg­jobbakat kívánja: Erzsi és Laci. 0-1030 ■ Š á t e k Imrének és feleségé­nek, Vajnice házasságiköté­sük 18. évfordulója alkalmából na­gyon bosszú, boldog és szeren­csés életet kívánnak gyermekei: Erika és Imike. 0-1042 ■ Seres Istvánnak és feleségé­nek, Alsószell, házasságkötésük 35. évfordulója alkalmából szív­ből gratulál, jó egészséget kíván fiúk Feri, továbbá Ilonka, Ma­rlanka és Mirko. Ú-1043 ■ Két esztendővel ezelőtt, 1972. szept. 27-én váratlanul elhunyt a felejthetetlen, drága, Jó férj és édesapa, Horváth László. Örök példaképem a szerénység­ben, az önzetlenségben és az em­berek becsülésében. Akik Ismer­ték és szerették, nagyon kérem, emlékezzenek reá szeretettel és kegyelettel ezen a számomra rendkívül szomorú évfordulón, özv. Horváth Lászlóné és fia 0 891 ■ Fájó szívvel mondunk köszö­netét minden kedves rokonnak, hozzátartozónak, Ismerősnek, munkatársnak, akik 1974. szep­tember 17-én elkísérték utolsó út­jára a felejthetetlen, drága, jó férjet, édesapát, nagyapát, id. HUSZÁR KÁROLYT a boldogfai temetőbe, és részvé­tükkel, koszorúikkal, virágadomá­nyaikkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkon. A gyászoló család Ű 1045 ■ Ezúton mondok hálás köszöne­tét az összes rokonnak, szom­szédnak, barátnak és Ismerősnek, akik drága férjemet, GÖRÖG ISTVÁNT elkísérték utolsó útjára a pleštve- ct temetőbe, és virágadományaik­kal enyhítették mély fájdalma­mat. özv. Görög Istvánné (Kotaszek Gizella) 0-1054 Hirdessen Ön is az Új Szó-ban ÚJ 1974. IX. 25, 6

Next

/
Thumbnails
Contents