Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-22 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
Csak állóhely lesz a Földön ? Néhány borúlátó nyugati újságíró szerint bolygónk túlnépesedik, és nemsokára a Föld lakóinak csak állóhelyük lesz. Nos, ez a katasztrófahangulat már megszokott állapot a tőkés rendszerű országokban, de nem is csodálható, ha az egyre súlyosabb gazdasági válság, az infláció, a munkanélküliség már annyira béklyóba verte a kedélyeket, hogy még az unokáik számára sem tudnak jobb életet elképzelni. Tény, hogy a földlakók száma egyre nő. Az ENSZ szakemberei szerint 2075-ben az emberiség létszáma 12,3 milliárd fő lesz, de rosszabb esetben 16 milliárd, kedvező esetben pedig 9,8 milliárd ember fétét kell biztosítani. A becslések tehát nagyon bizonytalanok. Emellett bizonyos jelekből arra következtetnek, hogy a növekedés üteme már a nyolcvanas évektől kezdve érezhetően csökkenni fog. A demográfiai statisztikák szerint 1950-től 1955-ig, 1000 főre számítva, az elhaltak száma 19, az újszülöttek száma 37 volt, 1965-től 1970-ig ugyanilyen viszonylatban 14 ember halt meg, és 34 született. Az összehasonlítás kedvéért közöljük, hogy 1935—1939-ben 1000 főre számítva az elhaltak száma 24—27, az újszülöttek száma 34—39 volt. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy jelenleg az egész emberiség 37 százaléka még nem töltötte be a 15. életévét. A demográfiai robbanás mérete országonként változik — állítják az ENSZ-szakértők, akik nyilván nem veszik figyelembe, hogy a tőkésországokban egyre nő a szocializmus híveinek a tábora, és valószínű, hogy néhány évtized alatt igen sok mai tőkés országban térnek át a szocialista társadalmi rendszerre. Az említett szakemberek ugyanis azt mondják, hogy az iparilag fejlett országokban a népszaporulat 1 százalékos, az ún. „harmadik világ“ országaiban viszont 2,5 százalékos. La- tin-Amerikában ez az arány 2,9 százalék, vagyis ha a növekedés üteme nem lassul, 24 év alatt Latin-Amerika lakóinak száma megkétszereződik. Afrikában ez 25, Ázsiában pedig 30 év alatt következik be. 1970-ben az emberiség 70 százaléka a fejlődő országokban élt, és 1985-ben — mondja a prognózis — a Föld 4,9 milliárd lakosának 75 százaléka, az ezredfordulón pedig a 6,5 milliárd fő 77,7 százaléka él majd a fejlődő országokban. Viszont a szakemberek is elismerik, hogy az iparilag fejlett országokban jelentősen lassul a népszaporulat üteme. Tehát az a feladat, hogy a fejlődő országokban kell meggyorsítani a haladást, emelni a lakosság kulturális színvonalát és népszerűsíteni a megfontolt családtervezést. A szakemberek szerint bolygónkon ma legalább 400 millió ember éhezik, és számuk a következő évtizedben 750 millióra nő. A maguk részéről ezt sem tartjuk kivédhetetlen törvényszerűségnek. Ha felszámolnák az imperialista világhatalmi törekvéseket, ha valóban olyan őszintén óhajtanák a békét, ahogy a Szovjetunió és a szocialista közösség országai, akkor senkinek nem kellene éheznie, mert az ember termővé tenné a sivatagokat is, mert nem fegyvereket gyártana, hanem ekét. A norvég olaj vándorú tja Kétségtelen, hogy a Norvég Királyság a legszegényebb ország Skandináviában. Öt évvel ezelőtt egy ideig már reménykedtek Norvégia lakói, fényes távlatok villantak előttük, de ezután megjelentek a nyugati tőkés cápák, az ún. multinacionális konszernek, és ezzel minden reménykedés feleslegessé vált 1969. október 25-én az Északi-tengeren működő „Ocean-Wiking“ olajkutató állomás jelentette, hogy az ügyeletes geológus a 2000 méteres mélységből vett talajmintában kőolaj jelenlétét bizonyító elemeket talált. Három évvel később, az ország északi csúcsától 300 kilométer távolságban lévő Ekofiszk-mezőn tartályhajóba szivattyúzták az első olajszállítmányt. 100 furat közül 15 volt „termékeny“, és ezek közül öt „nagyon gazdag“. 1973-ban a termelés elérte a több mint 2 millió tonnát, 1977-re pedig 25 millió tonnára számítanak, vagyis a jelenlegi országos kőolaj-fogyasztás háromszorosára. Optimista becslések szerint pedig 1984-ben az évi termelés 150 millió tonna lesz. Amikor ezt a politikusok és a sajtó ilyen szépen közölte az egyszerű norvég polgárral, akkor a norvég polgár Indokoltan látta fényesnek a jövőt, hiszen ha az ország egyszer „európai olajnagyhatalom“ lesz, akkor talán az egyszerű polgár sorsa is javul. De jóformán még végig sem gondolhatta a norvég polgár, hogy milyen nagyszerű lesz az a jövő, amikor máris megjelentek a multina- cion»ílis konszernek, a Phillipps, az Esso és a Shell, és kutatási, valamint kitermelési jogot kértek. A kormány eddig ötven — összesen 250 négyzetkilométer kiterjedésű — „olajgyanús“ mezőt adott bérbe, és csak elenyészően csekély területet hagyott a belföldi vállalkozóknak. Az egyszerű norvég polgár nyilván csodálkozott, hogy kormánya ilyen nagylelkűen parcellázza a tenger kincset érő mélyét, pedig a legnagyobb meglepetés csak ezután következett! A Storting — a norvég parlament — 1973. április 28-án elhatározta: a partvidék olaját nem szállítják közvetlenül Norvégiába, hanem egy 300 kilométer hosszú vezetéken — Angliába, a földgázt pedig 415 kilométer hosz- szú vezetéken — a Német Szövetségi köztársaságba. Norvégia saját szükségletét — hajókon szállítják vissza! Nos, bizonyos, hogy a norvég kormányt nem lehet nemzeti egoizmussal vádolni! Persze az egyszerű norvég polgár nem is sejtette, hogy ezt nem a saját parlamentje határozta el — hanem a Phlllips-konszern. Olyan biztos volt a dolgában, hogy már jóval a parlament döntése előtt megkezdte a vezetékek építését. / A norvég KP követelte, hogy államosítsák a kőolajbányászatot, utasítsák ki a külföldi vállalkozókat. A kommunisták követelését a párton kívüli tömegek is támogatták, és a kormány valóban alapított egy állami vállalatot, azonban ezt a magántőke azonnal megtorpedózta. Az egyszerű norvég polgár pedig roskadozhat tovább az egyre nagyobb gondok terhe alatti A halál mint könyvügynök A „Publishers Weekly“ című amerikai folyóirat a közelmúltban megállapította, hogy Amerikában jelenleg „a halál segít könyveket eladni!“ Kissé meghökkentő megállapítás, de megfelel a valóságnak, néhány héttel ezelőtt ugyanis a „New York Times Book Review“ komoly tanulmányban igazolta a jelképes kijelentés igazát. Hetenként két-három könyv jelenik meg a halálról. A halál még a gyermekirodalomban is „szalonképes“, jóllehet néhány évvel ezelőtt Amerikában az emberi élet vége tabu volt, nem illett ábrázolni sem tollal, sem ecsettel. Arnold Toynbee író szerint a halál valahogyan „nem amerikai“. A halál divatos téma az orvosok és a teológusok között is. A „Medical Tribune“ című orvosi szaklap nyilvánosságra hozta egy felmérés eredményét: az orvosok 84 százaléka amellett van, hogy egy erősen deformált újszülött életét, ha a szülők beleegyeznek, nem kell meghosszabbítani. Ugyancsak az orvosok 84 százaléka feleslegesnek tartja, hogy egy menthetetlen, gyakran már eszméletlen beteg életét drága gyógyszerekkel meghosszabbítsák. A kérdezett orvosok 57 százaléka szerint a halálos betegnek meg kell mondani, hogy menthetetlen. A teológusok a halállal kapcsolatban az istenhitet népszerűsítik, és már nem emlegetik a túlvilági életet, amiben egyre kevesebben hisznek. ötszázezer példányban jelent meg Elisabeth Kuabler-Ross, chicagói pszichológus könyve „A halálról és az elmúlásról“. A műben az szerző a haldokló páciensekkel kapcsolatos tapasztalatait ismerteti. Robert Jay Lifton, a Male Egyetem pszichológusa, az „Élni és meg halni“ című könyvében azt a bölcs megállapítást tette, hogy „a halál a modern lét legnyugtalanítóbb ténye“. (Bizony, ezt a bölcs professzor könyve nélkül még csak nem is sejtenénk! ) A Yale Egyetem orvosai közölték hogy 43 súlyosan deformált újszülöttet hagytak — a szülők kérésére — meghalni. Kijelentették, hogy ez igen gyakori eset, de csak most először hozzák nyilvánosságra. Több mint 100 amerikai egyetemen és kollégiumban tartanak rendszeresen előadásokat a halálról, különböző egyesületek alakulnak a halál problémáinak kutatására, szakosított folyóiratok foglalkoznak a kérdéssel — csak a könyvkereskedők nem gondolnak a halálra. Éppen most gondolnának rá, amikor megindult az üzlet? 23 Tüntetés Bangkokban Több mint 2000 földművelő szállta meg ,« közelmúltban Thaiföld fővárosának legnagyobb terét, ahol egy hétig tüntettek az uzsorások ellen. Ezeket az embereket, családjukkal együtt az éhhalál fenyegeti. Az ország lakóinak több mint 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Szerény kis föld- sávokon tengették életüket, de a parasztok ötven százaléka az utóbbi 15 óv alatt még ezt a szerény kis földsávot Is elvesztette. Mivel saját erejükből nem futotta vetőmagra, műtrágyára és néhány kezdetleges, de nélkülözhetetlen szerszámra, uszorásoktól vettek fel kölcsönt. A hitelezők, többnyire kínai üzletemberek, adósaiktól még „lábon“ vették meg a termést, természetesen jóval a piaci áron alul, 120 (!) százalékos kamatra adták a pénzt, és a kezesség — az adós földje volt. Egyetlen rossz termés elegendő volt ahhoz, hogy a hitelező rátegye kezét a földre, és elűzze a tulajdonost. A rizs ára ebben az évben 100 százalékkal drágult, az élelmiszereké átlag 30 százalékkal. Egyre nagyobb a munkanélküliség. Csupán Bangkokban 400 000 ember van munka nélkül. A kormány hivatalosan megállapította, hogy a külföldi tőke hatalma megdöbbentő méreteket öltött. Több mint húsz textilgyár, 9 japán társaság tulajdona. A külföldi monopóliumok kegyetlenül kizsákmányolják az olcsó belföldi munkaerőket: a piúlt évben bevezették a 12 órás munkaidőt (addig 10 óra volt], a thaiföldi munkások bére japánban dolgozó szaktársaik bérének huszad a. Külföldi megfigyelők szerint az országban a helyzet megérett a tömegek forradalmi megmozdulására. Lakodalom Dzsakartában „Business as usual“ jelentette ki egy japán üzletember Dzsakartában —, „a szokásos üzletek“. Aki ismeri a jelenlegi viszonyokat Indonéziában, az tudja, hogy ez a „szokásos üzlet“ tulajdonképpen a vesztegetés. „Kenés“ nélkül nincs üzletkötés, de nem akármilyen embereket kell „kenni“, hanem — a kormány tagjait. A „Straits Times Malaysia“ című lap megjegyzi: „Beavatottak szerint a korrupció nemcsak Szuharto tábornoki karában megengedett, hanem még a családjában is divatos!“ Ezt megerősíti a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung: „Tien, Szuharto feleségének az utóneve, hollandul viszont azt jelenti, hogy „tíz“. Az indonéziai First Lady beceneve már hosszú évek óta „Madame Tien Százalék“, szellemes célzás arra, hogy Szuharto felesége szívesen közvetít üzleti ügyekben, szerény jutalomért: a szerződésben szereplő összeg tíz százalékáért. Indonéziával kereskedelmi kapcsolatban álló nyugati üzletemberek véleménye szerint az országban dühöngő infláció miatt a hölgy kénytelen lesz új nevet választani, és pedig azt, hegy Twintig — vagyis húsz.“ Indonéziai közgazdászok kiszámították, hogy a legfelsőbb réteg zsebébe vándorol — vesztegetés címen — az egész nemzeti jövedelem 30 százaléka! De ezeket gazdagítja a nemzetközi segély- szervezetek adományainak 70 százaléka is! Igv nem csodálható, hogy Ilmuszutovo tábornok, a „Pertamina“, az állami kőolajvállalat főnöke 1 millió dollárt (!) költött a lánya lakodalmára, fis az sem csodálható, hogy a nép életszínvonala, a jelentős külföldi segélyek ellenére is, riasztóan alacsony. Ez év első hónapjában, amikor Tanaka japán kormányfő Dzsa- kartába látogatott, hatalmas tömeg tüntetett a főváros utcáin a külföldi tőke uralma és a korrupció ellen. Ez kapóra jött Szuhar- tonak: haladéktalanul megszigorította a biztonsági intézkedéseket, és átszervezte a rendőrséget. Feloszlatta a négy tábornokból álló tanácsadó kollégiumot, elbocsátotta Szumitro tábornokot, a hírhedt KOPKAMTIP biztonsági szervezet vezetőjét, valamint Yovono tábornokot, a titkosszolgálat — a BAKIN — parancsnokát, és átvette mindkét szervezet közvetlen vezetését. A londoni „Tribüne“ így jellemzi a helyzetet: „1965 óta semmit sem enyhült a politikai elnyomás, sőt még kíméletlenebbé vált, és most már nemcsak a baloldali erők ellen irányul, hanem megbénít minden politikai tevékenységet.“ Az alapító A „memóriájára“ büszke francia sajtó megfeledkezett egy évfordulóról, és a mulasztást csak késve pótolta. Hétszáz évvel ezelőtt — 1274. augusztus 15-én halt meg Robert Sorbon, IX. Lajos udvari káplánja és gyóntatója, a világhírű párizsi egyetem, a Sorbonne alapítója. A 13. század közepén a Nyakmetszők utcája (La Coupe Gue- ule) utcalányok és bűnözők tanyája volt, és változás csak akkor történt, amikor IX. Lajos káplánja éppen itt vásárolt egy házat, ahol a párizsi főiskola helyet kapott. Valószínű hogy 1255— 56-ban került erre sor. A párizsi egyetem akkor már híres volt, de különböző kolostorokban működött. Ugyanis a régebbi olasz egyetemekkel (Salerno, Bologna) ellentétben itt nemcsak egyetlen tárgyat tanítottak, hanem a teológia, az orvostudomány, a jogtudomány és a szabad művészetek (Altes liberales) oktatásával igyekeztek átadni a hallgatóknak az akkori világ egész ismeretanyagát. De nehézségeket okozott, hogy az iskolának nem volt központja, otthona. Robert Sorbon 1201. október 9-én született, apja szegény földműves volt, és valóban csak a véletlennek köszönhette, hogy egyszerű származása ellenére a trón közelébe került. A kutatók úgy vélik, hogy a király testvére, Artois gróf támogatta. IX. Lajos 1256-ban adta ki a kollégium alapítólevelét, és Sorbon a király segítségével, de saját pénzén is további házakat vásárolt a különös nevű utcában. Abban az időben olyan tekintélyek tanítottak Párizsban, mint Aquinól Tamás és Giovanni Bonaventu- ra, a skolasztika vezető alakjai, de a jelek szerint Sorbon nem volt tekintélytisztelő, és kevésbé dogmatikus előadókkal egészítette ki az egyetem tanári karát. Az első kollégiumi épületben csak húsz szoba volt, de a szerencsések, akik helyet kaptak, rajongva nyilatkoztak az intézményről, ahol a diák könyvet, ételt és fekhelyet kapott. ADÁSVÉTEL M Eladó Opel Rekord generáljavítás után 4- új lakk és alkatrészek. Cím: Trebula Milan, Zálužnická 5., Bratislava. 0-991 ■ Eladó Šafárikovo (Tornaija) közelében a Túróc patak partján vikkendház telekkel. Telefon Rimavská Sobota: 3315. Ú-1006 ■ Eladó családi ház 18 ár kerttel. Cím: Nové Zámky, ul. P. Jilemnickélio 29. Ű-1007 ■ Eladó nagyon jó állapotban levő Skoda Octávia Super. Cím: Halász józsef, Svodín, 875. szám, Nové Zámky-i járás. Ű-1014 ■ Eladó családi ház kerttel (3 szoba + mellékhelyiségek). Dunajský Klátov 360., dunaszerdahelyi járás. Ú-1017 ISMERKEDÉS H 58/154 egészségügyi nővér — gyermektelen, nem dohányzó, jó anyagiakkal rendelkező élettársat keres, jelige: Saját házam van. 0-997 ■ 56 éves, nyugdíj előtt álló, adminisztratív munkakörben dolgozó, elvált asszony megismerkedne házasság céljából józan életű, intelligens férfival. Lakás megoldható. Választ várok. Jelige: Sorstárs. 0-1000 VEGYES ■ Egy önálló személyt keresünk idősebb, Rimaszombatban lakó hölgy állandó gondozására — előnyös feltételek mellett. Jelige: Sürgős. 0-980 ■BBH ■ Varga Vinczének és feleségének, Tešedíkovo, a legdrágább szülőknek házasságkötésük 25. évfordulójára sok szerencsét, jó egészséget és hosz- szú, boldog életet kíván két leánya. 0-1001 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Ezúton mondok köszönetét a Bátorkeszi iskola igazgatójának, tanítóinak és az osztálytársaknak, akik megemlékeztek anyukámról, B agy in ka (Deák) Katalinról, és koszorút helyeztek sírjára. Bagyinka Iveta. 0-1010 Hirdessen Ön is az Oj Szó-han 1974. IX. 22.
