Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-22 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
„Űj Vietnam?“ Jellegzetes Fülöp-szigeti halász (A riport első részét a Vasárnapi Oj Szó előző számában közöltük.) Egy népszavazás Azonban nagy hiba lenne csak a muzulmán kisebbség egy részének fegyveres felkelésével magyarázni a Fülöp-szigeteken az utóbbi egy-két esztendőben nem szűnő nyugtalanságot, zűrzavart. A múlt esztendő februárjában Malaybalai püspöke. Clare levelet intézett a Fiilöp-szigeti püspöki konferenciához. Ez a levél vádak egész sorozatát tartalmazza Ferdinand Marcos kormánya ellen. Sző esik ilt a helyi választásokon „szavazatok kívánatos irányba terelése céljából kifejtett nyomásról", „kegyetlen megfélemlítésről, kényszerítésről". A levél egy másik bekezdésében „földjükről erőszakkal elűzött parasztokról" és később „fogságban, néha katonai személyek részvételével megölt személyekről van szó“. Valószínűnek látszik, hogy Clare püspök — külföldi lapokban nyilvánosságra ls hozott — vádirat-levele azokra a megtorló intézkedésekre céloz, amelyek 1972 nyarán és őszén valóban emberéletek ezreit követelték. A kormányzat otthon és külföldön egyszerre hozott nyilvánosságra egy jelentést egy olyan összeesküvési kísérletről, amely Marcos elnök meggyilkolására és a Fiilöp szigeti kormányzat megváltoztatására irányult, s amelyet állítólag Osmena volt elnök irányított. Ennek az összeesküvési kísérletnek a leverése után került sor 1972 szeptemberében a már említett eseményre, a kivételes állapot bevezetésére. Nőm egészen egy esztendővel később azután megkérdezték a lakosságot: egyetért-e Marcos elnök „rendeleteivel és reformpolitikájával". A kérdéseket egyszerűen, világosan tették fel, igennel vagy nemmel lehetett válaszolni — az elnök 18 millió „igen“-szavazatot kapott és a „nem"-szMvazatok száma nem érte el a 2 milliót sem. A londoni Times így foglalta össze a népszavazás eredményeivel kapcsolatos elemzést: „A lakosságtól nem csupán azt kérdezték, hogy akarja-e az elnök további hivatalban maradását, hanem azt is, hogy akarja-e a Marcos-féle reformok befejezését — azo- két a reformokért, amelyeknek végrehajtási statá- riális rendelkezések közepette kezdte. Nem az elnök személye, hanem ezek a reformok ragadták meg n lakosság képzeletét a statárium bevezetése óta eltelt egy év alatt. „A Fülöp-szigeti társadalom legalsóbb szintjén a régóta szükséges földreform és a közhivatalokban uralkodó korrupció elleni elszánt harc a parasztok jó részének támogatását szerezte meg Marcos elnök számára. Egyes hatalmas gyárosok vállalatát adóhátralék vádjával azonnal államosították. Az ilyen intézkedések szintén kiváltják a nép rokon- szenvét. A miniszterek, nem utolsósorban az új rend szimbólumaként, bejárják az országot és meghallgatják a parasztokat, valamint információt gyűjtenek, ami segíti majd munkájukat. Abban az országban, ahol a főváros mesterséges politikai légköre jobbal elszakadt a vidék realitásaitól, mint más délkeletázsiai országokban, ilyen lépések valóban nagy népszerűséget váltanak ki.“ Ez a meglehetősen tárgyilagos angol vélemény nincs összhangban a francia újságírók tapasztalataival és álláspontjával. A Le Mo~rie munkatársai felkeresték a múlt esztendőben Marcos elnököt, és megkérdezték1 tulajdonképpen mi volt az indoka az 1972. szeptember 22-i elnöki kiáltvány kiadásának — ennek a kiáltványnak az a'apján rendelték el a rendkívüli állanotot, tartóztatták le Marcos elnök politikai ellenfeleit, és került lényegében minden hatalom Enrile hadügyminiszter és Ramos tábornok rsendőrparancsnok kezébe — ők Marcos legbensőbb barátai és munkatársai. „Kommunista lázadással kellett szembenéznünk, amit nem nagyon értettek meg Európában... Egv új Vietnam ellen kellett védekeznünk . . A kommunisták megbénították a gazdasági életet, láthatatlan kormányokat alakítottak, beszivárogtak a sajtóba. A jobboldali elemek ugyanakkor egy másik összeesküvést szerveztek, megkísérelve kihasználni a kommunisták által létrehozott helyzetet“ — magyarázta Ferdinand Marcos tavaly, a T,e Monde munkatársainak. A háttérben két egymástól független, de egymás hptásá* erősítő fenyegetést látnak ma az elnök hívei Mert a már említett és elősorban Mindanao szigetén fellobbant fegyveres mohamedán felkelés mellett két psztendeje állandóan fokozódik a maoista elveket hirdető, llegális Űj Népi Ha'lsereo nevű szélsőbal- oldali. anarchista szervezet tevékenysége. Függetlenül attól, hogy a fegyveres erők diktatúráját jelentős kivételes állanot^ől mi a véleménye a külföldieknek fa Le Monde munkatársai a Fülöp- szigetekről szóló nagy elemző tudósítás-sorozatuknak ezt a címet adták: „Egy demokrácia öngyilkossága" j, meg kell állapítani, hogy a lakosság nagv többsébe kedvezően fogadta az e'múlt két esztendőben a Marcos által hozott intézkedéseket. Mindenekelőtt a kis embereket súitó áremelkedések megállítása. az árdrágítók elleni drákói szigorral megszer vezett ellenőrzések növelték az elnök népszerűségét. Más kérdés, hogy az értelmiség.ek és diákok a kormányzat rendkívül szigorú cenzúráját kifogásolja, és hogy a közép- és nagyburzsnázia határozott félelemmel néz a jövőbe, hiszen Marcns intézkedéseinek egy része a gazdag családok, az ország gazdasági életét kézben tartó oligarchák ellen irányult. (A köztársaság volt alelnöke looez családja például' a Meralco elektromos művek tulajdonosa volt — ez a vállalat látta el árammal a fővárost, Lopezéké vo't több telefonvonal, négy naoilaoíuk, két rádió- és egv televízióállomás volt — az utóbbiak hirdetési jövedelme több volt, mint a költségvetés negyede .. . Tavaly, a rendkívül, állapot kihirdetése után, a had sereg vette ellenőrzése a'á a Meralco céget, megszüntették a Lopez-család újságjait, és az állami rádió és televízió ad műsort egykori adóikon. Looez elnök, aki 1972 szeptemberében külföldön tartózkodott, nem tért haza, a család másik vezető egyénisége pedig súlyos adócsalás vádjával vizsgálati fogságban van.) Fajgyűlölő álláspont A hadsereg vezetői azt állítják, hogy Manila közvetlen környékén is vannak az Üj Népi Hadsereg partizánjainak támaszpontjai. Ramos tábornok, a csendőrség vezetője a múlt esztendőben azt állította, hogy Pampanga és Tarlac tartományokban legalább ezer part.zán és legalább százezer szimpatizáns van — ez azt jelentené, hogy a két tartomány lakosságának 20 százaléka a felkelőket támogatja. (Amado Guerrero professzor, aki egyébként az Űj Népi Hadsereg egyik vezetője, az 1971-ben a hadseregből dezertált Victor Corpus hadnagy mellett, nemrég azt írta, hogy „A partizánhadsereg elszántan harcol azért, hogy a marxizmus—leninizmus és Mao Ce- tung gondolatainak egyetemes igazságát a Fülöp-szi- qetek konkrét feltételeire alkalmazzák." j A zavaros terveket hirdető Oj Népi Hadsereg ellen a Ramos tábornok vezette csendőrség kísérel meg tisztogató akciókat szervezni, nem sok eredménnyé.. (Le Monde, 1973 tavasza- ,,A helyzet a rendfenntartó műveletek fokozódása és Marcos elnök tekintélyének megújulása következtében nem olyan kedvező, min; ahogy a gerillák állítják, ám a rendszer nem képes végezni a felkelőkkel. A partizánok a hegyekhe visszavonulva, kivárhatják a kedvezőbb körülményeket, azaz azt a pillanatot, amikor Marcos „új társadalmában“ az első nehézségek jelentkeznek.“ A muzulmán felkelők elleni harcról az egyik min- danaói fegyveres alakulat parancsnoka, Zafra ezredes, a Lanaok Civic Action Force egyik nagyobb egységének vezetője francia újságíróknak azt mondotta, hogy „a muzulmánok született zavargók, primitívek, árulók, fanatikusok, és csak a halott muzulmán becsületes“. Ennek a visszataszítóan nacionalista, fajgyűlölő álláspontnak a hívei természetesen képtelenek megoldani a muzulmán kisebbség jogos kéréseit is, és csak tovább mélyítik az amúgy is súlyos be'ső válságot. 70 százalék szegény Bevezetőben, amikor a nemzeti jövedelemmegoszlásról esett szó, idéztünk egy adaiot, a 19 millió Fülöp-szigeti szegény ember, nyomorszinten élő paraszt és mezőgazdasági munkás helyzetét még jobban megvilágítja azonban az a számadat, amely szerint a lakosság több mint 70 százaléka keres évente 3000 pesónál, azaz nem egészen 100 dollárrél kevesebbet. Az ő reményeik semmiképpen sem azonosak Marcos elnök elképzeléseivel: ők kenyeret és emberibb élet- körülményeket akarnak, mégpedig úgy, hogy a fegyveres erők uralmát, az egykori amerikai gyarmaton ma is gyarmatosítóként viselkedő amerikaiak gazdasági hatalmát a nép hatalma váltsa fel 108 amerikai cég Fülöj^-szigeti beruházásairól és hasznáról nemrég tanulmány készült egyelőre az 1956—1965 közötti évt.zed adatai alapján. Tíz esztendő alatt ez a 108 vállalat (a legnagyobbak a Fülöp-szigeten tevékenykedő amerikai cégek közül) adóbevallásai szerint 369 millió dollárt utalt tiszta haszonként haza az Egyesült Államokba. Ez a bevallott összeg; a valóság nyilván nagyobb, ám ez maga kerek ötszöröse a beruházott tökének. A Marcos-féle „reformidőszak“ néhány valóban végrehajtott változtatása mellett ez az egy dolog változatlan: az amerikai töke kiszipolyozza a hétezer sziget országát. GARDOS M'KLtíS Ma is így művelik meg a rizsföldeket
