Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-22 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
A „HARMADVIRÁGZÁS“ 1974. mmn namífiítí límíLSilljÉ E gyesek még ma is szembeállítják az irodalmat és az újságírást, és megpróbálnak a kettő közé határvonalat húzni. Az ilyen próbálkozások azonban előbb-utóbb megbuknak. Elsősorban azért, mert'bár az irodalom is, és az újságírás is „önálló”, sajátos ismertetőjegyekkel rendelkezik, a kettő mégis szorosan összefügg, kölcsönhatásban áll egymással. Az irodalom a sajtóban gyökerezik, a sajtó, az újságírás viszont az irodalom részterülete. Jól példázza ezt egyebek között a csehszlovákiai magyar sajtó és irodalom fejlődése, illetve kapcsolata. A „harmadvirágzás"-nak, ahogy az induláskor a sajtó volt a bölcsője, úgy ma is a sajtó biztosítja a legnagyobb fejlődési lehetőséget. De nézzük a bizonyító példákat. Tekintve, hogy a közelmúltban ünnepeltük az Űj Szó megindulásának 25. évfordulóját, jelenleg pedig a sajtónapot ünnepeljük, a saját portánkon maradunk. Vélemények 1 Az Oj Szó megindulásának huszadik évfordulójára megjelent évkönyvben a Hogyan ítéli meg a csehszlovákiai magyar újságírás helyzetét, jejlődését a felszabadulás után? kérdésre Csanda Sándor .többek között így válaszolt: .. a csehszlovákiai magyar újságírást a felszabadulás után a lehető legsú lyosabb csapás érte: megszüntették. 1948 után szinte a semmiből kelleti újjáteremteni ... Ha az első Csehszlo vák Köztársaság magyar lapjaihoz, pél dául a Magyar Naphoz, vagy a Magyar Újsághoz hasonlítom az Új Szót, azon nal szembetűnik, mennyivel sematiku- sabb, színtelenebb, kevésbé eredeti azoknál, habár az utolsó öt évben ezeD a téren is sokat javult. A magam részéről elsősorban a kulturális és irodalmi alkotások, jelenségek értékelését tartom gyengének... nem alakult ki a lapban egy szakszerűbb és magasabb színvonalú irodalomkritika, színházkritika ...“ Duba Gyula is szigorú: „... vannak ismert újságíróink, de nincsenek olyan képzett közíróink, akik országos (vagy akár világpolitikai] kérdésekről önálló hozzáállással, egyénien és emellett magas publicisztikai szín-* vonalon tudnának írni... A mi újságírásunk nem folyó, mely kíváncsian és megállíthatatlanul folyik az új tájak felé, hanem tó, melynek nyugodt felszínét nem könnyű és nem is érdemes felkavarni.“ Mózsi Ferenc a lényegre tapintott: „A magyarul írt újság olvasásának igénye teremtette meg a csehszlovákiai magyar újságírást, és egyben lehetőséget teremtett, hogy viszonylag oly rövid idő alatt felnőjön feladataihoz.“ Az említett évkönyvnek az Irodalom és újságírás című cikke is a lényeget érintette. Fónod Zoltán így írt: „A csehsz ovákiai »magyar írás« fel- szabadulás utáni élete' elválaszthatatlan az Ű] Szó indulásától... a csehszlovákiai magyar irodalom számára — 1958-ig, az Irodalmi Szemle megindulásáig — a lapok és a folyóiratok jelentették a köznyilvánosságot... Közben természetesen az Űj Szó, s ennek kiadványai.“ A csehszlovákiai magyar irodalom érdekében végzett munkájáért az Űj Szó eddig a legkomolyabb elismerést a Szlovákiai írók Szövetsége magyar szakosztályától kapta. A csehszlovákiai magyar irodalom harmadvirágzásának történetében az Űj Szó igen fontos szerepet játszik — írta a szakosztály az indulás tizedik évfordulója alkalmából a lapnak küldött levelében. — Irodalmunk fejlődésének harmadik szakasza lényegében az Űj Szó megjelenésével indult meg, és közel egy évtizedig pártunk napilapja volt az egyetlen, illetve a legfontosabb sajtószerv, amely hasábjain fórumot biztosított íróinknak, költőinknek. Elméleti, bíráló cikkeivel igyekezett és igyekszik elősegíteni, helyes irányba terelni a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését. Legutóbb, lapunk 25. évfordulója alkalmából kulturális életünk képviselői az Üj Szónak küldött levelükben sajtónk munkásságát többek között így minősítették: „Az Űj Szó önzetlen támogatása, áldozatos munkája gyümölcseként érett be a csehszlovákiai magyar irodalom harmadvirágzásának nevezett korszaka is. írók, költők, toliforgatók indultak az Űj Szóban, s a lap is hű maradt hagyományaihoz. Vállalta irodalmunk és kulturális életünk szervezését, támogatását és pallérozását, a szocialista humanizmus, a pártosság és az elkötelezettség szellemében. Ha- zafiságra, szocialista nemzetköziségre s az egy hazában élő népek tiszteletére és megbecsülésére, nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatainak szilárdítására nevel, s arra ösztönzött, hogy a magyar dolgozók a társadalmi élet minden területén egyenrangú állampolgárokként érvényesülhessenek, s tudásuk legjavával segítsék szocialista társadalmunkat ... különösen nagyra értékeljük azt a tényt, hogy az Új Sző lehetőségei szerint mindig nagy gondot fordított a háború után újjá születő irodalmunk értékeinek felmutatására, kezdő szerzőink közlési lehetőségének a megteremtésére és az Irodalom egészének a megszervezésére és fejlesztésére. Ha ma van szlovákiai magyar irodalom, ezt nagyrészt az Oj Szónak is köszönhetjük.“ Az idézett néhány sor is sokat mond. Az Oj Szó irodalmi munkásságának azonban jóval nagyobb az értéke, mint amennyi az ezzel kapcsolatos eddigi értékelésekből, méltatásokból kiolvasható. A negyedszázados ut Az Oj Szó, amellett, hogy derűvel töltötte meg a csehszlovákiai magyar dolgozók életét és döntően befolyásolta olvasóinak politikai fejlődését, nagymértékben hozzájárult az 1948 utáni csehszlovákiai magyar irodalomnak nemcsak a felvirágoztatásához, hanem népszerűsítéséhez is. Már indulásának első heteiben rendszeresen közölte a régebbi, valamint az új magyar és a csehszlovákiai magyar irodalom alkotásait, közben állandóan nevelte, biztatta, munkára lelkesítette a fiatal írókat, költőket, kritikusokat. Talán nem ért el olyan sikert, mint amilyet jobb körülmények között, több szakértelemmel és nagyobb lendülettel elérhetett volna. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy honnan indult, milyen talajon és kikkel kellett végeznie az alapozást, akkor túlzás nélkül, bátran állíthatjuk: az Űj Szó a harmadvirág- zás kezdetekor minden vonalon heroikus munkát végzett, jelentős művet alkotott. Negyedszázados tevékenységét mérlegelve, elmondható az is, hogy az elmúlt 25 évben az Új Szó Csehszlovákia Kommunista Pártja hű segítőtársának bizonyult. Hasábjain rendszeresen foglalkozott a fontosabb ideológiai, politikai, gazdasági és kulturális kérdésekkel. Népszerűsítette a haladó munkamódszereket, segítette a dolgozók alkotó tevékenységét, harcolt a szocialista tulajdonhoz, való viszony helyes kialakításáért. Olvasói előtt feltárta a nemzetközi feszültség forrásait, ösztönzött a békeharcra, támogatta a békés egymás mellett élés politikáját és a nemzetközi felszabadító harcot. A lap azzal a céllal, hogy szerkesztőket, újságírókat, írókat neveljen, rendezett újságírói tanfolyamokat is. Az első huzamosabb, három és fél hónapos képzést Budmericén tartotta 1950 végén és 1951 elején. A szlovák tannyelvű oktatással párhuzamosan folyt magyar tanítási nyelvű iskolán összesen 20 — többnyire az üzemekből kiemelt ratinkáslevelező-hallgató — vett részt. Közülük a sajtónál jelenleg már csak öten dolgoznak. Az iskolát sikeresen elvégzett hallgatók azáltal, hogy rendszeresen járták az üzemeket, falvakat, és írásaik témáját többnyire a gyakorlati életből merítették, új színnel gazdagították n csehszlovákiai magyar sajtót és irodalmat. Akciók, dokuftnentíjmok Az akkoriban írt cikkek, riportok többnyire a termelési beszámoló szintjén mozogtak, mégis hasznos küldetést teljesítettek. Egyrészt azért, mert a dolgozó embert állították az érdeklődés középpontjába, másrészt azért, mert jó munkára, egyre nagyobb teljesítmény elérésére ösztönöztek. A muiikáslevele- zőkből lett újságíró-szerkesztők az újságkészítéshez szükséges rutint szorgalommal és ügyszeretettel pótolták. Állandóan ingáztak a szerkesztőség és az ipari, mezőgazdasági üzemek között. Hetente átlag két-három eredeti cikket, riportot írtak. Tevékenységük — különösen az első években — többnyire csak Dél-Szlovákiára korlátozódott. A füleki edénygyár, a rozsnyói bányák, a kassai vasgyár és a csallóközi szövetkezetek élete, problémái a lap napi témájává vált. Állandóan és bőven foglalkozott sajtónk a vidéki kulturális élettel, valamint a csehszlovákiai magyar dolgozók körében folyó népműveléssel is. Míg azonban az indulás első heteiben feltűnően sok kulturális anyagot közölt, később a politikai és termelési vonatkozású írások jellemezték profilját. Az Uj Szó hosszú ideig a szövetkezetesítés gondolatának a népszerűsítésére és a falun folyó oszlályharc eszmei támogatására fordította a legtöbb figyelmet. Előbb a szövetkezetek alakítására vonatkozó tanácsokkal és módszertani utasításokkal látta el a földműveseket. Aztán eredményeikről adott rendszeresen hírt. A pozitívumok felmutatása mellett kipellengérezte a hanyagokat és a rosszul dolgozókat, leleplezte az osztályellenséget, a reakció képviselőinek a mesterkedéseit. Osztályharcos cikkel széles körben megnyerték az olvasók tetszését. Munkássága minden időszakában elkötelezetten támogatta az újért és a haladásért folyó küzdelmet. A sajátos témákkal kapcsolatban is gyakran hallatta a hangját. Többek között vitát Indított az irodalmi életről, a könyvkiadásról, a szlovák nyelv megtanulásának szükségességéről, a csehszlovákiai magyar nyelvű tankönyvek és a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák színvonaláról, nem utolsósorban a szocialista hazafiság lényegéről és a nemzetiségi kérdés lenini szellemben történő megoldásáról. A párt és a kormány határozataira gyorsan reagált, a lényeges kérdésekről kommentárokat, elemző és vezércikkeket közölt. A fontosabb évfordulókról Is rendszeresen megemlékezett. Hasábjain indulásától máig nyomon követhető, hogy kiemelt feladatának tekintette és tekinti a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek közötti barátság ápolását, a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok szilárdítását, a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafiság- ra nevelést. Az utóbbival kapcsolatban többször leszögezte, hogy a szocialista hazafiság gondolatát a csehszlovákiai magyar dolgozók körében azért is fontos ápolni, mert a kiéleződött ideológiai küzdelem során mind a belső, mind a külső ellenfél a burzsoázia leghatásosabb fegyverével, a nacionalizmussal próbálja megbontani népeink egységét és testvéri barátságát. A csehszlovákiai magyar dolgozók hazafisá- ga nem nyilvánulhat meg a melldöngető magyarkodásban. A csehszlovákiai magyar dolgozók szocialista hazafi- sága azt jelenti, hogy teljesítjük állam- polgári kötelességünket, védjük a munkásosztály és a szocializmus érdekét, az ország nemzeteivel és nemzetiségeivel vállvetve építjük a szebb holnapot, m boldogabb jövőt, a szocialista Csehszlovákiát. Kapcsolat az élettel Ossztevékenységét mérlegelve, jelentős eredménynek tekinthető az" is, hogy rendszeresen írt a haladó hagyományokról, a munkásmozgalmi örökségről. Az 1961 derekán közölt cikksorozatában például elsőnek tárta fel átfogó igénnyel azt a harcot, amelyet a második világháború előtt és alatt délszlovákiai magyar nemzetiségű kommunisták vívtak az elnyomók és a fasizmus ellen. Eddig ismeretlen adatokat és számos értékes dokumentumot hozott nyilvánosságra a kommunista sajtó és a CSKP megalapítása 50. évfordulója alkalmából rendezett ankét keretében, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmából közöli visszaemlékezésekben, cikkekben. Történetében jelentős dátum 1958. november 3-a, és 1969. január 1-e. Az előbbi időpont hétfői számainak, az utóbbi időpont a 24 oldalas Vasárnapi Űj Szónak jelzi a megindulását. Kulturális rovatának az 1957-ben történt átszervezése egyebek között azt eredményezte, hogy erősödött a lap művelődéspolitikai irányzata, és az irodalommal párhuzamosan támogatta a többi kulturális törekvést. Figyelemmel kísérte a zene, a film és a képzőművészet világának eseményeit, rendszeresen beszámolt a komáromi Magyar Területi Színház és a bratislavai színházak bemutatóiról, valamint sok más szlovákiai vonatkozású kulturális eseményről. A Vasárnapi Új Szó megjelenése különösen az irodalmi élet fellendítése szempontjából fontos. A hetilap jellegű szám tekintélyes mennyiséget — számonként általában öt-hat oldalt — biztosít az irodalmi és kulturális vonatkozású írásoknak. Fejlődéséről sokat mond az is, hogy az Új Szó a hatvanas évek elején átlag csupán 58 000 példányban jelent meg. Jelenleg az átlagos példányszáma a 85 000 körül mozog. A Vasárnapi Új Szó eléri a közel 100 000-es példányszámot. Munkásságáért eddig kétszer kapott magas állami kitüntetést: Kiváló munkáért (1957), Munkaérdemrend (1968). Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Titkársága először 1960 derekán, legutóbb pedig 1972 májusában értékelte tevékenységét. Az értékelés előterjesztői mindkét alkalommal megállapították, hogy a lap következetesen teljesíti küldetését, a párt irányvonalának szellemében dolgozik. Az Űj Sző méltóan ünnepelte a CSKP megalapításának 50. évfordulóját, ugyanakkor gyorsan és hiánytalanul közölte az SZKP XXIV., a CSKP XIV., valamint az SZLKP kongresszusának az anyagát. Jó fordításban, a Rudé právo- val és a Pravdával egyidőben jelenteti meg a pártoktatási évek alapanyagait is. Mindez egyebek között annak tulajdonítható, hogy az Űj Szó szorosan együttműködik a testvérlapok (Rudé právo, Pravda) szerkesztőségeivel, amelyek rendszeresen átadják heti terveiket és azokat az írásokat, amelyeket a pártlapok egyszerre szándékoznak közölni. Elismerés Sajtónk negyedszázados történetének fontos határköve az Űj Szó szerkesztősége pártalapszervezetének 1973 májusában megtartott évzáró taggyűlése. Az összejövetelen részt vett és felszólalt Ľudovít Pezlár, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára. Többek között ezeket mondta: „...az Új'Szó — mint párt- sajtó — különleges helyet foglal el... Az Űj Szó nem helyi jellegű lap, s nemcsak a délvidéki magyar nemzetiségű lakosság lapja, hanem az Új Szó az SZLKP KB országos hatáskörű napilapja, amely magyar nyelven jelenik meg. Politikai tartalma és küldetése megegyezik a Pravdáéval.“ A taggyűlés egyértelműen megállapította, hogy az Űj Szó az utóbbi időszakban is teljesítette feladatát. Rendszeresen foglalkozott a kommunista és munkáspártok időszerű kérdéseivel, a CSKP helyi szervezeteinek életével, a gyakorlati pártmunkával, nem utolsósorban a kommunisták szakmai és ideológiai nevelésével. Sikerült elérnie, hogy írásai nem korlátozódnak csupán Dél-Szlovákiára, hanem országos jellegűvé váltak, az egész ország életét, problémáit tükrözik. Lapunk naponta ír a kül- és belpolitika, a gazdasági és kulturális élet, valamint a többi szakterület időszerű kérdéseiről. Ápolja és szilárdítja Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek a barátságát. Célja, hogy a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében, Csehszlovákia Kommunista Pártja irányvonalának és határozatainak megfelelően a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság jegyében szervező, tájékoztató, nevelő, az olvasók tudatát szocialista-kommunista szellemben befolyásoló munkát végezzen. Függetlenül attól, hogy 1958 óta már szaklap, az Irodalmi Szemle Is megjelenik, az Új Szó a csehszlovákiai magyar írók és irodalom ügyét továbbra Is a magáénak érzi és támogatja. Szellemiségünk jelentős bölcsője. A harmadvirágzás számára ma éppúgy, sőt mennyiségileg még nagyobb mértékben 1 biztosítja a talajt, mint biztosította a múltban, a harmadvirágzás kezdetekor. Mindezt, anélkül, hogy „hazabeszélnénk“, a sajtónap alkalmából is jól- esően állapíthatjuk meg. BALÁZS BÉLA
