Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-01 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
Keszong az utolsó vasútállomás a Koreai Népi Demokratikus Köztársa ságban. A Dél-Koreába vezető egyetlen sínpáron 1953 óta egyszer sem csattogtak a vonatkerekek és a határátkelőn hatalmas fa nőtt a sínek között. Rendszám nélküli katonai autóbuszai utazunk, a gépkocsi baloldalán sánga zászló lobog (a demilitarizált övezetbe induló minden jármű nek ez a közös, kötelező jelzése). Előttünk egy Volgában halad a határ felé a katonai kíséret. A táj csendes, az ember nem gondolná, hogy határövezetben van. Gondosan megművelt rizsföldek' húzódnak az út két oldalán, látni, hogy minden rögöt gondosan öntöznek. Az út csak tizenkét kilométer hosz szu. A KNDK katonai tényezői szívélyesen fogadnak bennünket és egy közeli épületben azonnal megmutatják a demilitarizált övezet makettjét, megmagyarázzák az egyes objektumok elhelyezését, azokat is, amelyekért az észak-koreaiak és az amerikaiak a felelősek. A magyarázat nyomán pontosabban megismerjük a terepet és már az első pillanatokban megértjük, hogy mit is jelent tulajdonképpen Panmindzson. • Egy kis történelem A koreai nép már 15 évvel a második világháború befejezése előtt széles körű partizánharcot vívott a japán megszállók ellen. A szovjet hadsereg 1945. VIII. lfl-én felszabadította az országot. Azonban annak ellenére, hogy függetlenségét különféle egyezményekkel szavatolták, az USA katonákat küldött az ország dé li részébe. így alakult ki két övezet: a szovjet és az amerikai és a két övezet határa a 38. szélességi fok. A Szovjetunió, mint a vegyes bizottság tagja, arra törekedett, hogy megalakuljon az egész országot irányító demokratikus kormány, azonban az USA megakadályozta a szovjet kezdeményezés megvalósítását. Az északi övezetben kezdettől kezdve demokratikus rendszer alakult ki. 1946 februárjában megválasztották a legfelső kormányszervet, az Ideiglenes Népi Bizottságot. A Koreai Munkapárt vezetésével megvalósították a földreformot, államosították a külföldi és a hazai tőkés vállalatokat és bevezették a nyolcórás munkaidőt. Az ország déli részében az USA segítségével reakciós kormány került hatalomra és a dél-koreai fegyveres erők 1950. június 25-én átlépték a 38. szélességi fokot, de a KNDK hadserege visszaverte a behatolókat. Az USA, védencei vereségét látva, két nap múlva a KNDK több pontján katonaságot hajózott ki. A Hazafias Felszabadító Háborúban kínai önkéntesek is részt vettek és az agresszorok kénytelenek voltak meghátrálni. A szovjet kormány javaslatára 1951. július 10-én megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások, azonban a harcok befejezését jelentő szerződést csak 1953. július 27-én írták alá Pan- mindzsonban. Ugyanakkor alakult meg Csehszlovákia, Lengyelország, Svájc és Svédország képviselőiből az ellenőrző bizottság. Jóllehet az ország egyesítésével az 1954. évi genfi konferencia is foglalkozott, a tanácskozások megakadtak és két évvel később az USA kitiltotta Dél-Korea területéről a fegyverszüneti ellenőrző bizottság tagjait. A KNDK kormánya számos kezdeményező javaslattal igyekezett elősegíteni az ország mielőbbi egyesítését, így például azzal is, hogy a kínai önkéntesek kivonultak, a néphadsereg állományát csökkentették, azonban Szöul mereven elutasító magatartást tanúsított. A KNDK-ban a szocialista építés feladatait 1961-ben Lényegében teljesítették és több mint 50 országgal vették fel a diplomáciai és a kereskedelmi kapcsolatokat. Ma egyre nagyobb lendülettel folytatják az országépítő munkát és állandóan emelkedik a lakosság életszínvonala. Ezzel szemben délen, a legutolsó statisztikai jelentések szerint több mint 2,5 millió a munkanélküliek száma. A nép hiába tiltakozik sztrájkokkal és tüntetésekkel az amerikaiak jelenléte ellen, a megszállók nem szándéA japán fasiszták által halálra kínzott vértanúk emlékére állított kápolna Pamnindzsonban. (A szerző felvételei) tők lennének, már régen kivonultak volna, lehetővé téve, hogy az ország egyesüljön és a koreai nép valóban szabadon éljen. • Történelmi esemény színhelyén A tüskés dróttal elkerített határvonal mellett haladunk arra a helyre, ahol aláírták a békét és (örök?) hallgatást parancsoltak a fegyvereknek. Rizsföldek között vezet az út és megint esik az eső. Szerencsére a ke- szongi szállodában esernyőt is kaptunk a határmenti sétához. A fehér egyenruhás koreai tiszt egy földszintes épülethez vezet bennünket. Egy kb. 2 méter magas márvány táblába koreai betűkkel bevésték a panmindzsoni fegyverszüneti egyezmény legfontosabb pontjait. A piros betűk alatt a dátum: 1953. július 27. Ezen a napon ragyogott fel a szabadság fénye. Az épületen hatalmas fehér galamb szimbolizálja a békét. A környező barakkok többsége fából készült, 5 nap alatt. A főépületben zöld bevonatú széles asztal, mellette 32 szék. Ennél az asztalnál tanácskoztak Korea jövőjéről. Az asztalon az ENSZ zászlója, mellette két vörös iratborítóban, a fegyverszüneti egyezmény angol és koreai nyelven írt eredeti példánya. • A múlt és a jelen Egy további épületben van a múzeum, ami a kiállított anyaggal láttatja mindazt, ami Panmindzsonban 1953-tól a mai napig történt. A tárlókon az ENSZ és a KNDK • Az ellenőrző bizottság központidban Nyugatról keletre húzódik a 240 kilométer hosszú demarkációs vonal. A KNDK katonai tényezői elmondják, hogy az elfogadott alapelvek értelmében a katonák csak pisztolyt hordhatnak, de az amerikaiak nem tartják be ezt a szabályt, hanem géppisztollyal és puskával szerelik fel az embereiket, sőt nehéz fegyvereket is felvonultatnak. Az USA a levegőben, a földön és a tengeren egyaránt továbbra is bomlasztani akarja a KNDK népgazdaságát. Nem okult az utolsó háborúból sem, holott ebben 598 000 amerikai és az amerikaiakat segítő katona esett el, 1730 amerikai repülőgép, 122 ten gerjárú hajú, 5200 ágyú, 9145 autó és motorkerékpár és 1997 tank és páncélos jármű semmisült meg. A demilitarizált övezetben az amerikai katonák által őrzött két hídon megyünk át és megérkezünk arra a helyre, ahol valamikor a Panmindzson nevű kis falu állt. A háború vihara a földdel egyenlővé tette, lakói elszéledtek, elmenekültek. Ma hatalmas katonai tábor emelkedik a falu helyén, itt tanácskoznak az ENSZ ellenőrző bizottságának a tagjai, az USA és a KNDK képviselői. A tanácstermek korszerűek és kényelmesek. Leülünk arra a helyre, ahonnan az USA küldöttsége szokott válaszolni a KNDK szemközt ülő képviselőinek. A karosszék kiváló, de bizonyos, hogy ilyen tanácskozáson a légkör a robbanásig feszült. Koreai barátaink elmondják, hogy igen gyakran ököllel csapkodják az asztalt. Hiába, az igazságért vívott küzdelemben néha még a diplomatáknak is le kell vetniük a nyugalom és az udvariasság álarcát. Egyenesen a határvonalon különböző színű fabarakkok állnak és angol, valamint koreai nyelven írt szöveg jelzi a sárga táblákon, hogy hol húzódik a katonai demarkációs vonal. Az épületek egy kis völgyben állnak. Az egyik oldalon a KNDK, a másik oldalon az USA megfigyelő állomás, mellette repülőtér a helikopterek számára. A fehér sisakos amerikai katonák a megfigyelő állomásról kíváncsian irányítják ránk a távcsövet. Kísérőnk elmondja, hogy minden ide érkező küldöttséget filmeznek. A megszállás évei alatt tekintélyes meny- nyiségű filmtekercset gyűjthettek össze. Paradox jelenség, hogy az amerikai oldalon felállították a közismert Szabadság-szobor másolatát, mintha még akadna valaki, aki elhiszi az amerikai szabadság frázisát. Ha valóban annyira szabadságszerazászlói, egy kissé távolabb azoknak az országoknak és városoknak a lobogói, amelyekből küldöttség uírt ezen a nevezetes helyen. Az NDK, Jugoszlávia, USA, Kuba és a VDK lobogói mellett ott van hazánk zászlója is. Dokumentumok mutatják annak a történelmi jelentőségű harcnak az eseményeit, amit a koreai munkásosztály vívott Kim ír Szén vezetésével. Fényképek tanúskodnak a japán megszállók ellen vívott küzdelemről és arról, hogy a japán betolakodók hogyan kínozták és gyilkolták a védtelen embereket. És ami a legmegdöbbentőbb: a japánok szívesen fénvKé- peztették magukat, amint mosolyogva álltak áldozataik holtteste mellett. Hasonló fényképek bizonyítják az „emberszerető“ amerikaiak bestialitá- sát is. A kommunistákkal és a népi kormánnyal szimpatizálókkal szemben ugyanolyan állati kegyetlenséget tanúsítottak mint a japánok. További okmányok bizonyítják, hogy agresszivitásuk a mai napig sem csökkent. Közvetlenül a fegyverszüneti egyezmény aláírása után szabotőröket küldtek a népi Koreába azzal az utasítással, hogy vasúti hidakat semmisítsenek meg, kártevő akciókat szervezzenek és a népet a kormány ellen lázítsák. Támadták a romokból újjászülető országot a levegőből is: lázító röpcédulákkal telt léggömböket bocsátottak fel, majd az éter hullámain izgattak a néphatalom ellen. Azonban szennyes terveik eleve sikertelenségre voltak ítélve. Embereiket nem örömú]jongással fogadták, hanem fegyverrel a kézben. Észak-Korea népe nem hagyta magát megfélemlíteni, szilárdan tartja kezében az ország szabad részét. Bizonyítják ezt a múzeumban kiállított dokumentumok és fényképek is: elkobozott iránytű, dollár, robbanóanyag, államellenes röpcédula, rádióadó-vevő állomás, fegyver, békaember-felszere- lés stb. Sőt: még egy lelőtt kémrepülőgép roncsait is a múzeumban helyezték el. Fényképek mutatják a GER 2 hajó megsemmisítését és a KNDK felségvizére behatoló Pueblo kémhajó elfogását. Gazdag anyag láttatja a szocialista építés munkáját, a szabad emberek országépítő igyekezetét, azok szorgalmát, akik nemcsak maguknak, de gyermekeiknek is szebb, boldogabb holnapot építenek. ® A búcsú A múzeumlátogatás után a kultúr- házban dokumentumfilmet vetítenek Korea múltjáról és jelenéről, de főleg a panmindzsoni eseményekről, a fegyverszüneti egyezmény aláírásáról és az ország építéséről. A vetítés után beszélgetünk. A koreai elvtársak igyekeznek néhány dolgot részletesebben megmagyarázni. Megtudjuk, hogy a csehszlovák ellenőrző bizottság vezetője Miloslav Snioldas vezérezredes és a csehszlovák missziónak hét tagja van. A szövetségi bizottság minden kedden ülésezik Panmindzsonban. A közelmúltban itt tartotta meg első tanácskozását a déli és az északi országrészben működő Vöröskereszt küldöttsége és előzetes tárgyalásokat folytattak az elszakított családok kapcsolatairól (1945 óta az északon és délen élő családtagok nem tudnak egymásról), a telefon- és a távirati összeköttetés felújításáról, a levélváltás lehetőségeiről és más fontos kérdésekről. Mielőtt elbúcsúzunk, beírom az emlékkönyvbe: .. Nincs messze az az idő, amikor egész Koreára ráragvog a szabadság napja és a munkás és a paraszt arcán mosollyal, ajkán dallal indul a munkába! .. J. HRUBOVCÁK 1974. IX. 1. koznak távozni a félszigetről, mert tudják, hogy akkor ki kellene vonulniuk a világ más részein megszállt területekről is. itt írták alá a koreai fegyverszüneti egyez ményt.
