Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-01 / 206. szám, vasarnap

Új élet a harcok színhelyén Mr ÚJ szó Topoľčiankyt és környékét sűrű erdőkkel borított hegyek koszorúzzák. A hegyek alján gazdálkodó földművesek nehe­zen tudtak megbirkózni u rossz természeti feltételekkel. A kör­nyék lakosai főteg mészégetés- ből és kőfejtésből éltek. A skýco- vi mészégetők terméke például a messze környéken a legjob­bak közé tartozott. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején több partizáncsoport működött a környéken. A felszabadulás után itt is megváltozott a lakosság élete. Az .1950—1960-as években foko­zatosan ezen a vidéken is meg­alakultak a fütdmüvesszövetke- zetek, s rövidesen megmutat­koztak a közös gazdálkodás előnyei. Topolčianky, Machulin ce, Hostice, Zitává ny és Obice községek földművesszövetkeze- tei 1971. január 1-ig kisebb-na- gyobb sikerrel külön gazdálkod­tak, s az említett napon a Szlovák Nemzeti Felkelés Egy­séges Földmüvesszüuetkezete nevet viselő nagy mezőgazdasá­gi üzembe társullak. Gazdálko­dási eredményeikről Ivanič Fran- tisektöl, a társult szövetkezet elnökétől kértünk bővebb fel­világosítást. Az elnök, aki mar régi tagja a pártnak, 1961-től dolgozik a mezőgazdaságban, és képviselő a Szlovák Nemzeti Ta­nácsban. A szövetkezetek társulásai elsősorban azért valósítottuk meg, hogy növeljük a mezőgaz­dasági termelést — mondja a szövetkezet elnöke. — Ezt a célt mindenekelőtt az állatte­nyésztés és a növénytermesztés szakosításával szeretnénk elér­ni. így a meglevő kapacitásokat és gépi berendezéseket haté­konyabban kihasználhatjuk. An­nak, hogy társult szövetkeze­tünk megkapta a Szlovák Nem­zeti Felkelés Egységes Föld­A mai Skýcov házai. kapacitásokat, hogy az új üzem­be helyezéséig is növelhessük a szarvasmarha tenyésztésben el­ért eredményeinket. Sertéste­nyésztéssel valamennyi gazda­ságunkban foglalkozunk, ezen­kívül pedig juh és lótenyészté­sünk is van. A sportlovak te­nyésztésének Topolčiankyban. már több mint ötvenéves ha­gyományai vannak, szövetkeze­tünk pedig négy éve tenyészt sportlovakat. Jelenlegi állomá­nyunk 4P. sportoló, ezek gondo­zója Duhaj Ondrej, aki már régen dolgozik ebben u szak­mában. — Az állattenyésztés szako­sítása a növénytermesztés sza­kosítását is törvényszerűen ma­gával hozza — folytatja az el­nök. — 3231 hektárnyi mező­gazdasági területünkön elsősor­ban gabonaféléket, cukorrépát, dohányt és borsót termesztünk. 1000 hektárt tesznek ki a hegyi legelők és rétek, amelyekről ál­lattenyésztésünk számára jelen­tős mennyiségű takarmányt ta­karíthatunk be. A növénybota­1974. IX. 1. A község gyermekei. művesszövetkezete nevet, egy­szerűen az az oka. tiogy Hos­tice, Obice és Skýcov községek határában a felkelés idején partizánbrigádok működtek. Itt meg kell még jegyeznem, hogy Skýcov csak 1974. január 1-től tartozik hozzánk. Csatlakozá­suk célja ugyanaz, mint az előbb említett alapvető célunk. — Miben nyilvánul meg a szakosítás? — Az állattenyésztés terüle­tén elsősorban a szarvasmarha- tenyésztésre szakosodunk. 100 hektár mezőgazdasági területre 72 darab szarvasmarha jut, ami elég magas arány. A žitavauyi gazdaságunkban épül egy 835 férőhelyes korszerű tehénistál- ló, amelyet az eredeti terv sze­rint 1976 októberében helye­zünk üzembe. Kötelezettséget vállaltunk viszont, hogy a kor­szerű és nagyon fontos létesít­ményt már az említett óv feb­ruárjában átadjuk rendeltetésé­nek. Hogy az új épület meny­nyire korszerű, azt a követke­ző adat nagyon jól bizonyítja: míg ma 835 fejőstehenet 92 dolgozónk gondoz, addig az összpontosított új tehénistálló- ban, — a műszaki-gazdasági dolgozókat is beleszámítva — csupán huszonkét emberre lesz szükség ugyanennyi állat gon­dozásához. A borjúnevelés to­vábbra ' is a szövetkezet köz­pontjában, Topolűiankyban ma­riid, a tenyészüszők nevelésével pedig Skýcovban foglalkozunk. Skýcovnak megvan az az elő­nye, hogy a gazdaságnak nagy területen jó minőségű rétjei ás legelői vannak, ami kiválóan a lka 1 más szarvasmarha-tenyész- tósre. A további gazdaságaink­ban korszerűsítjük a meglevő (ČSTK felvételei) karílási munkálatok nagy ré­szét gépesítettük, viszont gépál­lományunk már meglehetősen régi és felújításra szorul. Hi­ányzik egy gabona tisztító be­rendezés és egy komplett ta­karmány szári ló. Ezeket a szük­séges berendezéseket szeret­nénk a lehető leggyorsabban megvásárolni. A teljesség ked­véért még meg kell említenem a melléküzemági termelésünket, a kőfejtést és a kavicsterme- lést. — Mi a helyzet a munkaerő- utánpótlás területén? — Szövetkezetünk 437 tagja közül csupán huszonöt dolgozó huszonöt éven aluli, viszont je­lenleg 48 fiatal tanul a környe­ző szaktanintézetekben és a mezőgazdasági iskolákban. A szakosított termelés képzett szakembereket követel, ezért gondoskodunk fiatal dolgozóink tanításáról. Mielőtt elbúcsúztunk volna a szövetkezet vezetőitől, belela poztunk az idei aratási ered menyeket kimutató táblázatok­ba. Búzából a tervezett 39,6 má­zsa helyeit 50,54 mázsa termett hektáronként és a többi gabo nából Is jelentősen több termett a tervezettnél. A Szlovák Nem­zeti Felkelés Egységes Földmű­vesszövetkezete neveit viselő mezőgazdasági üzem dolgozói ezekkel a hozamokkal is bebi­zonyították, hogy az agrotech­nikai módszerek helyes alkal­mazásával u hegyvidéken is jó eredményeket lehet elérni. — Még egy adattal bizonyít­hatom társulásunk eredményes­ségét, valamint azt, hogy sike­resen teljesítjük alapvető cé­lunkat — mondja búcsúzóul a szövetkezet elnöke. — 1971 óta össztermelésünk 17 százalékkal növekedett, s ehhez, a számhoz különösebb magyarázat már nem is kell. Skýcov, a Szlovák Nemzeti Felkelés Egységes földműves- szövetkezete nevet viselő szö­vetkezet legújabb részlege. A szövetkezet, korszerű irodaépü­letéből nézve az egész 1'alu a szemünk előtt fekszik. Csaknem valamennyi ház új épület. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a községet 1945. március 15- éről 16-ára virradó éjszakán a német katonák teljesen fel­égették. A falu — ahol nagy­részt mészégetők laktak — 232 házából 226 a lángok martalé­kává vált. A németek szerint Skýcov erős partizánközpont volt, s ezért akarták felszámol­ni. Partizánok a faluban nem voltak, mert azok a közeli he­gyekben harcoltak. A felszaba­dulás előtt két héttel végrehaj­tott akció teljesen értelmetlen volt. Megsemmisült egy falu, amelyet viszont a visszatérő lakosság a szocialista társada­lom segítségével újjáépített. Ma a falu 340 házát 1370 lakos lakja. Cérnák /öze/, a helybeli párt- szervezet elnöke és a Topol- éiankyi Szlovák Nemzeti Felke lés Efsz skýeovi részlegének gé- pesítője, mint gyermek maga is átélte a falu felperzselését. Ö így emlékszik vissza a köz­ség újjáépítésének kezdeteire: — A fel perzselt faluba visz- szatérő emberek kihasználták az adott feltételeket, és egy éven belül lakhatóvá tették há­zaikat. Fa, kő és mész bőven volt a környéken. A skýcoviak talpra álltak és tovább fejlőd­tek. A községnek ma már kiépí­tett vízvezetékhálőzata, új is­kolája, kultúrháza és sportpá­lyája van. A lakosság magas életszínvonaláról tanúskodik az a tény is, hogy már hatvan családban van személygépkocsi. A lakosság nagy része a közeli ipari üzemekben dolgozik, de azok sem veszítenek, akik a helybeli földmű vesszővel kezei­ben kerestek munkát. A szö­vetkezetben dolgozók átlagos havi jövedelme 1700 korona, s nem ritkaság a 2500 koronán felüli kereset sem. Sehroner Rudolf, a skýeovi részleg vezetője kiegészítette Cérnák Jozef rövid visszaem­lékezését. Elmondotta, hogy a szövetkezet megalakulása óta 100 százalékkal növekedett a munkatermelékenység. A közös gazdálkodás mind az állatte­nyésztésben, mind a növényter­mesztésben jó eredményeket ho­zott a skýcoviak számára is. (p- g-f Örülök, h ogy ott lehettem Találkozásunk előtt sokat töp­rengtem azon, hogy milyen em­ber is lehet František Harfan­ský mérnök-alezredes. Idős, megviselt emberre gondoltam, s nagy volt a meglepetésem, amikor megtudtam, hogy mind­össze 46 éves. Az ő korosztályá­ból ugyanis kevesen mondhat­ják el: a Szlovák Nemzeti Fel­kelés katonája voltam. — A 38-as események arra kényszerítették családunkat, hogy a fasiszta Horthy-Magyar- országhoz csatolt Losoncról anyám szüleihez, Cinobányára költözzünk — kezdi el a be szélgetést. — Bár csak ketten voltunk testvérek, mégis szű­kösen éltünk. Apám cipész volt, de 1938-tól a felszabadulásig alkalmi munkásként dolgozott. A rendszer ellenségének tartot­ták. Az ilyen embertől pedig minden munkaadó idegenkedett. Amikor František elvégezte a polgári iskolát, a masai öntö­dében, később a téglagyárban dolgozott. Cinobányáról azt szokták mondani, hogy ott a világ vége. Innen északi és északnyugati irányban semmi­lyen út nem vezetett tovább, csupán néhány erdei ösvény. A nagyvilág hírei mégis eljutottak ide. Tudtak a fasiszták Sztálin­grádi vereségéről, az egyre erő­södő partizánmozgalomról. Érezték, valaminek történni kell. —• Lélegzetvisszafojtva hall­gattuk a rádióban Samo Cha­lúpka „Mor ho!“ című versét és a hírt, hogy a szlovák nép felkelt elnyomói ellen — fon­ja tovább a beszéd fonalát. — Elhangzott a mozgósítási pa­rancs. A katonaköteles férfiak elindultak a kijelölt gyülekező­helyekre. Az asszonyok szemé­be belopta magát a félelem, de könnyet nem ejtettek... A Harfanský családból ket­ten keltek útra. Apja és a fia. Túlzsúfolt vonaton jutottak el Zvolenba. A várba igyekeztek, ahol a katonai felszerelést osz­tották, az egységeket formálták és irányították a frontra. Ami­kor a két Harfanský a felsze­relés osztását irányító tiszt elé került, az elutasította őket, Az apát, mert tül öreg (47 éves), a fiát, mert fiatal. Pedig mind­ketten ugyancsak igyekeztek becsapni őt. Az idősebb Har- ťanský letagadott, a fiatal hoz­záadott néhány évet. A tiszt azonban hajthatatlan maradt. Azt javasolta, jelentkezzenek a partizánoknál. — Az éjszakát a városban töl­töttük — emlékszik vissza. — Itt egy légiriadót is megértünk. Az ágyúk dörgését egész nap hallottuk. A katonák a frontra igyekeztek, mi pedig szomorú­an indultunk haza. Teltek, múltak a napok. Az­tán, az egyiken a kisbíró meg­verte a dobot. „Közhírré téte­tik ... Kalinovo községben par- tizúnegység alakult. Aki akar, aki teheti, lépjen a soraiba...“ František négy társával oda tartott. A törzskart az iskolában találták meg. Az egység pa­rancsnoka, Juraj Őkriniar had­nagy volt. A létszám 120 fő körül mozgott. Az emlékezetes esemény után megtették az előkészületet az indulásra. A parancs Stará Ha- ličra szólította őket. Gyalogo­san, énekelve tették meg az utat. Reggel értek új szállás helyükre. Az egység egy része elfoglalta állását a község mö­gött húzódó államhatár köze­lében, a másik csoport felderí­VÁLLALÁSTELJESÍTÉS A JUBILEUM TISZTELETÉRE A trebisovi járás dolgozói az SZNF, valamint hazánk felsza­badulása 30. évfordulójának tiszteletére közel 159 millió ko­rona értékű felajánlást tettek. Jozef Mendednek, a járási nem­zeti bizottság elnökének tájé­koztatója szerint a nemzeti bi­zottságok vállalásainak értéke megközelíti a 103 millió koro­nát. A mezőgazdasági és élel­miszeripari vállalatok felajánlá­sainak értéke csaknem 27 mil­lió korona. Csupán az első fél­évben 9,5 millió korona értékű mezőgazdasági terméket érté­kesítettek, s az élelmiszeripar terven felül közel 13 millió ko­rona értékű terméket adott öl­tésre ment, a többiek a szál-* láskörzetet készítették elő. — Október 11-én éppen őrsé­gen voltam, amikor az iskola udvarára két partizán kíséreté­ben egy szalmával betakart kocsi érkezett. Fegyvert és lő« szert hoztak. Szovjet géppisz­tolyokat és egy páncéltörő pus­kát kaptunk. Ez utóbbival akkor találkoztam először. Megtanul* tani kezelését, ós néhány alka­lommal akcióban is részt vet­tem vele. Egyébként itt kaptunk először zsoldot, amin ugyan* esa k el csodá 1 koztam. Estére riadókészültségbe. he­A trebisovi járásban a járási összesített felajánlások több mint 76 százalékát már júliusig teljesítették. A járás lakossága jelentős részt vállalt a vülaszá- si programok feladatainak tel jesítéséből. Ezeknél 631 000 munkaóra ledolgozását vállal ták, s csaknem 390 000 órát dolgoztak le társadalmi mun­kában. Az Ipari üzemek szakaszán külön említést érdemelnek a „Szakszervezeti milliárd“ akció eredményei, melynek keretében hatmillió korona értéket túl­szárnyaló megtakarítás4. érlek &L m lyezték egységünket. A határon ugyanis három magyar katonát fogtak el, akik azt vallották, hogy Fiľakovon (Füleken) a németek csapatösszevonást hají­tottuk végre és támadásra ké­szülnek. A partizánokat a 2. ej? tőernyős dandár katonái váltot­ták fel. Harfanskýéket pedig Vigíašra rendelték. Tomášov^ cén csak nehezen, elkeseredett harcok után Tudtak bevagoiiť* rôzni. Vigľašról a Pliešovce Zá* hava i frontszakaszra irányítot­ták ókét. — Itt néhányszor futásra kényszerítettük a németeket mondja. — A harckocsikkal, a túlerővel szemben azonban egy­re hátrább húzódtunk. Očován keresztül értünk el Polanáru. Dandárunkat kisebb csoportok­ra osztották, kijelölték működé­si helyét és feladatait. Én az Očavätól egynapi járásra levő tanyán húzódtam meg, illetve Itt végeztem felderítő munkáit. Itt ért a felszabadítás. František Marťanský csoport­jával ezután Losoncra került, ahol a nemzeti milícia karha­talmi egységévé formálódtak át. A fegyvert 1945 március vé­gén tette le, hogy folytathassa gimnáziumi tanulmányait. A né­hány hónapos partizánélet, a harcok azonban döntő szerepet játszottak hivatása megválasz­tásában. Még az érettségi előtt, 1946 bán tiszti iskolába jelent­kezett, ahonnan 1948-ban had­nagyként került első csapat- testéhez. Több mint tíz évig csapattisztként nevelte a fia­talokat. Közben edvégezte a mű­szaki katonai akadémiát, aho­vá 5 év múlva tanárként tért vissza. Ma a bratislavai Kló ment Gottwald Katonai Politikai Akadémia taktikai tanszékén ta­nít. — Jő érzés tovább adni az embernek a tudását, az SZNF szellemében nevelni őket —* mondja. — Természetesen ma­gam is tovább szeretnék lépni. Az aspirántúrát szeretném elvé­gezni. Úgy érzem, van még bennem annyi erő. Tudom, csak úgy adhatok többet, ha ma­gam is többet tudok. Az íróasztalból néhány doku­mentumnak számító nyomtat­vány, egykori parancsnokának levele és kitüntetései kerülnek elő. Az SZNF emlékérem, a Ha­za védelmében szerzett érde­mekért, A haza szolgálatáért ér­demrendek, amelyekhez minden bizonnyal hamarosan továbbiak kerülnek. — Szeretem hivatásomat, nem bántam meg, hogy hivatá­sos katona lettem — mondja búcsúzóul. — Jó kollektívábú kerültem, öröm itt dolgozni. Ami a harminc évvel ezelőtti eseményeket illeti: nem voltam hős. Parányi porszem voltam, de mégis örülök, hogy ott: te­hettem .., NÉMETH JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents