Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-16 / 219. szám, hétfő
A bban az időben, nnltor Hitler uralomra Jutott Németországban, élt Münchenben egy bizonyos Kari I.öwy nevű ember, foglalkozása szerint játékgyáros. Ez a kedélyes és optimista férfiú szilárdan bízott az emberi természetben, a jó szivarokban meg a demokráciában, és bár legkevésbé sein tartozott az árja fajhoz, nem vette túlságosan komolyan az ö) kancellár antiszemita nyilatkozatait, meg lévén győződve, hogy a józan ész, a mérték- tartás és bizonyos természetes igazságosság, amely mindenek ellenére ott gyökeredzik a szívekben, előbb-utóbb diadalmaskodni fog a múló tévelygéseken. Testvérei nem fukarkodtak a figyelmeztetésekkel, s unszolták, hogy kövesse őket az emigrációba, de Herr Löwy csak kedélyes nevetéssel válaszolt, és karosszékében elterpeszkedve, szivarral a szájában felidézte azokat a megbízható barátságokat, amelyeket a lövészárkokban kötött az első világháború Idején. Egyik-másik barátja jelenleg magas állást foglalt el; szükség esetén bizonyára közbe fognak lépni az ő érdekében. Nyugtalankodó látogatóit likőrrel kínálta, saját poharát az „emberi természetre“ ürítette, kijelentette, hogy teljesen megbízik benne, akár náci, akár porosz egyenruhába bújtatták, akár tiroli kalapot, akár munkássapkát visel. A horogkereszt uralmának első Időszaka valóban nem volt túlságos veszélyes Herr Kari számára, sőt még keservesnek sem mondható. Persze átesett ő is némi zaklatáson, kellemetlenkedésen, de talán „lövész- ôrokbelí“ barátai pártfogolták titokban, talán jellegzetesen német kedélyessége, a lényéből sugárzó bizalom késleltette a személyével kapcsolatos Vizsgálódásokat, annyi bizoleihlvott nehány számot, de a „fronton szerzett barátok" már nem feleltek a telefonhívásra Ekkor fogta el először ném nyugtalanság. Bement a könyv társzobájába, tekintetét végig járatta a falak mentén sorako zó köteteken. Hosszasan, elme lyillten nézte a sok szívéhez nőtt könyvet; valamennyi az emberiségért emelt szót, érvelt és védőbeszédet mondott mellette, s arra kérte Kari barátunkat, hogy ne veszítse el bátorságát, ne süllyedjen a kéthosszat hajolt valamelyik könyv fölé, amit Herr Karitól kapott kölcsön. Legkedvesebb írói: Goethe, Schiller, Heine és Erasmus; a kiváltképpen magasztos és ihletett részeket fennhangon olvasta fel feleségének a kert végén álló kis házban, ahol laktak. Gyakran megesett, hogy Kari úr, ha kissé magányosnak érezte magát, behívta Schutz barátját a könyvtárszobába, s ott szivarozva hosszasan elbeszélgettek a lélek halhatat lanságáról, isten az emberiségbe vetett hite, az optimizmus sziklaszilárd maradt. Rendíthetetlenül kitart pincéjében, várja az időt, amikor a Jóság és az igazság diadalmaskodik a földön, s bár a hírek, amelyeket Schutz barátja hoz a külvilágból, nagyon lesújtok, ő nem esik kétségbe. A náci uralom összeomlása után néhány esztendővel Herr Kari egyik barátja viszatért az emigrációból, és becsöngetett a Schiller utcai villa kapuján. Magas, őszes hajú, kissé hajRomain Gary: Egy kommunista története ségbeesésbe, Platón, Montaigne, Erasmus, Descartes, Heine szólt hozzá ... Bízni kell az emberiség e kiváló úttörőiben, türelmesnek kell lenni, időt adni a humánumnak, hogy megnyilvánulhasson, hogy utat találjon a zűrzavarban, a félreértések közt, és fölébük kerekedjék. Hogy is szól a latin mondás az ember természetéről? Ha elkergeted, vágtában tér vissza. A nemeslelkűség, az igazság és az ész most is diadalmaskodni fog, de nyilvánvaló, hogy abba még beletelik egy kis idő. Nem szabad elcsüggedni, bizakodni kell, de mégis tanácsos néhány óvintézkedést tenni. Kari barátunk leült egy karosszékbe, és töprengésbe merült. Köpcös, rózsás bőrű ember, szemüvege kajánul bigy- gyeszkedett az orrán, finom vonalú ajkai mintha egyre őriznék a sok szellemes mondás emlékét, ami a száját elhagyta. Hosszasan szemlélte könyveit, teli szivardobozaít, kedves borospalackjait: meghitt tárgyait, mintha tanácsot kérne tőlük; lassanként megélénkült a tekintete, arcán jóízű, ravaszkás mosoly derült hyos, hogy emberünk továbbra is békében élt részint a gyárában, részint könyvtárszobájában, szivarral meg a jó borral telt palackjai között, s míg a többi, akinek születési bizonyítványa nem volt kielégítő, elhagyta az országot, ő megőrizte rendíthetetlen optimizmusát és az emberiségbe vetett hitét... Aztán kitöi't a háború, s a helyzet egy kissé rosszabbra fordult. Egy napon durván kitiltották a saját gyárából, másnap pedig egyenruhás fiatalemberek rohantak rá, és úgyba-főbe verték. Herr Kari fel, és mintha hűségéről biztosítaná őket, konyakkal teli poharát ráköszöntötte a polcokon glédában álló, sok ezer könyvre. Herr Kari szolgálatában egy derék müncheni házaspár állt, már tizenöt esztendeje viselték gondját. Az aszony vezette a háztartást, főzött, elkészítette gazdája kedvenc ételeit, férje pedig sofőr, kértész és házmester egy személyben. Ennek a Herr Schutznak egyetlen szenvedélye volt: az olvasás. Munka után, míg a felesége kö- tögetett, ö gyakran órák létezéséről, a szabadságról, mindarról a sok szép gondolatról, amelyet a körülöttük sorakozó könyvek tartalmaztak, és hálás tekintettel simogatták a köteteket. így hát Herr Kari a veszély órájában Schutz barátjához, és Schutznéhoz fordult. Egy doboz szivarral meg egy üveg snapsz- szal átvonult a kert végében levő kis házba, s ott előadta a tervét. A házaspár másnap munkához látott. A könyvtárszoba szőnyegét felgöngyölték, a padlót áttörték, létrát állítottak be, azon le lehet mászni a pincébe. A pince rendes bejáratát befalazták. A könyvtár java részét lecipelték, levitték a szivarosdobozokat Is, a bor meg a likőr helyben volt. Schutzné amennyire csak tudta, kényelmesen rendezte be a búvóhelyet, és hála a német népben gyökerező Gemütlichkeítnek, a pince néhány nap alatt lakályos és kellemes helyiséggé alakult át. A lejárót a parkettbe gondosan beleillesztett négyzet leplezte, s a szőnyeget ráterítették. Aztán Herr Kari még utoljára kiment az utcára Herr Schutz kíséretében, aláírt bizonyos okmányokat, színleg eladta a házat, hogy megmentse az elkobzástól. Herr Schutz egyébként ragaszkodott ahhoz, hogy megkössék az eladást érvénytelenítő titkos megegyezést, amely szerint a törvényes tulajdonos adott pillanatban vagyona birtokába lép. Aztán a két cinkostárs hazatért, Kari majd biztonságban bevárja az idők jobbra fordulását. Naponta kétszer, délben és este hétkor Schutz úr felgöngyölte a szőnyeget, kiemelte a parkettbe illesztett négyzetet, a felesége pedig levitte a pincébe az ízletesen elkészített ételeket. Esténként Herr Schutz rendszeresen elbeszélget munkaadójával és barátjával valami magasztos témáról, például az emberi jogokról, a türelemről, a lélek halhatatlanságáról, az olvasás és a nevelés jótékony hatásáról, s a magasztos, szárnyaló eszmék mintha világossággal árasztanák el a kis pincét. Eleinte Herr Kari újságokat is lehozatott, meg a rádiókészülék is ott volt mellette, de fél esztendő múlva, az egyre csüggesztőbb hírek hallatára, s mert úgy rémlett, hogy a világ csakugyan a vesztébe rohan, el- vítette a rádiót, hogy a múló esetlegesség visszhangja ne zavarja az emberi természetbe vetett bizalmát, amelyet rendíthetetlenül meg akart őrizni. A pince mélyén, két karját mellén összefogva, ajkán mosollyal, szilárdan kitartott meggyőződése mellett, és minden kapcsolatot megszakított a jö- vőtlen, esetleges valósággal. Végül már az újságokat sem akarta kézbe venni, mert nagyon lehangolták, beérte azzal, hogy újra olvasta könyvtára remekműveit, s a meggyőződése fenntartásához szükséges erőt azokból az írásokból merítette, amelyekben a maradandó oly megsemmisítően cáfolja az időlegest. Herr Schutz feleségével együtt beköltözött a villába, amelyet a bombázások csodálatosképpen megkíméltek. A gyárban eleinte nehézségekkel kellett megküzdenie, de az okmányok tanúsították, hogy ő a vállalat törvényes tulajdonosa, mióta Herr Kari külföldre szökött. A napvilág meg a friss levegő hiánya még jobban megnövelte Herr Kari pocakját, tel- tek-múltsk az évek, arcáról már rég eltűnt a rózsás szín, de lőtt férfi nyitott ajtót, külsejéről lerítt a szellemi munka. Kezében egy Goethe-kötetet tartott. Nem, Herr Löwy már nem lakik itt- Sajnos, nem tudja, mi történt vele. Nyomtalanul tűnt el, és a háború után indított kutatások teljesen eredménytelenek maradtak. Grüss Gottl Az ajtó bezárult. Herr Schutz visszament a házba, s a könyvtárszoba felé indult. Felesége már rákószített mindent a tálcára. Amióta Németországban újra bőség van, kényezteti Herr Karit, ízletesnél ízletesebb fogásokat tálal eléje. A szőnyeget felgöngyölítették, a padlóból kiemelték a négyzetes részt. Schutz úr lerakta az asztalra a Goethe-kötetet, és a tálcával leszállt a pincébe. Herr Kari már nagyon legyengült, és vísszérgyulladás- ban szenved. A szívműködése is rossz. Orvosra lenne szüksége, de ilyen veszélynek nem teheti ki a Schutz házaspárt, végük volna, ha megtudnák, hogy évek óta egy humanista zsidót rejtegetnek a pincéjükben. Csak türelem, ne engedjünk a kétségnek, az igazság, az értelem és az emberi természetben gyökeredző nemes- lelküség hamarosan diadalmaskodik. És főként ne veszítsük el bátorságunkat... Bár Herr Kari ugyancsak megrokkant, optimizmusát épségben megőrizte, s az emberiségbe vetett hite is töretlen maradt. Nap nap után, valahányszor Herr Schutz lemegy a pincébe, és közli a rossz híreket — hogy például Hitler elfoglalta Angliát, ami kiváltképpen súlyos megrázkódtatást okozott —, még Herr Kari az, aki n barátját vigasz talja, s egy-egy szellemei mondással felderíti. A fai mentén sorakozó könyvekre mutat, emlékezteti, hogy a humánum végül is mindig győzedelmeskedik, s a legcsodálatosabb remekművek ebből a bizalomból, ebből a hitből születtek Herr Schutz mindig lélekben megerősödve megy fel a pincéből. A játékgyár remekül hoz, Herr Schutz 1950-ben kibővítette, az eladások száma a kétszeresére emelkedett, emberünk hozzáértéssel foglalkozik az ügyekkel. Reggelenként Schutzné nem mulaszt el friss virágot vinni a pincébe, és Herr Kari ágya mellé teszi. Megigazítja a párnáit, segít, ha fel akar ülni, vagy meg akar fordulni, és ka nállal eteti, mert barátunk annyira gyönge, hogy a maga erejéből már táplálkozni se bír. Beszélni is alig tud, de szemét időnként könny lepi el, hálás tekintete megpihen a derék emberpár arcán: sikerült ébren tartaniuk a hitét, amelyet beléjük s általában az egész emberiségbe vetett. Nyilvánvaló, hogy boldogan hunyja le majd a szemét, két kezével hűséges barátai kezét szorongatva, s azzal az elégtétellel, hogy igaza volt. DÁNIEL ANNA, fordítása NICOLAS GUILLÉN: NEW YORKI NÉGER ÉNEKE Harmiszín galamb kesergi, New Yorkban mi mindent látott: körülrepülte s visszaszállott > és nem észlelt csillagot, nem látott virágot, csak követ és füstöt, csak füstöt és fémet, csak fémet és lángot, csak lángot és követ és fémet és füstöt — mást nem is látott. Elmondod-é, galamb, nekem: miként sir a néger? Azt nem! Elmondod-é, galamb, nekem: miként énekel? Azt bátran! Közelebb szálltam, üdvözlőn intett és rázendített: — olyan dalt nem is vártam — Kaptam csöpp ajándék-vágyat, madaram, rajongó nem bírta tovább, abból a csöppből, madaram, csírázom virágok sorát, virágok, csillagok sorát, testvéri csillagok porát, csillagok útmenti nyomát! Kaptam pár ajándék tónust, madaram; nem bírta szóló-hang szála, e néhány hangból, madaram s szívem mélyéből ma csodaszép himnusz fakad, könnyű, mint békés patak, szilaj, mint néger harag. Koptom kis ajándék-vasat, madaram, kovácsnál rozsda leste, ebből a csonkból, madaram, kiverek este ' vasszerszámot ügyünknek: kalapácsot öklünknek, sorlót, mely bűnt megbüntet. Sipos Győző fordításo 1974 IX. 16
