Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-15 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

Milliók és milliók kedvenc időtölté­se. A 64 kockán zajló szellemi párbaj azonban manapság már nemcsak szó­rakozás, hanem kemény sport. Leg­alább is ezt állítják a sakkozás hívéi. Csakugyan így van ez? Két ember órákon át mozdulatlanul ül egymással szemben, egy szót sem szólnak, csak időnként arrébb tesznek egy-egy bábut. Ez a tevékenység a sport fogalmába tartozik? Úgy tűnik, nagyon távol esik ez a kategória a stadionok és a sport- csarnokok világától. Tudomány? Akkor miért versenyez­nek egymással a néma lovagok, akik a Perzsiából származó játék során had­vezérek módjára támadásba vezénylik tizenhattagú hadseregüket? Művészet? A bábukat tologatni...? Hát akkor mi is tulajdonképpen a sokak által rejtélynek tartott sakko­zás? Nem neveli az izmokat, de... A sakkozást Montaigne, a franciák neves filozófusa három évszázaddal ez­előtt így parentálta el: „Nem eléggé játék, nem eléggé szórakozás, nem eléggé tudomány ahhoz, hogy népsze­rűségre teliessen szert. Olyan sok ülés­sel jár, hogy inkább káros, mint hasz nos dolog az emberek számára.“ A fekete-fehér bábuk hódi ló menete azóta valamennyi földrészen elsöpörte ezt a jóslatot, de — amint már emlí­tettük — akörül fellángol olykor még a vita, hogy a sakkozás a sport fogal­mi körébe tartozik-e. Ez a játék ugyan nem neveli az iz­mokat — mondják a sakk rajongók, — mint a súlyemelés vagy a birkózás, de az akarati-erkölcsi tulajdonságok tekintetében a többi sportággal egy sorban említhető. Akaraterő, bátor küz­dőszellem, tudatos fegyelmezettség, gondolati tervszerűség, győzelemre tö­rés. határozottság és sok más tulajdon­ság kell a sakkozó eredményes szerep­léséhez, éppúgy, mint bármely más sportág versenyzőjének. Gyakran a lö­vészethez hasonlítják: ott is minimális a fizikai megterhelés, s az eredmév, nyességben nagy szerephez jut az idegállapot. Azért, persze, a testedzés is hozzá­tartozik a sakkozó mindennapjaihoz. A versenyek napi ötórás játszmáiban, az azokat követő, olykor éjszakába nyúló elemzésekhez megfelelő fizikai erőnlét kell. Az élsakkozók közül pél dán! Botvinnik a turisztika híve, Ké­rész teniszezik. Szmiszlov belekóstolt már az ökölvívásba is, Portisch gyak ran látogatja az uszodákat, Karpov pe­dig a sífutást és az úszást kedveli. Egyébként a legtöbb sakkozó azt vall­ja: a testi erőállapot, ha nem is a legfőbb, de fontos kellék a sikeres szerepléshez. Száz szónak is egy a vége: tehát a sakk tudomány, művészet és sport együttvéve? Talán. Nem lehet azt mon­dani, hogy ezek közül akármelyik is hiányzik belőle, mert a nagy sakkozót alkotó művészi ihlet, tudományos fel­készültség és a jó sportoló legjobb versenytulajdonságai jellemzik. A sakk jellegéről sokat vitatkoznak, de nem ez a célunk. Inkább nézzük meg a világbajnokságok körüli problé­mákat. A téma annál is érdekesebb, mert holnap kezdődik Moszkvában az Anatoli j Karpov—Viktor Korcsnoj vi­lágbajnok-jelöltek döntője. Amikor a pénz beszélt.,. .Jelenleg három lépcsőfokon kell túl­jutnia annak a versenyzőnek, aki szembe akar kerülni a világbajnokkal. A sorozat az úgynevezett zónaverse­nyekkel kezdődik. Földrajzi alapon a világon 10 zónát alakítanak, és a me­zőny erősségétől függően egy-egy zó nából 1—4 sakkozó kerül a zónaközi döntőbe. A második lépcsőt jelentő zónaközi döntő 24 résztvevője közül a legjobb hat jut tovább, s hozzájuk csatlakozik az exvilágbajnok. illetve a világbajnoki versenysorozat másodikja. Ez a nyolc sakkozó aztán más sportágakból jól ismert kiesési rendszer szerint küzd az elsőségért. Négy-négy versenyzőt páro­sítanak össze, s a győztesek az elő­döntőben találkoznak; végül pedig az elődöntő nyertesei kerülnek szembe egymással, ők játsszák a világbajnok­jelöltek döntőjét. Aki jobbnak bizo­nyul, „kihallgatást“ kérhet a „király­nál“, páros mérkőzést vívhat a világ­bajnokkal. A fentebb említett versenyrendszer a világbajnoki címért" csak a második világháború után lépett érvénybe. Előt­te az volt a gyakorlat, hogy a minden­kori világbajnok döntött afelől, kinek a kihívását fogadja el. Ha nem tet­szett az ellenfél, teljesíthetetlen anya­gi követelésekkel vagy egyéb kifogá­sokkal térhetett ki a mérkőzések elől. Mint ahogyan például az egyébként kétségtelenül zseniális Lasker tette. Egyszer egyszer ugyan kiállt, meg­védte címét, de korántsem a legjob- bakkal szemben. Szóval nem a legjob­bak küzdöttek a világbajnoki címért, hanem azok, akiknek a legtöbb pén­zük volt, illetve gazdag mecénásokkal rendelkeztek. Ezen a helyzeten az akkori világ­bajnok Botvinnik javaslatára változtat­tak, s olyan reudszert alakított ki a FIDE (Federation International des Eches — Nemzetközi Sakk Szövetség), amelyben á világbajnoknak három- évenként meg kell védenie címét. Zukertorttal. A Nagy víz túlsó partján egy pillanatig sem kételkedtek Zuker- tort győzelmében. Aztán robbant o hon-.W'v a fiatal prágai matematikus 10:5-re verte ellenfelét; Zukertortot annyira megviselte a vereség, hogy búskomorságba esett, és 1868-ban bele is halt bánatába. Stelriitz vállalkozó szellemű világbaj­nok volt. Szívesen adott alkalmat min­den jelentkezőnek a cím „megvitatá­sára“. Persze jó pénzért. Három kihí­vót könnyedén elintézett, de a ne­gyedikkel, Emanuel Laskerrel nem bírt. Lasker kereken 25 esztendeig védte világbajnoki elmét, amelyet egy ifjú kubai, Capablanca vett el tőle. Capablanca imponáló stílusban ke­zelte Lasker örökségét. Egyszer kije­lentette magáról: „Van egy adottsá­gom. Mások időtlen időkig töprenge­nek, én egy pillanat alatt észreveszem, melyik a helyes húzás...“ 1027-ben azonban Al jelűn azt is ész­revette, hogy nincs az a helyes húzás, amelynél ne akadna jobb, és elhódí­totta a világbajnoki címet Capablan- cától. Aijehin elképesztő kombinációit napjainkban is csodálják. „Fantaszti­kus, gigászi, lenyűgöző“ — mondotta B. Fischer, aki ilyesfajta jelzőket csak saját játékának méltatásánál használt. Hipnotizálja ellenfeleit — állapítot­ták meg Aljehinről partnerei. Mert ugyebár valamiképpen meg kellett ma­gyarázni a vereségeket... A különös az volt a dologban, hogy utóbb ezt maga Aijehin is elhitte, mert 1937-ben két sziámi macskát vitt M. Euwe elleni világbajnoki mérkőzé­sére. Az a hír járta ugyanis, hogy a holland matematikus allergikus a macskákra. A kitűnő képességű Euwe mindenesetre jól leplezte „allergiáját“. Sziámi macska ide, sziámi macska oda, 9:8-ra verte Aljehint, és ezzel Hollan­dia leghíresebb embere lett azokban az Csak egyetlen ember bízik Korcsnoj győzelmében. A neve: Viktor Korcsnoj. időkben. Dr. Max Euwe jelenleg 73 éves, és a FIDE elnöke. Szakcikkel, tudományos munkái a szakirodalom legolvasottabb könyvei. Euwe és a sziámi macskák 4 Száznyolc évvel ezelőtt játszottak először a világbajnoki címért. Azóta sok érdekes történettel, egyéniséggel szolgált a sakkozás. Nézzünk közülük néhányat. Tehát 1866-ban kezdődött, amikor a prágai születésű W. Steinitz New York­ba utazott, hogy összemérje erejét A második világháború után a szov­jet nagymesterek egymás között dön­tötték el a világbajnoki cím sorsát. Csupán az 1971. év kivétel, amikor a világbajnok-jelöltek döntőjét az ame­rikai Fischer és a szovjet Pelroszjan játszotta, majd Fischer, legyőzve szov­jet ellenfelét, a világbajnoki címet is elvette Szpasszkl jtól. Most Ismét am©­Anatolij Karpov, a világbajnok-jelöltek döntőjének nagy esé­lyese. 1973 óta 93 partit játszott, és mindössze kétszer szen­vedett vereséget. ri kal—szovjet párharc lesz a VB-cl- rnért. A világbajnok-,elöltek döntőjé­ben ugyanis Karpov ós Korcsnoj talál­kozik. s a győztes „felszólíthatta" a világbajnok Fischort. hogy álljon m el* lene Lehet, hogy erre nem lesz haj­landó, mert ő akar feltételeket szabni a nemzetközi szövetségnek. íla így lesz. akkor a döntő győztesét nyilvá­nítják világbajnoknak. Nagvou kevesen akadnak, akik ne n 23 éves leningrádi Anatolij Karpov személyében látnák a döntő győztesét. Annál inkább is kívánják ezt, mert <t szakértők meggyőződése szerint csak egy új, fiatal generáció tagja veheti el Fischertől a világbajnoki címet. És Karpov ennek a generációnak legki­válóbb képviselője. Anatolij Karpov hihetetlenül rövid idő alatt lett a világ első számú sak* kozója. Az Líraiban született, egy kis­városban, ahol apja bányamérnök volt. Tőle tanult meg sakkozni négyéves korában. Már egy esztendő múlva le­győzte apját és más közepes tudású játékosokat. 15 éves korában sport* mesleri címet kapott, négy évvel ké­sőbb nagymester leit. Előzőleg, 16 éves korában, nagv fölénnyel nyerte meg a fiatalok világbajnokságát. 1970-ben a Szovjetunió bajnoka lett, aztán egymást követik ragyogó szerei>- lései <i nemzetközi tornákon: Hastings, Moszkva Szkopje, San Antonio. És vé­gűi a káprázatos bravúr Szpasszkij el­len: 4 győzelem és egy vereség! Hogy az utóbbi időben milyen kitű­nő formában van, az néhány számmal is igazolható: 1973 óta 93 partit ját­szott és csak kétszer szenvedett ve­reséget; az idei sakkolimpián pedig 14 játszmából csak négyet adott döntet­lenre, és egyszer sem került vereség- közeibe. Karpov talán napjaink leguniverzá- lisabb sakkozója. Repertoárjában újabb és újabb nyitáselméletek szerepelnek, és ha előnyhöz jut, azt tüneményes pontossággal fokozza a győzelemig. Ha viszont hátrányba kerül —■ akárcsak Fischer —, azonnal erélyesen és ha­tékonyan meggátolja ellenfele kezde­ményezésének kifejlődését. Nem szép és látványos, hanem erős és hatékony sakkot játszik. Szpasszkij mondotta róla: „Karpov egy javított kiadású Pet- roszjan. Olyan játékos, aki igyekszik nem veszíteni, kockázat nélküli győze­lemre törekszik." Azt mondják: Karpov agya úgy működik, mint egy számító­gép: elemzően és hidegen. Korcsnoj: „Én győzök... Már említettük: mindenki Karpovra tippel. Sőt, Max Euwe tovább megy: „Ha Karpov képes volt Szpasszkij le­győzésére, Fischer ellen sem esélyte­len.“ Ügy tűnik, csak egy ember bízik Korcsnojban. A neve: Viktor Korcsnoj. A 33 éves leningrádi nagymester kije­lentette: „Biztosan ón győzök. Karpov még túl fiatal ahhoz, hogy világbaj­nok legyen.“ Korcsnoj 1956-ban szerzett nagymes­teri címet, és azóta 25 nagy nemzet­közi tornát nyert meg. Jobb verseny­eredményekkel talán csak Fischer és Tál dicsekedhet. Az is igaz viszont, hogy Korcsnoj nagy kilengéseiről is híres, voltak egészen szűk esztendei is. Korcsnoj bonyolult, szubjektív sak­kot játszik, és az aktív védekezés leg­kiválóbb képviselőjének tartják. Sok­szor vállal hátrányosabb állást annak érdekében, hogy az ellenfél megbontsa az egyensúlyt, elhagyja védelmi vo­nalait, hogy a játszma minél előbb ki­zökkenjen a megszokott stratégiai állá­sokból. Kifogyhatatlan a védekezés le­hetőségeinek kutatásában, szívóssága, találékonysága szinte legendás. Ez a játékmód nagy feszültséggel jár, s a karcsú, ideges mozgású {ellen­téte Karpovnak akit „pontynak“ ne­veznek; „karp“ oroszul pontyot jelent), gyors beszédű nagymester egyik ci­garettáról a másikra gyújt rá. Illetve csak gyújtott, mert tavaly abbahagyta a dohányzást, és ezáltal állítólag új­jászületett. Egyébként játszmáiban a védekezést megfeszített rugóhoz szok­ták hasonlítani: amikor visszapattan, többnyire elsöpri az ellenfél állásait. így lesz ez Karpov ellen is? Tény, hogy Korcsnoj meglepheti fiatal el­lenfelét, mint ahogy meglepte az esé­lyes Petroszjant is. A világbajnok-lelöltek döntőjét az nyeri, aki öt győzelmet ér el, illetve a 24 játszma után vezetni fog. Lehet tippelni. Holnap kezdődik meg Moszkvában a harc a sakktrőnhoz ve­zető út utolsó lépcsőjéért TOMI VINCE mimpi ÚJ szú Kiad|o Szlovákia Kummunuto Pőrt|o Központi Blzottadga. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség. 883 38 B<ot.s.ove Górkit utca 10. Telefon: 16« **2 123 01 tőszerkesztő 532-20. titkárság. 550 16, sport rovat 505-29, qazdoságl Ogyek: 506-39. Távíró: 002306 Pravdo Cuxk váJio-ot. Bratislava. Volgograd.- c Nvom|o o Pravda Nyomdovóllalot brot.slovo- üzeme Bratislava. Štúrovo «. Hirdetsirodo: Vojenského aábreEle 13/A, N. emetet fon: 551-63, 544-51 E'őflzetés dit havonta '4.70 korona, a Vasárnapi U| Szó negyedévre 13.— korona Terjeszti a Posto Mfrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad Minden posta« tiécbesOő Küllőid! megrendelések PNS — ústredná expedl<*lo tlaCe, Bratislava, Gottwaldovo námestí» 48/VH. Karpov, a számítógép

Next

/
Thumbnails
Contents