Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-12 / 216. szám, csütörtök

T ## AZ ELSŐ EV UTÁN Egy fényképalbumot tartok kezemben. — Ez tavaly nyáron készült, a Nitrai Pedagógiai Fakultás épülete előtt. Alig néhány per­ce vettem át az oklevelet. Bol­dog voltam, végre pedagógus, tanítónő vagyok. Nézem a képet. Szülők, roko­nok, ismerősök gyűrűjében áll Pdlffy Erzsébet. Hosszú, kék ruhában, virágcsokorral kezé­ben. Csupa öröm a kis csoport, teljesült egy álom. Felpillantok Erzsiké arcára: vajon megma­radt-e a tavalyi mosoly? Könny­cseppek gurulnak ki szeméből, nem értem ... — Számomra nagyon rosszul kezdődött. Az annyira várt szeptember elseje előtt néhány nappal meghalt édesanyám. Nem tudtam, hogyan lépek majd az osztályba, a gyerekek elé. De valahogyan már az el­ső órákon elterelték gondola­taimat, lekötötték figyelmemet. Akkor éreztem először, ha az ember belép az osztályba, elfe­lejt mindent, személyes fájdal­mait, gondjait. Sokat köszön­hetek ezért kis hatodikosaim­nak és kollégáimnak is, akik utánam jötlek, vigasztaltak, se­gítettek. Erzsikének, vagy szólítsuk inkább Katinak, mert mindenki így ismeri, láthatóan jólesik a beszélgetés. Felszáradtak köny- nyel, de nyomai még nagyon sokáig nem tűnnek el. Elmond­ja, hogy Dunaszerdahelyen ta­nít az alapiskolában. Az elmúlt iskolaévben a legkedvesebbe­ket, a hatodikosokat oktatta a szlovák és magyar nyelv tudo­mányára. — Az egyik hatodikban osz­tályfőnök is voltam. Nagyon ara­nyosak a gyerekek, csak jókat tudok róluk mondani. Ezek már sokkal okosabbak, bátrabbak, mint mi voltunk annak idején. Közvetlenek, és tele vannak öt­letekkel. — Sok tapasztalatot sok év alatt lehet szerezni, de legtöb­bet az első évben. Nos, neked milyen „szakmába vágó“ ész­revételeid voltak? — Hát például az, hogy meg­bizonyosodtam az osztálykö­zösség erejéről, amelyről tanul­mányaim során annyit hallot­tam. Az osztályközösség segít­ségével sikerült kiegyenlítenem a szlovák nyelv terén jelentke­ző tudásszintbeli különbségeket. Mert nem minden iskolából jöt­tek kellő szintű tudással. A szlovák nyelvből szerzett jegyek osztűlyátlaga kettes-hármas kö­zött mozgott. Egyébként 29 ta­nulómból tizennégy volt kitün­tetett. — Milyenek a tankönyvek? — Véleményem szerint kevés a konverzációs anyag. A hato­dikosok számára kiadott tan­könyvijén egyáltalán nincs, il­letve, ami van: néhány sor egy- egy nyelvtani kérdéshez. Ezt a hiányt az új iskolaévben majd úgy próbálom pótolni, hogy a szlovák iskola azonos évfolya­mának egy osztályúval rendsze­resen baráti összejöveteleket rendezünk. A magyar tanköny­vek már jobb felépítésűek. A magvar órákon egyébként „sa­ját szakállamra“ tanítottam a csehszlovákiai magyar irodal­mat. Nagyon érdekelte a gye­rekeket, és csakúgy sorolták a neveket, címeket. — Felkészített-e a fakultás a pedagógiai pályára? — Hát eddig kevésre volt szükségem az ott tanultakból. A módszertani kérdésekben vi­szont sokszor tanácstalan vol­tam. Nagyon hasznos lett vol­na, ha egy egy tankönyvet ele­meztünk volna módszertani szempontból. Lesz most néhány dolog, amit másként csinálok majd, mint az elmúlt évben. — Az első év tehát mögötted van. Volt-e hiányérzeted, lelki­furdalásod? — Jaj, nagyon gyakran, Érez­tem, hogy nem végzek annyit, amennyit kellene. De Török László igazgató megvigasztalt. Még sírtam is örömömben, ami­kor az év vége felé azt mond­ta: „Mit akarsz te egy év után? Majd három év múlva elégedet­lenkedj.“ Jólesett ez a megér­tés. — Milyennek képzeled a jő pedagógust? — Mindenekelőtt igazságos­nak, bár sokszor nagyon nehéz igazságosnak lenni. Már én is tapasztaltam. De nem bántam meg, hogy ezt a hivatást vá­lasztottam. — Mit csináltál a nyári szün­időben? — Sokat olvastam, főleg szlovák nyelvű könyveket, mert még nagy hiányosságokat ér­zek. — Hallottam, hogy gitározol, és hogy vannak saját szerze­ményeid. — Igen, de csak a magam, vagy szőkébb baráti köröm szó­rakoztatására. De már a gilárt is egyre kevesebbszer veszem kezembe. Nyitrán, a diákévek alatt rengeteget énekeltünk. És Kati mosolyog. Ugyanaz a mosoly, mint egy évvel ez­előtt — azon a fényképen. Ka­ti, akinek kedvenc írója Né­meth László, és lelki rokona Kertész Ágnes — mosolyog. Ugyanúgy, mint egy évvel ez­előtt — azon a fényképen. BODNÁR GYULA Ruszéi művészek bemutatkozása KIÁLLÍTÁS A BRATISLAVAI VÁRBAN A bolgár nép 1300-éves tör­ténelmében a dicsőséges kor­szakok és a kegyetlen elnyo­más esztendei váltakoztak. Ám képzőművészetük minden kö­rülmények között a népi ha­gyományban gyökerezett. A 13. századi névtelen Bojáni mes­ter remek freskói hírnökei a közeledő európai reneszánsz­nak s a bolgár képzőművészet szilárd nemzeti alapját képezik. A török hódoltság alatt is élt a legyőzött népben a szépnek, a jónak vágya. A 19. században a házaik tetejét díszítő fara­gott napkorong a boldogság és szabadság jelképe. Az 1878-as felszabadulás után művészetük demokratikus irányban fejlő­dött, s a 20. század elejétől tartalmilag, érzelmileg gazda­godott. C. Lavrenov, I. Lazarov, bx. Venov s társaik művészete eszmeileg is elmélyült. Bratislava testvérvárosa, Ru­sze szintén a méltóságosan ára­dó Duna partján fekszik. Festői tájai, kanyarulatai ugyanúgy vonzzák a bolgár festőket, mint a többi Duna-menti népekéit. Rusze már a századvég óta ko­moly kulturális fejlődés szín­helye lett. Az északbolgár mű­vészek a realizmus meghonosí­tására és a haladó eszmék ter­jesztésére törekszenek. Népi je­leneteket, egyszerű emberek képmását veszik ecsetükre, vagy a természet örök szépsé­ge hozza mozgásba képzeletü­ket. S mindezt érthető képi fo­galmazással, belsejükön átszűr­ve közlik. Századunk első har­madában a dolgozók szépérzé­két. ízlését a hagyományos va­lóságlátás és az illanó-villanó impresszionizmus festői nyel­vével csiszolják, formálják. 1944. szeptember 9-én a szo­cialista forradalom győzelmé­vel új diadalmas korszak nyílik meg a bolgár nemzet történel­mében. A kor pezsdítő levegője és a népi kormány gondoskodá­sa is, ösztönzői az alkotóknak. Ruszében 1948-ban nyílt meg az első, azóta állandóan gazdago­dó képtár. A század derekára fiatal, mozgékony, szocialista szemléletű művészgárda nőtt fel. A gyorsütemű építésből, a jellegzetes hazai architektúrá­ból s a Dunatáj vonzó látvá­nyéból merítik témájukat. Al­kotásaik gerince a tájfestés. De a mű az alapítás során nem csupán a látványt, hanem ko­rát Is kifejezi. Gyakoriak az otthon és külföldön rendezett ké pzőm űvészét i tárlataik. A bratislavai vár lovagtermé­be 21 bolgár festő, egy szob­rász, és három grafikus küldte el alkotásai legjavát. Érdeklő­dő elismeréssel szemléljük a tömör, világos nyelven fogal­mazott alkotásokat, melyek a baráti ország művészetének ke­resztmetszetét jelzik. N. Hal- kanszki nemzeti művész nő­portréja finom felfogású. S. Russzev Szomjúság-n megragad jelképes értelmével. A vörös háttérből kiemelkedő, kontú­rokkal határolt, erőteljes nő­alak tenyeréből szívja magába az enyhítő italt. Városképét harsány színekkel, dinamikus festésmóddal veti vászonra. V. Barakov és F. Iszljumov csend­életei vallomások a hétközna­pok nyugalmáról és tevékeny­ségéről. E. Kosztrova Fehér Impresszióinak elnevezett leve­gős tájképén a kiinduló pont szintén a látvány. A Rodopei asszony portréja a népviselet fostőiségét és dekorulivitását aknázza ki. S. Kacarov felül- nézetből jeleníti meg a város tarka házalt s a kikötő hajóit, csónakait. L. Kaszabon Szozo- poli táján lazacvörös erkélyű, jellegzetes házak vonzzák a tekintetet. V. Paruszeo alkotó problémákkal való vívódását kifejező önarcképét színes, aranyos stilizált virágfűzérrel keretezi. J. Paraszkevov a Ro­dopei udvaron egymáshoz búvá, mérlanias építésű házakkal, lambtalan fatörzzsel, meredek heggyel, kis darab drámai ég­gel szervezi képét. V. Petrou kedvelt megoldást választ. Az előtér csendélete mögött ablak nyílik s azon tekint be a párás, nyugalmas kékes tenger. A. Ruszcsuklin „Az ember életút­jának felén“ álló piktor Önarc­képén lélektani mozzanatokat emel ki. A Román nő sötét tó­nusú portré, mély érzések, gondolatok kifejezője, M. Chrisztov csodás táján képrit­mussá fokozódik a lüktetés. M. Tanén Falusi tánca a színek füzében az érzéki megjelenítés örömét lelzl. N. Conen műveit tjei-, és külföldön egyaránt méltatják. Elragadó Balcsiki tájában mesebeli kis falu hú­zódik meg a völgy mélyén. Kék házaiból gyengéd líra árad. G. Radulov két kisméretű szobra: a Csók és a Harc után a fa­megmunkálás iránti érzékére mutat. I. Timineu grafikájának az élményt Burgasz városának festői vidéke sugalmazza. A ruszei alkotók hazájuk ter­mészeti szépségét, sajátos ízeit, hangulatát, népük életét érez­tetik nemzeti jellegű szocialis­ta szándékú őszinte alkotásaik­ban. Városunk művészetet ked­velő és értő közönség szíves Örömmel és barátsággal kö­szönti, fogadja őket. BÁRKÁNY jenoné SZEPTEMBERI GONDOLATOK Amikor ránk köszönt a szeptember, valahogy mindig a nagy költő sorai jutnak eszembe: „Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem.“ Számunkra, pedagó­gusok számára valóban szép, nagyon szép az ősz. Szeptem­ber érkezése évről évre hiva­tásunk nagyszerűségére, az oktatás és a nevelés terén ránk háruló feladatokra, kö­telességeinkre figyelmeztet bennünket. Az idei szeptember különö­sen ünnepi atmoszférával fo­gadott bennünket. Hazánk né­pe, egész társadalmunk a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának jegyében él és dolgozik és egy másik rend­kívüli jelentőségű ünnepre, ha­zánk felszabadulása 30. évfor­dulójának megünneplésére ké­szül. Harminc esztendővel ez­előtt Szlovákia hegyei az önállóságért és szabadságért harcoló nép fegyvereinek ro­pogását visszhangozták. A tör­ténelem lépdelt hazánk hősök vérével áztatott földjén, a partizánok pártunk irányításá­val, a Szovjetunió segítségé­vel ádáz küzdelemben pusztí­tották a német fasisztákat és hazai kiszolgálóikat. Harminc esztendővel ezelőtt sok-sok iskolában üresek maradtak a tantermek, mert u szlovák fiatalok tanítóikkal együtt fegyvert fogtak a felkelés tá­mogatásúra. Hazánk földjén a történelem órájának hősi szeptembere pergette napjait. Újra szeptember van. Az is­kolapadok ismét élettel teltek meg: zsong, figyel, tanul, a jövőre készül a jelen if júsága. A Jelen kegyelettel és tiszte­lettel adózik a Múltnak, mert mindaz a jó és szép, amit ma a magunkénak mondhatunk, a hősök véréből, a tetteiből is fakadt. Az idei szeptember számunkra, pedagógusok szá­mára a szokottnál is komo­lyabb figyelmeztetés: a két történelmi jelentőségű évfor­dulónak, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadulás 30. évfordulójának át kell hatnia egész oktató-nevelő munkánkat. A jelszabadulás közelgő évfordulója jó al­kalom valamennyiünk számá­ra, hogy a ránk bízott fiata­lokban még jobban elmélyít­sük a csehszlovák—szovjet barátságot. Magától értetődő számunkra, hogy hazánk fel­szabadulásának 30. évfordu­lóját méltóképpen felhasznál­juk majd a kommunista neve­lés elmélyítésére. Tudatosítanunk kell, hogy nem egyetlen alkalomra szo­rítkozó kampányszerű „ak- ció“-ról van szó. Hazánk fel- szabadulásának 30- évforduló­ja nem jelentheti számunkra csupán az iskolai tananyag kötelességszerű „aktualizálá­sát". Fiatalságunkat az élet­re neveljük, létünk egyik döntő fontosságú alappillére pedig szocialista hazánk szö­vetsége a Szovjetunióval, a proletár nemzetköziség leg­jobb hagyományainak szelle­mében. A jubileumi tanévben arra kell törekednünk, hogy még jobban hangsúlyozzuk a jelszabadulás történelmi je­lentőségét és a csehszlovák —szovjet barátság megszilár­dításának fontosságát. Erre az oktató-nevelő munkában számos lehetőség kínálkozik. A magyar, szlovák, cseh, szovjet és a világirodalom nem egy jelentős műve fog­lalkozik művészi formában a szovjet emberek hősiességé­vel, önfeláldozásával, amely- lyel a Nagy Honvédő Hábo­rú, tehát hazánk felszabadí­tása során is bámulatba ej­tették a világot. A szovjet filmek megtekintése, a ha­zánkban turnézó szovjet mű­vészegyüttesek előadásai, 'a szovjet emberekkel való talál­kozások és beszélgetések, a szovjet diákokkal való levele­zés, a szovjet sajtó jelhaszná­lása, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Iskolai alap­szervezeteinek munkája — nagymértékben hozzájárul­hatnak ahhoz, hogy diákjaink reális képet nyerjenek a }el­szabadulás, a csehszlovák— szovjet barátság jelentőségé­ről és maguk is e barátság őszinte, elkötelezett híveivé váljanak. Éljünk a kivívott szabadság­gal és teljesítsük mindazt, amire a felszabadító hősök példája és emléke ösztönöz bennünket, és amit elvár tő­lünk pártunk, egész társadal­munk és népünk. E szeptem­beri gondolatok jegyében kell helytállnunk a felszabadulás 30. évfordulójának jubileumi évében a ránk váró nagy és nemes feladatok teljesítésé­ben! SÁGI TÓTH TIBOR Klasszikusok és kortárs szerzők ÚJ KÖNYVEKRŐL NÉHÁNY SORBAN Az elmúlt napokban több ér­dekes könyv jelent meg a Ma­dách Kiadó gondozásában, me­lyek közül most néhányra kü­lön is felhívjuk olvasóink fi­gyelmét. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára jelent meg az Együtt, egymásért című doku­mentumgyűjtemény, amely nek alcíme: Harcosok emlékei, hő­sök, hőstettek, történészek a Szlovák Nemzeti Felkelésről. Balázs Béla, a kötet összeállí­tója értékes, s a maga nemé­ben eddig egyedülálló munkát végzett, hiszen olyan írásokat gyűjtött egy csokorba, ame­lyek a magyar partizánok an­tifasiszta harcát elevenítik fel. Fábry József, Nógrádi Sándor és mások szuggesztív erejű, több esetben pedig irodalmi ér­tékű írásai nyomán felidézhet­jük az ismert és a névtelen magyar partizán harcait, hős­tetteit és szenvedéseit. A kö­tetben szereplő portrék ember­közelbe hozzák a harcosok hét­köznapi életét, örömét és bá­natát, valamint szenvedéseit. A kötet méltó dokumentuma a Szlovák Nemzeti Felkelés internacionalista jellegének, va­lamint a szlovák és a magyar nép közös antifasiszta harcá­nak, testvéri együvétartozásá- nak. Ugyancsak ezekben a napok­ban látott napvilágot Duba Gyula nagy érdeklődéssel várt szociográfiai tanulmánya, a Vajúdó parasztvilág. Ismert csehszlovákiai magyar írónk sok adattal, érdekes megfigye­léssel és találó magyarázattal teletűzdelt tárgyilagos képet fest a dél-szlovákiai parasztság sorsáról, életkörülményeinek és életstílusának változásairól. A könyv lapjain megelevenednek a felszabadulás utáni esemé- nvek, a szövetkezetesítés évei, az iparosításból adódó pozitív és negatív jelenségek, a szocia­lista mezőgazdaság első figye­lemre méltó eredményei és más események, amelyek befolyá­solták és megváltoztatták pa­rasztságunk életét, munkakö­rülményeit, valamint gondolat- világát. Az olvasmányos, ér­dekes könyv dél-szlovákjai fal- vaink három évtizedes fejlődé­sének reális és sokszínű tükre. Nemcsak nálunk, hanem a környező szocialista országok­ban is nyilván komoly érdek­lődést vált ki Sziklay László, ismert magyarországi iroda­lom történész Szomszédainkról című tanulmánykötete. Ebben a kötetben a szerző a cseh, a szlovák, a lengyel, a román, a szerbhorvát, a bolgár, valamint a magyar irodalom egy-egy je­lenségét vizsgálja. Többek kö­zött szól a kelet-európai ösz- szehasonlító irodalom történet­írás elvi kérdéseiről, a kelet­európai felvilágosodás eszmei, irodalmi és művészi irányairól, továbbá a romantika és a rea­lizmus problémáit vizsgálja a századforduló történeti regé­nyeiben (Slenkiewlcz, Jirá9ek, Gárdonyi). Sziklay László ta­nulmányai mintegy keretbe foglalják a kelet-európai iro­dalmakat. E tanulmányok bi­zonyos törvényszerűségekre, s azonos jegyekre mutatnak rá. Ugyanakkor a szerző sokrétű­en bizonyítja, hogy a kelet- európai irodalmak szervesen beletartoznak az európai esz­mei áramlatba. Hazai magyar olvasóink még nem ismerik eléggé Danielie Dusková könyveit, melyek ma már a legkeresettebbek közé tartoznak a cseh könyvesbol­tokban. Most a népszerű írónő legújabb regénye, a Játék a szerelemért kapható magyar fordításban. A mulatságos és váratlan fordulatokban bővel­kedő regény — melynek kö­zéppontjában egy nőcsábász fiatalember és egy titokzatos- kodó nő áll — minden bizony­nyal olvasóink körében is meg­érdemelt sikert arat. Ezekben a napokban több klasszikus regény is napvilá­got látott új kiadásban. Ezek közül Gárdonyi Géza Isten rab­jai, Jókai Mór Törökvilág Ma­gyarországon és Ernest He­mingway Búcsú a fegyverektől című alkotását említjük meg. A Kiskönyvtár sorozatban ezúttal Tömörkény István el­beszéléseit adták ki így volt rendelve címen. A Világiroda­lom Remekei sorozat legújabb könyve Thomas Hardy Egy tiszta nő című alkotása. A Szovjet Irodalom Könyvtárát Furmanov népszerű regénye, a Csapejev gazdagítja. Sok szép könyvet találnak a tizenéves olvasók is. Ezek­ben a napokban jelent meg második kiadásiján Rácz Oli­vér méltán népszerű fiatal if­júsági regénye, a Puffancs, Göndör és a többiek. Ismert liazaí magyar írónk e művében az ötödikes tanulók négyhe­tes kirándulását eleveníti fel A Pettyes Könyvek kedvelői most G. Szabó Judit Hárman a szekrény tetején és Halasi Mária Az utolsó padban című ifjúsági regényét vásárolhatják meg. —y~f lí 1974. IX. 12, 6

Next

/
Thumbnails
Contents