Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-12 / 216. szám, csütörtök
T ## AZ ELSŐ EV UTÁN Egy fényképalbumot tartok kezemben. — Ez tavaly nyáron készült, a Nitrai Pedagógiai Fakultás épülete előtt. Alig néhány perce vettem át az oklevelet. Boldog voltam, végre pedagógus, tanítónő vagyok. Nézem a képet. Szülők, rokonok, ismerősök gyűrűjében áll Pdlffy Erzsébet. Hosszú, kék ruhában, virágcsokorral kezében. Csupa öröm a kis csoport, teljesült egy álom. Felpillantok Erzsiké arcára: vajon megmaradt-e a tavalyi mosoly? Könnycseppek gurulnak ki szeméből, nem értem ... — Számomra nagyon rosszul kezdődött. Az annyira várt szeptember elseje előtt néhány nappal meghalt édesanyám. Nem tudtam, hogyan lépek majd az osztályba, a gyerekek elé. De valahogyan már az első órákon elterelték gondolataimat, lekötötték figyelmemet. Akkor éreztem először, ha az ember belép az osztályba, elfelejt mindent, személyes fájdalmait, gondjait. Sokat köszönhetek ezért kis hatodikosaimnak és kollégáimnak is, akik utánam jötlek, vigasztaltak, segítettek. Erzsikének, vagy szólítsuk inkább Katinak, mert mindenki így ismeri, láthatóan jólesik a beszélgetés. Felszáradtak köny- nyel, de nyomai még nagyon sokáig nem tűnnek el. Elmondja, hogy Dunaszerdahelyen tanít az alapiskolában. Az elmúlt iskolaévben a legkedvesebbeket, a hatodikosokat oktatta a szlovák és magyar nyelv tudományára. — Az egyik hatodikban osztályfőnök is voltam. Nagyon aranyosak a gyerekek, csak jókat tudok róluk mondani. Ezek már sokkal okosabbak, bátrabbak, mint mi voltunk annak idején. Közvetlenek, és tele vannak ötletekkel. — Sok tapasztalatot sok év alatt lehet szerezni, de legtöbbet az első évben. Nos, neked milyen „szakmába vágó“ észrevételeid voltak? — Hát például az, hogy megbizonyosodtam az osztályközösség erejéről, amelyről tanulmányaim során annyit hallottam. Az osztályközösség segítségével sikerült kiegyenlítenem a szlovák nyelv terén jelentkező tudásszintbeli különbségeket. Mert nem minden iskolából jöttek kellő szintű tudással. A szlovák nyelvből szerzett jegyek osztűlyátlaga kettes-hármas között mozgott. Egyébként 29 tanulómból tizennégy volt kitüntetett. — Milyenek a tankönyvek? — Véleményem szerint kevés a konverzációs anyag. A hatodikosok számára kiadott tankönyvijén egyáltalán nincs, illetve, ami van: néhány sor egy- egy nyelvtani kérdéshez. Ezt a hiányt az új iskolaévben majd úgy próbálom pótolni, hogy a szlovák iskola azonos évfolyamának egy osztályúval rendszeresen baráti összejöveteleket rendezünk. A magyar tankönyvek már jobb felépítésűek. A magvar órákon egyébként „saját szakállamra“ tanítottam a csehszlovákiai magyar irodalmat. Nagyon érdekelte a gyerekeket, és csakúgy sorolták a neveket, címeket. — Felkészített-e a fakultás a pedagógiai pályára? — Hát eddig kevésre volt szükségem az ott tanultakból. A módszertani kérdésekben viszont sokszor tanácstalan voltam. Nagyon hasznos lett volna, ha egy egy tankönyvet elemeztünk volna módszertani szempontból. Lesz most néhány dolog, amit másként csinálok majd, mint az elmúlt évben. — Az első év tehát mögötted van. Volt-e hiányérzeted, lelkifurdalásod? — Jaj, nagyon gyakran, Éreztem, hogy nem végzek annyit, amennyit kellene. De Török László igazgató megvigasztalt. Még sírtam is örömömben, amikor az év vége felé azt mondta: „Mit akarsz te egy év után? Majd három év múlva elégedetlenkedj.“ Jólesett ez a megértés. — Milyennek képzeled a jő pedagógust? — Mindenekelőtt igazságosnak, bár sokszor nagyon nehéz igazságosnak lenni. Már én is tapasztaltam. De nem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. — Mit csináltál a nyári szünidőben? — Sokat olvastam, főleg szlovák nyelvű könyveket, mert még nagy hiányosságokat érzek. — Hallottam, hogy gitározol, és hogy vannak saját szerzeményeid. — Igen, de csak a magam, vagy szőkébb baráti köröm szórakoztatására. De már a gilárt is egyre kevesebbszer veszem kezembe. Nyitrán, a diákévek alatt rengeteget énekeltünk. És Kati mosolyog. Ugyanaz a mosoly, mint egy évvel ezelőtt — azon a fényképen. Kati, akinek kedvenc írója Németh László, és lelki rokona Kertész Ágnes — mosolyog. Ugyanúgy, mint egy évvel ezelőtt — azon a fényképen. BODNÁR GYULA Ruszéi művészek bemutatkozása KIÁLLÍTÁS A BRATISLAVAI VÁRBAN A bolgár nép 1300-éves történelmében a dicsőséges korszakok és a kegyetlen elnyomás esztendei váltakoztak. Ám képzőművészetük minden körülmények között a népi hagyományban gyökerezett. A 13. századi névtelen Bojáni mester remek freskói hírnökei a közeledő európai reneszánsznak s a bolgár képzőművészet szilárd nemzeti alapját képezik. A török hódoltság alatt is élt a legyőzött népben a szépnek, a jónak vágya. A 19. században a házaik tetejét díszítő faragott napkorong a boldogság és szabadság jelképe. Az 1878-as felszabadulás után művészetük demokratikus irányban fejlődött, s a 20. század elejétől tartalmilag, érzelmileg gazdagodott. C. Lavrenov, I. Lazarov, bx. Venov s társaik művészete eszmeileg is elmélyült. Bratislava testvérvárosa, Rusze szintén a méltóságosan áradó Duna partján fekszik. Festői tájai, kanyarulatai ugyanúgy vonzzák a bolgár festőket, mint a többi Duna-menti népekéit. Rusze már a századvég óta komoly kulturális fejlődés színhelye lett. Az északbolgár művészek a realizmus meghonosítására és a haladó eszmék terjesztésére törekszenek. Népi jeleneteket, egyszerű emberek képmását veszik ecsetükre, vagy a természet örök szépsége hozza mozgásba képzeletüket. S mindezt érthető képi fogalmazással, belsejükön átszűrve közlik. Századunk első harmadában a dolgozók szépérzékét. ízlését a hagyományos valóságlátás és az illanó-villanó impresszionizmus festői nyelvével csiszolják, formálják. 1944. szeptember 9-én a szocialista forradalom győzelmével új diadalmas korszak nyílik meg a bolgár nemzet történelmében. A kor pezsdítő levegője és a népi kormány gondoskodása is, ösztönzői az alkotóknak. Ruszében 1948-ban nyílt meg az első, azóta állandóan gazdagodó képtár. A század derekára fiatal, mozgékony, szocialista szemléletű művészgárda nőtt fel. A gyorsütemű építésből, a jellegzetes hazai architektúrából s a Dunatáj vonzó látványéból merítik témájukat. Alkotásaik gerince a tájfestés. De a mű az alapítás során nem csupán a látványt, hanem korát Is kifejezi. Gyakoriak az otthon és külföldön rendezett ké pzőm űvészét i tárlataik. A bratislavai vár lovagtermébe 21 bolgár festő, egy szobrász, és három grafikus küldte el alkotásai legjavát. Érdeklődő elismeréssel szemléljük a tömör, világos nyelven fogalmazott alkotásokat, melyek a baráti ország művészetének keresztmetszetét jelzik. N. Hal- kanszki nemzeti művész nőportréja finom felfogású. S. Russzev Szomjúság-n megragad jelképes értelmével. A vörös háttérből kiemelkedő, kontúrokkal határolt, erőteljes nőalak tenyeréből szívja magába az enyhítő italt. Városképét harsány színekkel, dinamikus festésmóddal veti vászonra. V. Barakov és F. Iszljumov csendéletei vallomások a hétköznapok nyugalmáról és tevékenységéről. E. Kosztrova Fehér Impresszióinak elnevezett levegős tájképén a kiinduló pont szintén a látvány. A Rodopei asszony portréja a népviselet fostőiségét és dekorulivitását aknázza ki. S. Kacarov felül- nézetből jeleníti meg a város tarka házalt s a kikötő hajóit, csónakait. L. Kaszabon Szozo- poli táján lazacvörös erkélyű, jellegzetes házak vonzzák a tekintetet. V. Paruszeo alkotó problémákkal való vívódását kifejező önarcképét színes, aranyos stilizált virágfűzérrel keretezi. J. Paraszkevov a Rodopei udvaron egymáshoz búvá, mérlanias építésű házakkal, lambtalan fatörzzsel, meredek heggyel, kis darab drámai éggel szervezi képét. V. Petrou kedvelt megoldást választ. Az előtér csendélete mögött ablak nyílik s azon tekint be a párás, nyugalmas kékes tenger. A. Ruszcsuklin „Az ember életútjának felén“ álló piktor Önarcképén lélektani mozzanatokat emel ki. A Román nő sötét tónusú portré, mély érzések, gondolatok kifejezője, M. Chrisztov csodás táján képritmussá fokozódik a lüktetés. M. Tanén Falusi tánca a színek füzében az érzéki megjelenítés örömét lelzl. N. Conen műveit tjei-, és külföldön egyaránt méltatják. Elragadó Balcsiki tájában mesebeli kis falu húzódik meg a völgy mélyén. Kék házaiból gyengéd líra árad. G. Radulov két kisméretű szobra: a Csók és a Harc után a famegmunkálás iránti érzékére mutat. I. Timineu grafikájának az élményt Burgasz városának festői vidéke sugalmazza. A ruszei alkotók hazájuk természeti szépségét, sajátos ízeit, hangulatát, népük életét éreztetik nemzeti jellegű szocialista szándékú őszinte alkotásaikban. Városunk művészetet kedvelő és értő közönség szíves Örömmel és barátsággal köszönti, fogadja őket. BÁRKÁNY jenoné SZEPTEMBERI GONDOLATOK Amikor ránk köszönt a szeptember, valahogy mindig a nagy költő sorai jutnak eszembe: „Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem.“ Számunkra, pedagógusok számára valóban szép, nagyon szép az ősz. Szeptember érkezése évről évre hivatásunk nagyszerűségére, az oktatás és a nevelés terén ránk háruló feladatokra, kötelességeinkre figyelmeztet bennünket. Az idei szeptember különösen ünnepi atmoszférával fogadott bennünket. Hazánk népe, egész társadalmunk a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának jegyében él és dolgozik és egy másik rendkívüli jelentőségű ünnepre, hazánk felszabadulása 30. évfordulójának megünneplésére készül. Harminc esztendővel ezelőtt Szlovákia hegyei az önállóságért és szabadságért harcoló nép fegyvereinek ropogását visszhangozták. A történelem lépdelt hazánk hősök vérével áztatott földjén, a partizánok pártunk irányításával, a Szovjetunió segítségével ádáz küzdelemben pusztították a német fasisztákat és hazai kiszolgálóikat. Harminc esztendővel ezelőtt sok-sok iskolában üresek maradtak a tantermek, mert u szlovák fiatalok tanítóikkal együtt fegyvert fogtak a felkelés támogatásúra. Hazánk földjén a történelem órájának hősi szeptembere pergette napjait. Újra szeptember van. Az iskolapadok ismét élettel teltek meg: zsong, figyel, tanul, a jövőre készül a jelen if júsága. A Jelen kegyelettel és tisztelettel adózik a Múltnak, mert mindaz a jó és szép, amit ma a magunkénak mondhatunk, a hősök véréből, a tetteiből is fakadt. Az idei szeptember számunkra, pedagógusok számára a szokottnál is komolyabb figyelmeztetés: a két történelmi jelentőségű évfordulónak, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadulás 30. évfordulójának át kell hatnia egész oktató-nevelő munkánkat. A jelszabadulás közelgő évfordulója jó alkalom valamennyiünk számára, hogy a ránk bízott fiatalokban még jobban elmélyítsük a csehszlovák—szovjet barátságot. Magától értetődő számunkra, hogy hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját méltóképpen felhasználjuk majd a kommunista nevelés elmélyítésére. Tudatosítanunk kell, hogy nem egyetlen alkalomra szorítkozó kampányszerű „ak- ció“-ról van szó. Hazánk fel- szabadulásának 30- évfordulója nem jelentheti számunkra csupán az iskolai tananyag kötelességszerű „aktualizálását". Fiatalságunkat az életre neveljük, létünk egyik döntő fontosságú alappillére pedig szocialista hazánk szövetsége a Szovjetunióval, a proletár nemzetköziség legjobb hagyományainak szellemében. A jubileumi tanévben arra kell törekednünk, hogy még jobban hangsúlyozzuk a jelszabadulás történelmi jelentőségét és a csehszlovák —szovjet barátság megszilárdításának fontosságát. Erre az oktató-nevelő munkában számos lehetőség kínálkozik. A magyar, szlovák, cseh, szovjet és a világirodalom nem egy jelentős műve foglalkozik művészi formában a szovjet emberek hősiességével, önfeláldozásával, amely- lyel a Nagy Honvédő Háború, tehát hazánk felszabadítása során is bámulatba ejtették a világot. A szovjet filmek megtekintése, a hazánkban turnézó szovjet művészegyüttesek előadásai, 'a szovjet emberekkel való találkozások és beszélgetések, a szovjet diákokkal való levelezés, a szovjet sajtó jelhasználása, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Iskolai alapszervezeteinek munkája — nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy diákjaink reális képet nyerjenek a }elszabadulás, a csehszlovák— szovjet barátság jelentőségéről és maguk is e barátság őszinte, elkötelezett híveivé váljanak. Éljünk a kivívott szabadsággal és teljesítsük mindazt, amire a felszabadító hősök példája és emléke ösztönöz bennünket, és amit elvár tőlünk pártunk, egész társadalmunk és népünk. E szeptemberi gondolatok jegyében kell helytállnunk a felszabadulás 30. évfordulójának jubileumi évében a ránk váró nagy és nemes feladatok teljesítésében! SÁGI TÓTH TIBOR Klasszikusok és kortárs szerzők ÚJ KÖNYVEKRŐL NÉHÁNY SORBAN Az elmúlt napokban több érdekes könyv jelent meg a Madách Kiadó gondozásában, melyek közül most néhányra külön is felhívjuk olvasóink figyelmét. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára jelent meg az Együtt, egymásért című dokumentumgyűjtemény, amely nek alcíme: Harcosok emlékei, hősök, hőstettek, történészek a Szlovák Nemzeti Felkelésről. Balázs Béla, a kötet összeállítója értékes, s a maga nemében eddig egyedülálló munkát végzett, hiszen olyan írásokat gyűjtött egy csokorba, amelyek a magyar partizánok antifasiszta harcát elevenítik fel. Fábry József, Nógrádi Sándor és mások szuggesztív erejű, több esetben pedig irodalmi értékű írásai nyomán felidézhetjük az ismert és a névtelen magyar partizán harcait, hőstetteit és szenvedéseit. A kötetben szereplő portrék emberközelbe hozzák a harcosok hétköznapi életét, örömét és bánatát, valamint szenvedéseit. A kötet méltó dokumentuma a Szlovák Nemzeti Felkelés internacionalista jellegének, valamint a szlovák és a magyar nép közös antifasiszta harcának, testvéri együvétartozásá- nak. Ugyancsak ezekben a napokban látott napvilágot Duba Gyula nagy érdeklődéssel várt szociográfiai tanulmánya, a Vajúdó parasztvilág. Ismert csehszlovákiai magyar írónk sok adattal, érdekes megfigyeléssel és találó magyarázattal teletűzdelt tárgyilagos képet fest a dél-szlovákiai parasztság sorsáról, életkörülményeinek és életstílusának változásairól. A könyv lapjain megelevenednek a felszabadulás utáni esemé- nvek, a szövetkezetesítés évei, az iparosításból adódó pozitív és negatív jelenségek, a szocialista mezőgazdaság első figyelemre méltó eredményei és más események, amelyek befolyásolták és megváltoztatták parasztságunk életét, munkakörülményeit, valamint gondolat- világát. Az olvasmányos, érdekes könyv dél-szlovákjai fal- vaink három évtizedes fejlődésének reális és sokszínű tükre. Nemcsak nálunk, hanem a környező szocialista országokban is nyilván komoly érdeklődést vált ki Sziklay László, ismert magyarországi irodalom történész Szomszédainkról című tanulmánykötete. Ebben a kötetben a szerző a cseh, a szlovák, a lengyel, a román, a szerbhorvát, a bolgár, valamint a magyar irodalom egy-egy jelenségét vizsgálja. Többek között szól a kelet-európai ösz- szehasonlító irodalom történetírás elvi kérdéseiről, a keleteurópai felvilágosodás eszmei, irodalmi és művészi irányairól, továbbá a romantika és a realizmus problémáit vizsgálja a századforduló történeti regényeiben (Slenkiewlcz, Jirá9ek, Gárdonyi). Sziklay László tanulmányai mintegy keretbe foglalják a kelet-európai irodalmakat. E tanulmányok bizonyos törvényszerűségekre, s azonos jegyekre mutatnak rá. Ugyanakkor a szerző sokrétűen bizonyítja, hogy a kelet- európai irodalmak szervesen beletartoznak az európai eszmei áramlatba. Hazai magyar olvasóink még nem ismerik eléggé Danielie Dusková könyveit, melyek ma már a legkeresettebbek közé tartoznak a cseh könyvesboltokban. Most a népszerű írónő legújabb regénye, a Játék a szerelemért kapható magyar fordításban. A mulatságos és váratlan fordulatokban bővelkedő regény — melynek középpontjában egy nőcsábász fiatalember és egy titokzatos- kodó nő áll — minden bizonynyal olvasóink körében is megérdemelt sikert arat. Ezekben a napokban több klasszikus regény is napvilágot látott új kiadásban. Ezek közül Gárdonyi Géza Isten rabjai, Jókai Mór Törökvilág Magyarországon és Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című alkotását említjük meg. A Kiskönyvtár sorozatban ezúttal Tömörkény István elbeszéléseit adták ki így volt rendelve címen. A Világirodalom Remekei sorozat legújabb könyve Thomas Hardy Egy tiszta nő című alkotása. A Szovjet Irodalom Könyvtárát Furmanov népszerű regénye, a Csapejev gazdagítja. Sok szép könyvet találnak a tizenéves olvasók is. Ezekben a napokban jelent meg második kiadásiján Rácz Olivér méltán népszerű fiatal ifjúsági regénye, a Puffancs, Göndör és a többiek. Ismert liazaí magyar írónk e művében az ötödikes tanulók négyhetes kirándulását eleveníti fel A Pettyes Könyvek kedvelői most G. Szabó Judit Hárman a szekrény tetején és Halasi Mária Az utolsó padban című ifjúsági regényét vásárolhatják meg. —y~f lí 1974. IX. 12, 6
