Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-08 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. IX H 23 ' „Ne írj levelet <a szerelme­sednek, ne Írj levelet üzleti íigyben, ne bízd .a postára kér­vényed továbbítását!“ — ez a jelszó ma nagyon divatos Olaszországban. Amikor az olasz szállodatu­lajdonosok megállapították, hogy ebben az évben 28 száza­lékkal csökkent az üdülőven­dégek száma, sok mindenre gondoltak. Az utazási kedv csökkenésére, az inflációra, csak éppen arra nem, hogy en­nek elsősorban a posta az oka, a posta, amely a januárban és februárban feladott szobaren­deléseket vagy egyáltalán nem kézbesítette, vagy csak június­ban, júliusban juttatta el ren­deltetési helyére. A botrány akkor robbant ki, amikor a Pirelli konszern •ígyik amerikai űzleffele meg­szakította a céggel az össze­köttetést. Az amerikai üzlet­ember 1973 decemberében New Yorkban adta fel a Pirelliéknek címzett nagyon fontos üzleti levelet, ám a címzett ezt csak «z idén júniusban kapta meg. A milánói konszern vizsgálatot követelt és a vizsgálat megál­lapította, hogv a városi posta­igazgatóság 4000 f*t) mázsa sú­lyú küldemény kézbesítését ma­gánvállalkozókra I)ízta. Ez bi­zony botrány a javából, mert ti posta jog még a legeim ara­Botrány az olasz postán dottabb országokban is állami monopólium. v. » A botrány második felvonása azzal a megállapítással kezdő­dött, hogy a magáncég a rábí­zott küldemény fölét egysze­rűen nem kézbesítette, hanem — kilónként 9 líráért — el­adta egy papírgyárnak, vagyis 2000 mázsa súlyú küldemény a papírzúzóba került. Egy még felbontatlan postazsákban pél­dául 77 ajánlott levelet, 22 expressz küldeményt, 18 pén­zes utalványt. 38 nyugdíj-kiuta­lást és 1700 hivatalos állami levelet talált a rendőrség. A „milánói szenzáció“ hatá­sára kezdett nyomozni a római rendőrség is. Aki keres, talál — mondja a régi közmondás és ez ebben az esetben is igaz­nak bizonyult. Róma mellett, egy nemzetközi szállítmányozó cég raktárában 100 mázsa sú­lyú postai küldeményt találtak. Ezeket a feladók az idén, ja­nuár és április között adták postára, de a posta a szállítmá­nyozó céget bízta meg a kéz­besítéssel. Ekkor Togni postaügyi mi­niszter szerényen beismerte, hogy az országban a levélkül­deményük 3 százaléka (kb. 75 millió) évente elkallódik. A k pikáns műemlék A kaliforniai lokálpatrióták egy különleges bizottságot ala­kítottak, hogy az egykori aranyásók Gras Valley-i településén megmentsenek egy romos kunyhót a lebontástól. Ebben a kunyhóban — amelyben ma egy öreg emléktárgy kereskedő lakik — mulatozott kissé szabados módon 120 évvel ezelőtt a marcona vadnyugati férfiakkal Lola Montez, a híres, vagy még inkább hírhedt táncosnő. Amikor a csinos l.ola férjével, Patrick Hull -szerkesztővel, egy vadmacskával és egy szürkemedvével letelepedett a kali­forniai aranyásóknál, már viharos évek és események állták mögötte. Európában a botránykrónikák hősnője volt és hírét nem éppen táncművészetének köszönhette. A skóciai szárma­zású spanyol táncosnő tehetségét jellemzik egy berlini kriti­kus sorai: „...az egzotikus teremtés, a túlságosan nagy fekete szem­mel, sárgásán sápadt arccal, finom termetével itt vendégsze­repeit nálunk. Csak egyszer lépett fel, de ez elegendő volt annak megállapítására, hogy a hölgy művészi képességei a nullával egyenlők és ezt lábai dobálásával, testének vonaglá- sával sem tudta elfeledtetni...“ Ami a szigorú kritikust hidegen hagyta, az lángra lobban- totta az arisztokratákat. „Kékvérű“ katonatisztek párbajoztak ■a szép Loláért, „felséges urak“ invitálták őt diszkrét pásztor- órára. 1853-ban telepedett le Grass Valley-bcn, ahol két évig gon­doskodott arról, hogy botrányai Izgalomban tartsák a közvé­leményt. Ezt követően cirkuszokkal vándorolt Amerikában és Ausztráliában és 25 centért részletesen elmesélte minden ér­deklődőnek a fejedelmi udvarokban szerzett tapasztalatait. J861-ben teljesen elszegényedve halt meg New Yorkban. Az említett lokálpatrióták kb. 50 000 dollárt szánnak a Lo la - kunyhó megmentésére és a jelek szerint eredményesen tevé­kenykednek. mert a városi tanács már elhalasztotta a lebon­tás időpontját. Hiába, Amerikában tudják, hogy mi az igazi „műemlék“! Az ionok és a kedélyállapot Egy amerikai tudós az időjárásban véli megtalálni a jó vagy rossz hangulat biofizikai magyarázatát. Ez a kétféle lel­kiállapot a szervezetünk elektromos töltésű részecskéinek a hatására alakul ki. Ezek a részecskék a „jótékony“ negatív és a „káros“ pozitív ionok, amelyek különböző mennyiségben találhatók a belélegzett levegőben. (Viszont az is káros lenne, ha a levegő egyáltalán nem tartalmazna ionokat.) Mint ahogy a tavaszi virágpor sokaknál szénanáthát okoz, a „pozitív ionok“ károsan befolyásolják magatartásunkat, rosszkedvűvé, zsémbessé tesznek. Ugyanakkor a negatív ionok valósággal „megolajozzák“ pszichológiai gépezetünk fogaskerekeit. Az ionok egyébként egészen szélsőséges eseteket is teremthetnek. Tavasszal és ősszel például a svájci Alpok északi vonulatá­nak völgyeiben és az ausztriai Tirolban előfordul, hogy az ■asszonyok megölik a férjüket és képtelenek számot adni ar­ról, hogy miért tették. A népi bölcsesség talált rá magyará­zatot: „A főn bolondította meg őket!“ Hogyan lehetséges, hogy a száraz, meleg déli szél ilyen erős lelki válságot idéz elő? Albert Krueger, a kaliforniai Berkeley Egyetem tanára a kérdésre azzal válaszol, hogy a főn rendkívül sok pozitív iont tartalmaz. Elég nyugtalanító megállapítás ez, mivel a hivatali helyiségek a. zsúfolt lakások és a városi utcák leve­gője szintén pozitív ionokat tartalmaz, vagy egyenesen .ion­szegény. A belélegzett levegő tehát tartalmazhat pozitív, de negatív ionokat is, vagy lehet ionszegény és ettcíl függ a belélegzett levegő szervezetünkre gyakorolt hatása, és az'ún. ion-különb­ség — Krueger szerint — befolyásolhatja egészségünket is. Megfigyelték, hogy azok az emberek, akik egész nap ionsze­gény vagy túl sok pozitív iont tartalmazó levegőt kénytelenek belélegezni, fáradtak, enerváltak, felfogóképességük csökken. A kaliforniai egyetemen 17 éven át végeztek ilyen irányú kísérleteket, azt megállapítandó, hogy a kétfajta ion milyen fiziológiai változásokat idéz elő a növények és a kísérleti ál­latok szervezetében. A növények (árpa, zab, saláta) sokkal gyorsabban növeked­tek és sokkal nagyobbra nőttek ionizált levegőben, tekintet nélkül arra, hogy a levegő negatív, vagy pozitív ionokat tar­talmazott. Könnyebben felszívták a -talajból a táplálékot, köny- nyebben lélegeztek, ezeknek az elektromos töltés szempont­jából egyáltalán nem stabil részecskéknek a hatására. Éppen a stabilitás hiánya befolyásolta kedvezően a növények fejlő­dését. Ezzel szemben a pozitív ionok hatására megnőtt a kí­sérleti állatok halálozási aránya. A nyulak a pozitív ionok hatására agresszívebbekké váltak. Viszont a negatív ionok hatására jelentős mértékben csökkent a halálozási arány, megszűnt az állatok nyugtalansága és „értelmesebbekké“ vál­tak. / szakemberek azonban kijelen­tették, hogy a miniszter úr is csak az igazság 3 százalékát mondta el, mert nem említet­te az elkallódott csomagokat, utalványokat és egyéb külde­ményeket. De nyilatkozott az Általános Olasz Munkásszövet­ség (CG1L) nevében Giuseppe Mastracchi, a postaügyi dolgo­zók szakszervezetének nemzeti titkára is és rámutatott, hogy az olasz postán katasztrofális állapotok uralkodnak. A szol­gálat szervezetlen, a szociális gondoskodást nem ismerik, a dolgozók embertelen körülmé­nyek között dolgoznak, távolról sem elegendő a postahivatalok' száma és teljesen hiányzik a gépesítés. Évente 8 milliárd küldemény továbbításáról 14 ezer postahi­vatal 180 ezer dolgozójának kell gondoskodnia. A több mint 3 millió lakosú Rómában csak 120, a kétmilliós Nápolyban pe­dig csak 36 postahivatal van. A postán belül a megkövese­dett bürokrácia terhe a legala­csonyabb beosztásban dolgozók vállára nehezedik. A levélkéz­besítők a legrosszabbul fizetett munkaerők és ha valamilyen közlekedési eszközzel akarnak eljutni távoli körzetükbe, a vi­teldíjat a saját zsebükből köte­lesek fizetni. Az árgus tőke természetesen gyorsan felfedezte a posta te­hetetlenségét és az ebben rej­lő üzleti lehetőségeket. Gomba- módra szaporodnak a magán­kézbesítő vállalkozások és eze­ket a hatóságok is megtűrik. A „maszek-posta“ nem köteles betartani a díjszabás-rendele- tet sem. Például Rómában a hivatalosan megállapított díj­tétel tízszereséért vállalják egy küldemény szállítását, Nápoly- ból Rómába, vagy Rómából Mi­lánóba, Genuába az állami díj- sza bá s h úszszor osáér t. A jelek szerint igaza volt a párizsi le Mondo-nak, amikor a közelmúltban megállapította: „2(3 évvel a 2000. év előtt Ti- beten kívül Olaszország az egyetlen állam, amellyel nem lehet postakapcsolatot fenntar­tani.“ á szörnyek vetélkedője ? A „jó öreg Nessi“ világszer­te közismert nevezetesség. Tar­tózkodási helye a skóciai Locli Ness, ahol állítólag a tóban éi, 1934-től napjainkig kereken háromezer ember „saját sze­mével látta“, különösen az új­ságírók, akik az idegenforgal­mi idény kezdete előtt minden évben újra felfedezik és erről terjedelmes riportokban szá­molnak be. Bűnük a bocsána­tos bűnök közé tartozik, mert nem önös érdekből propagál­ják a „jó öreg Nessi“-t, hanem azért, hogy fellendítsék az ide­genforgalmat. Vajon milyen a híres szörny „külső megjelené­se“? Válaszként közöljük egy szemtanú — Margret Monroe háztartási alkalmazott — leírá­sát: „Vasárnap reggel volt, ami­kor kinéztem az ebédlő abla­kán és a körülbelül három­száz méter távolságban lévő tó­ban megpillantottam egy ha­talmas állatot. A nyaka mint a zsiráfé, a feje kicsi, sötétszür­ke teste olyan, mint az elefán­té. Amikor megmozdult, a háta több helyen felpúposodott.“ Ez a leírás 1934-ből szárma­zik, de a szörnyről szóló le­genda ma is sokakat foglalkoz­tat, sőt most jelent meg Peter Costello brit Nessi-szakértő könyve, amiben megállapítja, hogy a tóban legalább 15—20 darab szörny él. Akadtak, akik nem elégedtek meg a „szemtanúk“ kijelenté­seivel, hanem 2—3 hónapig tá­boroztak a tó partján, remélve a személyes találkozást, búvá-, rok merültek a tó vizébe, kü­lönleges műszereket bocsátot­tak a mederbe, de minden erő­feszítés eredménytelen maradi — az idegenforgalomból élő lakosság legnagyobb örömére, mert amíg „van Nessi, addig van bevétel is!“ A legnépszerűbb, legismer­tebb szörny egyeduralmát most egy új rivális fenyegeti. Fre- derick Aldrich kanadai tengeL- biológus és oceánográfus elha­tározta, hogy élve fog el egv óriáspolipot. Persze egy tengeri polip nem lehet olyan szenzáció, mint Nessi, csakhogy ez a polip tu­lajdonképpen a mesebeli krák. Ez pedig jóval öregebb „szörny“, mint Nessi! Ezzel már Thomas Bartolinus, korá­nak egyik legnagyobb tudósa (1616—1680) is foglalkozott és azt írta, hogy egy Brandanus nevű pap zöldellő erdőt látott a krák hátán. Tudományos részletességgel először Erik Pontoppidan bergen i püspök foglalkozott a krákkal és leír­ta, hogy a norvég halászok a szörny hosszát egynegyed mér­földre becsülik, de ez csak a vízben kilátszó háta. Testéből árbocnyi hosszú karok mered­nek ki, ezekkel könnyedén rántja a víz alá a legnagyobb hajókat is. Mindez persze mese, az ér­zékek csalódása, a tengerészek nyilván leszakadt partrészeket láthattak, az árbóeméretű ka­rok pedig a polip 10—15 mé­ter hosszúra is megnőtt tapo­gató karjai lehettek. A kanadai tudós most azt ál­lítja, hogy krak ugyan nem lé­tezik, de igenis élnek valahol a tengerben 8—10 karú óriási tintahalak. Egy ilyen óriást akar élve elfogni és egy külön­leges elzárt öbölben tartani. A skóciai Nessi „patrónusai“ re­mélik, hogy ez nem sikerül. A Birics-hirodalom Calcuttában évente megjele­nik egy könyv: „Ki kicsoda az üzleti életben?“ A 20Ü0 ol­dalas kiadványban több mint 12 oldalon sorolják fel a Bir- la-konszern vezető személyisé­geit. A Birla Ház India máso­dik legnagyobb monopóliuma (az első a TITA). A Birla: In­dia Rockefeilere. A család őse — Shivnarain Birla — több mint 100 évvel ezelőtt nagyon szerény utcai árus volt Bom bay ban, de az első világháború időszakában már létezett a Birla Brothers Részvénytársaság, a mai „biro­dalom“ alapja. Ma már 291 részvénytársaság és üzem tar­tozik a családi konszern tulaj­donába, bányák, gépgyárak, cu­korgyárak, jutaszövőüzemek, külkereskedelmi vállalatok és hatalmas földbirtokok. Három évvel ezelőtt még a Birla tu lajdonába tartozott az United Commercial Bank és néhány nagy biztosító vállalat is. Ami­kor ezeket államosították, a konszernt nem érte nagy káro­sodás, mert titokzatos csator­nákon át busás kárpótlást ka­pott. Calcuttától 30 kilométer tá volságra van a Birla-impérium egyik legnagyobb iparvállala­ta — vegyi üzem, jutafeldol­gozó. A település neve (szeré­nyen) Birlapur. Kétségtelen, hogy Birlapur új lakótelepén korszerű lakások­ban élnek az emberek, de pél­dául klubépületben elhelyezett filmszínházat és könyvtárt csak „vezető személyiségek“ látogathatják, az iskolába csak a munkásgyereljek egyharma- dát vehetik fel, legfeljebb öt évre. A további tanulmányokat a szülők szerény jövedelmük­ből képtelenek lennének fedez­ni. . Természetesen az új lakóte­lepen nem a munkások laknak! Azok számára a műhelyeken túl, az egykor! mocsár helyén építettek alacsony, nagyon pri­mitív lakóházakat. Egyetlen la­kásban sincs — konyha, az ablakok kicsik és bár minden­ki elismeri, hogy ez több és jobb, mint a kikötő körül hú­zódó tipikus nyomortanyák, ma már egyre többen és egyre világosabban látják, hogy a konszern nem fizet rá erre a be fektetésre, sőt... A telepen mindig több a munkaerő, mint amennyire az üzemben szükség van, tehát a vállalat a költsé­ges beruházások helyett inkább a jóval olcsóbb embert hasz­nálja ki. tgy például a nagyon korszerűen berendezett juta­gyárban egyetlen emelővillás targonca sincs, hanem munká­sok végzik az anyagmozgatást: kettesével szállítják a fejükön a jutazsákokat. Sok még a tennivaló Indiá­ban. FOGLALÁS AZ OPERÁBAN A lüttichl operában megje­lent a végrehajtó, hogy végre­hajtsa a foglalást. A kiváló ze­nei intézmény ugyanis nem kapta meg a beígért állami szubvenciót és így nem tudott eleget tenni fizetési kötelezett­ségeinek. Csak az utolsó pilla­natban tudták megakadályozni a végleges „kapuzárást“, de alig hogy elhárult a lüttichi operát fenyegető fizetésképte­lenség veszélye, az antweroeni és a genti operák fizetésképte­lensége foglalkoztatta az ille­tékes állami szerveket. Sűrűsödnek, gyarapodnak a gondok Belgiumban. Elsősor­ban az asszonyok érzik ezt, akik egyre drágábban vásárol­ják meg az élelmiszert és a drágulás, a „Le Soir“ című lap szerint, még távolról sem tető­zött. Az élelmiszerek mellett jelentősen drágult a szén, a cipő, a szövetáru, a borbélynál 10 százalékkal fizetnek többet és az újságot 25 százalékkal drágábban vásárolják a belga állampolgárok. Azonban az élel­miszerek drágulása a legna­gyobb mértékű: egyes cikkek ára az utolsó 3 év alatt 00 - 65 százalékkal emelkedett. Ezzel szemben az ősterme­lőktől nevetségesen alacsony árakon vásárolják fel a termé­keket. 1950-től 1967-ig több mint 110 ezer parasztgazdaság szűnt meg, évente 11 ezar kis- és középparaszt megy tönkre. •Számtalan kiskereskedő is kénytelen lehúzni a redőnyt és a lapok egyre többet írnak a vásárlók megkárosításáról, a szándékos súly csonkításról. A szakszervezetek példáuj hi­vatalos vizsgálatot követelnek a pékségekben, mert az 1 kg súlyú kenyér a valóságban csak 850—900 gramm. Minden tizedik belga állam­polgár nyomorban él, mert jö­vedelme a létminimumot sem éri el, körülbelül 100 000 em­ber munka nélkül! és 400 ezer ember él nyomortanyákon. VEGYES ■ Kiadó szobát keresek Dunn- szerdahelyen. Ajánlatokat a hirdetőirodába kérem. Jelige: D i p 1 o m á s n ö. 0 963 ■ Michaliiek Istvánnak, Dvory nad Žitavou, 60. születésnapja és nyugdíjba- vonulása alkalmából erőt, egészséget, hosszú boldog éle­tet kíván szeretettel Hompora család, keresztgyermekei Mari­ka és Gyuszi. Ú-967 Színészfelvétel a Tháliában A Magyar Területi Szín ház Thália színpada azon­nali felvétellel tehetség- kutató vizsgát rendez fiatal fiúk és lányok részére. A pályázók 1974. szeptember 28-án délelőtt 10 és 15 óra között jelentkezhetnek a Thália színháztermében — Košice, Mojmír utca (a Slo van szálló közelében). A je­lentkezők készüljenek fel szabadon választott verssel vagy prózával és népdallal. Hozzanak magukkal torna- felszerelést is. Az olyan fia­talok részére, akik jövőben a főiskolára szeretnének jut ni, a színház szakmai felké­szítést biztosít. A felvétel részletei felől érdeklődni le hét a következő címeken: Košice, Tajovskélio 12. Tele­fon: 258-67 és Komárno, Fu číková 24. Telefon: 23-23. A MATESZ igazgatósága ÚF-123

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents