Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-10 / 188. szám, szombat

A második, hosszúra nyúj­tott csengetésre ősz hajú falusi ember siet elő a hátsó udvarból.. A házsarokhoz érve megtorpan egy pillanatra. Mint­ha csak azt találgatná magá­ban, ki lehet, és miért felejtet­te lenyomva a kiskapu kilin­csét a kerítés előtt várakozó idegen. Aztán leplezetlen kí­váncsisággal jön közelebb. Amíg egy hangos „jő napotI“ köszöntéssel kezdve elmondom, hogy miért keresem, már ma­gyarázkodás közben fordítja el a zár kulcsát. — Éppen vízért indultam —• mondja és szíves szóval beljebb tessékel. — A kert alatt van a forrás. Alig nyolcvan lépésnyi­re innen. Ha későn megy az em­ber, sokat kell várni arra, hogy megleljen a korsó. Déltájbau mindig leszűkül az ér. Régen esett errefelé utoljára ... Egyszerűen berendezett, hűs leheletű szobában kínál hellyel. Amíg leülök, egy régi ágyútöl­tény rézhüvelyének súlyos da­rabját teszi az asztalra — ha­mutartónak. — Háborús emlék — magya­rázza és megmutatja az aljába vésett 1944-es évszáinoh — A Szlovák Nemzeti Felkelés ide­jéből származik. A partizánok itt a falu feletti erdőben lőt­ték ki a gránátját. A felszaba­dulás után lefűrészeltem a hü­vely felső részét. Azóta békés célokat szolgál — fordítja tré­fára a szót. Közben gyakorlott mozdulatokkal vastag cigarettát sodor a hamutartóval egyidős­nek látszó pléhdoboz tartalmá­ból. Mielőtt rágyújtana, né­hány pillanatig gondolataiba merülve keresi a harminc évvel ezelőtti mozgalmas napok ese­ményeinek összekötő szálait. Aztán Filip Jozef lučatíni nyug­díjas mesélni kezdi negyven­nyolcadik születésnapja egysze rű történetét. — 1944-ben erős náci oszta­gok tartották megszállva a fa­iunkat. Én akkor a helyi vas­útállomáson dolgoztam. Amo­lyan főnökféle hivatalnok vol­tam. Ezért nem soroztak be ka­tonának. Egy társammal hu­szonnégy óránként váltottuk egymást. Annak idején az állo­máson több német tiszt és ka­tona tartott állandó szolgála­tot. Így gyakran nyílott alkal­mam arra, hogy kihallgassam KULTURÁLIS HÍREK ■ A világ legnagyobb könyv- kereskedése Moszkva szívében található. Az üvegből, alumí­niumból és betonból épült lé­tesítmény 4500 négyzetmé­ter területen fekszik. Könyvet 3600 négyzetméteren árusí­tanak. s a vásárlók mintegy 50 000 kiadvány között válo­gathatnak. A könyveket temati­kus csoportokba osztották, s így könnyű közülük választa­ni. ■ A legrégibb Goethe-szob­rot augusztus végén a költő születésének 225. évfordulója alkalmából újra felállítják Jéná­ban. Az emlékmű, melyet a köl­tőnek még életében emeltek, a régi helyén fog állni. ■ Udo Zi m mer mán n ismert drezdai zeneszerző jelenleg a negyedik operáján dolgozik. Címe: Schuhu und Die fliegen- de Prinzessin (Schuhu és a re­pülő királylány). A művet 1976 márciusában a drezdai Állami Operában mutatják be. ■ A Szlovák Nemzeti Felke­lés a népművészetben címmel jelentet meg egy kiadványt az „Obzor“ Könyvkiadó a felkelés 30. évfordulója alkalmából. A könyv szövegét színes illusztrá­ciók és partizándalok egészítik ki. ■ Több mint hat hónapon át vizsgálták restaurátorok a ve­lencei Márkus-templom híres bronzlovait, és megállapították, hogy sem rozsda, sem más ár­talom nem érte a 2000 éves szobrokat, ezért minden be­avatkozás szükségtelen. ■ A kubai Könyvkiadó Inté­zet a múlt évben mintegy 25 milliós összpéldúnyszámban könyvet, brosúrát és más kiad­ványt jelentetett meg. A forra­dalom előtt a kiadványok szá­ma mindössze egymillió volt. Az intézet napjainkban szorosan együttműködik a szocialista országok könyvkiadóival. TÁRSADALMI ÉRDEK a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása beszélgetésüket és telefonjelen­téseiket. Hét-nyolc héttel a fegyveres fölkelés kitörése előtt már na­gyon óvatosak voltak a Ban­ská Bystrica és Brezno közötti vasútvonal őrzésére kirendelt nácik. Egyre nyugtalanítóbb hí­reket hallottak a környék er­deiben tanyázó partizánok jól szervezett, rajtaütésszerű ak cióiról. Ezért éjjel-nappal állig felfegyverzett kettőzött járőr Háborús emlék csoportok cirkáltak a faluban és az állomás környékén. — A nácik fokozott óvatos­sága nem volt indokolatlan. Vasútállomásunk egyik mellék- vágányán jelentős mennyiségű tartaléklőszerrel, fegyverekkel, élelmiszerrel és egyéb hadi­anyaggal megrakott szerelvény vesztegelt néhány napig. A partizánok tudomást sze- ** reztek erről. A falu la­kosai közül többen — köztük Filip Jozef is — állandó kap­csolatban voltak az erdőben rejtőzőkkel. Az élelmiszercso­magokkal mindig együtt vitték 30*; sznf a legfrissebb fejlemények hí­reit is. — A partizánok elsősorban fegyvereket és lőszert kértek tőlünk. Amint volt, eljuttattuk az erdőbe. Az a néhány illegá­lisan tartott öreg vadászpuska azonban nagyon keveset jelen­tett. További fegyvereket kel­lett szerezni. így szólt az ösz- szekötők által továbbított pa­rancs. Az akkor még ereje teljében levő vasutas véletlenül tudo­mást szerzett arról, hogy a kör­nyékbeli helyőrség nagyobbik részét elvezényelik egy na­gyobb bevetésre. A nácik arra készültek, hogy a közelben át­fésüljék az erdőt és felszámol­ják a különösen veszélyesnek tartott partizánok ott tanyázó csoportjait. Luőatinban addig nem találkoztak élő partizán­nal a németek. Ezért mindössze tizenöt katonát hagytak az ál­lomáson. Egy fiatal hadnagyra bízták a parancsnokságot. — Éppen aznapra esett a születésnapom. Otthon sein pénzünk, sem italunk nem volt. A születésnap megünneplését azonban semmiképpen sem le­hetett máskorra halasztani. Egyedüli megoldásként körbe- látogattam a rokonokat és az ismerősüket. Ahol tudtak, ott ajándékként, vagy kölcsönbe is szívesen adtak egy-egy kisüveg pálinkát. Másutt némi gaboná­ért, szalonnáért kaptam néhány decit. Hát így szedegettem üsz- sze vagy hét litert. A születés­napom előestéjén tömött táská­val mentem vissza a szolgálat­ba. Hogy el ne felejtsem: a vál­tótársam helyett, aki nagyon megörült a rendkívüli szabad­napnak. — Az esli sötétedés után egyenként invitáltam be az őr­ség tagjait egy-egy kupicára. A hadnagyocskának mindig dup­lán töltöttem. Ez semmiképpen sem kelthetett feltűnést. Itt a hegyek között a nyáreleji esték is hűvösek. Én megszoktam ezt, mert idevaló vagyok. A kato­nák azonban hamar megérezték a hideget. Ezért amint az iro­dához értek, egyre gyakrabban ugrottak be egy kis lélekmele- gítőre. Csöndes volt az este. Ta­lán ezért sem siettek aztán na­gyon kifelé. Én meg nem saj­náltam. Azonnal újra töltöttem, ha kiürült valamelyik pohár. Tizenegy óra tájban nem is volt már józan egyik katona sem. Amikor pedig hortyogni kez­dett a széken ülő liadnagyocs- ka, belopakodott az utolsó négy német is, akik addig a vagono­kat sztrázsálták. Aztán már ki sem mentek hajnalig. Oéjiány perccel éjfél után megmozdult az állomáson veszteglő mozdony nélküli sze­relvény első kocsija. Aztán a második, majd a harmadik is. Vastag pokrócba csavart lábú, bekötött szájú lovak húzták a vagonokat. Mintegy háromszáz méterre az állomás épületétől figyelmet keltő zaj nélkül per­cek ulalt szekerekbe kerültek a fegyverekkel és teli töltény­tárakkal tömött deszkaládák. Másnap reggel a káromkod­va visszatérő náci osztag tiszt­jei veszett dühükben legszíve­sebben mindenkit főbe lőttek volna. Az állomásépület, illetve az ott maradt vagonok körül részegen tántorgó őröktől és az ökölcsapásokkal kijózanított hadnagytól semmit sem tudtak meg az éjszaka folyamán tör­téntekből. Csupán az keltette fet gyanújukat, hogy a megbíz­hatónak vélt állomásfőnöknek és családjának az elrabolt fegy­verekkel együtt nyoma veszett. — Csak a felszabadulás után jöttünk vissza a faluba — mondja újabb cigarettára gyújt­va. — A házunk helyén meg­üszkösödött romokat találtunk. Celveszi a küszöb előtt fe- lejtett korsót, aztán egy­formára mért ráérős lépések­kel ballag a forrás felé. Bár­mennyire fürkészem, járásán nem látom a hetvennyolc év fáradtságát. LALÜ KÁROLY A nyugat-szlovákiai kerület­ben most állítják össze a csök­kent munkaképességű állam­polgárok pontos névjegyzékét. E munka fontosságát hangsú­lyozza, hogy a múlt év végén a kerületben 107 ilyen állampol­gár keresett eredménytelenül munkahelyet. A terv szerint a kerületben 1973-ban 16 648 csökkent munkaképességű dol­gozót kellett volna elhelyezni, vagyis közel 1500 személlyel többet, mint amennyi 1972 vé­gén a nyilvántartásban szere­pelt. 1973. december 31-én 20 094 csökkent munkaképessé­gű állampolgár dolgozott a nyu­gat-szlovákiai kerületben. Egyébként a kerület azok közé tartozik, amelyekben a legalacsonyabb a munkaerők kihasználási aránya. Jóllehet területileg ez az SZSZK legna­gyobb kerülete és ugyanakkor ipari-mezőgazdíisági jellegű, az itt élő több mint 600 000 dolgo­zónak csupán nem egészen 31 százaléka dolgozik a kerületben (a kelet-szlovákiai kerületben ez az arány 39, a közép-szlová­kiaiban 42, Bratislavában pe­dig 83 százalék). Bratislavában 6000, hazánk más kerületeiben pedig összesen mintegy 125 000 nyugat-szlovákiai lakos dolgo­zik. örvendetes, hogy a járási nemzeti bizottságok már évek óta egyre jobban törődnek a csökkent munkaképességű ál­lampolgárokkal, azonban ez ideig csak két járásban létesí­tettek számukra különleges mű­helyeket, éspedig a trenČíni já­rásiján hatot, a Nové Zámky-i járásban pedig kettőt. Mivel az üzemek nem létesítenek továb­bi ilyen műhelyeket, a dolgozók létszáma sem emelkedhet, ho­lott ez — mind az érintett pol­gárok, mind szocialista társa­dalmunk érdekében —■ kívána­tos lenne. A bonyolult probléma meg­követeli az orvosi felülvizsgáló bizottságok, a jnb-k ügyosztá­lyai, az üzemek vezetőségei és üzemi bizottságai, az üzemi ós a körzeti orvosok, valamint a társadalmi szervezetek szoros együttműködését. Ez ideig, saj­nos, az a helyzet, hogy az üze­mek felelős dolgozói csak tel­jesen egészséges dolgozókkal akarják teljesíteni a népgazda­sági terveket. Meg kell monda­ni, hogy a szakszervezeti szer­vek sem törekednek kellő eréllyel e probléma megoldásá­ra. Nem fogadhatók el azok a kifogások, hogy az ilyen al­kalmazottak gyakran hiányoz­nak, munkahelyet változtatnak és munkateljesítményük ala­csony. Ez ugyanis nem általá­nosítható, inért csak csekély töredéküknél hiányzik — való­színűleg éppen egészségi okok­ból — a megfelelő munkafe­gyelem. De jó munkájukra szá­mos példát találunk a kisipari termelőszövetkezetekben, azok­ban, amelyek termelési prog­ramjuk nagyon rugalmas átala­kításával képesek reagálni a piacon mutatkozó keresletre. Gyakran éppen ezeknek köszön­hető, hogy olyan árucikkekből is elegendő kerül a piacra, amelyeket nem lehet a szocia­lista nagyipari termelés korszer rű üzemeiben előállítani. Gondoskodni a csökkent műit k a képe sség ű áll a m po 1 g á ro k ró I csak átfogó módon lehet, vagy­is tervszerűen és céltudatosai! kell arra törekedni, hogy fi­gyelemmel kísérjük a sérült ember állapotának alakulását, lehetővé tegyük elhelyezkedés sót és megfigyeljük, hogyan be­folyásolja egészségi állapotát a munka és a munkakörnyezet. Nagyon fontos követelmény, hogy az ilyen dolgozókat beta­nítsuk valami számukra megfe­lelő elfogadható szakmai ága­zatban. Tehát hogy lehetővé te­gyük szakmai képesítésük érvé­nyesítését és azt, hogy ilyen irányú képzettségüket még to­vább fejleszthessék. Téves az az általános nézet, miszerint az ilyen állampolgárokat alacso­nyabb rendű, kevésbé igényes munkára kell beosztani, ahol természetesen kisebb a fizetés és a különbséget a rokkantjá­radékkal kell pótolni. Döntő többségük ugyanis éppen olyan körülmények kialakítását kéri, amelyek lehetővé teszik teljes szociális reintegrációjukat, azt, hogy optimális mértékben ér­vényesülhessenek valamilyen munkaszakaszon. Tehát, hogy ne legyenek ráutalva a társa­dalom segítségére, hanem szo­cialista társadalmunk teljes ér­tékű építőivé válhassanak. Nem feledkezhetünk meg a társadalmi szempontokról, de arról a tényről sem, hogy ezek­nek az állampolgároknak éven­te sok százezer koronát folyó­sítunk az állampénztárból és emellett ez a segély nem elégí­ti ki igényeiket teljes mérték­ben. A jövőben is az a feladat, hogy a csökkent munkaképes­ségűeket és köztük a fiatalokat is elhelyezzük. Például a nyu­gat-szlovákiai kerületben az 1972/1973. tanév végén 1747 ta­nulót (köztük 787 lányt) minő­sítettek csökkent munkaképes­ségűnek. Ez pedig a tanköteles kort betöltött ifjúság 5,8 száza­léka volt. Annak ellenére, hogy fokozott egészségügyi gondos­kodásban részesülnek, betegsé­gük teljes mértékben nem gyó­gyítható. A Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság fokozott fi­gyelemmel ügyel arra, hogy az egyes járásokban hogyan telje­sítik a csökkent munkaképessé­gű állampolgárok elhelyezésé­vel kapcsolatos feladatokat. Az elemzések alapján azt mond­hatjuk, hogy nem mindenütt él­tek az adott lehetőségekkel, holott tudjuk, hogy népgazda­ságunkban minden dolgozóra szükség van. Ezért reméljük, hogy a csökkent munkaképes­ségű állampolgárok pontos re­gisztrálása ezen a területen is lényeges javulást eredményez. F. SIVAK APRÓHIRDETÉS 41 Eladó jó állapotban levő Opel- Rekord. Ár megegyezés szerint. Cím: Lebó Baltazár, Calovec SM 364, komárnói járás. 0—879 A Eladó Volga 215 — 1969 — ki­tűnő állapotban 28 000 kilométer­rel. Telefon: Bratislava: 355-38. Ú—881 A Eladó Moszkvics 408/1. Telefon Dunajská Streda 29 15. 0—884 A Eladó Fiat 850 B 52 000 kilo­méterrel kitűnő állapotban. Tele­fon Bratislava: 672-339. 0—887 A Eladó faház telekkel és mellék- épületekkel együtt. Ár megegye­zés szerint. Cím a hirdetőirodá­ban. 0—892 A Eladó kétszobás családi ház nagy kerttel Dunaszerdahely mel­lett Mlieöanyban, 20-as ház szám. A termálfürdőtől 1 kilométerre. Érdeklődni minden nap lehet. Jel­ige: Sürgősen. 0—893 A Eladó Kolárovótól kb. 5 kilo­méterre fekvő 2 szobás, 2 kony- hás (veranda, éléskamragaz­dasági épületek) császtai családi ház. A ház mellett gyümölcsös­kert van. Érdeklődni lehet: Kolá­rovo, Agátová 67. 0—894 A Eladó Fiat 600-as. Ár megegye­zés szerint. Cím: Fonód fenő, 946 13 Okollőná n/O. 165, komáromi já­rás. ' 0—896 A Eladnék több százéves, nagy­méretű kakukkórát. Az érdeklő­dők a köv. címen jelentkezzenek: Brandys Ferenc, Poštová 8, Že­liezovce, levlcei járás. Ú—900 ISMERKEDÉS A önhibáján kívül elvált középko­rú, szőke, teltkarcsú, gyermekte­len varrónő élettársat keres 48 éves korig, egy középtermetű vagy magas, lakással rendelkező bratis­iavai férfi személyében, aki tud­na még örülni az élet apró örö­meinek. Csak fényképes levelekre válaszolok. Jelige: Megértés. 0—833 A Középkorú tanítónővel szeret­nék megismerkedni házasság cél­jából. Kalandorok ne jelentkezze­nek. Jelige: Kolléga. 0—885 A 37/170 egyedülálló, nem saját hibájából elvált férfi élettűrsat keres 35 éves korig. Egy két gyer­mek nem akadály. Fényképes le­veleket várok. leltge: Mezei ibo­lya. 0-895 VEGYES A Kötőgépek javítását vállalom. Címem: Szűcs Ernest, ul. Kpt. Ná­lepku 6/B, 934 01 Levice. 0—899 A Ezúton mondunk köszönetét a kedves rokonoknak, hozzátarto­zóknak, barátoknak, valamint az efsz vezetőségének és mindazok­nak, akik elkísérték utolsó útjá­ra a hosszú betegség után 79 éves korában elhunyt férjet, édesapát, nagyapát és dédapát. Orbán Jánost 1974. július 18-án a holicel teme­tőbe, és részvétükkel, virágadomíF nyaikkal enyhítették mély fájdal­munkat. A gyászoló család. 0—882 A Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utol­só útján édesanyánkat, Filkó |úzsefnét az ekecsi temetőbe. A gyászoló család. 0—886 A Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik 1974. Július 10 én elkísérték utolsó útján el­hunyt feleségemet, édesanyámat, Belánsky Györgynét, aki életének 50. évében örökre elhagyott bennünket. A gyászoló Belánsky család. Ű—889 Ezúton mondunk köszönetét minden kedves rokonunknak, is­merősünknek, barátainknak, mun. kástarsainknak, valamint a nagy­megyeri nagyhizlalda Igazgatósá­gának, a pártszervezet vezetőségé­nek és a hnb dolgozóinak, akik 1974. július 9-én elkísérték utolsó útjára drága férjemet, nagyapán­kat, id. László Károlyt a padányl temetőbe, és részvétük­kel, koszorúikkal, virágaikkal igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. A gyászoló család. 0—890 A Ezúton mondunk köszönetét a rokonoknak, Ismerősöknek és mindazoknak, akik 1974. július 10- én elkísérték utolsó útjára a sze­rető feleséget, édesanyát, Varga Páternél a nagyszarvai temetőbe, és koszo­rúikkal, virágadományaikkal igye­keztek enyhíteni mély fájdalmun­kat. A gyászoló férj, gyermekei, vejei, menye és unokái. 0—901 A 1974. július 21-én volt egy éve annak, hogy váratlanul elhunyt a felejthetetlen drága jó feleség, édesanya és nagymama Kresnya Istvánné. Akik ismerték és szerették, emlé­kezzenek reá szeretettel és kegye­lettel ezen a számunkra nagyon szomorú évfordulón. A bánatos család. 0—897 1974. VIII. 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents