Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-01 / 180. szám, csütörtök

BE3H 1974. VIII. 1. 5 Alaposan megéheztünk .. (ČSTK foto) MINDEN JÓ, HA A VÉGE Jó Nyugat-Szlovákiu járásaiból egyre sűrűbben érkeznek az aratás befejezéséről szóló je^ lentések. Az időjárás megjavult. Így ha késve is, de jelentősebb szemveszteség nélkül takarít­hatják be az utolsó hektárok­ról a gabonát. Hétfőn már a galántal járás Selicei [Sóksze- lőcei) Efsz-ében is vidámab­ban vágták az utolsó búzatáb­lákat, és mindenki az elért ma­gas hozamokról beszélt. Tomaskovlcs Károly, a 2750 hektáron gazdálkodó szövetke­zet elnöke, szintén elégedett mosollyal válaszolt arra a kér­désünkre, hogy a hozamokat il­letően mennyiben váltak be a számításaik. Végleges eredményekről még nem beszélhetek, mivel a ma kicsépelt gabona még vál­toztathat rajta, de azt nyugod­tan elmondhatom, hogy az elért hozamok jóval felülmúlják szá­mításainkat. Az árpa aratásával már július 23-án végeztünk, így erről biztosat mondhatok. 270 hektárról átlagosan 56,5 mázsa árpát takarítottunk be, amire szövetkezetünk fennállásának 23 éve alatt még nem volt példa. A 26 hektáron vetett Dvoran fajtából hektáronként átlag 65,15 mázsa termett, és az Elgi- na valamint az Ametyst is jól fizettek. Az idén 650 hektáron termesztettünk búzát, amiből az átlagos hektárhozam 60 mázsa körül mozog. — Hogyan oldották meg a gabona tárolását? — Az összes kícsépelt gabo­nát idehaza, és fedett helyisé­gekben tudjuk tárolni. Három új gabonatárolónk van, amelyek befogadóképessége egyenként 90—100 vagon gabona. Ezenkí­vül a régi istállókat, és ha kell, a gépszíneket is kihasználjuk a gabona tárolására. A nedves ál­lapotban levágott gabona szárí­tását saját lucernaszárítónkon végeztük, amellyel három mű­szakban 10—11 vagon búzát szárítottunk. A szárítás zavarta­lan menetéről Nagy Ferenc, a szárító vezetője és az itt dolgo­zók gondoskodtak. Mivel az idő megjavult, így csupán 40 va­gon gabonát kellett a tárolás előtt szárítani. — A gépekkel nem volt ko­molyabb baj az aratás közben? — Nem, mert a gépjavítók és a kombájnok kezelői alaposan elvégeztek minden szükséges javítást, a menetközben előfor­duló kisebb javítások pedig egy gépnél sem okoztak nagyobb kiesést. A szövetkezet 6 saját kombájnján kívül 5 morvaorszá- gí kombájn is dolgozott a föld­jeinken. Kombájnosaink mun­kájával elégedettek vagyunk. A legjobb teljesítményeket nyúj­tók közó tartoznak Csicsman Károly és Fülöp Zoltán, akik E—512-es kombájnjukkal több mint 100 hektárról vágták le a gabonát. Megteltek a magtáruk a Se licei Efsz-ben is. A kombájno- sok. a szalmubegyűjtők, a ga­bonatárolók dolgozói és min­denki, aki valamilyen módon hozzájárult a gazdag termés mi- hamarábbi betakarításához, elé­gedettek lehetnek. Az eső ugyan többször közbeszólt, de Selicén is azt tartják, hogy minden jó, ha a vége jó. pg Közös munka és eredmény A nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldása a lučeneci (losonci) Az SZLKP lučeneci (losonci) járási bizottságának júniusi plenáris illése behatóan foglalkozott a nemzetiségi kérdésnek a járásban való gyakorlati megvalósításával. Értékelte azok­nak a határozatoknak a teljesítését, amelyeket 1972 szep­temberében fogadtak el a nemzetiségi politikára vonatkozó­lag. Az értékelés azt mutatta, hogy a pártszervek és -szer­vezetek vezetésével a nemzeti bizottságok, a gazdasági és társadalmi szervek, szervezetek internacionalista hozzáállással valósítják meg az elfogadott határozat okát. Új munkalehetőség A gazdasági és a szociális po­litika területén az elmúlt két évben újabb munkalehetőségek megteremtésével a járásban to­vább növekedett a foglalkozta­tottság. Számos szlovák és ma­gyar nemzetiségű dolgozó, akik eddig a járáson kívül dolgoz­tak, visszatértek a járás ipari és mezőgazdasági üzemeibe. Az elért gazdasági eredmények, a következetes gazdasági és szo­ciális politika igen pozitívan hat a nemzetiségi kapcsolatok további elmélyítésére, a szlo­vák és a magyar nemzetiségű polgárok együttélésének meg­szilárdítására. Az említett tényezőkből kiin­dulva a járás szervei azon van­nak, hogy idejében megkezdőd­jön a termelés a befejezés előtt álló Tomašovcei Kameniny új üzemben, s hogy folyamatos le­gyen az új ipari üzemek építése és a meglevők korszerűsítése. A CSKP Központi Bizottsága má­jusi plenáris ülésén elfogadott határozatok szellemében szor­galmazzák a termelés, a terme­lési folyamatok és a munkahe­lyek műszaki korszerűsítését a Fifakovói Kovosinaltban, a Lu- čenecí Bútorgyárban, a LüCe- neci Poľanában, a inálineci és Katarinská Huta-i üveggyárak­ban, ahol egyes üzemrészlege­ken a munkások még nehéz munkafeltételek közepette dol­goznak. Az említett ökonómiái problémák megoldása nagymér­tékben hozzájárul majd a ter­melés további növekedéséhez, a szlovák és a magyar polgárok életszínvonalának emeléséhez, ami a járásban alapját képezi a nemzetiségi kérdés lenini szel­lemű gyakorlati megvalósításá­nak. A járási pártbizottság az 1972 szeptemberében megtartott ple­náris ülése több olyan határo­zatot is elfogadott, amelynek fiz a célja, hogy biztosítsa a harmonikus nemzetiségi kap­csolatokat, a szlovák és a ma­gyar nemzetiségű polgárok együttélésének elmélyítését a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemé­ben. és engem Is. És az a három hó­nap ... Ismét ott voltunk Rnlážén. Fújt a szél és csörgette a fenyő­fák ágairól alácsüngő jégcsa­pokat. Harmincad magával hált a hegyoldalba vájt fedezékben, fenyőfa törzséből hasított prics- csen, és olykor, ha felriadt ál­mából, arra gondolt, hogy egy nap talán mégis csak hazajut. Haza kellett jutnia, mert két fia volt és két csöpp kicsi lá- hya. ,— Körőskörül az utakon le­bontottunk, vagy felrobbantot­tunk minden hidat. Lesre jár­tunk és az utakat figyeltük, és a németek egyre erősebben tá­madtak bennünket. Megélte a kitörést a szemben álló hadseregek két vonala kö­zött, átgázolt a Prašívai hegye­ket borító hótengeren, de ő még mindig ott időzött valahol Priechod, vagy Kalište fölött. A Surány környéki Kónya gye­rek jutott eszébe. — Elesett. Mellettem esett el. Ez is történelem volt. de ő hem a történelmet mondta el, csak a saját fájdalmát. Sítalpakon törtek rájuk a hémetek, és lőtték őket, folyton lőttek. Látta azt a hegyivadászt is. Ott lapult egy behavazott fe­nyő mögött. Látta a puskájára szerelt távcsövet is. Lőtt és Kó­nya elesett. Kalište rég elhamvadt. Baláže is. Már elérték Slovenské Mýtót, de ő mintha csak most érkezett volna Balážéra. És a karácsony?! Az első két éjszaka egy paraszt házban hál­tunk meg. Ott Balážén. Szűk kis konyhában, a földre terített szalmán. Ott háltunk a Faze­kas gyerekkel, aki magyaror­szági fiú volt. Egyszer csak megzörgetik az ablakot. Ha tud­tok szlovákul, gyertek! Venda hadnagy volt. Papala százados öccse. Mentek. Olga vezette őkel. Olga, akiről csak annyit tudtak, hogy leány. Híreket hordott, és ismert minden ösvényt és utat. Lupča előtt elrejtőztek a hegy­oldalban. Olga és Venda had­nagy előbbre mentek egész az út szélére. — Egyszer csak látom, né­met személyautók robognak el az orrunk előtt. Kettőt tovább­engedtünk, a harmadikra rátü- zeltünk. A kocsi erősen megcsú­szott, hirtelen leállt. Három né­met ült benne. Olga és Venda elvezette őket. Elvezették. És Szilveszter este azt mond­ja a parancsnokunk, gyerünk, fiúkl Tizennyolcunkat kiváloga­tott. Őrségbe mentünk. Regge­lig. Aztán megvirradt, és a nap újév napja volt. Az eső elállt. A nap kisütött, és néhány sugara betévedt az eresz és a mennyezet árnyéká­ba is. Megérkeztünk. A háború­ból a békességbe. A hóviharból ebbe a langy napsütésbe. — Hát így volt — mondta az idős ember és elmosolyodott. Ő tudta, hogy volt, és sejtelme sem volt arról, hogy én még mindig nem tudom. — A környéken él-e még va­laki, aki ott volt Balážén? — kérdeztem. — Fekete András — mondta csendesen. — Naszvadon. Vol­tak ott onnan többen is. Molnár Péter, meg Erdeli Ferenc, de — most Bőszénfón élnek. —- Magyarországon? — Magyarországon. A nap újra elborult. Ismét csendes eső permetezte végig az udvart. — Paluska Jónás az meghalt. Húsvét hétfőjén halt meg, ebben az esztendőben. Fölkerestem Fekete Andrást. Idős, nagyon idős ember. Nem akart, nem tudott beszélni, csak egy megsűrgult, gépelt papírla­pot tett elém az asztalra. „Igazolom, hogy Fekete And­rás, született 1902. IX. 15-én, Naszvadon, ógyallai járás, tevé­kenyen bekapcsolódott a „Halál a fasizmusra“ n. partizánbri­gádba. Magyar katona létére ön­ként állt át a brigádhoz, még­pedig 1944. XII. 23-án, és a Vö­rös Hadsereg bejövetele napjáig 1945. III. 23-áig részt vett a bri­gád harci tevékenységében. Har­ci feladatait a nevezett lelkiis­meretesen teljesítette.“ Ennyi, ez állt a megsárgult papírlapon. Volkov őrnagy és Papala Jozef százados sajátke­zű aláírása, kezeskedett az ok­mány hitelességéért. Volkov, szovjet őrnagy volt a brigád parancsnoka. Papala Jo­zef százados, a helyettese. Szótlanul elnéztem azt a harminc esztendeje keltezett iratot. Már tudtam hogyan történt. Sokmindent megértet­tem. — Ilyen — ilyen maradt a hetényiek után is — mondta csendesen Fekete András. És mintha nem is ő mondta volna, hanem Miskovics János, mert itt a naszvadi embernél is ugyan­olyan konyhában ültem, csak­nem ugyanolyan asztalnál. És a konyhaajtó is tárva-nyitva volt. Kibámultunk az udvarra. Új­ra megeredt az eső. BÁBI TIBOR A képviselők összetétele A képviselők és a választott szervek összetétele megfelel a járás nemzetiségi struktúrájá­nak. A nemzeti bizottságokban a képviselők 23,5 százaléka ma­gyar nemzetiségű. Hasonló a helyzet a Szlovák Nemzeti Front szerveinek összetételében. A képviselők és a választott szervek munkáját a párt úgy irányítja, hogy az megfeleljen a nemzetiségi törvények, a le­nini nemzetiségi politika alap­elveinek. A nemzetiségekről szóló törvény érvényesítésekor a járási pártbizottság arra tö­rekszik, hogy a közigazgatási, a társadalmi és a gazdasági szervek járási apparátusaiban, a hivatalokban, az Intézménye­ikben magyar nemzetiségű pol­gárok is dolgozzanak, és egy­re többen tudjanak magyarul is beszélni. A vegyes lakosságú városok­ban, községekben és üzemekben a nyilvános gyűléseket, össze­jöveteleket és rendezvényekei; két nyelven tartják meg, ami lehetővé teszi, hogy mind a szlovák, mind a magyar nem­zetiségű polgárok aktívan be­kapcsolódhassanak a társadal­mi életbe. A pártszervek és -szervezetek a járásban gondoskodnak arról is, hogy mind a szlovák, mind a magyar nemzetiségű funkcio­náriusok növelhessék politikai és szaktudásukat. A káderek nevelésének távlati terve alap­ján a járási pártbizottság rend­szeresen küldi őket különféle politikai tanfolyamokra, Isko­lázásokra. Az elmúlt évben mintegy 58 funkcionárius vett részt egy és több hónapos tan­folyamon. A Marxizmus—Leni­nizmus Esti Egyetemén a jövő­ben 253-an tanulnak. Közülük 58 magyar nemzetiségű, aki anyanyelvén tanul. Az említet­teken kívül a járási pártbizott­ság minden éviién megrendezi a pártszervezetek funkcionáriu­sainak, a pártszervek tagjainak, aktivistáinak és a gazdasági ve­zetőknek az egy- és háromna­pos bentlakásos és szemináriu­mi iskoláztatását. Ebben az év­ben az említett iskoláztatáson több mint 1700-an vettek részt. Számosán különböző szakközép- iskolákon és főiskolákon tanul­nak. Magyar nemzetiségű párttagok A járási pártbizottság a párt­tagok és a tagjelöltek nevelé­sén kívül gondoskodik arról is, hogy a párt soraiba magyar nemzetiségű polgárokat is fel­vegyenek. Az elmúlt két évben a magyar nemzetiségű pártta­gok száma a járás lakosságá­nak számához viszonyítva nö­vekedett. Százhetvenki lene ma­gyar nemzetiségű polgár lépett a pártba és most újak kérik felvételüket. A járásban a magyar tannyel­vű alapfokú kilencéves és a középiskolák száma megfelel a lakosság arányszámának, és biztosítják a tanulók előkészíté­sét a továbbtanuláshoz és a gyakorlat számára. A magyar tannyelvű alapfo­kú kilencéves és középiskolá­kon a szaktantárgyak mellett javult az anyanyelv és a szlo­vák nyelv tanításának a szín­vonala. Látható ez abból is, hogy számos magyar középis­kolát végzett fiatal eredménye­sen tanul a szlovák vagy a cseh nyelvű főiskolákon, egye­temeken. A járási pártbizottság a szlo­vák nyelv még jobb elsajátí­tása céljából feladatul adta a járási nemzeti bizottság iskola­ügyi osztályának, hogy dolgoz­za ki a szlovák nyelv intenzív tanításának új módszerét. Közös akciók A diákságnak a proletár nem­zetköziségre és a szocialista ha- zafiságra való nevelésében po­zitív hatásúak a szlovák és a magyar iskolák baráti, kölcsö­nös kapcsolatai és a szoros együttműködés. Eredményes­nek mutatkozik a közös akciók és rendezvények megszervezése, és a különböző vetélkedő, ame­lyeknél erősödik és elmélyül a tanítók és a diákok baráti vi­szonya. Fontos szerepet tölte­nek be a diákság nevelésében a szovjet iskolákkal fennálló baráti kapcsolatok, s nem utol­sósorban a mezőgazdasági üze­mekkel, a szocialista munkabri- gádokkal, a legjobb dolgozók­kal. A diákság kommunista ne­velésében eredményes munkát végeznek az iskolai pártszerve­zetek, SZISZ- és a pionírszer­vezetek, a szülői közösségek és aktívák. A járásban 111 szlovák és 39 magyar népművészeti, ének- és táncegyüttes, műked­velő színjátszó csoport műkö­dik. Mind a szlovák, mind a ma< gyár nemzetiségű polgárok kul­túrájának továbbfejlesztésére igen pozitívan hatnak a tömeg- tájékoztató eszközökön kívül a járás te-ületén működő kultú- rális szervezetek, a Matica slo­venská, a CSEMADOK, az FSZM és a nemzeti bizottságok mel­lett működő kulturális és nép- művészeti intézmények, beren­dezések, könyvtárak, akadémi­ák. A járásban a nemzetiségek­ről szóló törvényt a kulturális munka területén is megtartjuk. A nemzetiségi politika helyes gyakorlati megvalósítású igen eredményesen nyilvánul meg a szlovák és a magyar nemzetisé­gű polgárok munkaaktivitásá­ban. Ezt az Is bizonyítja, hogy az SZNF és hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulójára tett kötelezettségvállalást az illeté­kesek már mintegy 164 750 756 korona értékben teljesítették. Az eredmények elérésében nagy része van a több mint 560 szo­cialista munkabrigádnak, ame­lyek a járás ipari és mezőgaz­dasági üzemeiben működnek. Közülük számos kollektíva ki­magasló eredményeket ért el a gazdasági feladatok teljesítésé>- ben, mint pl. a V. I. Lenin és a „Valentyina Tyereskova* munkakollektíva a Fifakovói Kovosmaltban, továbbá az SZNF és a CSSZBSZ szocialista mun­kabrigád a Lučeneci Poľanában. Támogatják a párt politikáját A kiválasztott pártszerveze­tekben, községekben, városok­ban és üzemekben végzett el­lenőrzés és felmérés azt bizo­nyította, hogy a lučeneci (lo­sonci) Járásban a nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldása az elmúlt két év alatt további ked­vező eredményeket hozott. Ugyanezt elmondhatjuk a CSKP IX. kongresszusa óta eltelt 25 évről. Az iparosítás a járásnak ipari-mezőgazdasági jelleget adott. Több új Ipari üzem épült, a régiek közül számosat korszerűsítettek. Oj városne­gyedek épültek Lučenecben, Fifakovóban, Pohárban, és nagyméretű volt a lakásépítke­zés, főleg a családi házak épí­tése a járás községeiben. A mezőgazdaságban a magángaz­dálkodást a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás váltotta fel. Többszörösére növekedett az ipari és a mezőgazdasági ter­melés, tovább bővült a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatás. Lényegesen emelkedett a lakos­ság életszínvonala. Az elért eredmények annak tulajdo­níthatók, hogy u járás lakos­sága, szlovák és magyar nem­zetiségű polgárai bíznak a CSKP politikájában, azt magu­kévá teszik, és alkotóan meg­valósítják. A járási pártbizottság plená­ris ülése nagyra értékelte az elért eredményeket, ugyanak­kor rámutatott arra, hogy hol kell még többet tenni a nem­zetiségi kérdés gyakorlati meg­valósításáért. Több határozatot és intézkedést fogadott el, ame­lyek arra kötelezik a járás te­rületén a pártszervezeteket, az állami és a gazdasági szerveket, a Szlovák Nemzeti Front szer­vezeteit, hogy harcoljanak a nacionalizmus és a sovinizmus bármilyen megnyilvánulása el­len és tovább szilárdítsák a két nép barátságát. T AKIN A ISTVÁN, az SZLKP lučeneci fárdsi bizottságának titkára

Next

/
Thumbnails
Contents