Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-27 / 202. szám, kedd

A Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatéka kultúránkban Irta: Michal Hruškovič, az SZLKP KB kulturális osztályának vezetője H 1974. V. 27. a a Szlovák Nemzeti Fel­kelés hagyatékáról beszé­lünk kultúránkban és művésze- • tünkben, általában mindjárt ar­ra gondolunk, liogy ez a jelen­tős esemény miképpen ihlette jneg művészeinket, milyen al­kotások születtek és születnek az SZNF közvetlen vagy közve­tett hatásából. A szlovák nép, a partizánok, katonák, illegális dolgozók, továbbá a forradalmi pemzeti bizottságok tagjainak, a több ezer összekötőnek és jnás ellenállónak hősiessége magával ragadta és ma is ma­gával ragadja a haladó gondol­kodású idősebb és fiatalabb mű­vészeket, alkotókat. Ez a hő­siesség, ez az Önfeláldozó harc, a legnagyobb nópi antifasiszta megmozdulások egyike kétség­telenül megérdemli, hogy az eddiginél még hatásosabban és széleskörűbben tükröződjön mű­vészeink alkotásaiban. Ez ter­mészetes is, hiszen minden ha­ladó mozgalom megihlette és megihleti a művészeket. A Szlovák Nemzeti Felkelés, mint az antifasiszta harc utol­só szakaszának a kezdete — amely Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításá­val csúcsosodott ki —, megte­remtette az alapokat az új tár­sadalom építéséhez. A CSKP vezetésével népünk hozzálátha­tott és hozzá is látott szocialis­ta társadalmunk alapjainak a lerakásához. Egész Szlovákia, s valamennyi dolgozójának élete gyökeresen megváltozott. Meg­szűnt a szlovák nép évszázados anyagi és szellemi szegénysé­ge. Szlovákia szocialista iparo­sítása, valamint a mezőgazda­ság kollektivizálása és nagymé vetű korszerűsítése révén fórra dalmi átalakulásokat vihettünk végbe népünk szellemi életében Is. A korszerű üzemekkel és mezőgazdasági létesítmények kel együtt alapjaiban változott meg falvaink, városaink, új ipari központjaink arculata. Új jellemvonásokkal gazdagodtak dolgozóink — a szakképzett mezőgazdsági gépészek, továb­bá az agronómusok, techniku­sok, mérnökök és niás munká­sok — is. Eddig soha nem ta­pasztalt hatalmas méretben nőtt meg népünk művelődési szintje. Fokozatosan kialakult az új, szocialista életstílus, amelyben a kultúra és a művelődés egyre inkább napi szükségletté válik. Megváltoztak az emberek kö­zötti kapcsolatok is. Létrejöttek a feltételek népünk kulturális, erkölcsi és politikai szintjének állandó emeléséhez, valamint a kispolgári önzés, közömbösség, felelőtlenség és az ízléstelenség maradványainak felszámolásá­hoz. Kollektív szociális és gaz­dasági alapunk jó feltételeket biztosít a kollektív szellemben gondolkodó, érző és cselekvő emberek formálásához. A kultú rának és a nevelésnek e terén széles körű, a múltban soha nem tapasztalt, s egyre bővülő lehetőséget vannak. Arra kell törekednünk, hogy ezeket a meglévő objektív feltételeket a mostaninál jóval hatásosabb, általánosabb és vonzóbb kultu­rális és nevelő munkára hasz­náljuk fel. A fejlett szocialista ós kommunista társadalom ki­mondottan igényli a kultúra és a nevelés magas színvonalát, hiszen egyre több sokoldalúan müveit, megfelelő erkölcsi és politikai szinten lévő emberre van szüksége, A dolgozók e fel- szabadulása a nemzeti, szociális és szellemi elnyomás alól lé­nyegében a Szlovák Nemzeti Felkeléssel és a felszabadulás­sal kezdődik. Azok az eredmé>- nyék, amelyeket Szlovákiában elértünk, a cseh és a szlovák nép Közös erőfeszítésének, va­lamint a szocialista világrend- szer országaival, főleg a Szov­jetunióval való együttműködés­nek a gyümölcsei. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek nemzetkö­zi jellege és jelentősége volt, s ugyanezt mondhatjuk el a szo­cializmus építéséről is. Sikere­ink erősítik a világ forradalmi mozgalmát, balsikereink pedig az egész mozgalom kudarcait jelentik. A Szlovák Nemzeti Felkelés hagyományaiból s a szocializmus építésének immár három évtizedéből adódik mű­vészeink és más kulturális dol­gozóink egyik legfontosabb fe­ladata: tevékenységükkel járul­janak hozzá a szocialista világ- rendszerrel s a világ forradal­mi mozgalmával való együvétar- tozásunk érzésének az erősíté­séhez, a szocializmus építése Során elért sikereink büszke tu­datosításához, valamint a prole­tár nemzetköziség és a szocia­lista hazafiság gondolatának az elmélyítéséhez hazánk dolgo­zóinak a körében. A Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi változást jelent a szlovák nemzet erkölcsi és po­litikai orientációjában. A szov­jet nép hősi harca az emberi­ség megmentéséért, a fasiszta vész ellen, a CSKP szívód tö- megpolitikai és szervezőmunká­ja Csehszlovákia hitleri fasiz­mus általi bekebelezése idején, valamint a kommunisták ezrei­nek önfeláldozó munkája a ná­ci megszállás idején, s végül a fegyveres partizánharc arány­lag rövid idő, néhány esztendő leforgása alatt fölébresztette a szlovák népet s a világméretű harcban a haladó erők oldalára állította. A fasizmus borzalmai kizökkentették a politikai kö­zönyösségből a becsületesen gondolkodó kulturális dolgozók és művészek nagy többségét is, akik ezelőtt gyakran szűklátó­körűén és öncélúan értelmez­ték tevékenységük társadalmi küldetését. Tudatosították, hogy a művészet a fasiszták számára veszedelmes eszköz lehet, mert tollal, művészi szóval, ecsettel, zenével és más hasonló módon nagy mértékben hozzá lehet já­rulni a fasizmus legyőzéséhez, az új és haladó társadalom épí­téséhez, az antifasiszta harc győzelmébe vetett hit és el­szántság megszilárdításához. Számos művészünk, aki a l’art pour l’art híve volt, avagy szél­sőségeivel csupán „idegesíteni akarta a polgárokat“, ezekben az években tudatosította fontos szerepét és a szocialista rea­lizmus megalapítóihoz, különö­sen a DAV-mozgalom képvise­lőihez csatlakozott és antifa­siszta jellegű politikailag elkö­telezet! műveket alkotott. Tehet­ségükkel a fegyveres ellenállá­si harcot szolgálták. A Front­színház fényes példája nem volt egyedülálló. Az ifjabb és az idősebb művészek, a tanítók és a tanárok fontos népművelő és felvilágosító munkát végeztek a katonai alakulatoknál, valamint a partizáncsoportoknál, illegá­lis, forradalmi újságokat adtak ki, s ők állították össze a Ban­ská Bystrica-1 szabad szlovák rádióadó műsorát is. A Felke­lésben kifejtett aktív tevékeny­ségük, megfeszített harcuk a német és a szlovák fasiszták el­len, a szovjet partizánokhoz és a Vörös Hadsereg harcosaihoz fűződő baráti kapcsolatuk, amely a harc során, valamint a rövid pihenők alatt jött létre, kitörölhetetlen nyomot hagyott életükben .és alkotómunkássá- gukban. É rtelmiségeink többsége számára, akik aktívan részt vettek az antifasiszta har­cokban, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés és a felszabadulás jelen­tette a kezdetet a szilárd világ­nézet kialakításában, valamint az emberiség szocialista és kommunista távlatai iránti el­kötelezettségében. Az SZKP ál­lal nevelt szovjet harcosok iránti mélységes tisztelet, akik megszervezték népünk fogyve rés harcát a fasiszták ellen, volt az az alap, amelyre a mar­xizmus—leninizmus iránti ér­deklődésük épült. Az a művész, aki ezeket a hazafias antifa­siszta és internacionalista érzé seket a tudományos világnézet­tel gazdagította minden körül­mények között, tehát még a válságos években is, művészi tevékenységét úgy értelmezte, mint az új szocialista világért vívott össztársadalmi harc szer vés részét. így vált harcos, szo­cialista hazafivá és igazi inter- uucionalistává. Elmondhatjuk, hogy az anti­fasiszta harc, különösen pedig a Szlovák Nemzeji Felkelés, to­vábbá a felszabadulás és pál­lunk politikai s eszmei-nevelő munkája a felkelés ideje alatt formálódó szlovák müvészgene- ráció csaknem valamennyi tag­ját moggyőződéses antifasisztá­vá és szocialistává alakította. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy éppen azok a művészek és kulturális dolgozók, akik részt vetlek a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben, magatartásukkal nem okoztak csalódást a válságos időkben som, ós a CSKP KB áprilisi ülése után eredménye­sen járultak hozzá a szlovák művészeti szövetségek konszo­lidációjához. Példaként Nu- vomeskýt, V. Mináčot, R. Pri- bišt, J. Cikkért és másokat is megemlíthetünk. A z antifasiszta ellenállási harcok idején formáló­dó művészek és más kulturális dolgozók nemzedékének szocia lista meggyőződésük kialakulá­sa során szerzett tapasztalatai rendkívül értékesek a mai fia­tal művészek és más kulturális dolgozók megfelelő nevelésé ben. A szakmai nevelésüket nemcsak a marxizmus—leniniz­mus oktatásával, hanem a gya­korlati, társadalmi szempontból is rendkívül hasznos közéleti munkával is szervesen össze kell kötni. Be kell biztosíta­nunk, hogy rendszeres kapcso­latuk legyen a termelésben dol­gozó munkásokkal, s a tanuló- ifjúságot, beleértve az ifjú mű vészeket baráti kapcsolatok fűzzék a munkás- és mezőgaz­dasági fiatalok legjobbjaihoz. Az ifjúság eredményes szocia­lista szellemű nevelése nem képzelhető el a szocialista ha­zafiság és a proletár nemzetkö­ziség forró érzésének, valamint a Szovjetunió, a szocialista tá­bor legfőbb támasza iránti mélységes szeretet rendszeres ápolása nélkül. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója jó alkalom ar­ra is, hogy elgondolkozzunk azon, miképpen tudjuk minél széleskörűbben érvényre juttat ni az SZNF hagyatékát kultú­ránkban, főleg az ifjú művész­nemzedék, valamint a fiatal kulturális dolgozók és népmű­velők nevetése terén. Kun Imre, a magyar partizánmozgalom szlovák szekciójának ve­zetője a Szlovák Nemzeti Felkelés külföldi résztvevői közé tarto­zik. Jelenleg a Juventus vegyesipari szövetkezet elnöke. (Felvétel: ČSTK — MTI) Közös célokén harcoltok a ■> A II. csehszlovák partizánbrígádban végzett politikai' propaganda tevékenység A Sešily novináre, a Csehszlovák Újságíró Szövetség folyó­irata augusztusi számát a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. év­fordulójának szenteli. Többek között közli Ľudovít Šulcnak, a II. csehszlovák partizánbrigád politikai propaganda-tevékeny­ségéről szóló érdekes írását, amelyet az alábbiakban lerövi­dítve két folytatásban ismertetünk. A szeraő bevezetőképpen az­zal foglalkozik, ml tette lehe­tővé Szlovákiában a partizán­mozgalom kialakulását, azt, hogy aránylag rövid idő alatt tömeges méreteket öltsön. Szlo­vákiában egy hónap alatt érték el azt, ami másutt több hóna­pos munka eredményeképpen született meg. Klement Gott- wald 1944. szeptember 18-án megállapította, hogy a Velics- ko, Jegorov és Valjanszkij ta­pasztalt szovjet parancsnokok által vezetett partizánosztágok már az első napoklxin a né­met megszállók elleni harc va­lamennyi szakaszán a védelem fő terhét magukra vállalták. Nélkülük a tapasztalatokkal nem rendelkező szlovák kato­nai egységek tehetetlenek lel­tek volna a német katonaság­gal szemben. Sulc szerint há­rom tényezőnek köszönhető, hogy a partizáncsapatok már a legelejétől ilyen jelentős sze­repet játszottak. Elsősorban a partizáncsoportok vezérkara túlnyomórészt tapasztalt szov­jet paratizán parancsnokokból állt. A partizáncsapatok állo­mányának 17 százalékát szov­jet állampolgárok képezték, akiknek már gazdag tapaszta­lataik voltak a partizánháború­ból. Sok. olyan szlovák polgár is harcolt a partizánok között, akik a Szovjetunióban kiképzé­sen vettek részt. Nem utolsó­sorban pedig a partizánoszta­gokban a kommunisták szervez­ték a politikai nevelőmunkát, akik azelőtt az illegális szer­vezetekben dolgoztak és a párt- dokumentumok szerint jártak el. Egységes és túlnyomórészt helyes politikai irányvonaluk volt. A partizánosztagokban túl­súlyban voltak a tapasztalt szovjet parancsnokok és parti­zánok, hazai párttagok és olyan emberek, akik rokon­szenvezlek a párttal, és pozi­tívan viszonyultak a Szovjet­unióhoz. A hadseregben végzett politikai nevelőmunka és az a figyelem, amelyet a CSKP moszkvai vezetősége és az SZLKP vezetősége a partizán- mozgalomnak szentelt, tették lehetővé, hogy a partizánmoz­galom oly fontos és jelentős katonai és politikai szerepet töltsön be. A felkelés előkészítésének időszakában a fő irányvonalat „A CSKP politikai irányvonala és legközelebbi feladatai" c. dokumentum tartalmazta, ame­lyet a Kommunista Internacio­nále 1943. január 5-én Moszk­vában hagyott jóvá. Ez a doku­mentum többek között leszö­gezte, hogy a cseh és a szlo­vák nép nemzeti felszabadító mozgalmának a német megszál­lók elleni harc sokoldalú fo­kozódására kell irányulnia a közeli nemzeti felkelés távlatá­val. A partizánmozgalom harci csoportjainak kialakítása és aktív harc nélkül nem valósít­ható meg a nemzeti felkelés. A partizánmozgalom szervezése az egész nemzet ügye — álla­pítja meg a dokumentum. A partizánmozgalom megszervezé­se azonban egy széles körű po­litikai hálózat és az illegális nemzeti bizottságok kialakítását feltételezte. Az említett doku­mentumok alapján a szlovák pártszervek kidolgozták külön­böző hazai dokumentumaikat és instrukcióikat, amelyeket aztán az illegális párthálózat kereté­ben és az illegális kommunista sajtó által propagáltak. A felkelés kitörése után a kommunista párt azonnal legá­lisan kezdett dolgozni, és 1944. szeptember 2-án nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza, hogy a szlovák nemzet a Vörös Hadsereg és a szövetségesek oldalán bekapcsolódott a ná­cizmus elleni nyílt harcba. A partizánok, a katonák és az egész nép a fasizmus ellen, valamint az elnyomók és a ki­zsákmányolok ellen küzdött. Ezek a dokumentumok ké­pezték a partizánegységekben folytatott propagandatevékeny­ség alapját. Fontos volt, hogy megmagyarázzák a nyilatkozat gondolatait. Egyes kommunis­ták nem értették meg mindjárt, miért nem beszél a nyilatkozat szocialista forradalomról, a ka­pitalizmus megdöntéséről, vagy a szocialista Csehszlovák Köz­társaságról. Ugyancsak igényes feladat volt annak megmagya­rázása, mit jelent az elnyomók és a kizsákmányolok elleni harc. Azt is meg kellett vilá­gítani, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben nemzeti felszabad! tó harcot folytattunk az úij Csehszlovákiáért, de ugyanak­kor proletár internacionalisták voltunk — állapítja meg Sulc. Testvériség, szolidaritás A szerző a következőkben a „Szlávok felszabadításáért" ne­vet viselő 2. csehszlovák par­tizánbrigádban végzett politikai propagandamunkával foglalko­zik. A brigád parancsnoka La- dislav Kalina és Jevgenyij Pav- lovics Valjanszkij volt, továb­bi vezetői Makarov őrnagy és Koňakov főhadnagy. Eddig még senki sem írta meg a brigád történetét, amely a felkelés kitörése előtt keletkezett és nagyon sok jelentős akciót haj­tott végre. Még a „magasabb politikába“ is belekeveredett, azzal a kísérlettel kapcsolatban, hogy a magyar állam vezetői titokban kapcsolatot akartak felvenni a szovjet kormánnyal A Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vevő valamennyi parti- zánbrlgád soknemzetiségű volt, de talán leginkább a II. cseh­szlovák partizánbrigádot jelle­mezte az internacionalizmus, nemcsak összetételét illetően, hanem azért is, mert egységet Magyarország felszabadításáért is harcoltak és segítséget nyúj­tottak a magyar partizánok szervezésében. Gustáv Husák a „Ta.úságté- tel a Szlovák Nemzeti Felkelés­ről" c. könyvében megállapítja; „Egyetértettünk azzal, hogy d felkelés területén kezdtek par­tizánegységeket szervezni « magyar elvtársak I Nógrádi, Ke­leti és mások), ők később ma­gyar területre küldték harcosai­kat; sőt itt működött a Magyar Kommunista Párt illegális Köz­ponti Bizottsága és innen IZvo­len, Lučenec körzetéből) szer- vezte az illegális munkát Ma gyarországon. f Röpirataikai Zvolenban nyomtatták.) lly&'y formán a nemzeti szabadságért vívott kegyetlen harc közben jutott kifejezésre a dolgozók nemzetközi testvérisége, szoli­daritása és segítsége, amely mindenekelőtt a purtizánegysé- gekben érvényesült." Ezek a megállapítások nagy­mértékben a II. csehszlovák partizánbrigádra vonatkoznak; vezérkara Zvolenben volt, oda­jött Nógrádi elvtárs, hogy kap­csolatot vegyen fel, és itt ka­pott szervezési segítséget; Ke­leti Ferenc magyar kommunis­ta a brigád politikai dolgozói­nak közvetlen segítségével el­érte, hogy Zvolenban nyomtat­ták a magyar partizánparancs­nokság egyes röpiratait és a II, csehszlovák partizánbrigád par­tizánjai terjesztették is őket; ö brigád keretéhez tartozott a magyar partizánok egyik cso­portja, amelyet Ádler Károly főhadnagy vezetett (Petőfi-cso- port). A II. csehszlovák partizán- brigádnak átlagosan 1300 nyil­vántartott tagja volt, de létszá­ma 1944 szeptember végén 2400 —2500 főre emelkedett. A bri­gád munkásjellegű volt, de tag­jai között a legkülönbözőbb foglalkozások képviselőit is megtalálhattuk. Ami a nemzeti­ségi összetételt illeti, a legtöbb tag szlovák volt, majd nagyon sok szovjet állampolgár, ezen­kívül magyarok, csehek, néme­tek, bolgárok, jugoszlávok, franciák és más nemzetiségűek is harcoltak soraiban. A brigá­dot a szabadságért folytatott harc, a forradalmi szocializ­mus, a marxizmus—leninizmus gondolata, valamint a Szovjet­unió iránti tisztelet és szere­tet egyesítette. (A befejező részt holnapi számunkban közöljük.)

Next

/
Thumbnails
Contents