Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-26 / 201. szám, hétfő

Gondoskodás így és úgy Az embernek van egy vele­született tulajdonsága, mégpe­dig az, hogy mindig a jövőre gondol. így volt, így van és így is lesz. Ez így igaz a sport­ban is. Az atlétikában közeleg a nagy esemény, a Rómában sorra kerülő Európa-bajnokság. Ugyancsak nagyon fontos még távolabbra tekinteni, hiszen 1976-ban és 1980-ban nyári olimpia lesz, amelyeknek egyik legfontosabb sportja az atléti­ka. Mindezek a tények teszik olyan fontossá, hogy megfelelő­képpen gondoskodjunk az ifjú­ságról. Az alábbiakban példá­val szolgálunk arra, hogy kü­lönböző országokban ezt ho­gyan teszik. A Szovjetunióban az atlétikai szövetségben külön bizottság alakult az olimpiai felkészülés céljából. Arról kell gondoskod­niuk, hogy az említett olimpiá­kon a szovjet atlétika kiváló szereplőkkel rendelkezzen. A bizottság tagjai között a szövetségi köztársaságok sport- szövetségeinek vezetőit, tiszt­ségviselőit és a klubok funk­cionáriusait találhat juk. A Szov­jetunióban nagy figyelmet szen­telnek a spartkutatásnak, a nevelési- és edzésmódszerek­nek. Az atlétikai szövetség szo­rosan együttműködik az össz- szövetségi kutatóintézetekkel. A tudósok biológiai és fizioló­giai kutatásokat végeztek, ame­lyeknek tapasztalatait teljes mértékben felhasználják a fia­tal atléták teljesítményének és lehetőségeinek megfigyelésénél. A fiatal szovjet atléták nem panaszkodhatnak amiatt, hogy kevés a rajtlehetőségük. Az alapos felmérés épp az ellen­kezőjére mutatott rá. Egyesek­nél túl sok volt a versenyzés. Ennek érdekében már az új idényre kidolgozták az egysé­ges rajtnaptárt, amely minden ifjúsági csoportra érvényes. A Szovjet Atlétikai Szövet­ségben a tisztségviselők nagyon jól tudják, hogy akad javítani­való is, tudnak a gyengébb ver­senyszámokról. Sok időt és anyagit szentelnek az atlétika propagálására, valamint arra, hogy a fiatal sport tehetségeket az atlétika ne veszítse el. Tud­ják azt, hngv az élsportolók csak a hatalmas tömegalapból kerülhetnek ki, ezért igyekez­nek azt kialakítani. A gondos­kodás során nem feledkeznek meg a jelenleg még csak átla­gos atlétákról sem, mert hátha soraikból kerülnek még ki vá­logatottak. Egészen más a helyzet a francia ifjúságnál, s úgy lát­szik, a Francia Atlétikai Szö­vetség ölbe tett kézzel nézi, mi­lyen hatalmas mértékben csök­ken az atlétika iránti érdeklő­dés, mintha azt várnák, hogy egyszer majd a francia atlé­tikára rámosolyog a szerencse. Egyelőre megelégszenek an­nak a megállapításával, hogy az atlétikát kedvelő fiatalok száma állandóan csökken, akik atletizálni kezdtek, hamarosan más sportokhoz pártolnak, mint például a teniszhez és a vitor­lázáshoz, s ha hamarosan nem tudnak jelentősebb eredményt elérni, felhagynak a sportolás­sal. A tehetségesebbek, a job­bak hihetetlen követelésekkel állnak elő. Az iskolák nehezen tudjálk rászedni aktív sporto­lásra a diákokat. Nem hajlan­dók lovagolni sem, mert az is fárasztó, hiszen autón nagyobb távolságot és fáradság nélkül lehet megtenni. így lehetne a fiatal franciáknak a sporthoz való viszonyát általánosságban kifejezni. Hol a megoldás lehetősége? Erre a kérdésre Claude Pi- neau, a Francia Iskolai Sport­szervezetek (ASSU) elnöke ezt a választ adta: „Mielőtt felfi­gyelhetnénk azokra a fiatalok­ra, akik előzőleg pár évig spor­toltuk, azok, ha nem érnek el kimagasló eredményeket, fel­hagynak a versenyzéssel és e szándékuk megváltoztatására nem tudjuk őket rábírni. A legjobbak legfeljebb 17—18 éves korukig bírják ki az atlé­tikánál, azután más sport csá­bítja el őket. Franciaországban is tudják, hogy volna megoldás, de azt is tudják, hogy ebhez rengeteg szervezői, edzői és tisztségviselői önfeláldozó mun­kára, s ugyancsak sok anyagi­ra lesz szükség. Ezért talán a legmegfelelőbb válasz a kö vetkező: Nincs módunk rá, hogy megakadályozzuk a fiata­lok távozását az atlétikából.“ A Szovjetunióban tehát nyu­godtan jelenthetik ki: „Az a gondoskodás, amelyet a fiata­loknak a szervezés és szakmai téren nyújtunk, már a legkö­zelebbi jövőben sikert hoz.“ Franciaországban így lehetne megfogalmazni a szomorú meg­állapítást: „Az atlétika hova­tovább csak néhány lelkendező szívügye.“ Hogyan táplálkozzunk? A Fizkultura i Szport című szovjet szaklapban figyelemre­méltó írás jelent meg a táplál­kozásról. Az alábbiakban kivo­natosan közöljük. Hogyan kell táplálkoznunk, hogy megóvhassuk egészségün­ket, fiatalságunkat és munka- képességünket? — hangzott az első kérdés. — Hetven év alatt egy ember több mint 50 tonna vizet, több mint' 2,5 tonna fehérjét, körül­belül 2 tonna zsiradékot, J0 tonna szénhidrátot, 02—0,3 ton­na főtt sót fogyaszt el. Ezek a számok mutatják, milyen hatal­mas és bonyolult munkát végez az emberi szervezet, ez a cso­dálatos vegyi laboratórium. So­kan nem tudják, mire van szük­sége ennek a laboratóriumnak, hogy helyesen és tartósan mű­ködhessék. Érdekes, hogy a mai ember- rengeteg tudást sajátít el, de a helyes táplálkozásról édeskeveset tud. És ami a leg­nagyobb baj: az ember rend- szertelenül étkezikl Sokan me­netközben esznek, mert elfelej­tenek idejében enni, semmibe veszik az életkorhoz kötött ét­kezési rendet, a munkafeltéte­leket és az éghajlati viszonyo­kat, csökönyösen megsértik az étkezési szabályokat. Egyesek túl táplálják magukat, mások kevesebbet esznek a kelleténél, mert féltik az alakjukat; egye­sek nem tudnak ellenállni az édességeknek, mások pedig ra­jonganak a fűszeres ételekért, a zsíros és vajas tésztákért. Mindennek rendszerint a tájé­kozatlanság és a hanyagság az oka. Például kevesen tudják, hogy a statisztikai felmérések szerint még a rendesnél csak valamivel kövérebb emberek is átlag hét évvel rövidebb ideig élnek, hogy a fehérjeszegény táplálkozás csökkenti a munka­képességet és a szervezel el- lenállőképességét a meghűléses és fertőző betegségekkel szem­ben. Mit mond tehát a tudomány az ésszerű táplálkozásról? — Kezdjük a kiegyensúlyo­zott étkezés kérdésével: az em­bernek az élelemmel annyi energiát kell magához vennie, amennyit elhasznál. E törvény huzamosabb ideig tartó megsér­tése az egészség gyors romlá­sát eredményezi. Az ésszerű táplálkozás annyit jelent, hogy szervezetünket szervezetten és idejében látjuk el ízletes, tar­talmas ételekkel, azaz más sza­vakkal, a szervezet felépítésé­hez és fenntartásához szüksé­ges mennyiségű „építő- és üzemanyaggal“: fehérjével, ás­ványi sókkal, lipoidokkal, szén­hidrátokkal stb., mert ez teszi lehetővé a sejtek és a szöve­tek szakadatlan megújulását. * Az ésszerű táplálkozás egyút­tal azt is jelenti, hogy a szer­vezetbe kellő mennyiségű vita­mint és a sokrétű alapanyag­cseréhez szükséges elemet jut-' tatunk. Végül pedig a táplál­kozás magában foglalja az ét­kezés meghatározott rendszeré­nek követelményét: a napi ét­kezések időpontjának helyes elosztását, s ami nem kevésbé fontos, az ételek megfelelő hő­mérsékleti fokának betartását. Következésképpen minden embernek energiafelhasználá sához mérten kellene megszab nia az ételek mennyiségét és választékát? — Igen. Az ember energia- szükséglete elsősorban a szer­vezet egyéni sajátosságaitól —■ nemétől, korától, magasságától, súlyától, anyagcseréjének fokú­tól, a munka és a pihenés ide­jén kifejtett szellemi tevékeny­ségének jellegétől, fizikai meg­terhelésétől, sporttevékenysé­gének, a szabadon végzett moz­gásának, játékainak a mértéké­től függ. Az éghajlati, földraj­zi körülményeket, s főképp a levegő hőmérsékletét is figye­lembe kell venni. Mindezek a tényezők befolyásolják a szer­vezet elhasználta energia meny- nyiségét. Kiszámították, hogy egy átlagos életkorú egészsé­ges ember alapanyagcseréjének foka megfelel a testsúlya napi egy-egy kilogrammjára eső óránkénti egy kilokalóriának. Ennek alapján nem nehéz ki­számítani egy-egy ember napi anyagcseréjének mértékét. Ve­gyünk például egy 70 kg sú­lyú férfit, szorozzuk meg 1 ki­lokalóriáját (kkal-jút) 24-gyel és a testsúllyal, az eredmény körülbelül 1700 kalórit lesz. Hatvan kilós férfiaknál ez az érték körülbelül L400 kilokaló­riának felel meg. 1974 Vili. 26 © A csehszlovák jégkorong- válogatott, mely az NSZK-ban készül az új idényre, előkészü­leti mérkőzésen 17:2 (4:0, 7:1, 6:1) arányban győzött a VFL Bad Neuheim csapata ellen. • Az Utreclitben folyó hol­land bajnokságon a kitűnő for­mában lévő Brigitha újabb két bainoki címet szerzett a 200 m-es hátúszásban és a 200 m-es vegyesűszásban 2:21,84, illetve 2:27,24 perces idővel. £ A csehszlovák kézilabda­válogatott részt vesz az ózdi kézilabda-tornán, melyen a ju­goszláv, NDK-beli, és magyar válogatott is szerepel. ® Az FC Barcelona 4:l-re győzött a Glasgow Rangers el­len, ezzel kilencedszer lett a spanyolországi nemzetközi tor­na győztese. A harmadik he­lyért lejátszott mérkőzésen az Atletico Bilbao 10-ra verte az Ajax Amsterdamot. Štefan Daňko az SZIMF sportolója A ma már 64 esztendős Šte­fan Daiíko még tavaly is sze­repelt a Szlovák Nemzeti Liga sakktalálkozóin. jelenleg a TJ Lokomotíva TopoFftany sakk­szakosztályának elnöke. Annak ellenére, hogy ez idén az aktív sakkszerepléssel már felha­gyott, hő maradt ehhez a sporthoz és a járási pionír és ifjúsági házban neveli az új sakktehetségeket. 1938-ig csupán családjának, foglalkozásának és a sportnak élt. Azután következeit a mün­cheni döntés, amely okot adott neki, hogy foglalkozzon a politikai dolgokkal is. Ebben az időben a hodrušai ércbá­nyában dolgozott, oiajd 1941-ig a Žarnovica! fűrésztelepen né­hány munkással együtt bekap csolódntt az SZLKP illegális csoportjának munkájába, amelynek ^orvezőie Guláš elv­társ volt Nem sokkal később Gulašt bezárták és a vezetést Štefan Daiiko, az SZNF sportolója. Tornát rendeztek és nyertek Štefan Daňko Ján Suchýval együtt vette át és a Szlovák Nemzeti Felkelés kitöréséig példásan teljesítette feladatát. Ketten 42 tagú alakulatot szer­veztek, amelyet a 6. partizán­osztaghoz Nová Baňára küld­tek, s elnevezése a „Szlávok Szabadságáért" volt. A pa­rancsnoki tisztet Ján Zeman töltötte be. Ennél az alakulat­nál tevékenykedett Štefan Daň­ko 1945 márciusáig. Részt vett a Brod, a Dobrá Niva és a Dubraváért* folytatott harcok­ban. A felkelés elnyomása után előbb a Pofanára, majd a Vtáft- níkra húzódott vissza, ahol je- gorov őrnagy brigádja tevé­kenykedett. Štefan Daňko annyira hozzá­szokott a munkához, hogy még nyugdíjasként is tevékenykedik a tnpofőanyi járási Nemzeti Bi­zottságon. Több jelentős kitün­tetés tulajdonosa. A TJ Vinohrad öebovce (Csáb) futballtornát rendezett az SZNF 30. évfordulójának tiszteletére. A vezetőség alapo­san készítette elő a nagy ese­ményt, hiszen ilyen rendez­vényre régen nem került sor Csábnn. A meghívóit csapatok között volt O patová Nová Ves |Apátújfalu), Bátorová (Bátor­falu), és Hokovce (Egeg). A selejtezőben Csáb és Bá torfalu bizonyult jobbnak. A harmadik helyért vívott mér­kőzésen Opatová 3:1 arányban győzött Egeg ellen. A döntőt Csáb és Bátorfalu játszotla, a hazaiak 2:1 arányban győztek. A torna után baráti összejöve­telt rendeztek, ahol minden szereplő játékos, játékvezető és vezetőségi tag részt vett. A csapatok megkapták a ku­pát és a díjakat. A résztvevők egyöntetűen állapították meg, hogy a közönség jó és izgalmas mérkőzéseket láthatott és a jö­vőben is szükség lesz hason­ló rendezvényekre. Jakab F. CSŐD FENYEGET! A BRAZIL LABDARÚGÁST? Mivel Brazíliában alig akadt valaki, aki abban reményke­dett, hogy a labdarúgó válogatott 1974 ben megvédi világbaj­noki címét, elmaradtak a sikertelenséget követő utóhatások is. Csak maguk a játékosok voltak meglepve, hogy háromhó napos különleges felkészülés után sem tudlak jobb eredményt jelmutatni. Vannak, akik Zagallo taktikájának rovására írják a balsikert, mások a .szövetség technikai bizottságát okolják. Akik azonban józanul ítélik meg az eseményeket, rámutatnak arra, hogy az európaiak elsősorban erőnlétben múlták felül őket, s hogy 1970 óta az öreg kontinens labdarúgása fejlődött sokat és megjelelő irányban. HOLLAND PÉLDA Kétségtelenül meglepő, hogy a brazilok nem a játékveze lésben keresik a hibát. Szinte egyáltalán nem találnak ki- jogásokat. Példaként a holland labdarúgást emlegetik: „Gyor­sabban és jobban kell játszanunk, mint a hollandok, ha 1978 bán ismét világbajnokok akarunk lenni“ — hajtogatják a brazilok. A klubedzők közül néhányon — köztük Zagallo is — már változtattak csapatuk taktikáján, új iskolát vezettek be. / hát védék is kivehetik részüket a támadásokból, sót megpróbál­kozhatnak góllövéssel is. A Botafogo a Carioca bajnokság első fordulójának mérkőzésén négy büntetéssel sújtott játékosát, valamint további három sérültet volt kénytelen nélkülözni, s így az együttes teljesítménye minden volt, csak nem „hol­land", s a gyenge játékerőt képviselö Bonsueesonak sikerült gól nélküli döntetlent elérni. De a többi nagycsapat rajtja sem sikerült: Flamingó—Bangó 1:1, Campo Grande-Flumi- nense 0:0, Vaseo de Gama ja bajnok)—America 1:4! A brazil nemzeti bajnokság a világbajnokság alatt sem szünetelt, s pl. olyan csapat mint a Palmeiras vagy a Botafogo nem kevesebb, mint hat tartalékkal volt kénytelen kiállni a bajnoki mérkőzéseken, mivel válogatott játékosai Európában voltak. így történt azután, hogy a legjobb négy közé a Santos (Pelé csapata), az International Porto Alegre, a Cruzeiro és a Vasco de Gama jutott. A döntőben a Vasco és Cruzeiro mérkőzött, s mivel az utóbbi a döntőig jobb sorozatot ért el, pályaelőnye lett volna, ha a klubelnök az első Vasco elleni találkozón nem veszti cl az idegeit. Egy szerinte jogos, de meg nem ítélt tizenegyes miatt berohant a pályára, és meg akarta verni a játékvezetőt. Ezért a döntőt a Maracana-sta- dionban játszották 130 ezer néző előtt és a Vasco 2:l-re győzve nyert bajnokságot. Az általános vélemény szerint azonban jelenleg a Cruzeiro a jobbik csapat. . A VB NEM ÁRTOTT . . . A válogatott negatív világbajnoki szereplése nem befolyá­solja a bajnoki mérkőzések látogatottságát. A klubcsapatok szurkolói szívesebben mennek saját együttesük találkozóira, mint a válogatott mérkőzésekre. A világbajnokságra való te­kintettel a bajnokságot a szokottnál eltérő időpontban ren­dezték. A nemzeti bajnokság nem február és július közt, ha­nem augusztustól decemberig tart. A világbajnokságon szerepelt játékosok közül csupán Paulo Cesar szerződött külföldre, mégpedig 700 ezer dollárért, az Olimpique Marseille együtteséhez. A többiek klubcsapataiknál maradlak, ami egyrészt annak is tulajdonítható, hogy a világ­bajnoki sikertelenség következtében a brazil játékosok értéke a nemzetközi börzén csökkent. A VB rőt már kevés szó esik, mindenki a bajnoki mérközé sekkel van elfoglalva. A „nagycsapatok“ azonban nem akar­nak kiállni gyengébb együttesek ellen a nemzeti bajnokság találkozóin, mivel ezeket kevesen tekintik meg. SÚLYOS ANYAGI GONDOK A brazil klubcsapatok, az FC Sao Paulát kivéve, csőd előtt állnak. A legtöbb egyesület súlyos anyagi gondokkal küzd, s nem ritkaság a néhány millió dolláros adósság seml Ameny- nyiben az illetékesek rövidesen nem tesznek valamit, a bra zil profi futball úgy összedőlhet, mint egy kártyavár. Kérdés, tud-e még a sportminiszter ezen segíteni. Olyan hírek ter­jedtek el, hogy a labdarúgó szövetség székhelyét Brasiliába, a fővárosba helyezi át. A hivatásos játékosok zöme több mint három hónapja nem kapott fizetést! Kérdés, mikor robban a bomba ... (k)

Next

/
Thumbnails
Contents