Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-04 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
Hírek a Szovjetunióból Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára: A VILÁGHELYZET ÉS A FORRADALMI FOLYAMAT (III) A chilei események újból, mégpedig a legdrámaibb módon előtérbe állítják a marxista—leninista forradalomelmélet elvi kérdéseit. Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni Marxnak egy prognózis jellegű megállapítására. A XIX. századi forradalmak tapasztalatai alapján felhívta a figyelmet arra, hogy a legújabb kori forradalmak kevésbé lesznek „rögtönzöttek“, spontánok, mindinkább a tömegek és a pártok tudatos, szervezett cselekvései lesznek (lásd Marx és Engels Művei. a. köt. Budapest, 1962. 510. old.). A mi korunkra ez a legközvetlenebbül érvényes. És a chilei események tanulságai alapján még egyszer nagyon nyomatékosan kell hangsúlyoznunk annak fontosságát, hogy biztosítsuk és megvédjük a már létrejött szocializmust, a kivívott forradalmi vívmányokat, és evégett felhasználjuk a szükséges rendszabályokat és eszközöket. Az ideológiai harc jelentőségének növekedése A nemzetközi küzdőtéren vívott osz- tályluirc kiterjed a társadalmi élet minden területére. Ennek során szükségképpen mindinkább előtérbe kerülnek az ideológiai harc kérdései. Az emberek értelméért folytatott küzdelem végső soron a két rendszer versenyének egyik döntő területe. Lenin erre tanította a kommunistákat: „A reakció ellen harcolni annyit jelent, hogy mindenekelőtt eszmeileg elszakítjuk a tömegeket a reakciótól.“ (Lenin összes Művei. 14. köt.. Budapest, 1967. 186. old.). Ez a lenini megállapítás nemcsak általában a forradalmi harcra érvényes, hanem arra a vele szerves kapcsolatban levő harcra is, amely az imperialista háború és agresszió ellen, az államok békés egymás mellett élése elveinek érvényesítéséért folyik. A feszültség enyhülése tehát azt jelenti, hogy szélesedik és mélyül az ideológiai harc frontja, és korántsem jelenti az ellentétes iueológiák békés koegzisztenciáját. A szocializmus és a kapitalizmus közötti ideológiai harc eredményei mind nyilvánvalóbban hatnak a társadalmi fejlődés jellegére és ütemére. Lényegesen megváltoznak e harc feltételei is, mivel mindkét fél felhasználja a modern tömegtájékoztatási eszközöket, amelyek a tudományos-technikai forradalom hatására gyorsan fejlődnek. A reakció a mai helyzetben mind nagyobb erőfeszítéseket tesz azért, hogy lejárassa a szocializmust. Különösen nagy reményeket fűz a nacionalizmushoz, az egyes országokban fennálló szocialista társadalom aláaknázásához és a szocialista közösség egységének gyön- gítéséhez. A szovjetellenesség összhangban van a nemzetközi enyhülés ellenzőinek azzal a szándékával, hogy fokozzák a fegyverkezési hajszát, visszahozzák a hidegháborút. Ugyanakkor egybevág azoknak a köröknek a terveivel is, amelyek a nemzetközi enyhülést csak olyan eszköznek tekintik, amely megkönnyíti számukra a szocialista országok elleni di- verziós tevékenységet. A szovjetellenesség tehát afféle középpontjává lett azon agresszív és általában legreakciósabb körök tevékenységének, amelyek arra törekszenek, hogy fékezzek az imperialistaellenes erők előretörését, megakadályozzák a tömegek- uek a tőke kizsákmányoló rendszere ellen folytatott harcát. A testvérpártok kommunistái éppen ezért joggal hangsúlyozzák, hogy a harc a s/.uvjetellenességgel szemben az ösz- szes dolgozó, valamennyi demokrata, minden hazafi közös ügye. Ľbben a vonatkozásban kuicstontosságú a dolgozó tömegek helyzetében érvényesülő alup- vető tendenciáknak az összevetése: a szocializmusban szélesedik a szocialista demokrácia, gazdagodik tartalma, a tömegek mindinkább bekapcsolódnak a küzúgyek és az állami ügyek intézésébe, folyamatosan növekszik az anyagi jólét, ismeretien fogalom a létbizonytalanság; a kapitalizmusban viszont erősödik a demokratikus jogok elleni támadás, elsikkasztják a demokratikus jogokat, süly- lyed az életszínvonal, fokozódik a létbizonytalanság. A kommunistaellenes propagandisták egyebek között úgy próbálják csökkenteni a szocializmus vonzóerejét, hogy a kapitalista és a szocialista országok életének tendenciózusan kiragadott oldalait vetik össze a nekik kedvpző megvilágításban. Ezzel kapcsolatban nagyon fontossá válik a két ellentétes rendszer közti verseny megkülönböztető jegyeinek kérdése. A szocialista országokban senki sem szándékszik versenyezni a kapitalizmussal azoknak a mulatóknak a tekintetében, amelyek a kizsákmányoló rendszer sajátosságát, történelmi kor- látait fejezik ki. A szocializmus és a kapitalizmus összehasonlításában mind nagyobb szerepük van az olyan mutatóknak, mint a dolgozó emberről való tényleges gondoskodás, a dolgozók anyagi szükségleteinek biztos és mind teljesebb kielégítése, a sokoldalú szeNemi fejlődés feltételeinek a megteremtése. Az ideológiai harcban kiváltképpen fontos, hogy megmagyarázzuk a szocialista nemzetközi politika programszerű céljait, és sokoldalúan megvilágítsuk a békének azt az elméletét, amely a szocialista államokat vezérli. A szovjet kommunisták kötelességüknek tekintik, hogy fáradhatatlan munkával megértessék világszerte az emberek százmillióival a szocializmus és a béke megbonthatatlan kapcsolatát, elősegítsék annak a felismerésnek a térhódítását, hogy csakis a szocializmusnak, a szocializmus tekintélyének és erejének köszönhetően jött létre a világháborúk elhárításának, az imperialista agresszorok megfékezésének reális lehetősége. Nemzetközi vonatkozásban az SZKP ideológiai tevékenységének fontos ösz- szetevője továbbra is az aktív küzdelem a kínai vezetés politikája és propagandája ellen, amely a szocialista közösség ellen, a testvérpártok és a testvéri államok nemzetközi politikája ellen irányul. A „Konfucius és Lin Piao bírálata“ jelszóval folyó újabb politikai-ideológiai kampány, akárcsak annak idején a „kulturális forradalom“, nem más, mint militáns szovjetellenesség, amely már eddig is mérhetetlen károkat okozott mindenekelőtt magának a kínai népnek, a szocializmus és az antiimperialista harc ügyének. Éppen akkor, amikor minden demokrata, Valamennyi békeszerelő ember erőfeszítései a nemzetközi enyhülés megszilárdítására, az agresszió megfékezésére összpontosulnak, Peking szándékosan és provokatív módon igyekszik lejáratni és akadályozni az enyhülési folyamatot. Éppen akkor, amikor az európai országok kommunista pártjai, a béke hívei kibontakoztatják a harcot azért, hogy Európát a béke és a nemzetközi együttműködés kontinensévé változtassák, a Kínai Kommunista Párt vezetősége nyíltan azt tanácsolja egyes köröknek, hogy erősítsék a NATO-t a Varsói Szerződés ellensúlyozására, támogatja a legreak- ciósabb európai erőknek azt a veszélyes tervét, hogy a Közös Piacra építve alakítsanak újabb katonai tömböt. Éppen akkor, amikor a kommunisták és a demokraták harcot indítanak a fasiszta veszély ellen, nemzetközi szolidaritási mozgalmat szerveznek a chilei nép támogatására, Peking tüntetően támogatja a hallatlan bűnöket elkövető katonai juntát. Az SZKľ kötelességének tartja, hogy ezután is következetesen szembeszálljon* a jelenlegi kínai vezetőség antileninista irányvonalával, amely árt a szocializmus ügyének, az egész konfmunista és nemzeti felszabadító mozgalomnak. Ugyanakkor — és ezt mindig hangsúlyozzuk — a Szovjetunió ezután is rendezni óhajtja kapcsolatait a Kínai Nép- köztársasággal, és üdvözölné a Kínai Népköztársaság építő részvételét a nemzetközi feladatok megoldásában. A mai helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom Az 1969-es tanácskozás mérlegét megvonva Leonyid Brezsnyev elvtárs egyebek között ezt írta a Béke és Szocializmus hasábjain: „Igazán büszkék lehetünk arra, hogy még sohasem volt egyetlen olyan politikai mozgalom, eszmeáramlat sem, amely akkora átalakító szerepet játszott volna az emberiség életében, mint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ... Sok tekintetben éppen mozgalmunk hatalmának és erejének növekedésétől, a kommunista és munkáspártok akcióegységétől függ az emberiség jövője századunknak, a XX. századnak ebben az utolsó harmadában.“ Az 1969 es tanácskozás óta eltelt öt év folyamán a nemzetközi mozgalom jelentősen megszilárdította sorait. Számottevően nőtt a kommunista és munkáspártok tekintélye és befolyása. Ma visz- szatekintünk a tanácskozás óta megtett útra, ma különösképpen világosan látjuk, hogy éppen a legjobb időben hívták össze, és tapasztaljuk, hogy a r, ott kidolgozott dokumentumok milyen nagy jelentőségűek a kommunisták anti- imperialista harcának sikerei szempontjából, valamint a kommunista világmozgalom egybeforrottságának megszilárdítása, harcképességének növelése szempontjából, mind pedig általában az antiimperialista front szélesítése szempontjából. Ezek az évek újból megerősítették, hogy a mai körülmények közt a teslvér- pártok tanácskozásai a leghatékonyabb és legcélszerűbb formái a kommunista pártok internacionalista kapcsolatainak. Igen sok testvérpárt mutat rá erre nyilatkozataiban és dokumentumaiban. Erről tanúskodnak a kommunistáknak a moszkvai tanácskozás után gyakoribbá vált regionális találkozói, az elméleti konferenciák és a sokoldalú érintkezés más formái, amelyek az utóbbi években polgárjogot nyertek mozgalmunk gyakorlatában. Csak az idén, 1974-ben, szerintünk két igen fontos értekezletet szerveztek a testvérpártok. Január elején a Béke és Szocializmus munkájának megvitatására rendezett tanácskozáson, amelyen 67 kommunista párt képviselői vettek részt, termékeny, érdekes eszme- és információcsere folyt számos időszerű kérdésről. A nyugat-európai kommunista pártok január végén Brüsszelben tartott konferenciája kétségtelenül nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy ennek a térségnek a kommunistái egyeztessék -irányvonalukat a monopoltőke ellen vívott harcban, hanem az is kidomborodott, hogy a nyugat európai kommunisták készek cselek- vően, mozgalmunk más osztagaival együtt munkálkodni az európai béke és biztonság megszilárdítása, a nemzetközi kapcsolatok új elveinek érvényesítése érdekében. Ezeken a találkozókon több testvérpárt vezetőinek beszédeiben megfogalmazódott az a gondolat, hogy a világ helyzetben elvi jellegű változások történtek, új irányzatok és folyamatok jelentkeztek, s ezek alapján elmondható, hogy az elmúlt öt év folyamán nem csupán a kommunisták harcának feltételei változtak meg számottevően, hanem új feladatok is felmerültek mozgalmunk előtt. Az SZKP is abból indul ki, hogy az 1969-ea tanácskozás következtetései alapján elért sikerek értékelése, a mai nemzetközi helyzet fejlődését jellemző folyamatok és jelenségek elemzése, az új helyzetben a kommunisták egységes akció- programjának meghatározása olyan feladat, amely megkívánja a testvérpártok együttes erőfeszítését. A jelenlegi helyzet szükségleteinek, a kommunista mozgalom szükségleteinek megfelel több pártnak az a kezdeményezése is, hogy hívják össze a kommunista és munkáspártok európai konferenciáját, amilyen legutóbb 1967-ben volt, Karlovy Varyban. Ma, amikor rendkívüli módon erősödnek a nemzetközi kapcsolatok, amikor éleződik az ideológiai harc, és mind nagyobb befolyással van a társadalom egész életére, a kommunisták különösen «agy gondot fordítanak arra, hogy következetesen megvalósítsák és fejlesszék a proletár nemzetköziség elveit. A proletár nemzetköziség biztosítéka a szocializmus és a kommunizmus sikeres építésének. A proletár nemzetköziséghez való hűség döntő feltétele annak, hogy megvalósuljon korunk három fő forradalmi alkotóelemének — a világszocializmusnak, a nemzetközi munkásosztálynak, a nemzeti felszabadító mozgalomnak — az együttműködése. A proletár internacionalizmus nélkülözhetetlen fegyverünk abban a küzdelemben, amelyet az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a kommunizmus eszményeiért folytatunk. # A Szovjetunió egyik legrégibb bábszínházának, a Petroza- vodszki Bábszínháznak eddig ötmillió ifjú nézője volt. A színház 40 év alatt 150 darabot mutatott be, s igen népszerűvé vált a karó- liai gyermekek között. Mostanában karéliai mesefeldolgozások és a Kalevalából vett jelenetek vannak műsoron. Képünkön: a Louhi, a gonosz banya című előadás szereplői a bábukkal. ★ # Üstökös megfigyelő obszervatórium épült Kijev közelében. A szovjet gyártmányú új teleszkópokkal, valamint rádiócsillagászati és más elektronikus berendezésekkel sikeresen tanulmányozzák az üstökösök és a bolygóközi térség fizikáját, bekapcsolódnak a Nap rádiósugárzását vizsgáló nemzetközi hálózat programjába, és részt vesznek a mesterséges sarki fények tanulmányozásában is. ★ # A Szovjetunióban sikerült olyan anyagot előállítani, amely pótolja a szervezetben az élő szövetet. Ez a rugalmas inaktív anyag kitűnően formázza a pótlandó szerv falait, jól idomul a környezethez. A mű testrészekhez a megfelelő anyagot Albina Belenko ku- tatócsoportja kísérletezte ki, s ők dolgozták ki a proléziskészítés technológiáját is. ★ # Érdekes emlékművet lepleztek le Leningrádban, a Vaszilij- szigeten: gránit talpazaton torpedónaszád áll közvetlenül a vízre- bocsátás előtt. Az emlékművet leningrádi tervezők — a Háborús Veteránok Tanácsának tagjai — alkották a Haditengerészeti Múzeum munkatársainak közreműkö. désével. A szobrot azoknak a tengerészeknek az emlékére emelték, akik a Néva torkolatát és a Finnöböl térségét védték a hitlerísták- kal szemben. ★ # Múzeum és emlékpark létesül Lermontov emlékére az északkaukázusi Pjatyigorszkban, ahol a nagy orosz költő 1841-ben párbajban vesztette életét. Magát a múzeumot Lermontov egykori lakóházában rendezik be, s a ház környékét is korhűen restaurálják. A látogatók így korhű, múltszázadi környezetben járnak. Felkereshetik a Pjatyigorszk környéki tájakat is, amelyek Lermontovot számos költemény megírásához ihlették. ★ # 14U0 fából álló nemesítés! faállományt jelöltek ki Belorussziában. A fákat egy bizottság választotta ki. majd egyenként lefényképezték és kartolékolták. A fák kijelölésénél elsősorban a növekedés gyorsaságát, a törzs szépségét, egyenességét és a bő termést vették figyelembe. A védetté nyilvánított fák legtöbbje Gomel és Vi- tyebszk megyében van. ★ # Rég elfelejtett raktárt találtak Kalinyinban. Egy régi ház lebontásakor a kemence alatt egyszerre csak sárgaszínü csomagok tűnlek elő. Ezernél is többet számoltak meg. A csomagokban ma- horka rejlett. A század elején elraktározott dohány jó állapotban maradt meg. ★ % Szakértők tanulmányozzák azokat a moszalokat, amelyek a Csukcs-félszigeten, 70 Celsius foknál magasabb hőmérsékletű forrásokban tanyáznak. A növények a sarkvidéki éjszaka körülményei közölt is élet- és fejlődőképesek maradtak. Feltételezik, hogy ezek a moszatok rokonságban vannak a clilorellákkal. A tudósok véleménye szerint a Csukcs-félsziget hőforrásaiban így takarmánynövényeket termeszthetnek majd. ★ # Nem 500U, hanem már 20 000 évvel ezelőtt is laktak emberek Tyany-Sany völgyében — állapították meg a kirgiz régészek. A Ba- rataj-Unkur barlangban, a Ket- meny-Tyubinszk völgyben kőből készített késekre és egyéb használati tárgyakra bukkantak. A szakemberek szerint a leletek a fiatalabb őskorból származnak. Az idén nyárou folytatják az ásatásokat.
